4. Fény és árnyék

Újabb naplemente

Újabb naplemente

Nagyon erőteljes ez a kép. A színdinamikából lehet tudni azt, hogy a vörös a feketével, a szürkével, kékkel mennyire erős kontrasztot tud képezni. Ha már csak a felhőket néznénk, már ez is önmagában dinamikus. Ehhez jön még a sziluettel ábrázolt fa, ami szintén ráerősít erre a nagy kontrasztra, ráadásul télvíz idején vagyunk, tehát nagyon levelek sincsenek a fán, úgyhogy a töredezettségével, zaklatottságával a fa formája is ezt erősíti, és utána ezt az egészet keresztülhúzza és összekaristolja a villanydrótoknak az erdeje. Ez is így önmagában rendben lenne, és van egy nagyon lírai vonal a belógó zsinórral, ami olyan mintha egy üveglemezt néznénk, és az el lenne törve, másrészt meg hatásában ezzel a könnyed vonalívvel ad egyfajta megbocsájtó érzést az egésznek, hogy nem kell annyira komolyan venni ezt a vöröses fenyegetettséget, hanem van ebben (főképp az ív emelkedése miatt) egy bizalmi, pozitív életszemléletet erősítő vonás is. Nagyon örülök ennek, megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

A lebukó nap fényei

A lebukó nap fényei

Azt először le kell szögeznem, hogy egészen fantasztikusak a színek és a fények. Az is nagyon tetszik, hogy az egésznek van egy árnyjátékos jellege. Ugyanakkor azt nem érzem eldöntve, hogy mi az, ami ebben számodra izgalmas: az árnyjáték, vagy a felhőknek a tánca, vagy melyik irányba kellene elmozdulnunk. Most mind a kettő nagyjából hasonló erővel van jelen, ugyanakkor nem biztos, hogy mind a kettő egyszerre érdekes. Valamilyen döntést meg kell hozni. Vagy a horizontból vágni, és egészen minimálisra hagyni az alsó fekete részt, és akkor az éggel tudunk foglalkozni, vagy az égből vágni a fa tetejéig, és akkor egy feszesebb ritmust kapunk. A másik dolog az, hogy ez most egyelőre nekem egy háttér, valamilyen történetnek a háttere, ahol várom a főszereplőt, hogy képbe kerüljön, de ő még nincs itt. Ha ugyanebben az ellenfényben, ugyanebben a sziluettes formában egy profilképet beteszel, akár bemozdulva, átszaladva az előtéren, akkor azt mondom, hogy izgalmas, mert nem csak a szépséggel és a lírával operálsz, hanem van egy története is, de most ez a történet még nem indul el. Ez nekem így, ebben a formában a leckét jól megoldja, de a bizonytalanságai okán nekem ez most egy csillag. (hegyi)
értékelés:

Papírhullám

Papírhullám

Amit észrevettél, nagyon izgalmas megfigyelés, nagyon jó megfejtés erre a leckére. A fönti résznél van valami forma, azt nem nagyon értem, hogy az mi akar lenni, és a szerepét sem értem. Azzal van egy kis problémám, hogy az miért került most a képre, ugyanis ez a papírhullám olyan, hogy szinte bárhol vágható lenne a kép. Az egy másik kérdés, hogy önmagában ez így elegendő-e ahhoz, hogy egy képi üzenetté váljon. Én úgy gondolom, hogy ez egy színpadi háttér lehet a képnél, magyarán a történet valahogy el kellene induljon. Ez a papírhullám, amit találtál és gyönyörűen be is világítottad, abszolút alkalmas lenne arra, hogy egyéb üzeneteket is elindíts vele, és hogy szereplője legyen egy képnek, de nem biztos, hogy főszereplője, hanem inkább díszítése. Ettől függetlenül a leckemegoldás jó, csak most bizonytalan vagyok ezzel a fönti vonallal, úgyhogy a megfigyelés rendben van, a megoldással vannak gondok, úgyhogy kettő csillagot tudok adni. (hegyi)
értékelés:

Kitakart fény

Kitakart fény

István, ez egy nagyon átgondolt és érett felvétel. Nagyon örülök annak, hogy dolgozol, és annak, hogy ezt a képet megmutattad nekünk. Ez nem egy könnyen megoldott feladat, mert ezt ki kell exponálni, tónusban is ott kell ennek lennie, ezt utána ezt meg kell oldani a laborban is, tehát van ezzel mit molyolni, de ez egy érett, átgondolt feladat. Kezdj el ezen dolgozni, hogy ebbe az irányba mozdulj el. Ez az irány az, ami a fotográfia lényege. Az egy fontos dolog, hogy az ember kérdéseket tegyen föl magának, és arra képileg válaszoljon. Itt te föltettél magadnak egy kérdést, hogy mi a Fény és árnyék lecke, és azt a választ adtad, hogy a fény hiánya. És mitől lesz a fény hiánya? Attól, hogy valami eltakarja. Ezt megoldottad esztétikailag és kompozícióban is, hoztál egy képet, ami izgalmas, és ami nagyon sokat mesél. Mindeközben egy nagyon korszerű és modern felfogású kép. Egyetlen egy dolog, ami végiggondolatlan: az talán valami nyugágynak vagy minek a botja jobb szélen, ami belóg, az zavaró, de egyébként az egész úgy, ahogy van, rendben van. István, ne add ennél alább. Tudom, hogy nem könnyű, sose mondta senki hogy az, de begyakorlod, és menni fog. Csináld, mert van értelme. (hegyi)
értékelés:    

Nagycsarnok

Nagycsarnok

Régi időkben, ezelőtt 10-15 évvel, előszeretettel jártam a nagycsarnokba. Bevallom férfiasan, hogy nekem ezek a csarnokfelújítások, átalakítástok, a piacok megszűnése nem annyira baráti dolog. Hozzám egyébként a nagycsarnok sem áll közel. Egyrészt színeiben borzalmas, másrészt az egésznek van egy ilyen nem jól belakható érzete. Valahogy olyan skanzen jellegű hangulatot hoz. Mintha egy filmfogatáson lennénk egy B kategóriás rendezőnél. De hát ez egy építészeti és belsőépítészeti problematika, nem Tímea képéről szól, csak az érzelmi viszonyomat próbálom vele érzékeltetni a képpel kapcsolatban azért, hogy elmondhassam, hogy sikerült Tímeának egy olyan helyet és helyzetet megfigyelnie, ami egy jó kimetszés ebből a rendszerből, ami jól ritmizálódik is. Rögtön mondom a problémámat is. Én a kép jobb oldalából egy ujjnyit minimum vágnék. Ha megfigyeljük, van egy földszinti, egy első emeleti és egy második emeleti részünk, több ilyen terasszerűen ábrázolódik ez az egész formai játék. Ez nyilván a perspektívából adódik, mert nem több szintet kapunk, csak mintha szinteltolást érzékelnénk. És a lépcső mellett, azok a gyönyörű fények és formák, amik kirajzolják és ritmusban tartják ezt az egészet, újból elindul valami, és az a rész nekem már egyre zavaróbb. Tehát én ebből a sötét tömegből vágnék, ritmikailag helyre hozná az egészet, és jobban fókuszálnánk a bácsira, aki napfürdőzik és várakozik a kis szatyrával, és ami vele kapcsolatban létrejön. Nagyon érdekes azt megfigyelni, hogy miképp jelöli ki Tímea a vízszinteseit és függőlegeseit. Erről beszéltem néhány képelemzéssel ezelőtt, hogy bonyolultabb helyzetekben a tömegelhelyezés felülírhatja a valós vízszinteseket és függőlegeseket, itt is van egy ilyen érzet, hogy húzódik az egész tömeg jobbra, lehet, hogy ezt egy kis csalással fél foknyi forgatással vissza lehetne billenteni. Jó ritmus és jó megfigyelés, de a vágási problematika miatt, mivel a tömegelhelyezést érinti ez a vágás, nem csak a fényfoltokat, mert túlságosan nagy most a kép jobb oldalán a sötét fekete tömeg, én ezt kettő csillagos képnek gondolom. (hegyi)
értékelés:

Zsákok

Zsákok

Nem tudom, hogy ez milyen pince, vagy piactér, vagy mi akar lenni, mindenesetre, nagyon szép a struktúra, amit megfigyeltél. Tényleg olyan, mintha ez az egész valami furcsa időutazás egy része lenne: a mérleggel, azzal a kőedénnyel, az asztallal, annak a fiókjával. Lehet, hogy ez egy skanzen, és annak valamilyen bemutatása, erre utal az a vas rondaság, ami a kép bal alsó részén van a kötéllel, ami nem baj, hogy ott van, mert engedi az embert gondolkodni, hogy ez milyen helyszín, de mindenképpen a megfigyelés tökéletes. Én nem hagytam volna le róla az utalást a jelen korra, azért nem, mert nem kell becsapni a nézőt, jó az, hogy ezt így láthatja. Itt van egy jó példa arra, hogy kineveztél magadnak egy horizontot, és ahhoz nagyjából tartod magad. A képnek a bal oldalán lévő kifelé tartó vonalakat ellensúlyozza a zsákok tömege, és a legfölső zsáknak az irányultsága, ez az egész ettől, mint egy hajó, billeg, de kiegyensúlyozódik. Ennek én örülök, és ez egy nagyon jó játék. Fény és árnyék leckébe is el tudom képzelni, bár ez a kép kicsit másról szól, mint a lecke, nekem ez leletmentés is lehetne, vagy enteriőr, de ettől a kép tökéletesen rendben van. A leckemegoldásra még várnék, olvasd el a leckének a leiratát, ott inkább kevésbé tárgyias, mintsem elvont üzeneteket várunk, de azért a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Hold

Hold

Ez egy nagyon izgalmas kép. Szerintem a Nagy Zoli külön értékelni fogja ezt neked, mert ő érti ezt. Volt nálunk egy kerti parti és ő elhozta a távcsövét, szájtátva néztük azt, hogy a Holdon milyen szöszmöszök vannak, hogy tulajdonképpen milyen arca van ennek az égitestnek. A kép ritmusa jó, de a kompozícióval nem értek egyet. Nem értem, hogy miért van kitéve a sarokra. Tessék utánanézni az Estiklopédián, vagy a Szertárban, hogy mi az aranymetszés, mert ez a kép akkor állna meg a helyén, ha valahová aranymetszéssel sikerült volna tenni a Holdat. Azzal, hogy ennek az egésznek valami amorf folt az ellenpontja, nem tudok mit kezdeni. Ez akkor lenne rendben, és indokolva lenne a döntésed, ha az előtérben lévő, valószínűsíthetően faág határozottabb lenne, és beazonosítható. Akkor érteném, hogy miért ide került a Hold. De így most fel lehet fogni faágnak, egy bogár kitinpáncéljáról készült életlen képnek, akár még technikai hibának is. Nem lehet ilyen pöszmöszöket benne hagyni a képben, mert egyből az jön az embernek, hogy ha ezt csak ilyen bizonytalan folthatás, akkor ez a Hold bizonyosságával és gyönyörű struktúrával, amit mutatsz, olyan, mintha egy másik képről valami belógott volna. Egyetértek azzal, hogy valamit szerepeltetsz a képen, mert önmagában a Hold nem biztos, hogy érdekes lett volna, de ez a valami nem tud tovább lépni a „valamiságból”. Gonoszság lenne azt mondani, hogy ismételd meg, mert nem biztos, hogy ugyanezt a technikát ugyanebben a helyzetben ugyanúgy el tudod helyezni, de érdemes lenne ezen elgondolkodni, hogy a későbbiekben hogyan lehetne ezt határozottabbá tenni. (hegyi)
értékelés:

Naplemente

Naplemente

Ez egy nagyon izgalmas, nagyon szép képi világ. Engem leginkább az ragadott meg – azon a hatáson kívül, amit a felhős és a fények jelentenek –, ami ezekkel a villanyvezetékekkel történik. Én úgy látom, hogy van itt valami technikai nyavalya, amitől ezek a vezetékek egy kicsit szaggatottak lettek. Valószínű, hogy vagy mobillal készülhetett ez a kép vagy valami olyan érzékelős géppel, ami nem tudta ezeket a vonalakat megjeleníteni vagy pedig a feldolgozásnál történt valami bibi. Ezért egy picit kár, de azzal dolgozunk, amink van. A ritmus abszolút rendben van, és maga az a meglátás is, hogy ez a kép önmagában, akkor, hogyha csak a felhőkkel foglalkoznál, csak egy giccs lenne. Kellenek ezek a karmolások, amiket létrehoznak ezek a zsinórok, ahogy szétszabdalják ezt az egészet, miközben a maguk suta módján ritmizálják is a képet. Én nagyon örülök ennek a meglátásnak. Nagyon tetszik az is, hogy nem jelenik meg a képen a nap, nem mentél el a giccsbe. Eljutottál a határáig, de szerencsére megálltál. Megadom a három csillagot, de kérnék egy magyarázatot, hogy technikailag mik az akadályok. (hegyi)
értékelés:

699

699

Ez egy nagyon izgalmas konstrukció a fényekkel, a zebrával, ahogy csillog az egész. Pontosan az az erénye, hogy másodlagos volt a kép készítésénél az, hogy mit látunk, milyen feliratok vannak, és hogy mi a 699, hanem egyszerűen arról van szó, hogy Tamás meglátott valamit, ami formájában izgatta, és ezeket a formai ritmusokat hozta először rendbe a fejében, majd utána elkészítette a képet. Erre mondtam azt jó néhány elemzéssel ezelőtt, hogy a kompozíció és az esztétika az, ami a képnél az elsődlegesek, a tartalom utána már behívódik, de a kompozíció és az esztétika nem kihagyható. Köszönöm, Tamás, megvan a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Csiga-hajó

Csiga-hajó

Az egészben az az izgalmas nekem, hogy olyan meseszerű. Olyan, mint amikor elindul egy történet, hogy apa hazament és a munka után mesél a fiának, aztán megelevenednek a szerszámok, amiről ő beszél, ilyesmi hatása van. Amivel nem nagyon értek egyet, az, hogy a kép bal alsó részében olyan szinten túl van világítva az egész, nyilván ettől jött létre a ritmus és az árnyjáték, de ezt akkor is érdemes lett volna egy takarással megoldani, hogy itt ne legyen ekkora a fény, vagy azt mondom, hogy utólagos tónusszerkesztéssel visszább kellett volna ezt valamennyire hozni. Most kiégeti a szemem, és azt figyelem ott, miközben az árnyékkal meg a valósággal és a kettő viszonyával kellene foglalkozzak. Azt csak kérdezem, hogy miért pont ide, erre a tetődeszkára lett ez a gyalu fölrakva? Lehet, hogy itt dolgoztál vele, és itt felejtetted, aztán itt láttad meg, el tudom ezt fogadni, bár ha ezt itt megfigyeltük, akkor nagy kár nem esett volna, ha ezt esetleg valami más környezetbe visszük, mert azon kívül, hogy ezen a deszkán nagyon sok a fény, hasonlóképpen zavaró számomra a másik ferde deszka, ami elindul ott bal oldalt. Ettől fura, suta lesz az egész. Kettő csillagot adok, mert a gesztus rendben van, és abszolút érthető a hajó is meg a csiga is, a kompozíció nem annyira erős. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy hova tudnád ezt elhelyezni olyan helyre, ahol a környezetben ez jobban megél. (hegyi)
értékelés:

lyány víz fiju víz

lyány víz fiju víz

Ez egy jó geg, örülök, Dani, hogy látlak, bár túl ritkán látlak. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy értem a szituációt, ez kb. olyan, hogy a csaj még elmentében hozzávágja a fiúhoz a vizet. Hogy mitől van ez, azt nem tudom, lehet, hogy itt valami harci helyzetnek a lebonyolítása van. Nem érzek drámát, inkább azt, hogy az a másik kettő nem elég a srácnak, neki kell még a harmadik is, és megkapta. A feszültség, a mozgalmasság megvan, a kompozícióval is abszolút egyetértek, nagyon attraktikus az egész. Hogy ez miért a Fény és árnyék leckébe került, azon kívül, hogy dől be a fény az ablakon, azon még kellene gondolkodnom. Most én ezt kettő csillagra értékelem, Dani, legfőképpen azért, mert itt sok mindent benne hagytál, mint kulcs, nem tudom teljesen jól kifejteni. Zárójeles, hogy az első leckét megcsinálhatnád... (hegyi)
értékelés:

Lámpa

Lámpa

Kicsit zavarban vagyok ennél a képnél, mert a hangulat érezhető és érthető, hogy mit szerettél volna megmutatni, a kompozíciót viszont nem tudom egyelőre hova tenni. Minden a kép jobb oldalára van csoportosítva, és a bal oldalon ezt nem húzza helyre semmi, ráadásul a két lámpa sem egyforma magasságban van, ez is jobbra húzza az egészet, ettől olyan fura. Ha engem kérdezel, akkor én itt valahol a daru mögött nem sokkal vágtam volna. Egyébként ami a legszebb a képben pont az a rész, ami a darunál létrejön, azok a nagyon finom kis rajzok. Olyan a hatása az egésznek mint egy Gross Arnold rézkarcnak. Ami tanácsként elmondható, az, hogy ha ezt az egészet úgy komponálod (nem tudom mi volt itt a kép jobb oldalán), hogy inkább a jobb oldalon történjen valami, akkor jobban elindulnának azok a füvek, amik látszanak, abból én hiányolok. A bal oldal most túl könnyű. (hegyi)
értékelés:

Koktél

Koktél

Igazából virág is volt benne, de elkezdett rohadni...

Nem tudom, hogy miből van ez a koktél, sokféle asszociációm van, a legkevésbé horrorisztikus is tartalmaz némi agyvelő maradékot. Jó a megfigyelés, nekem tetszik az, hogy ennyire szét van az egész verve ezzel az óriási fénymennyiséggel, ami bejön a képbe. A kép bal oldalán valami civil dolog belóg, ott mintha a háttér elfogyott volna, ettől nem száz százalékos a megoldás. Az nem tudom, hogy micsoda, függöny, vagy ajtórés, de az a valami elviszi a figyelmemet, megosztja. Az ötlet tetszik. (hegyi)
értékelés:

NagyvárosHegyi Zsolt-2012.09.08. 19:54Hegyi Zsolt-2012.09.08. 19:54

Nagyváros
Nagyváros
Nagyváros

Párizs - új üzleti negyed.

Oldy, ezek többé-kevésbé jól megfogott ritmusok, nekem a leginkább a harmadik állt össze, a második esetében nem nagyon tudok mit kezdeni a nagy éggel, mert ez éppen hogy csökkenti a házak nagyságát, nyomja őket össze. Ha van még a kirándulásról kép, mutasd. (hegyi)
értékelés:

akt

akt

Egy "műszaki" fotónak indult, egy sima virág ábrázolásnak, tankönyvi ábrának... valamiért többnek érzem.

Valamivel több is, de ahhoz, hogy azzá legyen, amit mondasz, a fényekkel kell játszani. Most a szár olyan sötét és jellegtelen, hogy így inkább fekvő és közeli lenne jó a szirmokról, de akkor meg elveszik az, ami a könnyedsége és törékenysége lehetne. Lehetne, ha. De így most nagyon kemény és kopog az egész, ez ellentmond a légiességnek és az akt finomságának. A kommentárokban felvetődött Mapplethorpe neve, és örülök, hogy ő bekerült a köztudatba, viszont azt is észre kell venni, hogy az ő képein a világításnak központi szerepe volt, nem engedte ki a kezéből, nem engedett a véletlennek. Ez a kép akár úgymond műtermi körülmények között újrafotózható lenne, hiszen a megfigyelés megvan hozzá. (hegyi)