4. Fény és árnyék

Részlet

Részlet

Az a helyzet, hogy ennél a képnél nem nagyon dekódolható a durva, de esetleges vágások miatt, hogy mire is megy ki a fuvar, azon kívül, hogy a testből kapunk részleteket, de ezek önmagukban nem állnak így meg a lábukon. Kardarab, meg némi borda, szóval az árnyék izgalmasabb, de most akkor az árnyék a fontos vagy a test? A sejtelmességet agyoncsapja a fény, a fényjátékhoz kevés a tér. (hegyi)

fény-üveg

fény-üveg
fény-üveg

Itt kapunk két verziót – az ötlet abszolút érthető. Valami tükröződő felületet látunk, mint támaszték és a háttérben, talán a monitoron megjelenő vetített képet. Ebben az az érdekes számomra, hogy a Tamás létrehozott egy színpadot. Aztán hogy ezen a színpadon milyen mese indul el, nyilvánvaló hogy a saját hatásköre, de maga a színpad tökéletesen jól értelmezhető. Mondom a problémámat. Az alsó kép engem kevésbé érdekel, nekem az egy jó konstrukció, de valahogy olyan iskolás. A felső kép izgalmas, mégpedig azért, mert ott a háttérben is izgalmas dolgok történnek és egyébként, ha egy kicsit merészebb az ollód (kölcsön kéred a Gerleitől – neki van egy jó kis szabóollója, mivel szokta vagdosni a képeit), hogyha a kép alsó és felső részéből 1-1 ujjnyit levágsz, akkor ez egy teljesen rendben lévő üzenet. Számomra egyébként a legizgalmasabb dolog ezzel a „V” alakú üvegpohárral történik és ami ott mögötte létrejön. Tehát egyébként én lehet, hogy az egész másik kettőt kidobom a képből a francba, és csak a háttér és egyetlenegy pohár (ez a „V” alakú) amivel dolgoztam volna. De így is nagyon érdekes, ami létrejött. Tehát ha a két képből kérdezed én a felsőre teszem a voksomat. (hegyi)
értékelés:

fény-üveg-papír

fény-üveg-papír

Tamás, ez egy jó játék, jelen pillanatban azt mondom, hogy ebben a formában ez egy témafelvetés, egy gyakorlat. Azt gondolom, hogy számomra megadta a választ a kép, hogy mivel érdemes és izgalmas foglalkozni, de nem biztos, hogy egyetértünk. Számomra ebben az izgalmas az, ami az üveg és papír konstrukciójában a tükröződéssel létrejön. Ott vannak olyan sztorik, olyan mesék, amik nagyon izgalmasak - fantasztikus, ahogy a pohár érintőjén végig megy a tükröződés -, ezek egészen extrémek. Ha megfigyeljük a kisebbik poharat, legalábbis formában olyan, mintha egy emberalak lenne az árnyékban (lehet, hogy maga a fotós az). Nyugodtan lehet ebből vágni, mert hogy a háttér és az előtér nem olyan fontos; a felső régióból biztos hogy vágnék legalább 2 ujjnyit. Az, hogy hogyan kanyarodik ki a papír az engem nem nagyon érdekel, de ez egy jó gondolat. Amin el kell gondolkodni, hogy hogyan lehet rajta javítani, az a koszossága. Ez a papír olyan koszos szürke. Volt egyszer valami kép, alatta egy komment, már nem emlékszem melyik képnél. Talán mintha pont te lettél volna, aki ezt a koszos szürkét felhoztad és aztán kérdezték, hogy mitől koszos egy szürke. Megpróbálok erre válaszolni. Van a szürke terjedelme mondjuk 0-255-ig (digitális technika) és ha azt mondom, hogy úgy mondjuk a középső tartomány (100-150 közötti rész) az úgymond koszos, tehát a középszürkék hozzák a koszos érzetet. Az ennél feljebb lévő tónusok, tehát a világosabbak is már tudnak érdekes és izgalmas rajzokat kiadni magukból és a mély tónusok is szintén izgalmasak. Tehát akkor, amikor egy szürkeárnyalatos képpel dolgozunk, akkor érdemes a tónusrenden annyit módosítani, hogy adott szituációban ezeket a középtónusokat gyengítjük, az alsó és felső régiót emeljük és akkor talán ez helyrebillen. Nyilvánvaló, hogy ez kép mondanivalótól függ, amit most mondtam, mert igenis vannak olyan képek, ahol igenis a középtónus a legtöbbet tudja mesélni. (hegyi)
értékelés:

Reggel

Reggel

Zoli, ez egy abszolút rendben lévő üzenet, de én két dolgot hozzáteszek: az a vízcsepp, ami a szélvédődön ott van, az zavaró, mert olyan, mintha egy UFO lebegne az égen, márpedig gondolom nem ez volt a célod, de elviszi a figyelmet, hogy az micsoda. A másik, hogy ez a kép is jó példa arra, hogy mi történik akkor, amikor a valós horizontunkat a tömegelhelyezés billenti el. Itt most a képnek a jobb alsó sarkában van egy autó, ami fékez, és az ő féklámpái meg az ő tömege az, ami kibillent ebből, miközben az ellentétes oldalon egy nagy fekete tömeg van. Ezt kétféleképpen lehet helyrehozni: egyrészt úgy, hogy a képnek a bal oldalára még adunk, tehát azt a nagy fekete tömeget méginkább megnöveljük, és akkor az helyrebillent minket, vagy ennek a hatását csökkentjük, ami a kép jobb oldalán van, akár vágással. Ez most itt a problematika, egyébként a hangulat abszolút megvan. Én a Fény és árnyék leckébe ezt nem tartom nagyon erősnek, nekem ez abszolút egy vasárnap vagy péntek esti hangulat, ezekben az érzelmi megközelítésű leckékben ennek talán inkább volna helye. (hegyi)
értékelés:

Fény és árnyék

Fény és árnyék

Szintén beleolvastam a kommentekbe. Látom, hogy mindenkit lenyűgözött az, hogy itt létrejön egy fej, voltak akik írták, hogy el is fordították volna, hogy ez még szájbarágósabb legyen. Én örülök neki, hogy nem fordult el, mert az már túl sok lenne a jóból. Ez így, ahogy van elég, nem kell ebből többet hozni, nem kell ezt jobban magyarázni. Kicsi pontosítást azért nem ártana majd tenni. Nem tudom, hogy ez a hosszabb expozíció miatt van-e, hogy ez bemozdult, lehet, hogy a kamera mozdult be. Erre érdemes odafigyelni, mert ez hiba. A gesztus abszolút rendben van. Nem kell ennél többet mesélni egy tárgyról. Ott van a tárgyiassága, de ott van a játékossága is, az anyagszerűség is jól ábrázolható. Ezek szerintem nagyon jó megfigyelések. Én azért adok most erre három csillagot, mert azt szeretném a Zolinál erősíteni, hogy próbáljon meg a szájbarágós verbálfotóból elmozdulni a lírai megközelítések felé. Tudom, ez nem könnyű, mert az életet meg kell élni, és az élet nem a líráról szól, de a fotográfia igen. Úgyhogy most is azt mondom, amit néhány elemzéssel ezelőtt valakinek már mondtam, hogy vegye azt, hogy a fotográfia a fotografálás az arra lehetőség, hogy az egész napi taposómalomból ki tudjunk kerülni. Adjuk meg ezt magunknak, lehetőleg rendszeresen, úgy, hogy akár minden nap próbáljunk meg kiszakítani 5-10-15 perceket arra, hogy kezünkbe fogjuk a masinát. Nem biztos, hogy fog érvényes kép készülni, de legalább foglalkozunk vele. Ne forduljon olyan elő, hogy nem fogtam a kezembe a gépet. Egyébként azt még megjegyezném, hogy tessék megnézni ezt a kupakot. Hogyha ez rendesen van exponálva, akkor ott azért még egy arcképet is felfedezhetünk. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Újabb naplemente

Újabb naplemente

Nagyon erőteljes ez a kép. A színdinamikából lehet tudni azt, hogy a vörös a feketével, a szürkével, kékkel mennyire erős kontrasztot tud képezni. Ha már csak a felhőket néznénk, már ez is önmagában dinamikus. Ehhez jön még a sziluettel ábrázolt fa, ami szintén ráerősít erre a nagy kontrasztra, ráadásul télvíz idején vagyunk, tehát nagyon levelek sincsenek a fán, úgyhogy a töredezettségével, zaklatottságával a fa formája is ezt erősíti, és utána ezt az egészet keresztülhúzza és összekaristolja a villanydrótoknak az erdeje. Ez is így önmagában rendben lenne, és van egy nagyon lírai vonal a belógó zsinórral, ami olyan mintha egy üveglemezt néznénk, és az el lenne törve, másrészt meg hatásában ezzel a könnyed vonalívvel ad egyfajta megbocsájtó érzést az egésznek, hogy nem kell annyira komolyan venni ezt a vöröses fenyegetettséget, hanem van ebben (főképp az ív emelkedése miatt) egy bizalmi, pozitív életszemléletet erősítő vonás is. Nagyon örülök ennek, megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

A lebukó nap fényei

A lebukó nap fényei

Azt először le kell szögeznem, hogy egészen fantasztikusak a színek és a fények. Az is nagyon tetszik, hogy az egésznek van egy árnyjátékos jellege. Ugyanakkor azt nem érzem eldöntve, hogy mi az, ami ebben számodra izgalmas: az árnyjáték, vagy a felhőknek a tánca, vagy melyik irányba kellene elmozdulnunk. Most mind a kettő nagyjából hasonló erővel van jelen, ugyanakkor nem biztos, hogy mind a kettő egyszerre érdekes. Valamilyen döntést meg kell hozni. Vagy a horizontból vágni, és egészen minimálisra hagyni az alsó fekete részt, és akkor az éggel tudunk foglalkozni, vagy az égből vágni a fa tetejéig, és akkor egy feszesebb ritmust kapunk. A másik dolog az, hogy ez most egyelőre nekem egy háttér, valamilyen történetnek a háttere, ahol várom a főszereplőt, hogy képbe kerüljön, de ő még nincs itt. Ha ugyanebben az ellenfényben, ugyanebben a sziluettes formában egy profilképet beteszel, akár bemozdulva, átszaladva az előtéren, akkor azt mondom, hogy izgalmas, mert nem csak a szépséggel és a lírával operálsz, hanem van egy története is, de most ez a történet még nem indul el. Ez nekem így, ebben a formában a leckét jól megoldja, de a bizonytalanságai okán nekem ez most egy csillag. (hegyi)
értékelés:

Papírhullám

Papírhullám

Amit észrevettél, nagyon izgalmas megfigyelés, nagyon jó megfejtés erre a leckére. A fönti résznél van valami forma, azt nem nagyon értem, hogy az mi akar lenni, és a szerepét sem értem. Azzal van egy kis problémám, hogy az miért került most a képre, ugyanis ez a papírhullám olyan, hogy szinte bárhol vágható lenne a kép. Az egy másik kérdés, hogy önmagában ez így elegendő-e ahhoz, hogy egy képi üzenetté váljon. Én úgy gondolom, hogy ez egy színpadi háttér lehet a képnél, magyarán a történet valahogy el kellene induljon. Ez a papírhullám, amit találtál és gyönyörűen be is világítottad, abszolút alkalmas lenne arra, hogy egyéb üzeneteket is elindíts vele, és hogy szereplője legyen egy képnek, de nem biztos, hogy főszereplője, hanem inkább díszítése. Ettől függetlenül a leckemegoldás jó, csak most bizonytalan vagyok ezzel a fönti vonallal, úgyhogy a megfigyelés rendben van, a megoldással vannak gondok, úgyhogy kettő csillagot tudok adni. (hegyi)
értékelés:

Kitakart fény

Kitakart fény

István, ez egy nagyon átgondolt és érett felvétel. Nagyon örülök annak, hogy dolgozol, és annak, hogy ezt a képet megmutattad nekünk. Ez nem egy könnyen megoldott feladat, mert ezt ki kell exponálni, tónusban is ott kell ennek lennie, ezt utána ezt meg kell oldani a laborban is, tehát van ezzel mit molyolni, de ez egy érett, átgondolt feladat. Kezdj el ezen dolgozni, hogy ebbe az irányba mozdulj el. Ez az irány az, ami a fotográfia lényege. Az egy fontos dolog, hogy az ember kérdéseket tegyen föl magának, és arra képileg válaszoljon. Itt te föltettél magadnak egy kérdést, hogy mi a Fény és árnyék lecke, és azt a választ adtad, hogy a fény hiánya. És mitől lesz a fény hiánya? Attól, hogy valami eltakarja. Ezt megoldottad esztétikailag és kompozícióban is, hoztál egy képet, ami izgalmas, és ami nagyon sokat mesél. Mindeközben egy nagyon korszerű és modern felfogású kép. Egyetlen egy dolog, ami végiggondolatlan: az talán valami nyugágynak vagy minek a botja jobb szélen, ami belóg, az zavaró, de egyébként az egész úgy, ahogy van, rendben van. István, ne add ennél alább. Tudom, hogy nem könnyű, sose mondta senki hogy az, de begyakorlod, és menni fog. Csináld, mert van értelme. (hegyi)
értékelés:    

Nagycsarnok

Nagycsarnok

Régi időkben, ezelőtt 10-15 évvel, előszeretettel jártam a nagycsarnokba. Bevallom férfiasan, hogy nekem ezek a csarnokfelújítások, átalakítástok, a piacok megszűnése nem annyira baráti dolog. Hozzám egyébként a nagycsarnok sem áll közel. Egyrészt színeiben borzalmas, másrészt az egésznek van egy ilyen nem jól belakható érzete. Valahogy olyan skanzen jellegű hangulatot hoz. Mintha egy filmfogatáson lennénk egy B kategóriás rendezőnél. De hát ez egy építészeti és belsőépítészeti problematika, nem Tímea képéről szól, csak az érzelmi viszonyomat próbálom vele érzékeltetni a képpel kapcsolatban azért, hogy elmondhassam, hogy sikerült Tímeának egy olyan helyet és helyzetet megfigyelnie, ami egy jó kimetszés ebből a rendszerből, ami jól ritmizálódik is. Rögtön mondom a problémámat is. Én a kép jobb oldalából egy ujjnyit minimum vágnék. Ha megfigyeljük, van egy földszinti, egy első emeleti és egy második emeleti részünk, több ilyen terasszerűen ábrázolódik ez az egész formai játék. Ez nyilván a perspektívából adódik, mert nem több szintet kapunk, csak mintha szinteltolást érzékelnénk. És a lépcső mellett, azok a gyönyörű fények és formák, amik kirajzolják és ritmusban tartják ezt az egészet, újból elindul valami, és az a rész nekem már egyre zavaróbb. Tehát én ebből a sötét tömegből vágnék, ritmikailag helyre hozná az egészet, és jobban fókuszálnánk a bácsira, aki napfürdőzik és várakozik a kis szatyrával, és ami vele kapcsolatban létrejön. Nagyon érdekes azt megfigyelni, hogy miképp jelöli ki Tímea a vízszinteseit és függőlegeseit. Erről beszéltem néhány képelemzéssel ezelőtt, hogy bonyolultabb helyzetekben a tömegelhelyezés felülírhatja a valós vízszinteseket és függőlegeseket, itt is van egy ilyen érzet, hogy húzódik az egész tömeg jobbra, lehet, hogy ezt egy kis csalással fél foknyi forgatással vissza lehetne billenteni. Jó ritmus és jó megfigyelés, de a vágási problematika miatt, mivel a tömegelhelyezést érinti ez a vágás, nem csak a fényfoltokat, mert túlságosan nagy most a kép jobb oldalán a sötét fekete tömeg, én ezt kettő csillagos képnek gondolom. (hegyi)
értékelés:

Zsákok

Zsákok

Nem tudom, hogy ez milyen pince, vagy piactér, vagy mi akar lenni, mindenesetre, nagyon szép a struktúra, amit megfigyeltél. Tényleg olyan, mintha ez az egész valami furcsa időutazás egy része lenne: a mérleggel, azzal a kőedénnyel, az asztallal, annak a fiókjával. Lehet, hogy ez egy skanzen, és annak valamilyen bemutatása, erre utal az a vas rondaság, ami a kép bal alsó részén van a kötéllel, ami nem baj, hogy ott van, mert engedi az embert gondolkodni, hogy ez milyen helyszín, de mindenképpen a megfigyelés tökéletes. Én nem hagytam volna le róla az utalást a jelen korra, azért nem, mert nem kell becsapni a nézőt, jó az, hogy ezt így láthatja. Itt van egy jó példa arra, hogy kineveztél magadnak egy horizontot, és ahhoz nagyjából tartod magad. A képnek a bal oldalán lévő kifelé tartó vonalakat ellensúlyozza a zsákok tömege, és a legfölső zsáknak az irányultsága, ez az egész ettől, mint egy hajó, billeg, de kiegyensúlyozódik. Ennek én örülök, és ez egy nagyon jó játék. Fény és árnyék leckébe is el tudom képzelni, bár ez a kép kicsit másról szól, mint a lecke, nekem ez leletmentés is lehetne, vagy enteriőr, de ettől a kép tökéletesen rendben van. A leckemegoldásra még várnék, olvasd el a leckének a leiratát, ott inkább kevésbé tárgyias, mintsem elvont üzeneteket várunk, de azért a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Hold

Hold

Ez egy nagyon izgalmas kép. Szerintem a Nagy Zoli külön értékelni fogja ezt neked, mert ő érti ezt. Volt nálunk egy kerti parti és ő elhozta a távcsövét, szájtátva néztük azt, hogy a Holdon milyen szöszmöszök vannak, hogy tulajdonképpen milyen arca van ennek az égitestnek. A kép ritmusa jó, de a kompozícióval nem értek egyet. Nem értem, hogy miért van kitéve a sarokra. Tessék utánanézni az Estiklopédián, vagy a Szertárban, hogy mi az aranymetszés, mert ez a kép akkor állna meg a helyén, ha valahová aranymetszéssel sikerült volna tenni a Holdat. Azzal, hogy ennek az egésznek valami amorf folt az ellenpontja, nem tudok mit kezdeni. Ez akkor lenne rendben, és indokolva lenne a döntésed, ha az előtérben lévő, valószínűsíthetően faág határozottabb lenne, és beazonosítható. Akkor érteném, hogy miért ide került a Hold. De így most fel lehet fogni faágnak, egy bogár kitinpáncéljáról készült életlen képnek, akár még technikai hibának is. Nem lehet ilyen pöszmöszöket benne hagyni a képben, mert egyből az jön az embernek, hogy ha ezt csak ilyen bizonytalan folthatás, akkor ez a Hold bizonyosságával és gyönyörű struktúrával, amit mutatsz, olyan, mintha egy másik képről valami belógott volna. Egyetértek azzal, hogy valamit szerepeltetsz a képen, mert önmagában a Hold nem biztos, hogy érdekes lett volna, de ez a valami nem tud tovább lépni a „valamiságból”. Gonoszság lenne azt mondani, hogy ismételd meg, mert nem biztos, hogy ugyanezt a technikát ugyanebben a helyzetben ugyanúgy el tudod helyezni, de érdemes lenne ezen elgondolkodni, hogy a későbbiekben hogyan lehetne ezt határozottabbá tenni. (hegyi)
értékelés:

Naplemente

Naplemente

Ez egy nagyon izgalmas, nagyon szép képi világ. Engem leginkább az ragadott meg – azon a hatáson kívül, amit a felhős és a fények jelentenek –, ami ezekkel a villanyvezetékekkel történik. Én úgy látom, hogy van itt valami technikai nyavalya, amitől ezek a vezetékek egy kicsit szaggatottak lettek. Valószínű, hogy vagy mobillal készülhetett ez a kép vagy valami olyan érzékelős géppel, ami nem tudta ezeket a vonalakat megjeleníteni vagy pedig a feldolgozásnál történt valami bibi. Ezért egy picit kár, de azzal dolgozunk, amink van. A ritmus abszolút rendben van, és maga az a meglátás is, hogy ez a kép önmagában, akkor, hogyha csak a felhőkkel foglalkoznál, csak egy giccs lenne. Kellenek ezek a karmolások, amiket létrehoznak ezek a zsinórok, ahogy szétszabdalják ezt az egészet, miközben a maguk suta módján ritmizálják is a képet. Én nagyon örülök ennek a meglátásnak. Nagyon tetszik az is, hogy nem jelenik meg a képen a nap, nem mentél el a giccsbe. Eljutottál a határáig, de szerencsére megálltál. Megadom a három csillagot, de kérnék egy magyarázatot, hogy technikailag mik az akadályok. (hegyi)
értékelés:

699

699

Ez egy nagyon izgalmas konstrukció a fényekkel, a zebrával, ahogy csillog az egész. Pontosan az az erénye, hogy másodlagos volt a kép készítésénél az, hogy mit látunk, milyen feliratok vannak, és hogy mi a 699, hanem egyszerűen arról van szó, hogy Tamás meglátott valamit, ami formájában izgatta, és ezeket a formai ritmusokat hozta először rendbe a fejében, majd utána elkészítette a képet. Erre mondtam azt jó néhány elemzéssel ezelőtt, hogy a kompozíció és az esztétika az, ami a képnél az elsődlegesek, a tartalom utána már behívódik, de a kompozíció és az esztétika nem kihagyható. Köszönöm, Tamás, megvan a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Csiga-hajó

Csiga-hajó

Az egészben az az izgalmas nekem, hogy olyan meseszerű. Olyan, mint amikor elindul egy történet, hogy apa hazament és a munka után mesél a fiának, aztán megelevenednek a szerszámok, amiről ő beszél, ilyesmi hatása van. Amivel nem nagyon értek egyet, az, hogy a kép bal alsó részében olyan szinten túl van világítva az egész, nyilván ettől jött létre a ritmus és az árnyjáték, de ezt akkor is érdemes lett volna egy takarással megoldani, hogy itt ne legyen ekkora a fény, vagy azt mondom, hogy utólagos tónusszerkesztéssel visszább kellett volna ezt valamennyire hozni. Most kiégeti a szemem, és azt figyelem ott, miközben az árnyékkal meg a valósággal és a kettő viszonyával kellene foglalkozzak. Azt csak kérdezem, hogy miért pont ide, erre a tetődeszkára lett ez a gyalu fölrakva? Lehet, hogy itt dolgoztál vele, és itt felejtetted, aztán itt láttad meg, el tudom ezt fogadni, bár ha ezt itt megfigyeltük, akkor nagy kár nem esett volna, ha ezt esetleg valami más környezetbe visszük, mert azon kívül, hogy ezen a deszkán nagyon sok a fény, hasonlóképpen zavaró számomra a másik ferde deszka, ami elindul ott bal oldalt. Ettől fura, suta lesz az egész. Kettő csillagot adok, mert a gesztus rendben van, és abszolút érthető a hajó is meg a csiga is, a kompozíció nem annyira erős. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy hova tudnád ezt elhelyezni olyan helyre, ahol a környezetben ez jobban megél. (hegyi)
értékelés: