:D:D:D Nem ijedek meg olyan könnyen! :) Tudod, az önbizalom titka is az, hogy ki milyen hazugságokat hisz el, valahogy a lényeggel is így van, kinek mi! :D De el kell mondjam, igazán jót derültem a kommenteden! :)

De, a lényegen van a hangsúly :) (Persze a kisördög is bennem van, hogy feltegyem a kérdést, hogy valójában mi a lényeg? Mert elsősorban emberek vagyunk, társas lények, szépségideáinkat, eszményeinket ebből eredeztetjük, és ezt keressük örökké... Még Istenben is az embert keressük... és persze az emberben az istenit :))

Viszont én csak a magam gondolatairól beszéltem. Azt nem tudod kordában tartani úgysem, nekem sem megy :)) Egy dolgot tehetnék persze, hogy nem írom le. Vagy ezt sem kellett volna már, mert megijesztelek vele, és azt hiszed, hogy komolyan mondtam. Pedig csak a kisördög beszélt komolyan most is... ;)

Kedves István, az 'elrontottam' arra vonatkozott, hogy már megint nem a lényegen lett a hangsúly ezek szerint! :) Persze az elindítás az mindig jó, csak ha nem a megfelelő irányba, akkor nem is tudom, talán mégse?! :)

Még jó, hogy nem látod, mivel le lett vágva! :D Ezért lett olyan szűk a kép, amint azt mondtad!
Költői kérdésnek vettem a kérdésedet! :D Természetesen állvánnyal és önkioldóval is lehet ilyen "szép-éles" képet készíteni, bár, nyilván az utómunkán is múlt, hogy így látod! :) Remélem, kielégítettem kíváncsiságodat!

Azt hiszem, én lemaradtam arról, amiről itt volt szó csonkolás és lábak terén, sőt a keresztbe tett lábat sem látom, de még mindig kíváncsi vagyok, hogy sikerült ilyen szép-élesen lekapni magad mögül a cicád.

Dehogy rontottad el! :) Szerintem az a legfontosabb, hogy elindítson valamit.

Igen, megint elrontottam... Ezért jár arra a szemed, amerre nem kéne! ;) Nem tudok még cicázni a fénnyel, de mindig tanul az ember! :) Mondjuk, elképzelésem sincs, hogy hogy jutottál el az én képemtől Vénusz macskájáig, de nem kell elmeséld! ;) Köszönöm! :)

Azt hiszem, a "kedves" jelző fejezi ki legjobban ami eszembe jut a fotóról. Nagyon közvetlen ezzel a megközelítéssel, ott érzem magam a modell válla felett, látom kicsit az arcát is, mi tagadás, még a dekoltázs is feltűnik, a cica mancsa... erre jár a szemem. És most nem tudom kivel folyik a cicázás. :)) Mert kiscica ide vagy oda, de valahogy számomra innen a fókuszon kívüli modell lesz az izgalmas :)

Szeretek gondolatilag elcsatangolni a fotókról, és hagyni, hadd hasson. Így jutottam el most a cicaábrázolások - mondjuk úgy - bujaság szimbolikájához. Más cicafotókról itt eddig nem jutott eszembe mondjuk Olympia cicája... Persze más árnyalat is van, hiszen a macska olyan nőies szimbólum mindig. Puha, dorombol, de titokzatos, elegáns, független, aki majd választ... Mint amilyen a (modern?) nő.

Persze itt most egy kiscica van lefotózva, leginkább még csak felfedez, ismerkedik, pajkosan játszik, és még talán nem macskásodott el :))

Zoltán, azt én is sajnáltam, hogy nem néz inkább valami "jobb" helyre, de elég nehéz őket lencsevégre kapni, és ez volt a legjobban sikerült kép, tehát, ez maradt. És igen, felettébb szeretem a szójátékokat! ;)

Brigitta, látom én is, hogy nagyon szűk lett ez a kép a jobb oldalon, de természetesen ez nem az egész kép, levágtam belőle, mert a keresztbe tett lábam az oly nagy bűnnek számító csonkolásánál még így is jobb lett. Meg aztán itt volt szó arról, hogy balesetben talán elveszítettem az ujjaim, vagy sem, nem akartam, hogy a lábamnál is felvetődjön a kérdés! ;)

Babett, örülök, ha érdekesnek találod! :)

Köszi a hozzászólásokat! :)

Igen, Noémivel egy az apukánk és az anyukánk, sőt még a testvéreink is ugyanazok! :D És amilyen csodaszép gyerekei vannak, még hozzájuk is van némi közöm, ami igencsak hízelgő. ;)

Na akkor a család leckéhez összefoghattok! :)

Igen, ismerem. Ugyanaz az apukánk és az anyukánk! :)

@Noémi be kell valljam már láttam belőlük pár gyöngyszemet itt a neten... :) Ha jól érzékelem ismeritek egymást Ramónával, lehet az ő bizalmacskájával kellene viszolyognod a házikedvencektől, és ki tudja még talán a végén nem is viszolygás lesz belőle... De legalábbis viszolymacska mindenképpen... :)

@Zoltán, akkor mit szólnál, ha a szócsavaró-szótekerő verseit is olvastad volna! :)

De cuki kis vacak-madzag :)

A téma tetszik, a kép is jól sikerült, talán egy picit elcsúsztattam volna jobbra az egészet, mert a hajadból nem hiányozna az a centinyi, de a kézfejednél jól esne.

Hogy csináltad a képet? Időzítővel, állványról?

Nagyon kedves kép. Átjön a macsek játékossága is, és az is, hogy bensőséges viszonyban vagytok... Gondolom karmol is azért, de hát na... ...fiatalka még. :) Azt sajnálom csak, hogy éppen nem Rád néz közben, vagy éppen ránk, ez egy cseppet erősíti a külsős szerepkörünket, miközben a nézőpont meg van annyira közeli, hogy magunkénak érezzük a pillanatot.

Viszont nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy úgy látom te is az a szócsavaró-szótekerő alkat vagy... :)