4. Fény és árnyék

Hellbrun

Egy biciklitúra csendes állomása. A padon régen Markus Sittikus von Hohenems, salzburgi érsek nézhette a naplementét?

Árnyjáték Luccában

A minap volt két éve, hogy ezt a képet elkészítettem mobiltelefonnal, majd Snapseeddel utómunkáztam. Sajnos az eredeti fájlom már nincs meg egy adatvesztés következtében (tudom, felhő, backup, miegymás). Arra emlékszem, hogy megláttam ezt a helyzetet és megvártam, amíg kicsit ürül az utca ahhoz, hogy a megvilágított sziluett egyedüliként rajzolódjon ki.

Váró

Délután volt, tavasz. A bölcsi várójában ez a kép fogadott. Senki bent, mindenki kint.

Gyönyör rétegei

Több órás keresés után sikerült véletlenül megtalálnom egy helyet, ahol meg tudtam valósítani az elképzelésem. A háttérben a Lánchíd látható. Egyébként egy fiataloknak szánt EU-s pályázatra neveztem ezzel. (téma: egyenlőség identitás, vallás stb.) Remélem nem volt hiábavaló az igyekezet.

Miklós, pörgessük fel a tempót. Én is jobban pörgök, te is küldj képeket, haladjunk, mert ez a kép jó, és az előző is az volt, szóval volna értelme dolgoznunk. Egyetlen, amit nem értek, bár tudom, van egy ilyesmi divat, hogy szürkében hagyjuk, de miért jó az, hogy nincs alja, hogy a tónusok feketéig nem mennek el? Na, erről beszéljünk majd, várom a munkáid. (hegyi)
értékelés:

Taxira várva

Szintén a jordániai Ammánban láttam meg a férfit, aki vagy telefonált, vagy cigarettázott és várakozva pillantgatott a dombtető felé – feltehetően taxira várt.

Na, ez már sokkal jobban működik. Nem a telefonáló okán, hisz az alig kivehető, hanem a környezet hangulata miatt. Gondolom hogy a fény miatt húzódtál az épület árnyékába, nem tudom, ha a másik irányba húzódsz be, onnan mit adott volna, amiért ezt írom, az a fehér autó, az az egyetlen, ami kivisz a hangulatból. Vágva nem lenne jó, eltolni nem lehet, tehát a megfejtés az lehet, hogy te állsz máshová, ha lehet. Ha nem, akkor ez van, ezt kell szeretni. (hegyi)
értékelés:

A híd

Kora ősszel néhány napos szuper "nyaraláson" vettünk részt párommal. Fantasztikus idő volt, minden a szépségről, az élet szeretetéről szólt. Hortobágyi kirándulásunkon készítettem ezt a képet. Nekem nagyon sokat mond, remélem sikerült megmutatni azt, amit én ott beleláttam.

Nézd, azt csak te tudod, mennyi ebben az utómunka, és például az ég hogyan lett módosítva, mert most olyan a hatása, mintha egy másik képről került volna oda. De a lényeg nem is ez. Mindaz, ami a növényeknél és a híd ívek belső felületével történik, az szép, az izgalmas. Én simán lehagytam volna az eget. Nem kell, sőt, zavar. Ott a lényeg, hogy ha megtalálsz valamit, ami izgat, ami érdekes, nem kell csak azért otthagyni mondjuk az eget, mert úgy korrekt a kép. Még lejjebb a kamerát, szinte bele a fűbe, és onnan lőni, a híd is más struktúrában jelenik meg úgy, és kap egy szubjektív nézőpontot, ami ilyen esetben, mint ez, amikor valami olyan téma van, amit már szétfotóztak az emberek, nagyon fontos szempont lehet. (hegyi)
értékelés:

Kevés fényben

Érdekes, játékos fény szűrődött be az ablakon és ezt produkálta. Nagyon megtetszett, főként, hogy DELL mániás vagyok, szerencsére ott volt a gép kéznél és így lett ez a nekem nagyon tetsző kép.

Azt gondolom, hogy itt is az a helyzet állt fenn, ami oly sokszor megtörténik az emberrel, hogy benne van egy szituációban, és ott az akkor hatással is van rá, majd amikor kész, ő még látja benne azt is, ami a környezetben volt, de a nézőnek ez nem jön át, mivel ő nem volt jelen az exponálásnál. Magyarán valószínű, neked ott ez azért tetszett meg, mert a környezetből ez a fény úgy világította meg a kedvelt cég logóját, hogy az így számodra hordozott valami extra élményt. Itt azonban én, akinek a Dell egy cég a többi közül, ez nem jön át. Látom a logót, látom a fény által kirajzolt formát, látok benne valószínű kábelek árnyékait elég kuszán, mindez a képnek harmada lehet, a többi fekete. Ez így nekem annyira nem érdekes, nem mutatja azt, amit a leírásból megtudhatunk. (hegyi)

féNYugati

Szimplán próbáltam játszani a fényekkel,és árnyékokkal.Kicsit street,kicsit épületfotó.
Ezúton kívánok Mindannyiótoknak Áldott Ünnepet, és Boldog Új Esztendőt! Köszönöm hogy itt lehetek!
Gabesz

Minden nagyon jó lehetne, ha nem lenne ferde. Itt most mivel ennyire a struktúrákra és fény-árnyék dologra redukáltad az üzenetet, nincs indoka a ferdeségnek. Tudom, hogy trend, hogy amiről nem tudjuk eldönteni, hogy hogyan legyen, hol vágjuk és mennyit, ott sokszor alkalmazzák, hogy akkor legyen ferde, különösen ételfotóknál divat ez, meg néha az utcafotóknál is, de erre szoktam azt mondani, hogy ha nem alakítasz ki egy új koordinátarendszert, amiben helyére kerül minden, akkor maga a ferdeség csak hiba tud lenni. És ha már ferde, akkor ennyi kevés, akkor legyen még ferdébb, még csálébb, de ennek mondom, ellentmond az, hogy nem a történet a fontos, hanem a forma. BUÉK neked is, remélem el tudsz jönni a januári találkozóra. És várom a képeid. (hegyi)
értékelés:

Remény

Ez a fény árnyék reménytelenség remény része. Napfelkelte. Ünnep. Stb.

A fények jók és izgalmasak a rácsozatok, de ez így kusza és rendezetlen. Nem konkrétan arra gondolok, hogy nincs kitakarítva, vagy poros a polc, hanem hogy dől, hogy igazán nem tudom, mire megy ki a fuvar, mert az alja vágva van, pedig ott van valami karácsonyi készülés, de nem látom jól, fenn jók a fények, de most emiatt mondunk le az üzenetről? Gondold ezt újra kérlek. (hegyi)

Fény árnyak tükör naplemente remény-telenség

Kivehető, hogy egy kórházban készült. Pontosabban rehabilitáció kezdetén. Hosszú és fájdalmas történet egyik epizódjaként. Szeretem is mert reményt adott... nemszerettem mert elfogyott az erőm.

Ez egy megrázó kép, úgy tud hatni, hogy közben intim is marad, benne van minden érzelmi közlés, de nem tolakodóan, sűrített és erős emóció. Köszönöm. Fent egy ujjnyit én vágnék, úgy még erősebb lenne a forma. (hegyi)
értékelés:

Őszi liget

Zoli, őszinte leszek, ez a kép engem nem fog meg. Nem találok benne olyat, ami egyedivé tenné, ami miatt visszatérnék rá újra és újra, ami mást mutatna, mint a megszokott őszi képek. Mindenkinél máshogy működik nyilván, hogy hogyan keres témát és azt hogy forgatja magában, de egy biztos, egyéniesíteni, egyediesíteni kell, hogy valami rólad szóljon a képben. A tiéd legyen. Keresni a nézőpontot, játszani a térrel, fényekkel, szereplőkkel, sok minden lehet, de ez így nem működik. Állunk középen, szemben a fény, fák, oké, ez így sztereotip, guggolj le, feküdj az avarba, pörgesd magad bele, ahogy érzed, de mozdulj ki a komfortos, kényelmes megoldásból. (hegyi)

Ablak a kertre

Szép találat, jó ez a tónus is, és nyilván a rendelkezésre álló technika korlát lehet abban, mennyi részlet marad a csúcsfényekben. Az utómunkában a jobb oldali részt is sötétre kellett volna a kapu mellett venni, ahogy a bal is fekete, mert zavar most az, hogy ott is van valami, de nem kivehető, viszont ettől borul az egyensúly. (hegyi)
értékelés:

Cipők a Duna-parton

Alapvetően nehéz újat mutatni egy ismert helyszínről, ez a kép amit lehet, azt meg is teszi, szóval megvan benne, ami kell. Viszont nagyon fura a kékes fényekkel festett helyzet. Nem tudom, ez saját festés-e, vagy ott volt valami performansz, de az eredmény olyan, mintha valami vegyszerrel lenne leöntve, mintha meszes fertőtlenítés hatása lenne, ami az üzenetet erősen átszínezi. Ha ez volt a cél, az jó, de akkor valahogy erre rá kell erősíteni még, kellene egy szereplő fehér kezeslábasban, hogy az akció működjön. (hegyi)
értékelés: