Reklám

Ez egy szakállápoló készítmény, erről most már nagyjából tudunk, hogy ez is az imázsváltásnak lehet a része, viszont az van, hogy ez most egy tárgyfotónak, ráadásul reklámfotónak van lefotózva, te megcsinálod a reklámját ennek az egésznek, csak azzal van bajom, biztos-e ez a hapcizási effekt az, ami jó hozzá, tehát itt most annyi apró dolog van a képen, ez inkább arra utal nekem, hogy esik a hó vagy korpásodik a hajam vagy arra, hogy a csillagos égboltnál vagyok, csak egyiknek sem látom a kapcsolódását ehhez a tárgyhoz. Ha ez fröccsenő víz akarna lenne, akkor azt meg valahogyan másképpen kell megoldani, mert ez olyan, mintha egy párásítóból lenne ráspriccelve. Lehet, hogy így is történt, de a méret nem mindegy, mert a vízcseppek mérete fogja kiadni azt, hogy én mit fogok érezni, mint néző. Itt most kifehérednek ezek a pöttyök és ettől lesz az egész ilyen zavaros, ha ezzel akarsz foglalkozni, akkor ide kérnék egy ismétlést. (hegyi)

András, ez egy jó ötlet, egy jó geg. A kivitelezésen van még mit gyakorolni, de azért vagyunk itt, hogy gyakoroljunk. Értem, hogy mire megy ki a fuvar, hogy süssünk sütit, de azért azt elmondanám, hogy vaníliás cukorból, tojásból és Rama margarinból nem tudom, hogy mit sütnék, tehát a liszt nekem onnan hiányzik. A végeredményt, a nyuszi formájú tésztákat látom, és most gyónni fogok neked, viszonylag sokáig kellett gondolkoznom azon, hogy mi a franc lehet az a pipetta, mire rájöttem, hogy az a vanília rúd. És itt van a problémám. Miközben a vaníliás cukor és a Rama margarin jó így becsomagolva, bár utóbbit meg lehetett volna bontani, a vanília rúd nem tud megélni így becsomagolva. Hogyha otthon nem vágnak a kezedre, akkor érdemes ezt kipróbálnod, mert nagyon szép a struktúrája. A másik dolog, amit szeretnék mondani, hogy jól érezted azt, hogy nem lehet telibe világítani az egészet úgy, hogy nagyon verőfényes helyzet legyen, mert a formáknak jót tesz, hogy ha tónusban van egy játék, ami itt most látszik, de nem a fekete a megoldás. Lehet ez egy zöld, egy vörös, vagy bármilyen színesebb, vagy bordó felé elmenő színvilág, tehát valami pici színárnyalat azért legyen ebben a háttérben. Ez a nagy feketeség idegen, hideg, riasztó, félelemkeltő is akár, ez visszatart. Nem egy bizalmi, egy barátságos közlés. A reklám idealizál. Azért vagyunk itt, hogy gyakoroljunk, úgyhogy ezért adom vissza. Van értelme annak, hogy ezzel játssz, úgyhogy ha van türelmed ilyeneket összerakni, én nagyon pártolnám, hogy ezzel dolgozz még. (hegyi)

Ez a kép Bara megállna szelektív színesítés nélkül is a lábán, sőt, ez a móka olyan, mintha rángatnád a vállát a nézőnek, hogy de ugye látod, ugye látod, hogy McDonald's, ugye milyen fura ez a madár a szemetesen a mekis üdítős dobozzal? Igen, jó a meglátás, de bízz a néződben, hogy ő ezt akkor is észre fogja venni, ha nem rikít a vörös. De, ha már mindenképpen ezzel akarsz játszani, akkor fogj egy ecsetet, és fest át rikítóra az egész képet, adj neki saját színeket, és akkor lesz egy ritmusa az egésznek, ami a pop-art felé vinné, ami akár jót is tehetne neki. Amivel még gondom van, az a képkivágás. Amilyen nagyvonalúan kezeled - helyesen - a fenti régiót, annyira erős és hatást gyengítő az, ahogy a kukába belevágsz, hiszen a madár testének ez lehet az egyetlen erős ellenpontja, bázisa. Kellene. Ha négyzetesre kihozod úgy, hogy csak lefelé adsz hozzá, megvolna ez. (hegyi)
értékelés:

Örülök annak, hogy valaki elkezd a reklámmal foglalkozni, nem túl népszerű lecke, bár azt mondom, hogy ne kapkodjunk, eljön az az idő, amikor a reklám lesz a központi téma, de én örülök neki, hogy valaki néha-néha hozzányúl. Nem teljesen értem azt, hogy ezek a közelik mire akarnak utalni. Ahhoz képest, hogy miről beszél maga a könyv, vagy mi ennek a lényege, egy önvallomás, egy gyónás, bátortalannak érzem a képi megoldást. Kicsit közhelyes, kicsit félénk az egész. Nem biztos, hogy ez alapján megvenném a könyvet, és nem azért, mert a könyv rossz vagy jó, hanem azért, mert nem olyan nagyon erősen kelti föl a figyelmemet. Szóval nekem ez ebben a tekintetben kérdéses. Minőségben is vannak problémáim, itt a világítás nem nagyon jó, nagyon sok a szürke, a sötét. Nem teljesen értem, hogy ezt a növényszüretelést miért kell sötétben csinálni, hogy ez miért olyan fontos. Nyilván lehet érteni, hogy miért pumpálja a kezét valaki, mindenki volt vérvételen, ezt hozzá lehet tenni, de ennyi szemet, szájat, főleg Árpi szájára mondom, ahol nem vagyok benne biztos, hogy értem azt a gesztust, amit az a száj mutatni akar. Én most mondok egy nagyon drasztikus dolgot: állítsd be a kamerát, tedd oda a modelledet, és szúrd meg egy tűvel, bökd meg valahol, és közben kamerázd le, mondhatod, hogy Sztanyiszlavszkij-módszer. Szerintem azoknak a gesztusoknak igazaknak kell lennie, attól lesz az ütős. A magyar reklámfilmeknek egyébként ez egy jelentős problémája, hogy gyávák, nem mernek valós gesztusokkal dolgozni, a szereplők pedig kevésbé gyakorlottak, hogy kihozzák magukból ezt az élményt, hogy hogyan lehet ezt jól megcsinálni, tehát a színészvezetéssel probléma van, nem csak ennél a filmnél, hanem általában. Tessék azt a gesztust igaziból megcsinálni. Ha nem lehet másképp kihozni, akkor így, hogy fogsz egy gombostűt, és megbököd az ujját, akkor össze fog rándulni, és ott lesz az a gesztus, ami egyébként meglátásom szerint célja lett volna ennek a képsornak. Nem kötelezően kell a szúrást, a szívást, vagy bármi, kábítószerrel kapcsolatos helyzetet felhozni, de ezeket, ha áttételesen próbálom ábrázolni, akkor azoknak az áttételeknek jól kell tudniuk működni. (hegyi) értékelés: