Egy enteriőrt, egy épületrész belsőt látunk, ha nagyon konkrétan akarom mondani, akkor ez a Marton háznak az egyik részlete. Igazándiból ez egy kettős osztatú kép. Van egy kinti és egy benti világ. Ez nem csak formaiságában jelenik így meg, hanem tónusrendjében is. A kinti világ, ahonnan jön a fény és a benti konkrét helyzet, ami ezáltal a fény által válik értelmezhetővé. Szeretem ezt a képet, de van benne valami félénkség, van benne valami olyan távolságtartás, ami még nem a megélt élmény, hanem a megfigyelő szerepe. Amikor egy vendégségben vagyok, és nem merek odamenni a vitrinhez megfogni a nippeket és kézbe fogni a kis aranyhalat, meg a kisbáránykát, hanem csak nézem vágyakozva, hogy mi lesz akkor majd, hogyha esetleg ez megtörténhet. Nekem ez egy ilyesmi helyzet jelentése egyébként, hogy maga a kamera nézőpontja, ami tulajdonképpen a szemsík, a horizont, az lejjebb van ezeknél a tárgyaknál, tehát ezzel ez egy vágyakozó, fölfelé tekintő állapot. A távolság is, tehát, hogy nem egy makrót, nem egy közeli felvételt látunk, mint hogyha egy kisgyerek állna és nézne fölfelé a szülők fölső világába, ahol a csodák történnek és vágyakozna arra, hogy valaki vegye le neki azt a Flóra szappant onnan, hogy hadd játsszon már egy kicsit vele. Ilyen érzés nekem ez a kép. Kedvelem egyébként. Annyit talán, hogy ott érzek egy pici bizonytalanságot itt a döntésnél, hogy a Flóra szappan az ott most a határon billeg. Egyrészt egy kicsit össze is van mosódva azzal a szélcsengettyűvel, kagylóhéjakkal, másrészt pedig formájában is vágja ez az ablakkeret ezt az egész történetet. Én tudom, hogy azt szerette volna a Mariann, hogy legyen benne az a kis függönyrészlet és azok a kis ornamentikák, de valahogy most ez a három forma nincs összekapcsolva nekem egymással. Nem tudom, hogy honnan kellett volna, vagy honnan lehetett volna ezt jobban megcsinálni, de valahogy ez formailag nekem most nem áll össze egésszé. Úgyhogy én azt mondom, hogyha lesz majd mód, akkor ezt itt lehet, hogy meg kéne ismételni, ezzel még kéne foglalkozni. Egy kicsit közelebb kéne kerülni ehhez, nem csak fizikailag, hanem élményként is. (szőke-hegyi)

Egy fekvő formátumú képet küldött Mariann, amelynek a monokróm világa, ez a barnás, szépiaszerű, pasztell hangulatot idéző munka elsősorban a ’20-as, ’30-as években volt nagy divat, nem csak a fotográfiában, hanem a képzőművészetben is. Különböző zsánermunkáknál elsősorban a polgári családokhoz kapcsolódó étkezők, nappalik világában előszeretettel használták a képzőművészeti alkotásoknál akár rendelésre is ezt a pasztelles megoldást, amelyben nincsenek erőteljes karakterek, hanem lágy átmenetekkel, szórt felületekkel dolgoztak az alkotók. Ez az, amitől ez a kép elsősorban hozza ezt a nyugalmi hangulatot. Nagyon jó ritmusokat figyel meg az alkotó. Itt is a hangsúly a ritmikán van, a különböző foltrendszerek kapcsolódásán. Mindehhez eszközként az emberi testet használja Mariann. Ami kérdésként megfogalmazódik egy testrészlet ábrázolásánál, és ehhez kapcsolódik esetleg egy alkotás irányultsága az alkotó részéről, hogy nehezen eldönthető – hiszen a harmincas lecke egy elég nagy feladat az Estiskolán dolgozóknak –, hogy a kompozíció keretezése, szélei, és a testből kimetszett felületek vajon milyen okozattal készültek. Elképzelhető, hogy a nagyon szép rajzolatú csípő, comb, has, medence környéke kapcsolódás az a feladat nehézségéből adódóan is az alsó vízszintes határvonal megválasztásával inkább védekezésről szól a kompozíción keresztül, az ábrázoláson keresztül. De emiatt a kép alsó felületén lévő, sötét tónusú, sejthetően combfelület, és hozzá kapcsolódóan balra a has fényei, árnyékai tulajdonképpen félmegoldásként jelennek meg. Véleményem szerint sokkal többet tudna elérni az alkotó akkor, hogyha a döntést eleve így hozta meg, hogy az intim testrészek ebből a kompozícióból takarva legyenek, a bordák fölötti rész, a comb és a derék alsó régiója, akkor egy szűkebb kompozíciót kellett volna választani. Vízszintes tekintetében egy körülbelül egy ujjnyi további szűkítés, és a jobb oldali függőlegesnél esetlegesen a bal kar és a háttér kapcsolatából belógó sötét háromszög függőleges irányú lemetszésével teljes egészében egy belső ritmika jönne létre. Most amiatt, hogy tágabb az értelmezés, a karok és a comb is kap egy önálló értelmet, kap egy önálló feladatkört, de nem olyan erőset, ami indokolná ebben a kompozícióban a jelenlétet. Azért nehéz döntést hozni, hogy melyik irányban kellene elindulni, mert az egyik lehetőség az, hogy bátran kellene vállalni a test további részleteit, ugyanakkor természetesen el kell tudni fogadni, hogy nem olyan egyszerű ezt a házi feladatot mindenfajta viccelődés nélkül egy olyan műhelymunkában, ahol tudjuk, hogy bennünket sokan látogatnak, látogathatnak, nem olyan egyszerű ezt kitárni. A másik, talán könnyedebb megoldás egyelőre az, hogy egy szűkebb kompozícióban ezekkel a szépia ritmusokkal dolgozni. Én most jelen pillanatban, feltételezve, hogy ennek a feladatnak azért vannak nehézségei, ezt a második verziót javasolnám, és inkább az alkotóra bíznám azt, hogy amikor ő úgy gondolja, hogy foglalkozik továbbra is ennek a házi feladatnak az önmaga felé történő mélyítésével, akkor javasolnám a további lépéseket. Tehát szeretném rábízni a döntést. Maga a házi feladat, amely beérkezett, akkor is példa értékű, nagyon fontos vállalások vannak benne, és a líraisága is egy új ízt indít el. Mindenféleképp azt gondolom, hogy ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Ugyanúgy, ahogy az előző képnél, a parányi belő világ a témaköre most Mariann fotóinak. Érdekes módon amíg azt mondtam, hogy a tél házi feladatnál szűkíteni kéne az irányt amiről mesélni szeretnél, addig itt pedig csak jégfelületeket vagy jéghez hasonló felületeket látunk és színfoltokat, mégis nagyon erőteljesen asszociálódik, asszociálható ez a mostani kép. Tehát annak ellenére, hogy azt mondhatnánk, hogy a képen igazából konkrét szinten alig látható valami, a foltrendszere és az asszociációs rendszere a foltok kapcsán megnyitja, elindítja ezt a történetet és véleményem szerint a nőiség felé. Én ezt a képet el tudom fogadni, három disznó. (szőke)
értékelés: