Várni

Várni

"Minek tűt keresni a szénakazalban? A széna puha, a tű meg szúr." (Závada Péter)

Nagyon érdekes, hogy többedszeri megnézésre is azt érzem, hogy olyan ez a kép, mintha egy filmből lenne egy kiragadott képkocka. Nem tudom biztosan megmondani, hogy mi ennek az oka, lehet, hogy a világítás, lehet, hogy maga a képszerkesztés. Tónusban vannak problémáim a képpel. Három jól elkülöníthető részből áll ez a kép nekem. Az egyik a kép felső része, ami egy egész sötétben tartott, majdnem feketébe bukó rész, a második a középső rész, ami nagyjából szürketónusos rész, és van a képnek az alsó sávja, ami meg túl van világítva. És az, hogy 3 ilyen sáv jön létre, ez nem tesz ennek a képnek jót. Érdemes lenne az alsó és a felső sávot a középső felé elvinni és kiegyenlíteni ezt a dolgot, mert ha megnézed a kép felső és alsó részét, akkor óriási a különbség. Mindig a legvilágosabb rész az, amire az ember figyelme a leginkább odaszegeződik, és ez a legvilágosabb rész most a kép alsó része, a kar, a póló, talán egy kicsit a mellek vonala is - miközben portréról beszélünk, és így az arcra kellene, hogy figyeljünk. Tedd meg, hogy letakarod a kezeddel a mellet és a karokat, és egyből érvényes lesz az arcon az érzés, amit látunk. Ha elfogadod ezt az irányt, akkor azt mondom, hogy ezzel a képpel az a probléma, hogy miközben ez egy portré akar lenni, aközben inkább egy hangulatról beszél, és ez a hangulat abszolút átjön a képen, igen ám, csak nem lehet azt mondani a modellnek, hogy akkor te most csak egy eszköz vagy. A modell az mindig kolléga, vagyis egyenrangú a fotóssal, tehát ő segít ahhoz hozzá, hogy te a gondolataidat meg tudd fogalmazni. Nem mondhatjuk azt, hogy van egy érzésem, és ehhez te csak egy darab hús leszel. Ezt azért mondom ilyen határozottan, mert nem véletlen, hogy az első három leckével kell foglalkoznunk a bemutatkozásnál, ugyanis ezeket a legjobb saját magunkon begyakorolni, mert akkor nincs az a furcsa érzése az embernek, hogy csináltam valamit, és vajon mit szól hozzá a modell, hogyha ez nem teljesen százas. Magunkkal kapcsolatban talán jobban bírjuk a kritikát is. Ez a kép mindenféleképpen ismétlést kíván, de ezt az ismétlést visszautalnám az első 3 leckére. Ott kéne egy kicsit még dolgoznunk ahhoz, hogy megtaláld azt a stabilitást, azt a biztonságérzetet, amivel aztán a világítástechnikai problémákat már ki tudod küszöbölni. És itt most nagyon egyszerű a kérdés, valahonnan oldalról ömlött befelé a fény, de csak egy ajtórésen, vagy egy kis ablakon, és ez nagyjából odavetített a ruhára. A te döntésed, hogy melyik utat választod, az egyik út az lett volna, hogy a modellt mozgatod, és hogyha ő most egy kis széken ül, akkor kucorodjon le a földre, tehát valahogy belemozgatod őt ebbe a fénybe az arcával, ez az egyik megoldás. A másik pedig a takarás, hogy ennek a fénynek az útjába teszel egy kartonlapot, vagy bármilyen tárgyat, amit ott találsz, magába az ablakba oda beteszed, és ezzel máris létrehoztad azt, hogy kevesebb fény kerüljön az alsó régióra, hogy hangsúlyosabbá tudjon válni az arc. És van egy harmadik vonal, fogsz egy fehér lapot, tükröt, alufóliát, és az arcra ebből a fényből vissza lehetett volna verni, úgymond deríteni. Meg is történik ez érdekes módon pont a póló által, ha megfigyeled, az a fény, ami visszaverődik az arcra, az a pólóról jön. Bármelyiket is választod, mindegyik máshogy fog mesélni, de ez már a saját szabadságod, hogy melyiket gondolod hozzád közelebb állónak, viszont az biztos, hogy valamelyikkel kellett volna dolgozni ahhoz, hogy ez a portré működjön. (hegyi)

Hozzászólások

Köszönöm az értékelést! Bizony, mint írtam is, van még gondom ezekkel a dolgokkal. Szerettem volna utómunkával finomítani rajta, de nem tudtam! :) A 3 sávot szerettem volna megtartani, csak nem ilyen kontrasztosan, akkor talán nem lett volna ekkora a különbség a felső és az alsó rész között. A leckét ugyan nem ide szántam, mert a képen én vagyok, és ezért is nem láttam akkor és ott a gépen, hogy mennyire nagy a különbség, és hogy helyezkedhettem volna máshogy. Ez a kép egy góréban készült, aminek a kis ajtaján besütött a délutáni nap fénye egy sávban, nagyon szép volt a színe, ahogy a szalmára rásütött, ezért ültem oda. Talán, ha lejjebb ültem volna, az lett volna a jó megoldás. Na, de, ha majd eljönnek a késő nyári fények, hangulatok, és újra hazalátogatok, akkor megismétlem majd a képet, addigra hátha rám ragad valami ebből a sok jó dologból, amit itt tanulok! :)

Örülök és köszönöm! :)
Hát, igen, ezekkel a - kevés/sok fény - vaku - utómunka - etc dolgokkal még nem vagyok tisztában, majd egyszercsak annak is eljön az ideje! :)
Bizony, nem most készült, ez egy augusztusi kép, ha jól emlékszem és nem, nem sejted rosszul, én vagyok rajta. :)
Nos, én nem ebbe a leckébe szántam, a felsőbb hatalmak sorolták ide! ;)

Ez nagyon tetszik, talán ez van igazán közel hozzád... Mondom ezt úgy, hogy nem ismerlek csak 3-4 képedet láttam összevissza. Itt nagyon szépek a fények, és ez az istálló-feeling nagyszerű háttér. (Biztos itt tartod a lovat, amelynek a két oldalán fotóztál az előbb) Mesél is, és mégsem tolakszik előtérnek. Te is itt ülsz mellettünk és mégsem, van egy olyan lecsüccsenünk szusszanni egyet és beszélgetünk hangulata. Akár érzékeny témákról is, mert van a lefelé nézésben, az induló kéztartásban egy cseppnyi szemérem, mintha zavarban lennél. Mintha arra várnál, hogy na most akkor megkérik a kezedet vagy sem? Találni-e gyűrűt a szénakazalban?

Én icipicit nyesnék a tetejéből, és icipicit tennék még lentre. Talán a deréknál cseppet érdemes lett volna kevesebb fényt hagyni, de ezek a nüanszok.

A kép ha jól sandítom nem most készült, hiszen nyárias. Rosszul sejtem, hogy Te vagy rajta? Akkor miért portré lecke?

Új hozzászólás