Úgy gondolom, tisztázni kell a reklám fogalmát, hogy mi az, amitől valami reklámmá lesz, azon kívül, hogy persze a megrendelő és a fotós megfelelő helyzetben közös döntésből kreál valamit. A reklám célja felkelteni a figyelmet és az érdeklődést valami iránt. A reklámnak csak pillanatai vannak arra, hogy megragadjon, hogy bevonzhassa a nézőt, főleg állókép esetén túl bonyolult megfejtésekkel a néző figyelméért folytatott versenyben alul maradunk. Egyértelműnek kell lennie, mit reklámozunk. Itt most gondolom a Canont. Oké, a döntés az, hogy akció közben mutassuk. Van hozzá egy modellünk is, aki fényképez. Csínján kell bánni ilyenkor a mélységélességgel, mert zavarhatja a nézőt, hogy hova fókuszáljon, itt most az objektív életlensége pontatlanná teszi a képet. Ha már műköröm, vagy festett köröm, akkor ebben a színtartományban ezt ki kell emelni, hogy a vadmacska fotóz, akkor egy vörös köröm izgalmas lehet, egy kékes-fekete ugyanabban a színben van, mint a gép, ezért válik inkább hibává, mert nem elég hangsúlyos. A reklám mindig túlhangsúlyoz, mert a reklám világában alapvetően mindig minden tökéletes, hiszen ez egy vágyvilág. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Alexandra, azt gondolom, hogy jó lenne, ha a kisebb számú leckékben merülnénk el, az önportréban, a csendéletben és a tárgyfotóban ahhoz, hogy majd az ilyen magasabb számú leckéknél már meglehessen a rutin és a tapasztalás abban, hogy hogyan világítunk, hogyan rendezünk, miképp lehet valamit felemelni a vágyfantázia világába. Ha ezekkel haladunk, akkor lesz értelme ismételni is. (hegyi)