Elvont üzenetet kapunk, nincsenek emberek tehát a formai játék az, ami filozófiailag ezt a barátságrendszert üzemeltetné itt. Azt kell mondjam, hogy maga a gondolat az értelmes és értelmezhető számomra, de a kivitelezéssel vannak problémáim. Egyrészt az, hogy túl van élesítve az egész, tehát megint azt az élményt kapom, hogy a formaváltásoknál, az ég és a lámpatest között például, olyan szellemkép vonalak jönnek létre, amik technikailag zavarosak kicsit. A másik az, hogy annyira szűkre van vágva ez az egész, annyira ki van metszve a valóságból, hogy a tárgy nem tud a saját rendszerében működni. Ami nem lenne baj akkor, hogyha elindultunk volna valami absztraktabb verzió felé. Itt a világításról beszélnék. Azért azt lássuk be, itt most van öt darab lámpánk, ami nem világít, meg van vakulva. Miért? Lehet, hogy ez az egész egy demerungos, naplemente utáni időszakban sokkal erősebb üzenetet tudna hordozni. Van ahol kiégtünk az égben, van ahol ott a kék, valami felhő van, de nem teljesen határozott. Ez, mint formai vagy esztétikai megközelítés nekem bizonytalan. Ami az elvont részét illeti az üzenetnek, a filozófiáját, arról meg azt gondolom, hogy jó ez az irány, de ez csak akkor tud megállni a lábán, hogy ha formailag kikezdhetetlen. Most azt mondom egyszerűen fogalmazva, hogy Ramónától én még várnék első három leckére képeket, ahhoz, hogy a formai bizonyosságot és biztonságot meg tudjuk találni, és azt, hogy bizonyos érzések, amiket belül érzünk, hogy jelennek meg a képen. Ha ezeket megkapjuk, és ezek párhuzamba kerülnek, akkor már nem lesz kérdés az, hogy hova teszem ezt a lámpát, milyen környezetben és milyen időben és honnan fogom lefotózni. Én most az mondom egyébként, hogy ha nagyon őszintén magamba kell nézni, akkor ember legyen a talpán, aki ezt jól megcsinálja ezzel a lámpával. Van olyan, ami filozófiájában működik, leiratban is tökéletesen működik, de képileg nehezen megvalósítható. Én nem mondom azt, hogy lehetetlen, de mindenesetre olyan vállalkozásnak gondolom, ami nagyon nagy kihívás. Nem mondom azt, hogy ezt ne forszírozzuk, de mindenféleképpen jó lenne hozzá biztos lépéseket találni az előző leckékben. Most én azt mondom és talán furcsa lesz, de talán kicsit kevésbé szokatlan megközelítéssel, kisebb lépésekkel talán könnyebben kibontható ez a lecke. Első három lecke fontos, mert önismeret. Ezek a következő leckék a magunk elhelyeződéséről beszélnek a világban. Ilyen tekintetben a saját véleményem a barátságról fontos, de nem vagyok benne biztos, hogy az első lépésben rögtön el kell utasítanunk a személyeket, mert az is érdekes kérdést vet föl, hogy a barátságról akarok beszélni, de se én nem vagyok ott, se senki emberfia, hogy akkor ez mit is akar üzenni. Az én helyzetemet hogyan modellezi a barátság viszonylatában. Gondolkodjunk még egy kicsit erről, én ezt most visszaadnám. (hegyi)