Hajvágás

Mariann, picit félve állok neki értékelni, mert ez egy nagyon személyes üzenetnek tűnik, és így nem szeretnék nagyon belegyalogolni, de az se lenne jó, ha kamuznék. Szóval maradjunk annál, hogy az én szerepem a kívülálló szemé. A helyzet szociografikus szempontból drámai. De az első fontos dolog, hogy a szocio esetében mindig fontos szerepe van a környezetnek is. Vagyis ez a kép nem álló kéne legyen, hanem fekvő, akkor lenne meg a története, és nem lenne így kiragadva belőle. Aztán az is ellene dolgozik, hogy valami okból színes mellett döntöttél, és ráadásul valami szoftverrel bele is nyúltál rendesen a dologba. Ki se szálazható, mibe és hogyan, azt látom, hogy a clarity fel van tolva az egekbe, a színek kaptak egy arany tónust, szinte HDR amit látunk. De minek? Miért? Ez elviszi a drámáját, ami van, emiatt már nem is érzi az ember, mintha te lettél volna zavarban a modelljeid helyett, és a magad kényszeredett érzését fedted volna el ezekkel az utómunka őrületekkel. Ez a férfi megadóan tűri, hogy fodrászolják, nincs jelen, nincs a szitu a kontrollja alatt, a lány szeretettel végzi a dolgát, de az eredmény nagyon a határán táncol annak így most, hogy ez egyáltalán közölhető-e vagy sem, mert te, aki a képet készítetted nem kerültél bele és nem fogadtad el azt a hullámhosszot, ami ott volt. Hogy ennek mi az oka, azt te tudod, én csak azt tudom elmondani, amit látok. A helyzet, az maga nagyon fontos lenne, és szépen ábrázolható, de ehhez két út vezetne. Az egyik a szocio, amikor meghagyod a környezetet is, és nem játszol a színekkel, tónusokkal, fekete-fehérben hagyod és megkeresel egy jó nézőpontot, ahol ez működik. A másik az, hogy portréként fogod fel, a férfi portréjaként, de ez kurva nehéz ügy, hogy ezt meg tudd oldani, mert ehhez nem csak türelem és empátia kell, meg esztétika, hanem az is, hogy felvedd vele a kapcsolatot. Nézzen rád, emeljen a fején, vagyis adj neki méltóságot. (hegyi)

Egy kihalt laktanyában

Egyrészt így elemzésben is szeretnék gratulálni a hónap képéhez, érezni egyfajta felszabadultságot az utóbbi képeidben és ez mindenképpen jó jel. Itt most technikai problémáim vannak, és ezek utómunkával javíthatóak. Az egyik, hogy valamiért mintha túl lenne élesítve vagy a dinamikatartományba lett volna úgy belenyúlva, hogy nagyon kopogós, kemény lett az eredmény. A másik, hogy mindig a legvilágosabb részek a legfontosabbak, itt te lennél a fontos, de összhatásában nálad világosabb a kinti falrész, ahogy haladunk befelé, egyre sötétebb a tónus. Nyilván ennek oka az, hogy a ház belsejében kevesebb volt a fény. Erre legjobb lenne egy lámpa, de ha nincs, utómunkában ez korrigálható, ha kiválasztod a belső téglalapot és azt világosabbra veszed, majd inverz kiválasztással a külső részeket sötétebbre. Mindemellett tartalmilag abszolút rendben van a kép. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Dilemmában voltam, de végül mégiscsak Mariann fotóját választottam július hónap képének. Nagyon tetszik a hangulata. Az elhagyatott, lepusztult helyszín és az élő alany ebben a fehér ruhácskában, ami mint a tisztaság, az újrakezdés, együtt olyan ellentétet és harmóniát mutatnak, amit igazán kedvelek. Csáth Géza Este című történetéből jutottak eszembe a következő sorok: „A pajkos Tavasz most fiatal, szentimentális leányhoz hasonlított, aki elbúvik valahová a fák közé, és csendesen könnyezik anélkül, hogy okát tudná. A szellő elállott. Enyhe, édes léghullámok mozogtak a magas házak között. És a körúton újra csend volt.” Köszönöm! (Pápai Adél Zoé)

Kócos

Bevallom, sose értettem a nővéremet, amikor ilyesmi kefével nekiesett a hajának, tépve húzva fésülte ki, hogy ha nincs türelme, minek neki a hosszú haj. Persze nyilván más a helyzet valójában, de gyerekként ezt éreztem. Itt is valami ilyen önsanyargatást látok, persze vidám is, főleg az arckifejezéstől. A kompozícióhoz annyi, hogy ha ennyire szűk alul és felül, legyen, de akkor balra is a kéznél vágnék, hogy minden irányba meglegyen ez a szétfeszítettség érzés. (hegyi)
értékelés:

Körömrágás

Azt érzem ezen a képen, hogy felszabadultál a 365 alól. Ennek szívből örülök, és amit ott írtam neked, hogy a te erősséged a szoció, azt csak a 365-re volt igaz, mert meg kell állapítsam, hogy az önábrázolásban is erős üzenetet tudsz küldeni. Egy dologra kérlek könyörögve: ígérd meg nekem, hogy soha többet nem fogsz textil, fa, papír vagy bármi más alányomást rábindzsizni a fotóidra. Tisztában vagyok vele, hogy ebben van némi önbizalomhiány is, de aki ilyet tud, mint ez a kép, az bízzon jobban magában, hogy az üzenete ezek nélkül is célba ér. (hegyi)
értékelés:

363.365 Kikapcsolódás

Nekem ez nehéz feladat, mivel abszolúte nem élek egészségesen, nem szeretek sportolni, nem eszek egészséges ételeket, utálom a masszírt, fitnesszt, stresszesen fekszek, stresszesen kelek, és még a kikapcsolódást is nehezen engedem meg magamnak. úgyhogy ez egy ritka pillanat.