4. Fény és árnyék

Megvagyunk

Megvagyunk

Legelőször az tetszett ezekben a virágokban, hogy egy rakáson mennyi van belőlük, és hogy milyen szépek együtt, merthogy ez a fajta virág csak bokorban nő. Aztán külön szerencsém volt, hogy szépek voltak a délutáni fények is, és ezt a "közösséget" le tudtam fényképezni a segítségével. Nem tudom, hogy ezáltal a főszereplő a fény lett-e, azt hiszem, mindketten (a virág és a fények) fontos szereplői a képnek.

Ennél a képednél is azt mondom, hogy az az izgalmas, hogy finomságokat veszel észre. A megvalósításnál még van mit finomítani, most a tónusrend a komorabb szomorúbb mélyebb tónusok felé billen el, ez a téma vitalitását csökkenti. Ez egyrészt utómunkával korrigálható valamelyest, de tegyük hozzá, hogy az a zsebtükör itt is jól jött volna. (hegyi)
értékelés:

illuzió

illuzió

Az a helyzet, hogy ezt a képet nem nagyon értem. Van rajta fény, meg van rajta árnyék, de ennél több nem nagyon. Lehet, hogy ott a buli hevében a második margarita után már értelmezhető lenne nekem is, de így most a számítógép előtt ülve vasárnap délután, ha a dübörgés át is jön, ez a tuc-tuc, de ettől még a dolog nem válik számomra érthetőbbé, mint közlés. Ez most benne maradt a szatyorban, nem sikerült átadni nekem. (hegyi)

Kubizmus

Kubizmus

Örülök annak, hogy egyrészt más technikák, más korszakok, más izmusok irányába is elmozdulsz, és ez téged érdekel és foglalkoztat, mert ez nagyon fontos. Tulajdonképpen az áttételezés is rendben van, ahogy ezt te a fotó nyelvére lefordítottad magadnak, mert mai, mert érthető, mert minden felvetése rendben van, de a megoldás így együtt nem jó. Ha ez egy olyan képsor lenne, ami mondjuk egy kiállítás lenne, és a kubizmus témáját akarná a te saját szemszögedből feldolgozni kicsit primérre véve a figurát, hogy hát, a kubizmus az, ami kockákat tartalmaz, akkor ehhez én azt gondolom, hogy mindenféleképpen szükség lenne arra, hogy ezek a formák ne egy ilyen négyzethálóba beszorítva kerüljenek nekem bemutatásra, hanem értéküknek megfelelően méretezve. Most a fog mindent visz, a cigaretta mindent visz, a doboz széllel nem tudok mit kezdeni, az az alumínium a második sor elején megint nem tudom, hogy micsoda, miközben az ott akár működhetne, a szemüvegszél jól értelmezhető, utána megint van egy formai játék, amivel nem tudok mit csinálni. Talán ez egy padló borítás a legalsó sorban, az megint jó, szóval, végigmehetünk rajta egyesével, a kockák ritmusa mindenütt ott van, de valami jól határolt, és jól méretezett, valami meg esetleges nekem. Például, most én csak kérdezem, hogy számodra, ha mint első látogató nézed meg, mit mond a második sor első képe, hogy az micsoda? Mert ott nem tudom, hogy ez egy doboz széle, ami valamilyen, vagy pedig ez egy kocka, merthogy nem látom azt, hogy az a belseje a dolognak, vagy pedig egy határoló elem? Nem igazán jól jön le. Nem lehet mindent ennyire kiragadni a valóságából. Nem tudom, hogy mennyire magyaráztam ezt most jól el abban a tekintetben, hogy erre, mint ötlet én most adok 2 csillagot, aztán majd meglátjuk, hogy mi felé fejlődik. (hegyi)
értékelés:

Szabadság, napfény

Szabadság, napfény

Jó érzékkel rajzolsz a géppel, ez is egy kifejezetten izgalmas kép, de itt most azt mondom, hogy ha már úgyis felrúgod a szabályokat, akkor azért nem árt, ha valamit kinevezel új bázispontnak, nevezetesen a kép bal oldalán most a híd oszlopa ferdén szétvágódik, így bal felül bejön egy lezáratlan ritmus, ami nem kellene, alul meg szétvágódik az, ami tömegében határolhatná a képet. Ha kinevezted volna azt az oszlopot függőlegesnek, akkor a többi már adta volna magát, nem baj az, ha a két díszmadár ferdén repül. (hegyi)
értékelés:

Közhely a fényről

Közhely a fényről

Örülök ennek a képnek! Mindegy, hogy hova van besorolva, de van egy nagyon izgalmas területfelosztása, és az egész tulajdonképpen akarva, vagy akaratlanul, de egy olyan megfigyelésről beszél, ami a valós és az árnyékvilág, vagy mondhatom úgyis, hogy a valóság és az alvilág viszonyával foglalkozik. Van egy felső világunk, amiben ott a madárka, békésen ücsörög, és van egy alsó világunk a maga tüzeivel és vonalaival, amik nekem itt elég erősen kettéválnak. Érdekes ez a fajta játék. Ez az erénye és az előnye ennek a képnek. Kicsit kuszának (de nem elég kuszának) érzem azt, hogy mi a függőleges, és mi a vízszintes, azért valamit nem ártott volna kinevezni függőlegesnek. Most valahogy az egész tömeg billen az óramutató járásával ellentétesen, úgyhogy egy pár fokot, talán egyet, másfelet nem ártott volna visszaforgatni ezen. Ami még kérdés, az a kép felosztásának a jobb felső része, mert ott valamilyen formai játék újraindult. Tehát, hogy van egy fekete, amivel lezárunk, és utána elindítunk megint valamit, ami viszont nem kerül értelmezésre. Az a kis háromszög kurfli valahogy kimaradt ebből az egészből. Szerintem vágható lenne, ha azt a forgatást megcsináljuk, akkor az ott már majdnem ki is kerülne a képről. Ne hagyjunk ilyen csonkákat a képen, mert ezek a formai piszkok gyengítik az egésznek az üzenetét. (hegyi)
értékelés:

Átjáró

Átjáró

Nem nagyon értem most ezt a képet. Van egy csövünk, amiben emberek állnak, és ez még viszonylag jó is lenne, de az előtérben szétvágja ezt egy vízszintes vonal. Lehet, ha feljebb emeled a kamerát, akkor ez már nincs ott, vagy legalábbis nem ennyire erős, de így most az egész valahogy olyan furcsa. Ráadásul olyan kitekeredett a perspektívája is, ezzel én nem nagyon tudok mit csinálni Csaba. Azt is lehet, hogy lejjebbről határozottabbra emeled ezt a vágást, tehát vagy van, vagy nincs, de a kettő között bizonytalan az egész. (hegyi)

Olvasó II.

Olvasó II.

Beszélgessünk arról Csaba, hogy ez itt most az eredeti képkocka abban a tekintetben is, hogy ha raw formátumban fotóztál, akkor ez jött le? Azért kérdezem ezt, mert még mindig nagyon keménynek ítélem az egészet. Ami miatt jó, hogy feltetted ezt a képet, hogy sok mindent értelmez abból, ami a fekete-fehérrel történt, és azt kell, hogy mondjam, hogy semmi sem indokolja a fekete-fehéret. Ez a kép színesben sokkal izgalmasabb. Sokkal finomabb, sokkal közelebb áll érzelmileg, és esztétikájában is a nőiséghez. A fekete-fehérrel elvesztettük ezt az egészet. Pontosan azok a finomságok hiányoznak a másikról, amik itt a zöld különböző árnyalataival létrejönnek. A csonkolt lábbal nem nagyon tudok mit kezdeni, az sajnos problémás. Ha össze kell hasonlítani a két képet, akkor ez a kép nekem jobban tetszik. Valószínű, hogy akár ezt fotóztad, akár a konvertálásnál történt valami kontrasztemelés, én még visszább mennék egy kicsit a lágyabb irányba, hogy még több részlet váljon felfedezhetővé, mert még mindig kiabál a modell, még mindig túl erős, túl karakteres, és ettől nagy kiürült flekkek lesznek a képen. (hegyi)
értékelés:

Olvasó

Olvasó

A megfigyelés tökéletesen rendben van, intim és nagyon megkapó az olvasó nő, a távolságtartása, és az egésznek a ritmusa jó. Amit nem tudok nagyon hova tenni, az az utómunkával elért tónushatás, tehát, ez az egész olyan, mintha ez a nő a holdvilágnál olvasna. Ez olyan, mint amikor a vörös szűrőt feltesszük a gépre, akkor van ilyen nagyon drámai hatás, én ezt erősnek, soknak érzem, ez túl sok a jóból. Kellene azért valami abból a háttérből, a padból mindenféleképpen több kellene, a fenyőből is akár, és a nő meg túlságosan kopogós lett. Vörös szűrővel lehet nagyjából nappal éjszakai felvételt készíteni, hozzáteszem, hogy nyilván, ez csak fekete-fehérben működik, és még valamit hozzáteszek, hogy a vörös, vagy narancs szűrőnek az is egy jellegzetessége, hogy a bőrhibákat csökkenti. Tehát, ha valaki szeplős, vagy himlőhelyes az arca, vagy ha nagyon sok ránc van az arcon, vagy nagyon fáradt a bőre, ha nem akarunk túl sokat vacakolni vele, akkor ezekkel a szűrőzésekkel ez megoldható, hogy ennek a hatása csökkenjen. Ha ez egy ilyen utómunka játék, akkor próbáljuk meg ezt korrigálni, jó? Nem nagyon tudok másra tippelni, mert annak kicsi esélyét látom, hogy ez a nő valóban a Hold fényénél olvasott volna, úgyhogy próbáljunk meg egy kicsit ezen változtatni, ezt most ezért adom vissza. (hegyi)

Forgalom

Forgalom

Ez eléggé erősen el van dőlve, részben ez a háttérnek is köszönhető, az ott meghúzódó domboknak, de azért ezek a villanyoszlopok sem függőlegesek. Miért nem, nem nagyon értem. És ugyanígy nem értem a képkivágást sem, mert ha ilyen nagyvonalú vagy a felső régiót illetően, akkor oldalt miért vagy ennyire szigorú? Bizony, itt nagyon fontos mozgások lettek oldalt levágva. Valószínű, hogy ez a kép nem álló képként állja meg a helyét. Ez egy fekvő kép lenne, de legalábbis négyzetes. Ezt visszaadom, jó? (hegyi)

Fény és árnyék?

Fény és árnyék?

Először is HURRÁ, hogy Rátok leltem! Megígérem, hogy ezt az egy kivételt leszámítva, leckéről-leckére fogok cammogni, csimpaszkodni, ugrálni, de mindenképp haladni, hogy most mégis renitenskedem, annak a legfőbb oka, hogy jelen pillanatban ez a témakör foglalkoztat legjobban, másrészt szombaton a munkahelyemen készítettem ezt a képet és... és... és szerelmes lettem belé, és muszáj volt :) azért is, hogy elmondjátok, miért csak nekem tetszik, és azért is, hogy tudjam, mit felejtsek el már itt az elején, mielőtt belelendülök a fekete-fekete képek sorozatgyártásába :)

Kedves Noémi, üdvözlünk a Látszótéren! Mi is nagyon örülünk annak, hogy ránk találtál, és nagyon remélem, hogy ez egy gyümölcsöző munka kezdete lesz! Azt már most mondom neked, hogy ne várj az elemzésre, tessék nyugodtan küldeni a leckéket, az ötleteket, a gondolatokat. Nem minden nap tudok leülni elemezni, ráadásul ennek a leírása is idő, tehát, ne az legyen az akadálya annak, hogy képek érkeznek hozzánk, hogy én milyen gyorsan tudom az elemzést végrehajtani. A másik, amit szeretnék mondani, hogy az első három lecke fontos, látom, ezt te is érted, úgyhogy várnám ezt az első három leckét, már csak a bemutatkozás miatt is. És akkor most térjünk rá a képre. Azt gondolom, hogy ez egy jó megfigyelés, de nem biztos, hogy jó helyen álltál. Nem tudom, hogy mennyire tudtál volna a bal oldali falhoz közelebb menni, mert most valahogy az egésznek a perspektívája van kitekeredve. Az okoz zavart a nézőben, hogy valahogy most semmi sem igazán vízszintes, és semmi sem igazán függőleges. Az nem árt, ha te magad kinevezel valamit annak, és ahhoz képest kezded el a többi vonalat megrajzolni egy ennyire grafikus képnél, de ezt a döntést meg is kell indokolnia valaminek. Valamelyik csík, dolog legyen akkor függőleges, és akkor ahhoz képest a többi majd adja magát. Nyilvánvaló, hogy ezt a helyszínen kell megtenni exponálás előtt. Ez gyakorlás kérdése, semmi másé, tehát, nincs itt semmi elveszve, csak csinálni kell. Erre én most adok 2 csillagot, és várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Harmadolók

Harmadolók

Azt hiszem ez egy olyan kép, amihez nem kell különösebb komment. Amúgy nyertünk :)

Azt írod itt nekem, hogy nem kell különösebb komment ehhez a képhez. Bevallom férfiasan, hogy én viszont tanácstalanul állok, van egy eredményjelző tábla valami tornateremben, de nem nagyon értem, hogy mi történik. Ha engem az érdekel, hogy milyen érdekes rajzokat hoz létre a falon ez a háló, és ez hogyan viszonyul ehhez az egész rendszerhez, akkor fotózzam meg azt, de itt a kép alsó régióiban elég csúnya vágások jöttek létre. Azt is mondhatom, hogy olyan ez a kép, mintha elcsúszott volna az állványon a gép. Nem az eredményjelző tábla az, ami ebben engem érdekel, hanem a háló játéka, és akkor már nem biztos, hogy fény és árnyék leckéről, hanem talán inkább absztraktról beszélünk. Én ezt, ha nem is adnám vissza ismétlésre, de mindenféleképpen azt tartanám helyesnek, ha ezen egy kicsit még gondolkodnánk és érlelnénk, hogy az üzenet pontosan juthasson el hozzánk. (hegyi)

démon

démon

Igazából az agymosás c. képet ismételtem (még nincs meg..), de közben jött egy ilyen mellékszál. Úgy gondolom, hogy a fény és árnyék leckébe jobban beillik mint az önportré arc nélkül-be.

János, ha én most neked elmondanám, hogy mi mindent próbáltam már ebbe belelátni, és merre is jártam, akkor majd jól kiröhögsz. Szóval, először azt gondoltam, hogy ez egy gatya, aztán gondoltam valamilyen ledobott rongynak is, de fejnek, meg pulóvernek csak miután leírtad a kommentben, hogy ez mi, egészen addig ez nekem nem jött le. Ez annak köszönhető, hogy ez az anyag erre alkalmatlan. Ez most egy tanulmány, amiben megtanultuk azt, hogy bizonyos anyagvastagság felett elveszítjük a struktúrát. Ennyi. (hegyi)

Fali árny

Fali árny

Na, ez a lecke belefér a fény és árnyék leckébe, megkapja a 3 csillagot, de a figyelmetlenségért legközelebb levonás jön. A képhatárnál a csonkolások, a bal oldal bebukása, és az a madzag, amivel a nem tudom milyen drót nem tudom hova van kötve, hogy a mi a francnak van ott, és azt miért nem szerelte le... Az engem annyira zavar, és én csodálom, hogy téged nem. Ezt nem értem, hogy miért kellett azt otthagyni! (hegyi)
értékelés:

Falon

Falon

Azt gondolom, hogy ez a kép sem teljesíti a fény és árnyék lecke elvárásait, ugyanakkor maga a meglátás nagyon ígéretes. A kép közepénél valami hiányzik, és szerintem elég jól érzékelhető, hogy pont ahova nagyjából fókuszálnék, ott valami nincs meg. Ettől az egész kicsit olyan, mint voltak ezek a sztereó dianézők, amiben csak egy kis eltérés volt a két kép között, de az pont elég volt ahhoz, hogy a térélményt, amikor belenéztünk ebbe a kukkolóba, akkor megadja. Lehet, hogy ha ezt raknánk bele egy ilyenbe, akkor elég furcsa, ilyen hallucinogénekkel átszőtt térélményt adna, de valamiért nekem ez ugrott be. Azt gondolom, hogy a kevesebb több lenne. Lehet, ha valamelyiket a két kép közül kiválasztod, és azzal kezdesz el dolgozni, ezekkel az árnyékokkal és fényekkel, akkor abból egy szerethetőbb, és kompozícióban nem ketté hasadó képet kapsz. (hegyi)
értékelés:

Faárnyék

Faárnyék

Ágnesnek is azt mondom, amit Zolinak mondtam, hogy a fény és árnyék leckét én most bezártam, nem kérek tőle erre a leckére több képet egy darabig. Kezdjünk el más leckékkel dolgozni, ugyanis teljesen másról szól ez a lecke, mint amit itt most kapunk. Más az értelme, és más az a fajta részben érzelmi, részben technikai, vagy tartalmi megközelítés, amit a lecke feladásakor gondoltunk. Az nem elég, hogy van egy árnyék ahhoz, hogy ez a lecke teljesüljön. Ez nem azt jelenti, hogy ez a kép rossz, hanem azt, hogy nem erre a leckére készült. Jó lenne, ha már vannak leckéink, akkor nem arról szólna a dolog, hogy készül egy kép, aztán végigfutunk a leckéken, és majd csak bedobjuk valahová, lehetőleg olyanba, amiben elég tágnak érezzük a határokat ahhoz, hogy a besorolás miatt ne bukjon ki. Én meg most az mondom, hogy pont a besorolással van a bajom. Mert ha kiveszem ezt a képet a fény és árnyék leckéből, akkor rögtön evidensé válnak azok a kérdések, amiket ez a kép felvet. Egyrészt az, hogy hova tetted a hangsúlyt. Van egy előterünk egy kerítéssel, rajta egy nagyon szépen rajzolt árnyékkal, a fatörzzsel és a lombjaival, aztán van egy második szintünk, ami valamilyen, talán étteremnek, vagy rendezvény helyszínnek a belső udvara, és egy ház fala. Ott, ha jól látom, valamilyen napernyő részlet van, faldíszítések, folytatódik ez a faárnyék, de már lényegesen kevésbé erősen, tehát maga a viszonyrendszer alapja fel van vázolva, ugyanakkor nincs története a dolognak. Azért, mert nem hagytál benne lenyomatokat az emberről. És ez azért lenne fontos, mert a hasonló a hasonlónak a barátja, tehát, az ember az emberi történeteket keresi, és ehhez nem szabad bizonytalanul hagyni a nézőt. Ha az ott egy napernyő, akkor lássam azt a napernyőt, mert akkor tudok ennek az egésznek a szürrealitásával mit kezdeni. Magyarán a kép felső részéből nekem hiányzik, ahogy az alsóból is. Az a bázis hiányzik, hogy ez egy utca, akár kutyaszarral, vagy eldobált csikkekkel, szóval, hogy valamilyen ritmusba helyezzem bele, ahonnan ő, mint egy ilyen szóló énekhang ki tud ragyogni. De így most ez nem történik meg. (hegyi)
értékelés: