Áhá, így már értem, biztosan azért nem esett le egyből, mert nekem a hinta a hányingerrel kapcsolódik össze! ;) Köszi a választ! :)
Ez egy nagyon erős grafikai üzenet. A grafikaságával nincsen bajom, a szürkét nem nagyon értem, hogy ez miért szürke, de még ezt is el tudom fogadni. Olyan egyébként, mint amik voltak ezek a műanyag katonák ettől az egész, tehát, van egy ilyen érzetem, hogy ő egy katonafiú, aki ejtőernyős, és éppen most ért földet. Persze, értem én, hogy ez valami szobor, meg azt is értem, hogy ez valami hinta, mégis, ebben a fajta tónusrendszerben ez nekem inkább egy műanyagkatona. Nincs ezzel semmi baj, és nagyon határozott a gondolatisága, úgyhogy ezt én abszolút jónak gondolom. A tömegelhelyezés az érdekes kérdés, én vagy egyik, vagy másik irányban mozdítottam volna, ha jobbra mozdítasz, akkor egy keveset, oda elég lenne egy fél ujjnyi, vagy, ha balra, akkor viszont elég rendesen mozdítottam volna, hogy kezdje el ő szinte kirúgni a képhatárt, tehát akkor két ujjnyit biztos, hogy vágtam volna, amit áttettem volna a másik oldalra. Ettől függetlenül tökéletesen rendben van, megvan rá a 3 csillag és a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:
Áhá, így már értem, biztosan azért nem esett le egyből, mert nekem a hinta a hányingerrel kapcsolódik össze! ;) Köszi a választ! :)
talán nekem a könnyedség, légiesség, levegőben lógás/levés - meg úgy a Körhintázás maga is egy kicsit a vággyal kapcsolódik össze, és végülis ez valahol a filmben is benne van. (de a címtől kicsit elüt, inkább csak a kép maga)
Nos, én csak a címe miatt vettem volna le a dolgot, amúgy cseppet sem zavar, hogy ott van.
A vágy leckét nem igazán értem, hogy miért mondjátok! :D
Most, hogy mondod, tényleg! :D Elsőre nem esett le, honnan ismerős, de akkor nem véletlenül jutott eszembe a "szoborság léte". De szerintem a "mindenki úgy fényképezi" nem zárja ki a talpazat levágásának kompozícióját.
Igen, ő egy szobor. :)
Soós Imre látható a képen. A Körhinta című kiváló magyar film egyik fontos jelenete lett itten szoborba öntve. A Nemzeti Színház előtt találod meg, szerintem az egyik legjobb alkotás az ottaniak közül. ( Bár a többi is jó. )
A talapzat levágásának szükségességén még gondolkodom. Szerintem nem biztos, hogy úgy lenne jobb, mindenki úgy fényképezi. A szobor saját trükkje az égbe vesző végtelenül-véges lánc, úgy vélem nem kell beleszólni a vágással a komponálásba. Viszont az utó-munka tetszik.
Esetleg: vágy, csend, instruált modell? Csak mert a képen látható modell egy személy, ezért nekem nem egy tárgy jut róla az eszembe. Vagy ő egy szobor?
Azért szürke, mert nekem így nézett ki jobban ehhez a megközelítéshez! :)Féltem attól, hogy a grafikaiságától majd a kukában landol a kép, de mindenféleképpen szerettem volna ezt megnézetni itt az oldalon, hogy mit szólnak hozzá a többiek, és te! :) A tömegelhelyezéses dolgokat meg majd kipróbálom, hogy úgy hogy néznek ki! :) Köszönöm szépen!