A megfigyelés jó, és én azt gondolom, hogy az iránnyal is egyet tudok érteni. Itt most az a helyzet, hogy vagy még közelebb megyünk, és keresünk egy olyan pontot, hogy a környezetből minél kevesebbet kapjunk, és kiemeljük a főszereplőt kisebb mélységélességgel valahogy személyesebbé tesszük ezt az egészet, vagy azt mondjuk, hogy ez egy megfigyelői szempont, és ábrázolom a szociót, ábrázolom a kis háznak a környezetét, akkor távolabb kell menni. Valószínű, hogy ez a természetes fény az ablakon keresztül jött be, akkor ábrázoljam azt, hogy mi van a környezetben, az ágyat, a kis asztalt, az ébresztőórát, a csipketerítőt, a fene tudja még mi volt ott. És azt, hogy közben egy idős hölgy könyvet olvas. És ennek akkor meglenne a maga nyugalma, akár egy kicsit a magánya is, és a csendje is. Most valahol a kettő között vagyunk. Lehet, hogy ha kevésbé mész közel, akkor megkapom ezt az enteriőrt, a „szőnyeg” hiányzik az egész alól. (hegyi)
értékelés:

András, egy kicsit sűrűbb jelenlétet kérnék tőled. Azért mondom ezt, mert ha félévente egy kép érkezik, arról nehéz ívben kommunikálni, és felépíteni egy munkát. Elfeledkeztél rólunk, ezt nem dörgölöm az orrod alá, de remélem, hogy a továbbiakban ez nem így lesz, és határozottabb jelenlétet kapunk. Ami a képet illeti, azt tudom mondani, hogy fantasztikus a leirat, amit adsz hozzá, hogy hogyan is történik ez nálad és mi a megfigyelésed. És azután kapunk ebből egy kiragadott képkockát. Azt kérdezem, hogy ez a legjellemzőbb erre a történetre? Amikor egy csúcspontot keresek azon a mesén, hogy miért különleges neked ez a virág, és hogy hogyan állsz meg, amikor mész a suliba, vagy hogyan csensz róla egy szem cseresznyét, vagy hogy ez az egész hogyan hat rád, akkor most, amit látunk, ez – én csak kérdezem – a legjellemzőbb állomása ennek? Azért teszem fel ezt a kérdést, mert önmagában ez a kép, ha nincs leirat, számomra nem nagyon mesél arról, amit az elmond. Nem látom benne a kapcsolódást, nem látom sem az iskolába menést, sem a várakozást, sem azt, ahogy ez elfoglalja a helyét a te életedben. Nekünk is van cseresznyefánk, ezt a mi fánkról is fényképezhetted volna. Úgyhogy lesz most is cseresznyevirágzás, és jó lenne, ha végiggondolnád azt, hogy hogyan tudnád a cseresznye és a közted lévő kapcsolatot megfogalmazni, azt a lírát, amit elmesélsz ebben a kis bekezdésben, hogy mindez neked mindennapos élményt tud adni. Lehet, hogy érdemes ezt az egészet egy történetként megfogalmazni, egy képi etűdként viszonylag hosszabb időt rászánni, ezt én rád bíznám, de az biztos, hogy ez most nekem nem nagyon mesél erről a kapcsolatról. (hegyi)

Egyes képeiteknél nem nagyon értem az asszociációs rendet. Az, amit most fogok mondani, az nem csak András leckéjére igaz, hanem általánosságban a fotográfiai megközelítésről szól, és ez úgy néz ki, hogy a fotográfia, a kép nyelve más asszociációkat igényel, mint az irodalom, vagy mint a beszélt nyelv. Nem lehet ráerőltetni sztorikat a képre úgy, hogy az a képen nincsen jelen. Képileg kell tudnunk megfogalmazni az érzéseket, hogy az egyértelműen, evidensen átjöjjön. Az értelmezésnek vannak különböző szintjei, lehetnek nyelvi, kulturális, szociokulturális korlátok is, és ezeket is mind figyelembe kell vennünk akkor, amikor elkészítünk egy munkát. Amire itt gondolok, hogy egy példát hozzak hogy nem biztos, hogy bármilyen bibliai utalás értelmes és értelmezhető lehet az ausztrál bennszülöttek között, mert nem találkoztak ezzel, nincs hová kössék. Hiába próbálok én egy ilyen utalást hozni, de nem fogja ezt az utalást érteni. Ez mondhatóan egy általános probléma, és a képnyelvnél is kérdés, hiszen hiába internacionális a kép nyelve, de akkor is vannak olyan kötődések, amik adott csoportnak dekódolhatóak csak. Ha ezt még visszább forgatom, és azt mondom, hogy oké, nézzük most ezt a képet, Hófehérke almáját, mit látok? Látok egy almát, viszonylag szürke fátyollal lefényképezve, az alma nem túl egyedi, nem túl szép, lehet, hogy nagyon finom volt, de nem egy jellegzetes darabja az almák családjának. Ez rá van téve egy fehér asztalra, és valamilyen módon egy fehér, enyhén áttetsző lepedővel van egy háttér kreálva, mögötte valamilyen könyvborító lehet, hogy megálljon ez a háttér és átüt a borítón a rajz a könyvből. Akkor, amikor egy képi jelnyelvet kell dekódolni, a néző csak és kizárólag abból fog kiindulni, amit lát. Látja az almát, látja a gyűrött lepedőt, látja átütni a foltokat, próbálja ezt megfejteni, és nem tud továbblépni. Írhatjuk oda, hogy Hófehérke almája, akár azt is, hogy Jancsi és Juliska uzsonnája, mindegy, ha a kép nem indul el, ha a kép nem mesél. A másik dolog, hogy a képeknek, minden egyes fotográfiának többféle kihívást kell egyszerre teljesíteniük. Egyszerre kell kompozícióban helyén legyen, egyszerre kell esztétikája legyen, és egyszerre kell, hogy valamiről szóljon, hogy valamiről meséljen. Ez utóbbi akár még el is hagyható, ha az előző kettő nagyon határozott (a kompozíciós-formai megoldás és az esztétika), gondolok itt az erős konstruktivista megközelítésre, ami nem kötelezően mond valamit, de ad egy olyan magas szintű élményt, ami felülír mindent. Tehát mégegyszer: kompozíció, esztétika, tartalom. Ha ezek közül egy, de mondjuk kettő hiányzik, vagy hibádzik, akkor nem beszélhetünk fotográfiai teljesítményről. Nagyon fontos ezt végiggondolni, mert azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, de ha mind a hármat egyszerre rúgjuk föl, ha nincsen kompozíciónk, ha az esztétikával is probléma van, akkor ott már a mondanivaló nagyon kínlódva fog átjönni. Jobb esetben valami talán átszivárog, de ha még a mondanivalót is megtekerjük, és valami olyan asszociációt indítunk el, ami csak ott, nekünk érvényes, akkor az a fotó nem érthető a néző számára, hogy miért készült el. Itt most ez a helyzet történt. Esztétikailag problémás a gyűrött lepedő, a színvilág, az, hogy az alma nem egy sematikus, és nem egy jól illusztráló alma, hanem egy elég szegényes formavilággal rendelkezik, és kompozícióban ezt beraktad ide viszonylag középre, még azt sem mondhatom, hogy tökéletesen középre. Ez a helyzet ezzel a képpel. Ha dolgozunk ezen, akkor azt tudnám mondani, András, hogy az első három leckével dolgozzunk még, azért, mert ezeknél a leckéknél az esztétikai kérdések kevésbé jelentkeznek, mert én magam vagyok a képen, az üzenet is viszonylag jól dekódolható, és jól gyakorolható a kompozíció és a formai ügyek is, és szép lassan fölépül a mondanivalód is. Addig, amíg ez nem történik meg, addig nehezen fogunk tudni továbblépni, mert itt most érzem, hogy valószínűleg azt akartad mondani, hogy Hófehérkének a történetében szerepel egy alma, amit neki egy boszorkány adott, de nem látom sem a boszorkányt, sem azt, hogy ő ettől megfulladt volna, sem a királyfit, sem semmilyen más utalást nem találok, hogy miért pont Hófehérkéjé ez az alma. Azért, mert olyan furcsán ketté van vágódva a színe, és ott van benne a méreg? Nem értem, hogy mire ment itt ki a fuvar. Visszaadom ezt végiggondolásra, ezek, amiket mondtam nem csak neked igaz, hanem az összes látszóteresnek fontos lenne, hogy végiggondolja. (hegyi)

Érdekes ez az egész attól, hogy megbolondítottad a perspektívát meg a teret. Nyilvánvaló ebben a két karod fontos szerepet játszik, hogy mit mutat, és pont ellene dolgozik annak, ami egyébként ebből a térből adódna. Azon gondolkodom, hogy mi lett volna akkor, hogy ha visszább húzod a kezed és valahol ott ér véget ez az egész élére állított háromszög, ahol a fény határvonala is van. Akkor a tenyered közé került volna nagyjából a pohár, és ez nem is biztos, hogy baj lenne. Talán ennyi, amit így hozzá tudok tenni. Mindezekkel együtt értem azt az árnyékjátékot, ami itt létrejön, és amit itt a leiratban mondasz, és ez sem elhanyagolható, csak hát itt az az árnyék a kép aljánál zavar, hogy ott úgy besötétedik a pad, az oldalánál meg kicsit kilóg. Nem tudom, hogy ezzel lehetett volna-e valamit kezdeni, de a megfigyelés abszolút rendben van. Én most erre megadom a 3 csillagot, úgy hogy azért érdemes majd a kompozícióra figyelni, tehát amennyire lehet, kiküszöbölni, amikről itt most beszélek - az oldalára és az aljára gondolok. (hegyi)
értékelés:

Ha jól látom, itt egy madárgyűrűzésnek látjuk a képsorát, és egy olyan megfigyelési helyzetről szól, amiről tudni tudunk, hogy van ilyen, de nem biztos, hogy sokan láttunk az életben ilyet, hogy ezt csinálják, nem voltunk jelen ilyennél. Tudjuk, hogy meggyűrűzik a madarat, hogy figyelhessék az útját, vagy hogy egyes típusok hogyan szaporodnak, de ennyi, és ez a képsor pontosan azért jó, és három csillagos, mert jó ritmusban végigköveti a cselekményt, van benne líra, de nem egy érzelgős megközelítés, inkább tényszerű, és tisztelet a Mesternek. Itt egy tiszteletadás is történik azoknak, akik ezt a munkát végzik. Van egy kis főszereplőnk is, egy kis madárka, aki ebben az egész történetben végigszenvedi a dolgot, utána gondolom megy a maga dolgára. Szépen megjelenik az ő formája is, ha valaki ért a madarakhoz, biztos pontosan tudja, hogy ez milyen típusú madár, szóval még a helyzetnek a madár-szakmai része is jól megoldott. Köszönöm szépen, ez nagyon rendben van. (hegyi)
értékelés:    

Talán egy kis perspektíva korrekció ráférne a képre, de azt kell mondjam, hogy nagyon hangulatos kép lett, ez az üveg dolog egész meglepő, persze logikus, de nem gondoltam, hogy ilyen van ezeknek a faragásoknak a túloldalán. Köszönet érte, hogy begyűjtötted ezt a képet. (hegyi)
értékelés: