A barátom töltötte üvegekbe a mézet, én pedig fotóztam a folyamatot. Direkt vakuztam egy kis vaku softbox-al.
Jótékonysági vadászat
Még 2020 decemberében kértek meg, hogy menjek el fényképezni egy jótékonysági vadászat előtt és után tartott kisebb összejövetelt. Ebből válogattam pár képet a 14-es leckéhez.
Kartondoboz életei
Kartondoboz életei Koronavírus idején. Minden rendben lesz! Tartsatok ki!
Kultúra napja 2020
Fényképezésileg nagyon ínséges időszakon megyek keresztül, így egy régebbi rendezvény képeit vettem elő a digitális fiókból. A rendezvény a Magyar Kultúra Napi ökomenikus istentisztelet és a Kölcsey Társaság ünnepi közgyűlése volt, melynek keretében a Kölcsey Társaság díjazottja Bereményi Géza átvehette emlékplakettjét. A rendezvényt Kölcsey Ferenc síremlékének megkoszorúzása zárta.
Kulturális Filmek Fesztiválja 2018
Augusztus 25 -én került megrendezésre lakóhelyemen a Kulturális Filmek Fesztiválja 2018 nevű esemény, melynek egyik fotósa voltam. A rendezvény egyik mozzanata, amikor a résztvevők együtt lesétálnak Kölcsey Ferenc síremlékéhez és megkoszorúzzák azt. Ennek a sétának egyik pillanatát ábrázolja a kép. Technika: 1/80 sec záridő, ISO 400, f/7.1 -es rekesz, 18 mm -es gyújtótáv, fényképezőgép kézben.
A kép alapvetően jó, nincs vele semmi problémám, de önmagában nem képes ábrázolni egy helyzetet, ha képekkel akarod elmondani, amit leírtál, akkor ennek sorozatnak kell lennie. Most azt látni, hogy egy temetőben egy csoport sétál és koszorúkat visznek, de hogy ez hol van és hova mennek, az nem derül ki. Persze lehet egy képpel is, ha megvan a sírhely, ott készíteni a képet, hogy látszódjon az esemény is, és az is, hogy ez kinek a sírja, de nem könnyű, hogy meglegyen a pillanat. (hegyi)
értékelés:
Mi vagyunk a többség! 2018, Bp
Szeretem a képet, ezért egy javaslat majd későbbre, hogy a tömeget érzékeltetni kell, fekvőben működik ez igazán, ha kiválasztasz egy főszereplőt, hogy legyen kontextus is. Jók a színek, minden oké lenne, elég jó kis szubjektív anyag, de ebben a beállításban kéne még ember. (hegyi)
értékelés:
Demeter bácsi ismét fotóz
Ma Demeter bácsi Mónit és Mazsit fényképezte a Romengoból Móni készülő új lemezéhez.
Nagyon köszönöm, hogy állóképekben is megörökítetted ezt a szituációt, fontos dokumentumot hoztál létre ezzel. Jók a pillanatok, jó a nézőpont. Annak is átad valamit, aki nem volt ott. (hegyi)
értékelés:
Minuszegy koncert a Könyvtár Klubban
A képek sorrendiségével van bajom, valahogy az utolsó kép kilóg nekem, ha kihagyom, nincs vége, ha bennhagyom, nincs eleje. És kevesebb redundancia, több közeli kellene. (hegyi)
értékelés:
Házi cigarettagyártás
Mariann, te az elkötelezettséged által pontosan tudod, hogy minden közlésnek van állásfoglalása is, és itt is fontos lenne ez. Amit mutatsz, az egy képsor, egy műveletsor, de a szűk kompozícióval levágtad róla a környezetet, így azt is, hogy miért is sodor valaki cigarettát, miért nem készen veszi meg. Márpedig ez fontos. A másik, hogy hiányzik a sztori eleje. A zsák, amiben a dohány van, az eszközök, papír, szóval a nekikészülés. A harmadik, és ez talán a legfontosabb, mert ez az, ami most köztem és a képsor között van, az az utómunka. Szeretsz mindenféle texturális effektet használni, és én csak reménykedhetek abban, hogy mihamarabb kiszeretsz ebből, mert ezek giccsek, igazából nincs létjogosultságuk. Itt most nyilván azt nem tudom egy az egyben eldönteni, hogy ez is ilyen effekttel van összekenve, vagy valami technikai baj van vele, de kapott az egész egy fátyolként rátelepülő zajt, ami elveszi az egész komolyságát. Ha van kedved, érdemes lenne ezeket megfontolni és esetleg újra megcsinálni ezt a képsort. (hegyi)
I BIKE BP 2015
Az utolsó Critical Mass-ról két éve tudósítottam, most az első I Bike BP-ről jelentkezem.
Megnéztem a tavaly készült képsorod, és az van, hogy amit ott kértem, hogy figyelj, abban nem érzek előrelépést. Kuszák a kompozíciók, esetlegesek a helyszínek, és az utolsó kép az egyetlen, amibe bele tudok kapaszkodni, mint kívülálló néző, de ott meg a nyereg csúnyán betakar a pasinak. De az a kép az, amiben van személyesség és lehet közöm hozzá általad. Szeretném, ha keresnél szituációkat, amiket mint történet megfotózol, mert kell gyakorolni azt, hogy mikor exponálsz és honnan. De az első lépés, hogy meg kell ismerni a programot, a célokat, az indokokat és neked kell lennie ehhez valami véleményednek, álláspontodnak, és onnan kell kezdeni a gondolást, hogy mondjuk utálom a bicajosokat, mert feltartanak a városban és csak mennek, mint az őrültek, akkor ebből az attitűdből kell elindulni. Persze, lehet objektivizálni egy dolgot, de az a lépés még odébb van, előbb kell a szubjektív közlési módot begyakorolni, mert abból jöhet majd létre valami olyasmi, ami bár hordoz téged, mint közlőt, de általánost keres az egyediben és egyedit az általánosban. Most az lenne a feladat tehát, hogy keresel egy összejövetelt, ünnepet, tüntetést, akármit, utánanézel a dolgoknak, elgondolod, hogy mit akarsz, akár előtte a főbb pontokat ahol ez majd megvalósul, bejárod, jegyzetelsz magadnak, hogy ha mondjuk ez egy vonulás, akkor a Deákon, a Moszkván a Felszabon vagy hol vannak a gócpontok, és utána ezt a tervet követve nyitott módon állva az egészhez reagálsz arra, ami történik. (hegyi)
Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol (Weöres Sándor)
Tamás, nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy azért itt van pontatlanság a kompozíciókban, nem is kevés. Már rögtön az első képnél ez az esetlenség ezzel a dőlő horizonttal nekem nem nagyon indokolt. Most a világításról, vagy az utómunka hiányáról nem is beszélek, de annyira bántja a szemem ez a ferdeség, nem látom az indokát. Ez most így nekem, mint kezdő kép már rögtön kérdésessé teszi a folytatást. A következő képnél is érzek egy ilyesmi féle ferdeséget. Viszont ez izgalmasabb kép, de a kép kivágással megint nem tudok mit kezdeni, mert oldal irányban nyitott tereket és félbehagyott testeket hagysz, és ez számomra nem világos, hogy miért történik. A harmadik képnél ugyanez a problémám, a kép bal oldalán vagy egy farönk, ami mellett megint ellátunk, és ez sem igazán segíti azt, hogy ezek a formák a megfelelő módon jelenjenek meg, miközben van ez az éneklős helyzet, és ez szerintem egy eléggé érdekes helyzet lehet, van szürrealitása. Az utolsó kép egy táncos mulatságot mutat, itt meg nem vagyok róla meggyőződve, hogy kivártad a megfelelő pillanatot. Értékelem, hogy felálltál a padra, de mégis, valahogy ez az egész befejezetlen. Ez egy jó dolog lenne, hogy ezeket a nyugdíjas találkozókat úgymond megőrizni, nem csak dokumentálni akár, de még a dokumentálás is szerintem helyén való lehet, ugyanakkor én azt is hozzátenném, hogy tőled szokatlanul sok most a formai probléma. Nem nagyon értem, hogy mi az oka annak, hogy nem pontosítottad ezeket a dolgokat előre magadban. (hegyi)
Balla, a riporter - a megnyitóról
Foothills Festival 2013 (CREW)
Kedves Sándor, nagyon örülök, hogy bár noszogatásra, de azért szép lassan érkeznek ide a képek. Egyrészt azért örülök, mert nagyon határozott képi világod van, és határozott véleményed a világról a képek által, és ezt én jónak tartom. Akkor is, ha nem biztos, hogy mindig igazad van, de legalább azt határozottan. Azért mondom ezt így, mert ha nézzük ezeket a tehetségkutatókat, mindig az nyer, aki akár egy kicsit pofátlanul, de oda tud állni, és akár kicsit hamiskásan is, de tolja izomból. Nem biztos, hogy az áriázó énekesek azok, akik elviszik a pálmát. Ennél a képsornál is ezt érzem, hogy minden egyes képbe bele tudok kötni, ha akarok, mert mindegyik képnél lehet azt mondani, hogy miért nincs ott a feje, vagy miért nincs befejezve mondjuk az oszlopsor, de most nem akarom sorolni neked, hogy melyik képnél milyen megoldásokat lehetett volna csinálni, ugyanakkor nagyon határozott, erős, és dübörög ez a képsor. És ez jó, mert nyilvánvaló, hogy a meló is ilyen volt. Gondolom, hogy ennek nem csak hangja volt, hanem mindenféle más élményt is felidéz. Amivel nem értek egyet, és ezt többször mondtam már másnak is, ez pedig a keretezés. Nem értem, hogy itt miért kell ez a fekete gyászkeret, remélem, hogy nem lett senkinek semmi baja, bár most már sejtem, hogy amit egyszer beküldtél egy képet, ahol bibis lett az ujjad, az valószínűleg itt történt a bibisség. Szóval jó kis sorozat ez, nekem tetszik, függetlenül attól, hogy lehet, hogy ki lehetne hagyni egy-két képet belőle. Ha gondolod, végigmehetünk így is: Az első kép nekem tetszik, és működik. A második adja magát, ebben abszolút jó. A harmadik is egy jó ábrázolás. A negyedik is működik nekem a sörözéssel, hogy te felmentél a magasba, és ők félnek, hogy rájuk esel. Az ötödik kép nekem kihagyható lenne, ez önmagában nem annyira izgalmas, hogy a fényhídra hogyan szerelik a lámpát. A hatodik inkább izgalmas, ez a fickó a rövidnadrágjában egészen elképesztő. A hetediken ez a mászás és küzdelem megint nagyon jó. A téma kihelyezésével a jobb alsó sarokban megoldottad a másik képet is, de azért én azt mondom, hogy a kettőből valamelyik, mert mind a kettő nem biztos, hogy működik. És ha már választani kell, akkor akármennyire is vérzik a szívem azért a szép felhőért, nekem mégis az az erősebb, ahol a két fickó van, és nem az, ahol egyedül mászik. Aztán jó ez a megörökítem ezt az egészet, és itt áll ez a csávó, és csinálja az emlékképet a mobiltelefonjával. Ami utána történik, nekem öncélú, ez a vastraverzes ügy, hiába erős maga a forma, valahogy kiesik ebből a történetből, amit eddig kapunk. Az önkép mindent visz, 10 pont, Sándor a guillotine alatt. Amit utána kapunk a pihenő fiúval is működik. És a befejező kép is jó. Talán a sorrenden változtatnék, lehet, hogy azzal fejezném be, aminél mobiltelefonozik a srác, és fotózza a színpadot, mondván, hogy ott a kész munka. Szóval, ez egy 3 csillagos leckemegoldás, kihagyni még mindig lehet a sorból, meg a sorrenden változtatni is lehet. Nekem tetszik a tónusa, határozott, karakán, van töke, úgyhogy jó! (hegyi)
értékelés:
Slam Poetry
Slam Poetry a Sziget Fesztiválon.
Hát, én nem tudom, hogy kik ők, biztos fontos szereplők, és ha az ember elmélyed ebben a kultúrkörben, akkor biztos fejből mondja, hogy ezek kik, nagyjából hasonlatosnak érzem ezt a fajta szcénát, mint a stand up-osokét, nagyon remélem, hogy nem fog elmenni az egész abba az irányba, de várjuk ki a végét. A helyzet nagyjából értékelhető, van egy színpadi terünk, van egy előadói terünk, ahol szövegeket mondanak, majd a végén meghajolnak. A dolog megvan, csak valahogy nincsen lelke az egésznek. Azért mondom ezt így Ágnes, mert valahogy olyan érzésem van a riportjaid egy részénél, mintha valami feladatot megoldani próbálnál, de magadat kihagyod, ebből az egészből kivonod. Azt gondolom, hogy ez azért nem biztos, hogy jó, mert el kell gondolkodni azon, hogy itt van pl. ez a képsor, kapunk 4 képet, de ebből a négy képből én nem látom, hogy ők most egy kultúrházban vannak, vagy milyen szituáció ez, és azt sem nagyon értem, hogy ez milyen érzelmi helyzetben van jelen. Valamilyen közömnek ehhez nekem lenni kell. Ezt úgy tudom megoldani, hogy változtatom a plánokat, változtatom a nézőpontomat, közelebb – távolabb megyek, játszom ezzel az egésszel, és a végén ebből, mint egy ilyen tánc, kijön majd valami, kimozogjuk ezt az egészet, de most nem érzem ezt, hogy kiválasztottál volna két személyt, vagyis kiválasztottad őket, de nem értem, hogy miért pont őket. Megállsz egy bizonyos szintnél, és nem megyünk tovább. Nyilvánvaló, hogy az adott hely adottságait is figyelembe kell venni, hogy mennyire lehetett volna ebből talán jobban kijönni, de azt gondolom, hogy ha az ember fotózik, akkor próbálja meg kihozni a legtöbbet, ami kihozható. Most ezt ennél a képsornál nem érzem. És hol a közönség? Vagy ők most itt kik előtt hajolnak meg? Azt írod, hogy ez a Sziget Fesztiválon van, de ebből meg nem kapok semmit. (hegyi)
értékelés:
Sziget 2013
A 2013-as Sziget fesztivál egy napja.
Egy dolgot nagyon hiányolok nagyon ebből a sorozatból, mégpedig a közönséget. Azt a forgatagot, aki ebben az egészben részt vesz, ebből nagyon kevés az, amit megkapunk a harmadik képen, ráadásul nem is a legjellemzőbb az a pillanat, amit ők mutatnak. Érdemes lett volna nem csak azzal foglalkozni, hogy mi történik a színpadon, hanem azzal is, hogy mi történik a színpad előtt. Azért itt vannak pontatlanságok abban, ahogy a kompozíciók felépülnek, nem nagyon értem például, hogy az első képnél miért van ez ennyire dekomponálva, miért nem lehetett ezt valahogy úgy beállítani, hogy ez egy olyan ritmust adjon, amiben nem érzem azt, hogy valamitől felborulna ez az egész. A második kép kompozícióban tulajdonképpen rendben van, a jobb oldalból talán lehetne vágni egy ujjnyit, és itt az utómunkánál kellene egy kicsit annyit változtatni, hogy több élet kerüljön bele, azaz a középtónusok világosodjanak. A harmadik kép rendben van. A negyedik képpel van problémám, ugye, ez egy három szereplős helyzet, legalábbis hármat mutatunk, van egy énekes, egy gitáros, meg egy tangóharmonikás, és valahogy ez most olyan furcsán vágódik, mintha ott a sötétben várnánk még mondjuk egy szintist, csak rá elfelejtették volna felkapcsolni a fényt. Közben a tangóharmonikásnak meg levágtuk már egy kicsit a kezét, meg az egyik lábát is talán, szóval ez most elcsúszott a centrum. Az szeméthegyes kép, mintha parányi üveggolyókat látnánk, érdekes asszociációkat ébreszt fel, de tulajdonképpen egy jó hangulat. A tűzijáték a szükséges rossz, tehát ha már történt, be kell mutatni, bár én azt gondolom, hogy egyáltalán nem a fekvő kép kategóriája lenne, mert itt a robbanásba elég erősen belevágtál. Az utolsó képet elég nehéz értelmezni, hogy az most egy kuka, vagy valami sírtábla, vagy mi a fene akar lenni, és hogy előtte szemét van, vagy valaki fekszik, ezt nehéz megfejteni, hogy ez micsoda, és hogy miért pont ezt fotóztad, ezt nem nagyon értem, de nyilvánvaló, hogy itt a falra történő vetítés volt a fő szempont. Nem érzem befejezettnek a dolgot, miközben kaptunk már tőled abszolút korrektül, pontosan megcsinált képsort, ez most nekem egy kicsit megint az a kategória, hogy fényképeztem, mert ha már van fényképezőgépem, akkor azt vigyem ki a Szigetre, ugyanakkor ott meg annyira elragadtak az események, hogy elfelejtettem, hogy végig kellene csináljak egy melót. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam, hogy itt van a különbség az amatőr, és a profi között, hogy az amatőr könnyen elveszti a fókuszt, és azt mondja, hogy inkább iszom még két vörösboros kólát, meg ugrálok én is egy kicsit, a fenébe a munkával, és így valami félkész dolog születik. Most itt is ezt látjuk. (hegyi)
értékelés:
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…