Már kaptunk ilyesmi képeket az első leckére is, a portré arc nélkülre is, és mégis azt mondom, hogy annak örülök, hogy a Mariann eljutott arra a pontra, amikor elkezd másképp fűszerezni. Minthogyha egy főzésnél, amikor az ember elkezdi gyakorolni azokat az ételeket, amiket otthon tanult és egyszer csak elkezd a saját ötlete, vagy a saját élménye alapján belekeverni valami izgalmasat, valami érdekeset. Amiért ezt mondom, az pontosan az, hogy itt tényleg hajszálnyi, mikro mozdulatok, vagy a bőrnek a mikro gyűrődései, vagy a szemnek, a szemhéjnak az, hogy mennyire van lecsukva, mennyire van kinyitva, tehát ezek nagyon apró kis jelek, ami miatt ennek a képnek az üzenete túlmutat azon, amit az első lecke lefed. Azért is gondolok erre, merthogy nagyon érdekes és figyeljétek meg azt, amelyik történet elindul magán az írisznél, tehát, hogy ott a tükröződésben is egy mikro világ fölfedezhető, egy függöny, vagy egy ablak, ahonnan a fény ugye beérkezik, és szemmel látható, hogy az alkotó az nem ránk néz, nem velünk kommunikál, nem velünk foglalkozik, hanem pontosan arra figyel, vagy arra mozdul a tekintete, amerre ez a fény sejthetően bejön a képbe. Ami még nagyon fontos, amit meg kell jegyeznünk, hogy nagyon pontosan, precízen használja a mélységélességet és ettől lesz az egésznek tere, ettől lesz az egésznek íve. Most az, hogy ezt utólag, elektronikusan éri el, vagy ott sikerül ennyire precízen ezt megoldani, ez a kép végeredménye szempontjából mindegy, mert hogyha még utólagos módosításról is van szó, akkor is teljesen rendjén való ez a fajta beavatkozás. Úgyhogy én nagyon szeretem ezt a képet és azért is, mert olyan íveket láthatunk, amely ívek egymásra felelnek. És ezek az ívek ráadásul absztrakt módon is értelmezhetőek. Tehát, hogyha elvonatkoztatunk attól, hogy mit látunk magán a képen, akkor ezek a körívek nagyon is egy féltő, nagyon is egy óvó női attitűdöt mutatnak. (szőke-hegyi)
értékelés: