Bevallom, sose értettem a nővéremet, amikor ilyesmi kefével nekiesett a hajának, tépve húzva fésülte ki, hogy ha nincs türelme, minek neki a hosszú haj. Persze nyilván más a helyzet valójában, de gyerekként ezt éreztem. Itt is valami ilyen önsanyargatást látok, persze vidám is, főleg az arckifejezéstől. A kompozícióhoz annyi, hogy ha ennyire szűk alul és felül, legyen, de akkor balra is a kéznél vágnék, hogy minden irányba meglegyen ez a szétfeszítettség érzés. (hegyi)
értékelés: