4. Fény és árnyék

cím nélkül

cím nélkül

Mariann, az a helyzet, hogy ez a kép bár esztétikailag tökéletesen rendben van, a tónusai is nagyon szépek, de mégis azt kell mondjam, hogy nekem ahhoz kevés, hogy mondjuk kitegyem a falamra. Épületet, szobrot körübelül ugyan olyan dolog fotózni, mint mondjuk egy színházi előadást. Ugyanis ahogy a színházban a dramaturg, a díszlettervező, a rendező kitalál egy koncepciót, és azt "tálcán szállítja", pont úgy a szobrász, építész létrehoz valamit, ami a maga koordináta rendszerében eleve működik, és a fotós dolga az, hogy ehhez hozzá tegye a maga érzéseit, üzenetét, gondolatait. Ehhez viszont az kell, hogy megfogalmazzuk mindazt, amit az adott tárgy látványa számunkra jelent. És én úgy vélem, hogy ehhez kevés, ha találunk egy felhős hátteret. Joggal kérdezheted, hogy oké, rendben Zsolt, de akkor hogyan fényképezzek le egy ház oromzatán álló szobordíszt? És erre csak egy dolgot tudok mondani a helyszín ismerete nélkül, hogy nem biztos, hogy minden lefotózható. (hegyi)

Macskabsztrakt

Macskabsztrakt

Ez nagyon eltalált helyzet, és a tónusai is tökéletesek, rajzos, de épp az a jó benne, hogy ezt a sziluett jelleget igazán a tónus és az ellenfény együtt adja meg. Persze, a tömegelhelyezés is kell ahhoz, hogy a kép meséljen, na, azt nem mondom, hogy elsőre vidám, mert van ebben nem kis ijesztő hatás is. Egy gondolat. Mi van, ha a hálós résznél azt a vízszintes csíkot már levágod fenn? (hegyi)

Negatív falrészlet elforgatva

Negatív falrészlet elforgatva

Körülbelül huszonharmadszor nézem a képet és még mindig nem állt össze, nem jött az 'aha' érzés, hogy megvan, mi merről meddig hány méter. Ez nem lenne baj, ha a kompozíció kiadná. De valahogy az se áll össze. Nem tudok mit mondani. (hegyi)

Paranoia

Paranoia

A megfigyelés a legfontosabb dolog a fotográfiában, enélkül nincs alkotás, hiszen a fotó akárhogy is manipuláljuk, de a valóságból építkezik. Ezért ezek a tanulmányok mindig kellenek, mert ha nincs, csak fejben, akkor nem lesz belőle készség és rutin. A helyzet az, hogy most a megfigyelés az erős, de a képi megoldás zavaros, van is benne előtér és nincs is, ott a valós helyzet de furán vágva, szóval maradjunk abban, hogy ez majd beérik valamikor, most nincs készen. (hegyi)

Lili

Lili

Nagyon tanácstalan vagyok e kép terén, eredetileg a Tisztelet Balla Demeternek leckébe gondoltam, de ezt nem merem megkockáztatni. Tárgyfotóhoz környezet híján van, így maradt a fény és árnyék. A kép az előző Kitárulkozva c. kép után készült, más megközelítésből, de mondanivalóban próbáltam itt is hasonlót sugallni. Az asztalra tettem, én pedig aláfeküdve, kerestem a megfelelő formai világot és fény viszonyokat. Kellékék gyanánt egy kis árnyékolást használtam, hogy a fény ne csillogjon annyira a vázán.

Nem kell félni a Tisztelet Balla Demeternek leckétől, mert miért is kéne, nem harap Demeter. Verekedni sem nagyon szokott, úgyhogy nyugodtan tessék oda berakni képeket. Az inkább egy kérdés, hogy szinte tálcán kínálja magát az a bimbó, meg a nagyon kinyílott virág, és annak a kettőnek a kapcsolódása, vagy a viszonya, erre te elkezded itt nekem fotózni a virágcserepet, de az a virágcserép mihez kell? Nem nagyon értem, hogy most miért innen, és miért így van megfotózva. Oké, hogy keresünk egy olyan nézőpontot, amit még soha senki, de azért vannak olyan dolgok, amik nem véletlenül nem így szoktak elénk tárulkozni. Az egy másik kérdés, hogy ha te egy konstruktív helyzetet akarsz összehasonlítani az organikus formával, de ahhoz meg jelentéktelen a cserép. Létre lehet hozni egy kocka világot, egy térbeli és geometrikus ábrákkal, vagy szereplőkkel, labdával, kockával, háromszögel, trallala, és ahhoz ezt berakni ezt az organikus formát, de itt most nem ez történik. Én most ezt olyan kicsit furcsán nézem, miközben nagyon jók a tónusai, jó a tónusterjedelem, amiben mozogsz. Visszaadom ezt a képet, és tessék nyugodtan megcsinálni úgy, hogy ez a Tisztelet Balla Demeter leckébe belekerülhessen. (hegyi)

Megvagyunk

Megvagyunk

Legelőször az tetszett ezekben a virágokban, hogy egy rakáson mennyi van belőlük, és hogy milyen szépek együtt, merthogy ez a fajta virág csak bokorban nő. Aztán külön szerencsém volt, hogy szépek voltak a délutáni fények is, és ezt a "közösséget" le tudtam fényképezni a segítségével. Nem tudom, hogy ezáltal a főszereplő a fény lett-e, azt hiszem, mindketten (a virág és a fények) fontos szereplői a képnek.

Ennél a képednél is azt mondom, hogy az az izgalmas, hogy finomságokat veszel észre. A megvalósításnál még van mit finomítani, most a tónusrend a komorabb szomorúbb mélyebb tónusok felé billen el, ez a téma vitalitását csökkenti. Ez egyrészt utómunkával korrigálható valamelyest, de tegyük hozzá, hogy az a zsebtükör itt is jól jött volna. (hegyi)
értékelés:

illuzió

illuzió

Az a helyzet, hogy ezt a képet nem nagyon értem. Van rajta fény, meg van rajta árnyék, de ennél több nem nagyon. Lehet, hogy ott a buli hevében a második margarita után már értelmezhető lenne nekem is, de így most a számítógép előtt ülve vasárnap délután, ha a dübörgés át is jön, ez a tuc-tuc, de ettől még a dolog nem válik számomra érthetőbbé, mint közlés. Ez most benne maradt a szatyorban, nem sikerült átadni nekem. (hegyi)

Kubizmus

Kubizmus

Örülök annak, hogy egyrészt más technikák, más korszakok, más izmusok irányába is elmozdulsz, és ez téged érdekel és foglalkoztat, mert ez nagyon fontos. Tulajdonképpen az áttételezés is rendben van, ahogy ezt te a fotó nyelvére lefordítottad magadnak, mert mai, mert érthető, mert minden felvetése rendben van, de a megoldás így együtt nem jó. Ha ez egy olyan képsor lenne, ami mondjuk egy kiállítás lenne, és a kubizmus témáját akarná a te saját szemszögedből feldolgozni kicsit primérre véve a figurát, hogy hát, a kubizmus az, ami kockákat tartalmaz, akkor ehhez én azt gondolom, hogy mindenféleképpen szükség lenne arra, hogy ezek a formák ne egy ilyen négyzethálóba beszorítva kerüljenek nekem bemutatásra, hanem értéküknek megfelelően méretezve. Most a fog mindent visz, a cigaretta mindent visz, a doboz széllel nem tudok mit kezdeni, az az alumínium a második sor elején megint nem tudom, hogy micsoda, miközben az ott akár működhetne, a szemüvegszél jól értelmezhető, utána megint van egy formai játék, amivel nem tudok mit csinálni. Talán ez egy padló borítás a legalsó sorban, az megint jó, szóval, végigmehetünk rajta egyesével, a kockák ritmusa mindenütt ott van, de valami jól határolt, és jól méretezett, valami meg esetleges nekem. Például, most én csak kérdezem, hogy számodra, ha mint első látogató nézed meg, mit mond a második sor első képe, hogy az micsoda? Mert ott nem tudom, hogy ez egy doboz széle, ami valamilyen, vagy pedig ez egy kocka, merthogy nem látom azt, hogy az a belseje a dolognak, vagy pedig egy határoló elem? Nem igazán jól jön le. Nem lehet mindent ennyire kiragadni a valóságából. Nem tudom, hogy mennyire magyaráztam ezt most jól el abban a tekintetben, hogy erre, mint ötlet én most adok 2 csillagot, aztán majd meglátjuk, hogy mi felé fejlődik. (hegyi)
értékelés:

Szabadság, napfény

Szabadság, napfény

Jó érzékkel rajzolsz a géppel, ez is egy kifejezetten izgalmas kép, de itt most azt mondom, hogy ha már úgyis felrúgod a szabályokat, akkor azért nem árt, ha valamit kinevezel új bázispontnak, nevezetesen a kép bal oldalán most a híd oszlopa ferdén szétvágódik, így bal felül bejön egy lezáratlan ritmus, ami nem kellene, alul meg szétvágódik az, ami tömegében határolhatná a képet. Ha kinevezted volna azt az oszlopot függőlegesnek, akkor a többi már adta volna magát, nem baj az, ha a két díszmadár ferdén repül. (hegyi)
értékelés:

Közhely a fényről

Közhely a fényről

Örülök ennek a képnek! Mindegy, hogy hova van besorolva, de van egy nagyon izgalmas területfelosztása, és az egész tulajdonképpen akarva, vagy akaratlanul, de egy olyan megfigyelésről beszél, ami a valós és az árnyékvilág, vagy mondhatom úgyis, hogy a valóság és az alvilág viszonyával foglalkozik. Van egy felső világunk, amiben ott a madárka, békésen ücsörög, és van egy alsó világunk a maga tüzeivel és vonalaival, amik nekem itt elég erősen kettéválnak. Érdekes ez a fajta játék. Ez az erénye és az előnye ennek a képnek. Kicsit kuszának (de nem elég kuszának) érzem azt, hogy mi a függőleges, és mi a vízszintes, azért valamit nem ártott volna kinevezni függőlegesnek. Most valahogy az egész tömeg billen az óramutató járásával ellentétesen, úgyhogy egy pár fokot, talán egyet, másfelet nem ártott volna visszaforgatni ezen. Ami még kérdés, az a kép felosztásának a jobb felső része, mert ott valamilyen formai játék újraindult. Tehát, hogy van egy fekete, amivel lezárunk, és utána elindítunk megint valamit, ami viszont nem kerül értelmezésre. Az a kis háromszög kurfli valahogy kimaradt ebből az egészből. Szerintem vágható lenne, ha azt a forgatást megcsináljuk, akkor az ott már majdnem ki is kerülne a képről. Ne hagyjunk ilyen csonkákat a képen, mert ezek a formai piszkok gyengítik az egésznek az üzenetét. (hegyi)
értékelés:

Átjáró

Átjáró

Nem nagyon értem most ezt a képet. Van egy csövünk, amiben emberek állnak, és ez még viszonylag jó is lenne, de az előtérben szétvágja ezt egy vízszintes vonal. Lehet, ha feljebb emeled a kamerát, akkor ez már nincs ott, vagy legalábbis nem ennyire erős, de így most az egész valahogy olyan furcsa. Ráadásul olyan kitekeredett a perspektívája is, ezzel én nem nagyon tudok mit csinálni Csaba. Azt is lehet, hogy lejjebbről határozottabbra emeled ezt a vágást, tehát vagy van, vagy nincs, de a kettő között bizonytalan az egész. (hegyi)

Olvasó II.

Olvasó II.

Beszélgessünk arról Csaba, hogy ez itt most az eredeti képkocka abban a tekintetben is, hogy ha raw formátumban fotóztál, akkor ez jött le? Azért kérdezem ezt, mert még mindig nagyon keménynek ítélem az egészet. Ami miatt jó, hogy feltetted ezt a képet, hogy sok mindent értelmez abból, ami a fekete-fehérrel történt, és azt kell, hogy mondjam, hogy semmi sem indokolja a fekete-fehéret. Ez a kép színesben sokkal izgalmasabb. Sokkal finomabb, sokkal közelebb áll érzelmileg, és esztétikájában is a nőiséghez. A fekete-fehérrel elvesztettük ezt az egészet. Pontosan azok a finomságok hiányoznak a másikról, amik itt a zöld különböző árnyalataival létrejönnek. A csonkolt lábbal nem nagyon tudok mit kezdeni, az sajnos problémás. Ha össze kell hasonlítani a két képet, akkor ez a kép nekem jobban tetszik. Valószínű, hogy akár ezt fotóztad, akár a konvertálásnál történt valami kontrasztemelés, én még visszább mennék egy kicsit a lágyabb irányba, hogy még több részlet váljon felfedezhetővé, mert még mindig kiabál a modell, még mindig túl erős, túl karakteres, és ettől nagy kiürült flekkek lesznek a képen. (hegyi)
értékelés:

Olvasó

Olvasó

A megfigyelés tökéletesen rendben van, intim és nagyon megkapó az olvasó nő, a távolságtartása, és az egésznek a ritmusa jó. Amit nem tudok nagyon hova tenni, az az utómunkával elért tónushatás, tehát, ez az egész olyan, mintha ez a nő a holdvilágnál olvasna. Ez olyan, mint amikor a vörös szűrőt feltesszük a gépre, akkor van ilyen nagyon drámai hatás, én ezt erősnek, soknak érzem, ez túl sok a jóból. Kellene azért valami abból a háttérből, a padból mindenféleképpen több kellene, a fenyőből is akár, és a nő meg túlságosan kopogós lett. Vörös szűrővel lehet nagyjából nappal éjszakai felvételt készíteni, hozzáteszem, hogy nyilván, ez csak fekete-fehérben működik, és még valamit hozzáteszek, hogy a vörös, vagy narancs szűrőnek az is egy jellegzetessége, hogy a bőrhibákat csökkenti. Tehát, ha valaki szeplős, vagy himlőhelyes az arca, vagy ha nagyon sok ránc van az arcon, vagy nagyon fáradt a bőre, ha nem akarunk túl sokat vacakolni vele, akkor ezekkel a szűrőzésekkel ez megoldható, hogy ennek a hatása csökkenjen. Ha ez egy ilyen utómunka játék, akkor próbáljuk meg ezt korrigálni, jó? Nem nagyon tudok másra tippelni, mert annak kicsi esélyét látom, hogy ez a nő valóban a Hold fényénél olvasott volna, úgyhogy próbáljunk meg egy kicsit ezen változtatni, ezt most ezért adom vissza. (hegyi)

Forgalom

Forgalom

Ez eléggé erősen el van dőlve, részben ez a háttérnek is köszönhető, az ott meghúzódó domboknak, de azért ezek a villanyoszlopok sem függőlegesek. Miért nem, nem nagyon értem. És ugyanígy nem értem a képkivágást sem, mert ha ilyen nagyvonalú vagy a felső régiót illetően, akkor oldalt miért vagy ennyire szigorú? Bizony, itt nagyon fontos mozgások lettek oldalt levágva. Valószínű, hogy ez a kép nem álló képként állja meg a helyét. Ez egy fekvő kép lenne, de legalábbis négyzetes. Ezt visszaadom, jó? (hegyi)

Fény és árnyék?

Fény és árnyék?

Először is HURRÁ, hogy Rátok leltem! Megígérem, hogy ezt az egy kivételt leszámítva, leckéről-leckére fogok cammogni, csimpaszkodni, ugrálni, de mindenképp haladni, hogy most mégis renitenskedem, annak a legfőbb oka, hogy jelen pillanatban ez a témakör foglalkoztat legjobban, másrészt szombaton a munkahelyemen készítettem ezt a képet és... és... és szerelmes lettem belé, és muszáj volt :) azért is, hogy elmondjátok, miért csak nekem tetszik, és azért is, hogy tudjam, mit felejtsek el már itt az elején, mielőtt belelendülök a fekete-fekete képek sorozatgyártásába :)

Kedves Noémi, üdvözlünk a Látszótéren! Mi is nagyon örülünk annak, hogy ránk találtál, és nagyon remélem, hogy ez egy gyümölcsöző munka kezdete lesz! Azt már most mondom neked, hogy ne várj az elemzésre, tessék nyugodtan küldeni a leckéket, az ötleteket, a gondolatokat. Nem minden nap tudok leülni elemezni, ráadásul ennek a leírása is idő, tehát, ne az legyen az akadálya annak, hogy képek érkeznek hozzánk, hogy én milyen gyorsan tudom az elemzést végrehajtani. A másik, amit szeretnék mondani, hogy az első három lecke fontos, látom, ezt te is érted, úgyhogy várnám ezt az első három leckét, már csak a bemutatkozás miatt is. És akkor most térjünk rá a képre. Azt gondolom, hogy ez egy jó megfigyelés, de nem biztos, hogy jó helyen álltál. Nem tudom, hogy mennyire tudtál volna a bal oldali falhoz közelebb menni, mert most valahogy az egésznek a perspektívája van kitekeredve. Az okoz zavart a nézőben, hogy valahogy most semmi sem igazán vízszintes, és semmi sem igazán függőleges. Az nem árt, ha te magad kinevezel valamit annak, és ahhoz képest kezded el a többi vonalat megrajzolni egy ennyire grafikus képnél, de ezt a döntést meg is kell indokolnia valaminek. Valamelyik csík, dolog legyen akkor függőleges, és akkor ahhoz képest a többi majd adja magát. Nyilvánvaló, hogy ezt a helyszínen kell megtenni exponálás előtt. Ez gyakorlás kérdése, semmi másé, tehát, nincs itt semmi elveszve, csak csinálni kell. Erre én most adok 2 csillagot, és várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés: