Egy kihalt laktanyában

Egyrészt így elemzésben is szeretnék gratulálni a hónap képéhez, érezni egyfajta felszabadultságot az utóbbi képeidben és ez mindenképpen jó jel. Itt most technikai problémáim vannak, és ezek utómunkával javíthatóak. Az egyik, hogy valamiért mintha túl lenne élesítve vagy a dinamikatartományba lett volna úgy belenyúlva, hogy nagyon kopogós, kemény lett az eredmény. A másik, hogy mindig a legvilágosabb részek a legfontosabbak, itt te lennél a fontos, de összhatásában nálad világosabb a kinti falrész, ahogy haladunk befelé, egyre sötétebb a tónus. Nyilván ennek oka az, hogy a ház belsejében kevesebb volt a fény. Erre legjobb lenne egy lámpa, de ha nincs, utómunkában ez korrigálható, ha kiválasztod a belső téglalapot és azt világosabbra veszed, majd inverz kiválasztással a külső részeket sötétebbre. Mindemellett tartalmilag abszolút rendben van a kép. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Dilemmában voltam, de végül mégiscsak Mariann fotóját választottam július hónap képének. Nagyon tetszik a hangulata. Az elhagyatott, lepusztult helyszín és az élő alany ebben a fehér ruhácskában, ami mint a tisztaság, az újrakezdés, együtt olyan ellentétet és harmóniát mutatnak, amit igazán kedvelek. Csáth Géza Este című történetéből jutottak eszembe a következő sorok: „A pajkos Tavasz most fiatal, szentimentális leányhoz hasonlított, aki elbúvik valahová a fák közé, és csendesen könnyezik anélkül, hogy okát tudná. A szellő elállott. Enyhe, édes léghullámok mozogtak a magas házak között. És a körúton újra csend volt.” Köszönöm! (Pápai Adél Zoé)

Hozzászólások

Gratulálok Mariann, további szép megoldásokat, sokat!

Gratulálunk Mariann, az augusztusi válogatás a tiéd.

Új hozzászólás