Munkák | Page 12 | Látszótér

Szűrés

Mese

Egy ízig-vérig popkultúrát, pop-artot idéző szimbolikát látunk, ami tulajdonképpen Mariann és a farkas, Mariann és a Csipkerózsika, Mariann és a szörnyeteg, és egyéb verziókat verbálisan, az amerikai popkultúrát átemelve egy magyar verzióba, tehetjük is ezt már, hiszen a nyugat-európai ideológia színvilágában is jelen van, és én azt mondom, hogy ez egy jó keresés, egy jó keresgélés, amelyben továbbra is várnám, hogy a Mariann személyisége, a Mariann egyénisége az nem egy védőfüggönyön keresztül, áttételesen jelenjen meg, hanem ezt a félelmet gyűrd le, gyere közénk, próbáld ezt megélni, nagyon remélem, hogy az elkövetkező tábor, ha azon jelen tudnál lenni, az segíteni fog ebben a fajta képzőművészeti szégyellősségben. Ugyanakkor az irányt jónak tartom, és egy disznó. (szőke)
értékelés:

Sztrájk

A riport több képből álló képsor. Beszéltünk már róla, tessék utánanézni. Mariann, én nagyon szeretem ezt a képet, és pl. jó indítása lehetne egy riportnak. De hol vagy te a képen? Várjuk, szeretünk. (szőke-hegyi)

Gyermekkor

Hát azt kell, hogy mondjam, én ezzel a képpel... egyszerűen mondva ez most nem talált - mondja Hegyi. Talált - szólal meg Szőke -, mert a Mariann nagyon keresi ezt a gyermekkor-történetet, de a Mariannak meg kell találnia azt is, hogy mi az a nyelvezet, mi az az ABC, mi az a módozat, amit áttételes módon a saját történetében, a saját nőiségében, a saját nőiségében megbúvó gyermekkorában adaptációként tud használni. És itt van a gond ezzel a képpel, ami pici még hiányzik belőle, hogy ez az adaptálás még nem tökéletes. Csak olyan számára, aki figyeli a Mariannt, ismeri, nézi a képeit. És ez az adaptáció nem történt meg. Ezt a leckét mi visszaadnánk ismétlésre, mert ez a lecke nagyon fontos, a gyermekkor. Magát az élményt abszolút megértem, és én is néztem ezeket az izéket a vidámparkban, de igen, szóval hol kötődik ez hozzád? (szőke-hegyi)

Utazás

A mindenkor szeretett és ismert, és a hatvanas évektől folyamatosan figyelt Keleti pályaudvar ami mindannyiunk életébe úgy beleivódott, és ebből egy nagyon jó látlelet, dokumentáció ez a kép. Pontos és jól megalkotott kép, minden rendben van vele, jó a vizsga. De hol marad ebből a Mariann? Hol marad a Mariann hazatérése? Ő van az optika mögött, megfigyelő csak. Én emlékszem a Mariannra, az alkotásaira, a kis macik az ágyban, beleshetne bármi itt a kép sarkán, nem tudom, nem akarok beleszólni, de hol van az ő kézjegye? Már nagyon nagyon sok képnél úgy tűnik, hogy jól teljesítetek, de az élvezet az és erre szeretnélek bátortani titeket, hogy jelenjetek meg benne. Nem azt mondom ezzel, hogy a Mariann arca, keze, bármije legyen benne, hanem a hozáállást szeretném megváltoztatni, hogy ne csak a feladat teljesítése, hogy legyek túl a leckéken és csinálhassak szorgalmit, vagy bármit, hanem az élvezetet szeretném, ha megjelenítenétek a képeken. És nagyon várom Mariann, hogy legyél benne a képeidben. (szőke)

Épitett környezet

- Ott van, az az a cipő, a Sylvanos képből. Ott van e. :-)
- Meg ugyanaz a padló, sőt a kutya is ott van, csak mögötte... de nincsen rajta a Mariann... az a pedáns naci ott... [sok érthetetlen, sőt valószínűleg értelmetlen hangulatfestő szóval tarkítva]
- Egyébként én ezt áttenném a vágy, akarom mondani az ágy leckébe.
- Vágysz biztos egy ilyen nyugodt lakásra, ahol rend van. :-)
- Azért itt látunk egy miliőt, egy ágyat, és még a Mariannt is a széken, a ruhával, cipővel és a hátizsákkal, sőt látjuk a Mariannt az ágyon és az éjjeliszekrényen is, úgyhogy ez egy nagyon jó kép, én szeretem. Egy picit nekem olyan, mintha egy nagypapa lenne, aki a szekrény és egy nagymama, aki az ágy, tehát ilyen kétszereplős kép... három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Igen. Én azt gondolom, hogy a lecke a talpról szól. Ennél a képnél látunk egy fahidat, ami egy világítótoronyhoz vezet, azaz nem Magyarországon készülhetett, de ez ebből a szempontból mindegy, van rajta egy idősebb pár, akik haladnak az úton. A talpat az út viszonylatában megfogalmazni az nem egy rossz kiindulás, ugyanakkor két probléma van ezzel a képpel. Egyrészt felül egy kicsit sok, tehát ha már ezt a vágást ezt a döntést meghoztuk, hogy a szereplők fejét, akkor még kellett volna vágni, hogy a hölgynek a válla se kerüljön bele, és a férfi vállánál is lehetne határozottan vágni. A másik, hogy későn exponált a Mariann, tehát cca. két lépéssel hamarabb kellett volna exponálni, amikor a cipő talpa és a szereplők lába és talpa, amiről ugye beszélünk, az közelebb van hozzánk, akár kihasználva ezt az objektív torzítást, egy óriási nagy cipőtalp viszonylatában látnánk ezt az utat – az sokkal koncentráltabb és erősebb üzenet lenne erre a feladatra, úgyhogy szerintem ez mint ötlet nem rossz, de én erre csak egy disznót adok. (szőke-hegyi)
értékelés:

Sylvan

Mariann lelkét látjuk itt, amit nagyon nehéz megközelíteni, az elmosódott formák is a Mariann lelkét mutatják. Különösen ott fent az acélkék cipő melletti – a kutya nyele vagy antennája... szerintem ez egy nagyon korrekt kép. Ez a Mariann lába lehet, amire mászik fel a Sylvan? Félve jegyzem meg, hogy nem szeretnék Sylvanra ébredni, hogy ilyen villámszemekkel nézne rám – nagyon érdekesek ezek a kékek, hogy vajon honnan reflexelnek ennyire; a cipő is kicsit kékes, a kutyus szeme, orr, és hogy ezek mitől történtek, azt nem tudom. [szőke-hegyi énekelnek] Olyan mint egy rajzfilmfigura. A parkettának a viszonylatában a kutya pont az ellentétes irányba dől, mint a parkettalécek, és ez egy jó játék. (szőke-hegyi)
értékelés:

Csillapithatatlan vágy

Én ezt nagyon nagyon szeretem, ezt a képet, és nagyon rendben lévő kép. Éppen csak nüanszokat mondanék, hogy világítástechnikában amíg a csokoládé felülete jól van világítva, és a modell sincs rosszul világítva – de a csoki eleje is és a modell neki bal oldali arcfele annyira sok fényt kapott, hogy ki van égve. A kivágás is jó, a kompozíció is, csak ha kicsit betakarja ezt a kiégett dolgot, akkor máris sokkal jobban beszélnek a szemek és izgalmasabb lesz a csokoládé is. Tehát egy picit sok ez a fény, ami főfényként itt beáramlik, ezt valamilyen takarással lehetett volna csökkenteni. Ettől még én megadnám a három disznót akkor, ha a Mariann akár ezzel a csokival, beállítással próbálkozik még a fénybeállításokkal. (szőke)
értékelés:

Álomfogó (ismétlés)

Tehát a Mariann három hónapja küldött egy Álomfogó című leckét, amit akkor elemeztünk is, és igazándiból azt hiányoltuk, hogy miért és hol szerepel benne a vágy, és ennek a javítását küldte el hozzánk a Mariann. Én azt rögtön mondom, hogy az a logika, amit ő követ, hogy a tárgy szempontjából nézi azt a fekhelyet, amin ő alszik, tehát mintha a tárgy figyelné az ágyat, majd az ő álmát, amikor elalszik, maga ez a meglátás az jó és tetszik. Ami nem tetszik, az pont a vágás, ahogyan belevág ezekbe a kis tollvégződésekbe, ami azért jellegzetes része ennek a kis szerkezetnek, a kép bal alsó sarkán, tehát hogy erre nem ártana odafigyelni. Nem adom vissza ismételni ezt a leckét, mert szerintem ebből az álomfogó témából nem nagyon lehet többet kihozni, és ez azért van, mert ez a tárgy ez önmagában egy nagyon erős szimbólum, és egy ilyen tárgy fotózása az nem a legegyszerűbb feladatok közé tartozik. Én elfogadom ezt javításnak, de arra figyeljél, hogy a tárgyat, amit be akarsz mutatni, ha nincs extrém indoka, akkor ne vágjuk. (szőke)
értékelés:

Család

Nagyon szeretem ezt a képet, mert nem tudom, hogy így eszik-e az a család, hogy az ő sok éve kialakult viszonyuk vajon szükségelteti-e azt, hogy mindig az anya, apa, Ádi, mindenki megjelölve legyen, vagy ez egy olyan különleges szituáció, hogy fontos a rituálé miatt, hogy ki hol ül. Én efelé mozdulnék el, és hát mivel minden felirat a fotós felé fordul el, hát én nagyon erősen érzek egy öniróniát. És ebben az öniróniában az is szimpatikus és izgalmas, hogy én egészen a háttérbe szorulok, oda a csíkos függönynél, egészen hátul, nagyon szeretem ezt a fajta nyelvezetet. Abszolút a cseh ízeket érzem benne, nagyon szeretem ezeket a precíz pontosan elrendezett helyzeteket, amiben mégis ott van valami lázadás, valami abrosz alatti rosszalkodás, és nagyon szimpatikus számomra a család leckét így megfogalmazni. (szőke)
értékelés:

1889
1889 – Világkiállítás – Franciaország – Párizs

Sanghajban amikor megépítették a valakinek a valamijét, aminek a képét látjuk itt a buddhista figurával a tetején... merthogy van benne egy ilyen megközelítés. Van bátorság benne, hogy az Eiffel-torony alá beáll, és azt mondja, hogy neki az út az Eiffel torony. Számomra az még az izgalmas, hogy aki volt Párizsban az tudja, hogy az Eiffel torony és a Champs Elysées, tulajdonképpen a Défense és a Grand Arche részig egy egyenesen van, ha nem is egy utca, és ebben az az izgalmas várostervezésileg, hogy a Grand Arche az az új modern városrésznek az a kockája, és az Eiffel torony az a másik, és a kettő között van vagy tíz-tizenöt kilométer, és jó időben ugyanígy át lehet látni, és pont ugyanezt lehet látni, hogy van egy iciri-piciri Eiffel-torony, mi állunk a másik oldalon, és van közte egy város, de mégis olyan, mint egy sugárút, közben mégiscsak ezt a fajta irányt érzékeljük. Tehát azzal a döntéssel, hogy a horizontot így megbolondította, egészen jó asszociációkat hoz. Egyetlen pici kis megjegyzés, hogy itt nem tökéletesek a párhuzamosak, tehát ez azért valamilyen szinten korrigálható lehetne egy picit. Három disznó. Nagyon nehéz dolog az Eiffel-toronyról képet csinálni, annyian csináltak már. Valamiről, ami ezerszer végig van fotózva, ez egy nagy vállalkozás, hogy mer valaki erről képet csinálni. (szőke-hegyi)
értékelés:

Nyár

[Hegyi és Szőke énekelnek/dúdolnak:
„Elmegyünk, egy szép nap innen elmegyünk,
S velünk jön a szerelem, engedd, hogy így legyen.
Életünk, megszépíti egy fénysugár,
elkísér az indián nyár.”
/Kovács Kati: Indián nyár/]
Megvan az a franciás íz, amitől nem tudom azt mondani, hogy ez mondjuk Debrecen... Hát megvan. Vegyünk észre már valamit. Itt van egy táj, itt van egy tó, emberek jönnek-mennek, vannak fák, szobrok, fény, és van egy szereplő, aki fogta magát, és strandnak veszi ezt az egészet, kiült a kis nyugágyába, kitette a ruháit, és elkezdett napfürdőzni. És hagyják, senki nem megy neki, senki nem megy oda, nem dobálják fagyival, nem köpködik a gyerekek fúvócsővel, tehát abszolút rendben van ez a jelenet. Tehát ez nem Kelet-Európa. Hogy szerintem itt van ennek a képnek az érdekessége, azaz a mi kis kelet-európai szemünkből nézve ez ettől szürreális. Igazából persze ez is egy képeslap, de úgy, hogy az a szobor az a történelmi személy, az ott tükröződik – és nem mellesleg egy fallikus forma ott – és ez előtt, mint egy oltár előtt napfürdőzik a napkultusznak áldoz egy női alak. Tehát ez szerintem ugyanúgy, ahogy mindig azt keressük a képben, hogy hol van az alkotó kézjegye, és itt ebben van ott a Mariann üzenete, ott van az érzékisége, amit még ebben a képeslap-formában is meg tud mutatni. Az is fontos, hogy viszonylag nagy előteret használ, kell is, meghagyja ezt az intimitás a napfürdőzőnek, kell, a háttér fáival-bokraival együtt, holott levághatta volna, mert azt mondja, hogy nem értéke számára az a csatornafedő, de egyrészt kompozícióban is fontos, másrészt az a távolság a fontos, hogy békénhagyjuk ezt a szereplőt. (szőke-hegyi)
értékelés:

Köldök

Az András kérdezi itt tőlem, hogy hogy van ez, hogy ő mindenütt erotikára asszociál a képekről, vele van a baj? Hát azért bocsánat, egy kulcslyuk, ás azon átnézni, az mindenféleképpen a titkokról, a titkok megfejtéséről szól, a titkok megismerésének vágyáról, tehát ez, mint alap, azért nyilvánvalóan ez az iránya.
Nekem megint az jut eszembe, hogy ha egy filmben ott a fegyver, akkor annak el kell dördülnie. Azaz vagy azt kellene, hogy a teljes interperszonális fény árad át onnan, mindaz, ami megmagyarázhatatlan, vagy ha kulcslyuk és belesünk, akkor ott kellene lennie a pontnak a mondat végén. Mi az amit lesünk? Kicsit szemérmes ez a kulcslyuk, igen, egy kicsit olyan ez, mint a luk a cserépkályha felett, amit a Zsolt elmesélt régebben, ahol át lehetett lesni, nálunk ez pl. úgy volt, hogy a két szoba közötti egyik ajtó nem volt becsukva, és annak a tükröződéséből, igaz, hogy fordítva és függönyön keresztül, de mégiscsak végig tudtam nézni pl. a filmeket. Tehát a kulcslyuk mint fogalom, a köldök, ami visszavezet az eredőhöz, azt mondom, hogy vagy a megmagyarázhatatlant árasztja át, azaz ezt a fényt kellene teljesen, vagy a kulcslyuk a vágyak ajtajához tartozik, amiket ha nem is tudunk elérni, de legalább részben meg tudunk lesni. A kulcslyuk az erről szól. Ettől még a köldök leckének jó, és a két disznó megvan rá, és ha a Mariannt érdekli ez a dolog, akkor érdemes lenne még foglalkoznia vele. (szőke-hegyi)
értékelés:

Halállovas
"Holdvilágos, fehér úton,
Mikor az égi pásztorok
Kergetik felhő-nyájokat,
Patkótlanul felénk, felénk
Ügetnek a halál-lovak.

Nesztelen, gyilkos paripák
S árnyék-lovagok hátukon,
Bús, néma árnyék-lovagok.
A Hold is fél és elbúvik,
Ha jönnek a fehér úton."

/Ady Endre: A Halál lovai/

Ez talán a Vidámparkban van... vagy valami fémember, ott van a rostélya, és a ló is bádogló... szóval nem tudom, hogy hol készülhetett, de tulajdonképpen mindegy is; mozgalmas kép, az biztos. Mozgalmas a bemozdulások miatt, a fénycsíkok miatt, a vöröses fénycsíkok miatt, a lónak a mozdulata előre, a lovas hátradől rajta, mozgalmas a fény miatt, ami felé megy ez a harcos, amifelé vágtat, szóval egy nagyon dinamikus képet látunk itt. Nekem egy icipicit szűkre van vágva viszont, főleg fent és baloldalt, de a két disznó megvan rá. (szőke)
értékelés:

Üveggömb

Csendélet kategóriában kaptuk a képet és Mariann egyszer már küldött olyan csendéletet, amelyben egyetlen tárgy volt a meghatározó. Most is egy tárgyat látunk, ami konkrét tárgya a csendéletnek – ezt az üveggömböt és ebben az üveggömbben látjuk jobb oldalon egy ablak visszatükröződését, ami a bal oldalra vetett árnyékban is megjelenik. Jó a meglátás, jó a háttér, jó az előtér, mindemellett jó lett volna egy viszonyrendszert kialakítani, hogy mihez képest ábrázoljuk ezt az üveggömböt: itt például méretekre is gondolok, mert ebben a kontextusban ennek a tárgynak a méretei nem köthetőek, nekem hiányzik még mellőle valamilyen tárgy, ennél a csendéletnél én a bal oldalt kompozícióban üresnek érzem. Talán érdemes kalandozni a 2. estiskola-tábor fotóanyagaiban, hogy maga a gömb, a gömb szerkezete, tudjuk azt, hogy nagy történelme van az ilyen üveggömbbe elhelyezett – beszéltünk már erről az Estiskolában – giccseknek, nagyon izgalmasak ezek a hóesés, télapók, Moszkva és különböző verziók, de maga az üveggömb, ami egy egészen speciális tértörést, torzulásokat, árnyékokat, színskálákat is létre tud hozni a rajta áthaladó fénnyel, azt sejtem, azt gondolom, hogy ezzel az üveggömbbel, amivel az alkotónak biztosan van szorosabb viszonya, figyelte már ezt, nézte, nem véletlenül választotta ezt ki, nem fogalmazza meg a kép 100%-osan. Amit az alkotó magánemberként, személyes figyelemmel a gömb sajátosságából láthatott, mindazt ez a kép nem közvetíti. Érdemes lenne tehát ezzel a játékkal tovább foglalkozni, megkeresni a fényforráshoz képest történő elforgatásokkal, hogy a varázslatossága, torzulásai valamilyen módon megjelenjenek. Például, a bal oldali részen, ahol áttükröződik az ablak, és ebből a torzulásból egy picike megjelenik, de nem kap olyan hangsúlyt, amely átritmizálná a jobb oldalon elhelyezkedő üveggömb figurális jelzéseit, amitől a kép egy kicsit jobbra borul. Másrészt érdemes lenne megnézni a filmklubot, az egyes részek bevezetőit megnézni, amit Zsolttal közösen vettünk föl, ott is használunk egy ilyen üveggömböt, talán jobban érthető, mire gondolunk, hogy milyen térjátékot lehet létrehozni egy ilyen tárggyal. (szőke)
értékelés: