4. Fény és árnyék

Árnyjáték

Árnyjáték

Zoli, ez érdekes, mert a ritmus, amit megtaláltál, az jó, és nagyon furcsa ez az egész, ugyanakkor egyre távolabb kerülünk attól, hogy maga ez a függöny alkalmas-e erre, hogy ezt megjelenítse. Engem nagyon zavarnak ezek a függőleges sráfozások, igazából nem is elsősorban ez, hanem, hogy minden második mintasorod egy ritkásabb szövésű textilt mutat, és ez nagyon zavaró struktúrát hoz létre bennem. Nagyon interferál, és ez az interferencia nem tesz ennek jót. Nem véletlen az, hogy a tv-ben sem engedik a bemondókat csíkos ruhában, mert zavaró tud lenni visszanézve. Úgyhogy miközben az egész egy nagyon érdekes felvetés, és kompozícióban rendben van, kezdek távolodni attól, hogy ez a függöny alkalmas-e hosszútávon erre a munkára. A színesnél és a virágoknál még elment, most itt nem érzem ezt annyira eltaláltnak, ráadásul a tónusrend is javarészt szürke, de ebben a szürkében nincs elég dinamika. (hegyi)
értékelés:

tükörvilág

tükörvilág

Akkor lenne ez egy jó ritmus, ha ez a nagy esernyő nem rontaná ennek az egész sziluettnek a játékát. Ha ez nem egy instruált helyzet, akkor nehéz odamenni egy járókelőhöz, hogy ’ – Figyelj, add már ide ezt az esernyőt, úgyis van nálad egy másik, addig, ameddig megcsinálom ezt a felvételt!’, de ennek az egésznek az üzenetén ez nekem ront. Ugyanis itt formákról beszélünk. Nagyon jó az a szellemalak, aki feltűnik azáltal, hogy ő gyorsabban mozgott, és valószínű egy hosszabb expozíciónál az ő szerepe ettől változott át. Nagyon jó lenne ez a hosszú hajú lány, akit látunk a képen, de közben maga ez az ernyő, ami nekem zavaró, mert oké, hogy én tudom, hogy ez egy ernyő, de nem tudnom, hanem éreznem kell. Sokkal evidensebbnek kell lenniük a formáknak, ha ennyire redukáltak a lehetőségeink. Nem lehet félrebeszélni. Ha én ernyőt akarok mutatni, akkor annak az ernyőnek valami sokkal közismertebb és elfogadottabb elrendezését kell hoznom. Hozzáteszem, nem vagyok benne biztos, hogy ebből a kameraállásból ez az ernyő jelleg jól megfogható lenne. Ha megcserélem a két ernyőt egymással, és a bal kézből a jobb kézbe kerülne az az ernyő, amit sétapálcaként használ a modell, akkor az már jobban működne a megcserélés után. Ez a problémám, ez így 1 csillag. (hegyi)
értékelés:

Takarásban

Takarásban

Model Canon EOS 450D
Shutter Speed 1/125 s
F-Number f/8
ISO ISO 200
Exposure Bias Value 0.00 eV
Metering Mode Részleges
Flash Külső vaku ernyővel kombinálva
Focal Length 24 mm
White Balance Auto fehéregyensúly

Azért vagyok egy kicsit nehéz helyzetben István, mert ez a kép az által, hogy a fény és árnyék leckébe lett beküldve, nehezen elemezhető mint a testet ábrázoló kép, holott erről van szó. Magyarán érzek egy kis szemérmességet arra nézvést, hogy nem az akt leckébe lett beküldve (nyilvánvaló az akt leckében más problematikák jelentkeznének, mint a fény és árnyék leckében). Oké, lássuk mi a helyzet a fény és árnyékkal. Az egyik ami szembetűnő kérdés, az a karok helyzete és a karok szerepeltetése. Én azt gondolom, hogy egyébként a képnek a legérdekesebb része a felső régió, az ami a karokkal létrejön, mint játék, mint ábrázolás. Most a modell bal karjával van problémám – túl sok rajta a fény, kiégnek a foltok és ez csökkenti az élményt, pontosan azért, mert túl nagy a kontraszt a két kéz között. Hasonló a kérdés a fejjel is - érthető, hogy egy ilyen képnél esetleg a modell igénye is az, hogy kevéssé lehessen felismerni -, most túlságosan sötétbe került a fej, miközben a száj azért értékelhető és érezhető és ettől furcsa az, hogy csak egy szájat látunk. Lehet ezzel játszani, hogy esetleg egy olyan rúzst felkenni, ami speciálisan kiemelné még a szájat és akkor ténylegesen egy szürreális világ mutatkozhatna meg, de most ezt nem érzem eléggé kidolgozottnak. A többi része érthető a képnek. Én azért azt hadd tegyem még hozzá, hogy a reklámok is azért használnak általában nőket, mert nőkkel sok mindent el lehet adni. Ennél a leckénél is azt érzem, hogy a fény és árnyék leckét a nővel adjuk el. Holott hát nem biztos, hogy ez lenne a cél. Én azt gondolom, hogy egyrészt kérnék erre a leckére még képeket, mert fontosnak tartanám elválasztani a két témát egymástól. Másrészt pedig amit most látok tulajdonképpen egy jó ritmus. Amire oda kell figyelni, hogy itt most többféle világítással elért hangulati elem található: ha megfigyeljük a combokat az is egyfajta stílus, ha a törzs részét az is egy ritmus, ha a karokat az megint egy másik történet - tehát úgy érzem, hogy ez most mintha több világítási kérdést egyszerre akarna föltenni, ami azért nehéz, mert nem lehet egyszerre válaszolni ezekre a kérdésekre képileg. (hegyi)
értékelés:

Hangfoglalás 2012

Hangfoglalás 2012

Kétszer már hoztam riportot a hangfoglalásról (itt meg itt). Most (még októberben) megint ott jártaam, de csak egyetlen képet csináltam. Ezt is tologattam, nem tudtam beküldjem-e, de most, hogy ennyi koncertfotó jött be, gondoltam reagálok saját terméssel.

Nagyon örülök annak Gábor, hogy - tudom, ez furcsa lesz amit mondok - föladtad a riportszerű tematikus közlést és érzelmeket hozol ebbe az egészbe. Kaptunk tőled már két sorozatot is. Mind a kettő a maga korrektségével valamit létre akart hozni, de nem kerültem érzelmileg közel ehhez a sztorihoz. Itt most ez megtörténik a vörösekkel, a lámpákkal és az hagyján, de ez a kék ami ide beszűrődik ez pont jó pillanat, a két szem, minden viszi ezt az egészet a sztoriban. Talán ott a jobb alsó sarokban van valami, ami esetleg kozmetikázható lenne, de az egész tulajdonképpen rendben van. Úgyhogy én azt gondolom, hogy na ez egy érdekes megközelítése ennek az eseménynek, mert hogy aki volt ilyen expókon, kiállításokon az tudja, hogy mindenki a legtöbbet akarja ebből kihozni, mindenkinek ugyanaz a célja (ismerj meg, hadd adjak el, tőlem vegyél, kiállítás után találkozzunk, gyere a boltba), tehát mindenkinek ugyanarra a srófra jár az agya és ettől, legalábbis számomra, elég kibírhatatlanok ezek a helyzetek - rosszabb mint az Ecseri piac, mert ott legalább jó arcokat és érdekes tárgyakat lehet találni. De neked ebből sikerült megfognod egy olyan pillanatot , ami valóban élményszerű hatást ad. (hegyi)
értékelés:    

Téli nap

Téli nap

Sokáig vacilláltam azon, hogy most ez egy jó kép avagy sem, és mit is kezdjek, melyik részével. Nem tudtam dűlőre jutni. Azért nem, mert érdekes az is, ami a háttér és a tető között történik; a hó és annak árnyékos része és a valós világban ábrázolódott faágak közötti párhuzam, aztán az is érdekes, hogy ezt az egész tömeget lezárja a kerítés girbe-gurbasága, játékossága, de valahogy, fene tudja miért, nem nagyon találom azt, ami ezt össze tudná kötni. Talán akkor, ha utómunkában dolgoznál ezen annyit, hogy a hó felület kontrasztosabb, keményebb lehessen, akkor lehet hogy megtörténne az, ami összerántja ezt az egészet. Most valamiért nekem ezek még külön szólamok és nem együtt szólnak. Ezért nem tudok még erre mit mondani, hány csillag stb. mert valamiért nem állt össze, egyenlőre nem találom a magyarázatot, hiába nézem többedszerre. Valószínű, hogy ez itt a középső térnél - a hó felületnél - úszik el. (hegyi)

Részlet

Részlet

Az a helyzet, hogy ennél a képnél nem nagyon dekódolható a durva, de esetleges vágások miatt, hogy mire is megy ki a fuvar, azon kívül, hogy a testből kapunk részleteket, de ezek önmagukban nem állnak így meg a lábukon. Kardarab, meg némi borda, szóval az árnyék izgalmasabb, de most akkor az árnyék a fontos vagy a test? A sejtelmességet agyoncsapja a fény, a fényjátékhoz kevés a tér. (hegyi)

fény-üveg

fény-üveg
fény-üveg

Itt kapunk két verziót – az ötlet abszolút érthető. Valami tükröződő felületet látunk, mint támaszték és a háttérben, talán a monitoron megjelenő vetített képet. Ebben az az érdekes számomra, hogy a Tamás létrehozott egy színpadot. Aztán hogy ezen a színpadon milyen mese indul el, nyilvánvaló hogy a saját hatásköre, de maga a színpad tökéletesen jól értelmezhető. Mondom a problémámat. Az alsó kép engem kevésbé érdekel, nekem az egy jó konstrukció, de valahogy olyan iskolás. A felső kép izgalmas, mégpedig azért, mert ott a háttérben is izgalmas dolgok történnek és egyébként, ha egy kicsit merészebb az ollód (kölcsön kéred a Gerleitől – neki van egy jó kis szabóollója, mivel szokta vagdosni a képeit), hogyha a kép alsó és felső részéből 1-1 ujjnyit levágsz, akkor ez egy teljesen rendben lévő üzenet. Számomra egyébként a legizgalmasabb dolog ezzel a „V” alakú üvegpohárral történik és ami ott mögötte létrejön. Tehát egyébként én lehet, hogy az egész másik kettőt kidobom a képből a francba, és csak a háttér és egyetlenegy pohár (ez a „V” alakú) amivel dolgoztam volna. De így is nagyon érdekes, ami létrejött. Tehát ha a két képből kérdezed én a felsőre teszem a voksomat. (hegyi)
értékelés:

fény-üveg-papír

fény-üveg-papír

Tamás, ez egy jó játék, jelen pillanatban azt mondom, hogy ebben a formában ez egy témafelvetés, egy gyakorlat. Azt gondolom, hogy számomra megadta a választ a kép, hogy mivel érdemes és izgalmas foglalkozni, de nem biztos, hogy egyetértünk. Számomra ebben az izgalmas az, ami az üveg és papír konstrukciójában a tükröződéssel létrejön. Ott vannak olyan sztorik, olyan mesék, amik nagyon izgalmasak - fantasztikus, ahogy a pohár érintőjén végig megy a tükröződés -, ezek egészen extrémek. Ha megfigyeljük a kisebbik poharat, legalábbis formában olyan, mintha egy emberalak lenne az árnyékban (lehet, hogy maga a fotós az). Nyugodtan lehet ebből vágni, mert hogy a háttér és az előtér nem olyan fontos; a felső régióból biztos hogy vágnék legalább 2 ujjnyit. Az, hogy hogyan kanyarodik ki a papír az engem nem nagyon érdekel, de ez egy jó gondolat. Amin el kell gondolkodni, hogy hogyan lehet rajta javítani, az a koszossága. Ez a papír olyan koszos szürke. Volt egyszer valami kép, alatta egy komment, már nem emlékszem melyik képnél. Talán mintha pont te lettél volna, aki ezt a koszos szürkét felhoztad és aztán kérdezték, hogy mitől koszos egy szürke. Megpróbálok erre válaszolni. Van a szürke terjedelme mondjuk 0-255-ig (digitális technika) és ha azt mondom, hogy úgy mondjuk a középső tartomány (100-150 közötti rész) az úgymond koszos, tehát a középszürkék hozzák a koszos érzetet. Az ennél feljebb lévő tónusok, tehát a világosabbak is már tudnak érdekes és izgalmas rajzokat kiadni magukból és a mély tónusok is szintén izgalmasak. Tehát akkor, amikor egy szürkeárnyalatos képpel dolgozunk, akkor érdemes a tónusrenden annyit módosítani, hogy adott szituációban ezeket a középtónusokat gyengítjük, az alsó és felső régiót emeljük és akkor talán ez helyrebillen. Nyilvánvaló, hogy ez kép mondanivalótól függ, amit most mondtam, mert igenis vannak olyan képek, ahol igenis a középtónus a legtöbbet tudja mesélni. (hegyi)
értékelés:

Reggel

Reggel

Zoli, ez egy abszolút rendben lévő üzenet, de én két dolgot hozzáteszek: az a vízcsepp, ami a szélvédődön ott van, az zavaró, mert olyan, mintha egy UFO lebegne az égen, márpedig gondolom nem ez volt a célod, de elviszi a figyelmet, hogy az micsoda. A másik, hogy ez a kép is jó példa arra, hogy mi történik akkor, amikor a valós horizontunkat a tömegelhelyezés billenti el. Itt most a képnek a jobb alsó sarkában van egy autó, ami fékez, és az ő féklámpái meg az ő tömege az, ami kibillent ebből, miközben az ellentétes oldalon egy nagy fekete tömeg van. Ezt kétféleképpen lehet helyrehozni: egyrészt úgy, hogy a képnek a bal oldalára még adunk, tehát azt a nagy fekete tömeget méginkább megnöveljük, és akkor az helyrebillent minket, vagy ennek a hatását csökkentjük, ami a kép jobb oldalán van, akár vágással. Ez most itt a problematika, egyébként a hangulat abszolút megvan. Én a Fény és árnyék leckébe ezt nem tartom nagyon erősnek, nekem ez abszolút egy vasárnap vagy péntek esti hangulat, ezekben az érzelmi megközelítésű leckékben ennek talán inkább volna helye. (hegyi)
értékelés:

Fény és árnyék

Fény és árnyék

Szintén beleolvastam a kommentekbe. Látom, hogy mindenkit lenyűgözött az, hogy itt létrejön egy fej, voltak akik írták, hogy el is fordították volna, hogy ez még szájbarágósabb legyen. Én örülök neki, hogy nem fordult el, mert az már túl sok lenne a jóból. Ez így, ahogy van elég, nem kell ebből többet hozni, nem kell ezt jobban magyarázni. Kicsi pontosítást azért nem ártana majd tenni. Nem tudom, hogy ez a hosszabb expozíció miatt van-e, hogy ez bemozdult, lehet, hogy a kamera mozdult be. Erre érdemes odafigyelni, mert ez hiba. A gesztus abszolút rendben van. Nem kell ennél többet mesélni egy tárgyról. Ott van a tárgyiassága, de ott van a játékossága is, az anyagszerűség is jól ábrázolható. Ezek szerintem nagyon jó megfigyelések. Én azért adok most erre három csillagot, mert azt szeretném a Zolinál erősíteni, hogy próbáljon meg a szájbarágós verbálfotóból elmozdulni a lírai megközelítések felé. Tudom, ez nem könnyű, mert az életet meg kell élni, és az élet nem a líráról szól, de a fotográfia igen. Úgyhogy most is azt mondom, amit néhány elemzéssel ezelőtt valakinek már mondtam, hogy vegye azt, hogy a fotográfia a fotografálás az arra lehetőség, hogy az egész napi taposómalomból ki tudjunk kerülni. Adjuk meg ezt magunknak, lehetőleg rendszeresen, úgy, hogy akár minden nap próbáljunk meg kiszakítani 5-10-15 perceket arra, hogy kezünkbe fogjuk a masinát. Nem biztos, hogy fog érvényes kép készülni, de legalább foglalkozunk vele. Ne forduljon olyan elő, hogy nem fogtam a kezembe a gépet. Egyébként azt még megjegyezném, hogy tessék megnézni ezt a kupakot. Hogyha ez rendesen van exponálva, akkor ott azért még egy arcképet is felfedezhetünk. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Újabb naplemente

Újabb naplemente

Nagyon erőteljes ez a kép. A színdinamikából lehet tudni azt, hogy a vörös a feketével, a szürkével, kékkel mennyire erős kontrasztot tud képezni. Ha már csak a felhőket néznénk, már ez is önmagában dinamikus. Ehhez jön még a sziluettel ábrázolt fa, ami szintén ráerősít erre a nagy kontrasztra, ráadásul télvíz idején vagyunk, tehát nagyon levelek sincsenek a fán, úgyhogy a töredezettségével, zaklatottságával a fa formája is ezt erősíti, és utána ezt az egészet keresztülhúzza és összekaristolja a villanydrótoknak az erdeje. Ez is így önmagában rendben lenne, és van egy nagyon lírai vonal a belógó zsinórral, ami olyan mintha egy üveglemezt néznénk, és az el lenne törve, másrészt meg hatásában ezzel a könnyed vonalívvel ad egyfajta megbocsájtó érzést az egésznek, hogy nem kell annyira komolyan venni ezt a vöröses fenyegetettséget, hanem van ebben (főképp az ív emelkedése miatt) egy bizalmi, pozitív életszemléletet erősítő vonás is. Nagyon örülök ennek, megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

A lebukó nap fényei

A lebukó nap fényei

Azt először le kell szögeznem, hogy egészen fantasztikusak a színek és a fények. Az is nagyon tetszik, hogy az egésznek van egy árnyjátékos jellege. Ugyanakkor azt nem érzem eldöntve, hogy mi az, ami ebben számodra izgalmas: az árnyjáték, vagy a felhőknek a tánca, vagy melyik irányba kellene elmozdulnunk. Most mind a kettő nagyjából hasonló erővel van jelen, ugyanakkor nem biztos, hogy mind a kettő egyszerre érdekes. Valamilyen döntést meg kell hozni. Vagy a horizontból vágni, és egészen minimálisra hagyni az alsó fekete részt, és akkor az éggel tudunk foglalkozni, vagy az égből vágni a fa tetejéig, és akkor egy feszesebb ritmust kapunk. A másik dolog az, hogy ez most egyelőre nekem egy háttér, valamilyen történetnek a háttere, ahol várom a főszereplőt, hogy képbe kerüljön, de ő még nincs itt. Ha ugyanebben az ellenfényben, ugyanebben a sziluettes formában egy profilképet beteszel, akár bemozdulva, átszaladva az előtéren, akkor azt mondom, hogy izgalmas, mert nem csak a szépséggel és a lírával operálsz, hanem van egy története is, de most ez a történet még nem indul el. Ez nekem így, ebben a formában a leckét jól megoldja, de a bizonytalanságai okán nekem ez most egy csillag. (hegyi)
értékelés:

Papírhullám

Papírhullám

Amit észrevettél, nagyon izgalmas megfigyelés, nagyon jó megfejtés erre a leckére. A fönti résznél van valami forma, azt nem nagyon értem, hogy az mi akar lenni, és a szerepét sem értem. Azzal van egy kis problémám, hogy az miért került most a képre, ugyanis ez a papírhullám olyan, hogy szinte bárhol vágható lenne a kép. Az egy másik kérdés, hogy önmagában ez így elegendő-e ahhoz, hogy egy képi üzenetté váljon. Én úgy gondolom, hogy ez egy színpadi háttér lehet a képnél, magyarán a történet valahogy el kellene induljon. Ez a papírhullám, amit találtál és gyönyörűen be is világítottad, abszolút alkalmas lenne arra, hogy egyéb üzeneteket is elindíts vele, és hogy szereplője legyen egy képnek, de nem biztos, hogy főszereplője, hanem inkább díszítése. Ettől függetlenül a leckemegoldás jó, csak most bizonytalan vagyok ezzel a fönti vonallal, úgyhogy a megfigyelés rendben van, a megoldással vannak gondok, úgyhogy kettő csillagot tudok adni. (hegyi)
értékelés:

Kitakart fény

Kitakart fény

István, ez egy nagyon átgondolt és érett felvétel. Nagyon örülök annak, hogy dolgozol, és annak, hogy ezt a képet megmutattad nekünk. Ez nem egy könnyen megoldott feladat, mert ezt ki kell exponálni, tónusban is ott kell ennek lennie, ezt utána ezt meg kell oldani a laborban is, tehát van ezzel mit molyolni, de ez egy érett, átgondolt feladat. Kezdj el ezen dolgozni, hogy ebbe az irányba mozdulj el. Ez az irány az, ami a fotográfia lényege. Az egy fontos dolog, hogy az ember kérdéseket tegyen föl magának, és arra képileg válaszoljon. Itt te föltettél magadnak egy kérdést, hogy mi a Fény és árnyék lecke, és azt a választ adtad, hogy a fény hiánya. És mitől lesz a fény hiánya? Attól, hogy valami eltakarja. Ezt megoldottad esztétikailag és kompozícióban is, hoztál egy képet, ami izgalmas, és ami nagyon sokat mesél. Mindeközben egy nagyon korszerű és modern felfogású kép. Egyetlen egy dolog, ami végiggondolatlan: az talán valami nyugágynak vagy minek a botja jobb szélen, ami belóg, az zavaró, de egyébként az egész úgy, ahogy van, rendben van. István, ne add ennél alább. Tudom, hogy nem könnyű, sose mondta senki hogy az, de begyakorlod, és menni fog. Csináld, mert van értelme. (hegyi)
értékelés:    

Nagycsarnok

Nagycsarnok

Régi időkben, ezelőtt 10-15 évvel, előszeretettel jártam a nagycsarnokba. Bevallom férfiasan, hogy nekem ezek a csarnokfelújítások, átalakítástok, a piacok megszűnése nem annyira baráti dolog. Hozzám egyébként a nagycsarnok sem áll közel. Egyrészt színeiben borzalmas, másrészt az egésznek van egy ilyen nem jól belakható érzete. Valahogy olyan skanzen jellegű hangulatot hoz. Mintha egy filmfogatáson lennénk egy B kategóriás rendezőnél. De hát ez egy építészeti és belsőépítészeti problematika, nem Tímea képéről szól, csak az érzelmi viszonyomat próbálom vele érzékeltetni a képpel kapcsolatban azért, hogy elmondhassam, hogy sikerült Tímeának egy olyan helyet és helyzetet megfigyelnie, ami egy jó kimetszés ebből a rendszerből, ami jól ritmizálódik is. Rögtön mondom a problémámat is. Én a kép jobb oldalából egy ujjnyit minimum vágnék. Ha megfigyeljük, van egy földszinti, egy első emeleti és egy második emeleti részünk, több ilyen terasszerűen ábrázolódik ez az egész formai játék. Ez nyilván a perspektívából adódik, mert nem több szintet kapunk, csak mintha szinteltolást érzékelnénk. És a lépcső mellett, azok a gyönyörű fények és formák, amik kirajzolják és ritmusban tartják ezt az egészet, újból elindul valami, és az a rész nekem már egyre zavaróbb. Tehát én ebből a sötét tömegből vágnék, ritmikailag helyre hozná az egészet, és jobban fókuszálnánk a bácsira, aki napfürdőzik és várakozik a kis szatyrával, és ami vele kapcsolatban létrejön. Nagyon érdekes azt megfigyelni, hogy miképp jelöli ki Tímea a vízszinteseit és függőlegeseit. Erről beszéltem néhány képelemzéssel ezelőtt, hogy bonyolultabb helyzetekben a tömegelhelyezés felülírhatja a valós vízszinteseket és függőlegeseket, itt is van egy ilyen érzet, hogy húzódik az egész tömeg jobbra, lehet, hogy ezt egy kis csalással fél foknyi forgatással vissza lehetne billenteni. Jó ritmus és jó megfigyelés, de a vágási problematika miatt, mivel a tömegelhelyezést érinti ez a vágás, nem csak a fényfoltokat, mert túlságosan nagy most a kép jobb oldalán a sötét fekete tömeg, én ezt kettő csillagos képnek gondolom. (hegyi)
értékelés: