Nagyon jók a ritmusaid, finomak ezek az ágak, mégis feszültséget hordoznak, passzol a felhők drámája is, abszolút megvan a hangulat. Egy dolog, amit nem értek, hogy felfelé hord a kép, az ég sok, de nincs talpa a képnek, a fák kb a harmaduknál jönnek csak a képbe, így a bázis labilis marad. Persze lehet, hogy autók parkoltak ott, vagy más nem oda illő tárgy, de ha nem ez az ok, akkor érdemes lett volna lejjebb buktatni a kamerát. Ha meg le kell hagyni valamit, akkor megfontolandó, hogy fenn is vágjunk, akkor nem érződik ez a hanyattesés dolog. (hegyi)

A megfigyelés nagyon fontos és jó, örülök, ha ilyesmiket észrevesz valaki, mert azt gondolom, hogy ezek azok a dolgok, amik a nagyvárosi létezést élhetővé teszik. Beadni valamit ingyér a közösbe, ez szerintem a legfontosabb és legkönnyebben megtehető dolog, és remélem, hogy ez az irány sokáig menő lesz a fiatalok között (is). A kép ereje ebben rejlik, a kompozíciója számomra laza, túl sok külső dologra akar koncentrálni, talán kevesebb is elég lenne. A második postaláda nem nagyon kéne és fenn, amennyire lehet vágnék még, mert nagyon lenn van most a könyv. A 13-as csábító, de a falragasz meg nem, a kettő üti egymást. Ezek ollóval megoldhatók, a lényeg, hogy a kép elkészült. (hegyi)

Mazsi, én befizetlek ide a Vári cukrászdába, hogy folytasd ezt a melót, mert van értelme, jófelé keresel, sőt, azt mondom, hogy egy projekt irány is lehetne az, hogy mindazt, amihez habos-babos hepi hangulatot társítunk, megmutasd a magány felől közelítve, de akkor ebbe lelkileg és tempójában is bele kellene állni. Azért is mondom ezt, mert tudom, hogy nem csak a képességeid vannak meg hozzá, de a nyitottságod is.
   Ez a kép nem sikerült még. Elkezdhetjük boncolni, mi az oka tárgyilag, tehát hogy a fény az asztalon, vagy maga ez a felület, vagy a még mindig nem egyértelmű asszociációkat adó sütimaradékok, de azt gondolom, hogy ha úgymond idegrendszerileg beleállsz ebbe a dologba és meglesz a húzása, akkor ezek össze fognak állni. Kell, hogy az ember a meglévő érzéseiről elgondolkodjon, kiválogassa, mi az, ami lényegi, mert arra kell a képben is erősíteni. Mondom a magam példáit. Dac, keserűség, csakazértis, mindenmindegy, unalom, csakmegneromoljon - szóval most az van, hogy az a jó, hogy visszavettünk a vidámságból, az irány jó, de még jobban kell, hogy ez karcoljon, hogy ne legyen kérdés, mit látunk és miért. Lehet, hogy tányér van, de a gyűrt papíron, vagy lehet, hogy a villa helye, ami túl szabályos most, a két tömeg elhelyezése is fontos kérdés, ahogy az is, mennyi és milyen jelekkel kell jelezni a sütit. Mazsi, ne add fel, várom a folytatást, mert úgy érzem, ez lehet kulcs. Önarckép ez is. (hegyi)

Kellett nekem konyha képeket kérni, most nyelem a nyálam, imádom a tepertős pogácsát. Hangulatos a kép, de amennyi most a kép aljából hiányzik ahhoz, hogy az előtérben lévő forma is befejeződjön, annyit vágnék a tetejéből, azaz billentettem volna a kamerán egy kicsit még, mert az előtér a fontos, a háttérben levő már elkészült, és nejlonba csomagolt pogácsák szerepe csak az illusztrálás lenne. (hegyi)

Bajban vagyok. Ugyanis nem azt nehéz felismerni, ha egy kép jó, hanem elmagyarázni nehéz, hogy ez a kép mitől jó, ha az előző szobor képedre azt mondtam, hogy számomra fotográfiailag nincs benne hozzáadott érték. Hiszen joggal mondhatod, hogy itt is csak egy épület részletét mutatod. Igen ám, de nem mindegy, hogy egy nagy egészből képes-e az ember úgy kimetszeni egy részletet, hogy az önállóan is működjön, sőt, érzelmeket is mutasson. Talán ebből érted, hogy mennyire fontos, amit a te saját döntéseddel képhatárként kijelölsz. (hegyi)

Fura, mert az tény, hogy a véletlen jól játszik a kezedre most, és az is igaz, hogy dinamikus a kép, a kifelé hajló ívet visszahozza az épület tömege, szóval oké, és még az is oké, hogy a színvilág ilyen régies, ótvaros sárga, ez a múlt, és az egész mégis fura. Fura, mert nem vidám érzést hív elő, miközben nem tudom megmondani, mi az oka, hogy elszomorodtam a képtől. Talán az, hogy 2014-ben ha ilyet lehet fotózni, akkor semmi se változott a világban sajnos, ez maga a megváltozhatatlan valóság, aminek tünékeny játéka csak az, hogy itt most a dupla expó rafináltkodik. Persze ez a képet illetően nem baj, Mazsi félre ne értsd, rendben minden, ami nincs rendben, az meg nem rajtad múlik. (hegyi)

Drága Hemző Károly barátomtól lestem el azt, hogy hány szett tányér, villa, kés és egyéb szerelék kellhet a jó ételfotóhoz. Ez fontos kérdés, és ha valami kilóg, az a villa. A mintái elviszik a figyelmet. Jó az, ahogy elrendezed a dolgokat, a bornak viszont kéne még figyelem. Ahhoz, hogy ne dögöljön be, kell trükközni kis szpotfényekkel, ami élővé, tüzessé teheti a vörösbort, ezen kívül pedig a pohárból picit több is jöhetne. De tálalni tudsz, azt meg kell hagyni, bizalomgerjesztőek az ételeid. És ez a legfontosabb, mert ez az, amit nem lehet rutinból megoldani, a többi mind tanulható. (hegyi)