4. Fény és árnyék

A tornászlány

A kép Balatonbogláron készült még a nyáron. Az előtérben a Tornászlány szobra látható, amit próbáltam a megvilágítással egybemosni a valósággal, hogy ne tűnjön szobornak.

A pillangó árnyéka

Szép ez, persze, hálás téma, jók a színei is, szóval ezért sok lájk jár az instán, de engem az azért érdekelne, miért vágod ennyire szűkre? Mi az oka? Valami bizonytalanság a kompozícióval? Vagy ha ennyire körbevágjuk, akkor fontosabbnak hat? Elég egy pillangó a képre? Igen, ezek valid kérdések, ha ezek merülnek fel benned, de akkor a választ is tudod. Elég lehet egy pillangó is, ha van sztorija, viszont a körbevágással feltűzted egy lepkegyűjteménybe, ahol már a sztori lényegét veszti. (hegyi)
értékelés:

Fényjáték

A rendelés elejét vártam, és egy beparkoló autó hátsó szélvédője "lézershow"-t vetített a folyosó ablakára. Gondoltam, elkapom a talált pillanatot, aztán kiderült, mennyi minden egyéb is rajta van.

Szeretem az árnyjátékokat, fényformákat, mindazt, ami ezekkel az absztrakciókkal létre tud jönni, ezért ezt a képet is kedvelem. Különösen azért, mert hogy ezt nem a könnyebbik módon, fekete-fehérben valósítottad meg, hanem színesben, ami azért nehezített terep, mert a színeknek is stimmelnie kell, nem csak tartományban, de abban is, hogy egymást úgy egészítsék ki, hogy emeljék azt a formajátékot, amit a fény kirajzolni képes. Bátorítanálak, hogy nyugodtan fotózz absztrakt dolgokat, ha van elég fény, ezek technikailag is meg tudnak jelenni, nem akadály a mobiltelefon sem. Még valami: gondolkodtam, hogy a párkányon az a tartó doboz az jó, hogy ott van, vagy sem, de arra jutottam, hogy épp azért jó ennyi a realitéásból, mert ez ellenpontozza az elvontságot. (hegyi)
értékelés:

Pipacsbimbók

Az ötlet jó, és az is jó irány, ahogy ezt tónusban megoldottad. Az egy másik kérdés, hogy hogyan lehet innen eljutni oda, hogy a kép ne talált kép legyen, hanem egyedi, rád jellemző alkotás. Ehhez az kell, hogy elszakadj a konvencióktól. Ez így egy tanulmány, annak nem rossz, de nincs kész. Láttam valamit, megfotózom, aztán laborban majd dramatizálom, amennyire hagyja. Mondom, miért nincs kész. Egyrészt a pipacsbimbók ilyesféle gravitációja amit mutatsz, kókadó farokra is utal, csüngés, lemondás, fene tudja. A háttér miatt azonban nincs módod arra, hogy ezt elforgasd, játssz vele, és itt kezdődik a probléma, ezért mondom, hogy talált kép. A háttér ugyanis zavaros. Van, ahol jól mutatnak a formák, van, ahol a kiégett részen van a pipacsfej, esetleges. Aztán ott van az is, hogy 4 fej van. Nem jó. 3, 5, sok, de a 4 az nehezen indokolható kompozícióban. Pontosabban lehet, persze, hogy van egy hármas összetartozás, és egy meg a renitens. De akkor Feri le kell mondani a kurva kicsi mélységélesség divatról. És itt jön megint a háttér problémája. Amiből az következik, hogy tudva, hogy kurva sérülékeny a pipacs növény, ezt elő kell készíteni, háttér, világítás, minden, akár szabadban, de egy ennél kevésbé zavaros hátteret használva, kifeszítve, belógatva, és amikor minden oké, akkor leszedni ezeket, beállítani, exponálni, minderre ha fél óra van, sokat mondok, mielőtt pusztulásba menne át a növény. Hát, így. (hegyi)
értékelés:

Kőszeg, 2019Kőszeg, 2019

A fa önmagában nem elég erős, nincs sztorija, így csak egy fényjáték, ami lehet lírai, de ahhoz is kellene valami még. A kapu érdekesebb. Ott talán csak a tónus az, ami nekem túl kemény, sok, de tetszik az, amit megláttál. Na, ilyesmi kellett volna Koppenhágában is. (hegyi)
értékelés:

Hellbrun

Egy biciklitúra csendes állomása. A padon régen Markus Sittikus von Hohenems, salzburgi érsek nézhette a naplementét?

Kedves Laci, üdv a téren, felhívnám a figyelmed az első leckére, mert hogy az nem csak az önportré, de a bemutatkozás is. ez egy hangulatos kép a fényei miatt, meg persze a zöldje miatt is, és főleg a pad miatt lenne az, viszont valahogy azt a nézőpontot és/vagy kameratávolságot nem sikerült igazán megtalálni, hogy ez erősebben üssön. Vagy közelebb mentem volna, vagy lejjebb, vagy mindkettő, az égből talán kevesebb elég, a zöldből több, hát, valahogy így. De az mindenképpen dicséretes, hogy ezt megláttad ezt a pillanatot. (hegyi)
értékelés:

Árnyjáték Luccában

A minap volt két éve, hogy ezt a képet elkészítettem mobiltelefonnal, majd Snapseeddel utómunkáztam. Sajnos az eredeti fájlom már nincs meg egy adatvesztés következtében (tudom, felhő, backup, miegymás). Arra emlékszem, hogy megláttam ezt a helyzetet és megvártam, amíg kicsit ürül az utca ahhoz, hogy a megvilágított sziluett egyedüliként rajzolódjon ki.

Komolyan el fogom sírni magam a képarány miatt. Neked is, ahogy a többieknek sokszor, leírom. 3:2, 4:3, 1:1. Ezekben gondolkodj. Lejjebb pár képpel Kovács Ádámnál leírtam, miért. A kép jó lenne. De alul kevés, kifut a bicaj árnyéka. Nagy kár. És én értem, hogy sok nagy fotós alkalmazza ezt a komor tónusrendet, de nem mindig és nem mindenre, és ha mégis, akkor a komponálásnál figyelni kell arra, hogy a főszereplő fiú ne csússzon így bele ennyire a sötétségbe. Ezt ha ragaszkodsz ehhez a tónusrendhez, akkor szelektíven ki lehet javítani ott, úgymond maszkolással, szóval a lényeg, hogy az alapanyag jó, de a megoldásban még vannak lépések. (hegyi)
értékelés:

Váró

Délután volt, tavasz. A bölcsi várójában ez a kép fogadott. Senki bent, mindenki kint.

Szürreális, mert kettős érzés uralkodik el az emberen, az egyik az az álomvilág, amire az üveg tükröződése rá is tesz, vágyunk miatta oda befelé, a nyugalomba, a fonott székekhez, a napra, de közben meg ott a szocialista radiátor, a másik üvegen túli realista kocka belvilág, és ez miatt félúton megállunk, hogy most akkor tényleg be akarok menni, vagy ez csak egy illúzió? Jó lett, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Gyönyör rétegei

Több órás keresés után sikerült véletlenül megtalálnom egy helyet, ahol meg tudtam valósítani az elképzelésem. A háttérben a Lánchíd látható. Egyébként egy fiataloknak szánt EU-s pályázatra neveztem ezzel. (téma: egyenlőség identitás, vallás stb.) Remélem nem volt hiábavaló az igyekezet.

Miklós, pörgessük fel a tempót. Én is jobban pörgök, te is küldj képeket, haladjunk, mert ez a kép jó, és az előző is az volt, szóval volna értelme dolgoznunk. Egyetlen, amit nem értek, bár tudom, van egy ilyesmi divat, hogy szürkében hagyjuk, de miért jó az, hogy nincs alja, hogy a tónusok feketéig nem mennek el? Na, erről beszéljünk majd, várom a munkáid. (hegyi)
értékelés: