14. Riport

Dörögdi főzésHegyi Zsolt-2013.08.06. 00:46Hegyi Zsolt-2013.08.06. 00:46Hegyi Zsolt-2013.08.06. 00:46Hegyi Zsolt-2013.08.06. 00:46Hegyi Zsolt-2013.08.06. 00:47Hegyi Zsolt-2013.08.06. 00:47

Dörögdi főzés
Dörögdi főzés
Dörögdi főzés
Dörögdi főzés
Dörögdi főzés
Dörögdi főzés
Dörögdi főzés

Látszóteres segítséggel főzött Szőke András - Fűszeres-zöldséges Rábaközi Dörögdi pulykacsodát. Egészségünkre!

Ebben a riportban minden benne van, aminek benne kell lennie. Van eleje, van vége, a történet érthető, készül egy főzés, a szereplők is jól láthatóak, beazonosítható a helyszín. Ez egy jó ritmusú üzenet, egy rendben lévő riport. Azért tartom fontosnak elmondani ezt most, mert sokszor érzem azt, hogy ott vagyunk egy szituációban, de vagy lemaradunk a végéről, mert már megy a vonat, és akkor össze kell csomagolni, vagy három sörrel többet ittunk a kelleténél, és elment a kedvünk, vagy az elején nem vagyunk ott, mert hasonló okból elkeveredtünk a sztoriban, és szerencsére, ez most nem így van. Ez így egyben van, és ez egy jó kis üzenet, és abszolút jónak gondolom. (hegyi)
értékelés:    

Utolsó bringaemelésHegyi Zsolt-2013.04.21. 17:51Hegyi Zsolt-2013.04.21. 17:51Hegyi Zsolt-2013.04.21. 17:51Hegyi Zsolt-2013.04.21. 17:51Hegyi Zsolt-2013.04.21. 17:52

Utolsó bringaemelés
Utolsó bringaemelés
Utolsó bringaemelés
Utolsó bringaemelés
Utolsó bringaemelés
Utolsó bringaemelés

Utolsó Critical Mass (2013. 04. 20.)

6 képből álló sorozatot látunk, és azt gondolom, hogy ez egy jó ritmusú megoldás. Lehet, hogy az első és a második képet én megcseréltem volna, mert történetiségében valahogy a kettő helyet cserél a fejemben, de ha magát ezt a ritmust nézem, akkor ez egy jól elkészített feladat. Az utolsó képnél van egy formai probléma abban, hogy mennyire hagytuk összecsúszni a hátteret a fő motívummal. Érdemes ilyenkor beavatott embert használni, akár azzal, hogy van egy segítőm, akit megkérek, hogy kérjen már el valakitől egy jó kis jellegzetes bicikli formájú tárgyat, és aztán az én instrukcióim alapján tartsa azt a magasba, mert ez már kikacsintás a fotográfiából, ez már egy olyan emblematikus üzenet, ami a plakátművészethez visz közel, és ott nem biztos, hogy jó, ha nem fogalmazunk formailag pontosan. Az összes többi kép tökéletesen rendben van, úgyhogy maga a sorozat is rendben van, a 3 csillagot megkapja, sőt, a leckemegoldást is, mindazzal együtt, hogy arra kérném Ágnest, hogy ezekre az apró nüanszokra kezdjen el odafigyelni, mert szerintem már itt az ideje, hogy egy lépéssel feljebb lépjünk. (hegyi)
értékelés:    

made in hungary

made in hungary
made in hungary
made in hungary
made in hungary
made in hungary
made in hungary
made in hungary
made in hungary

Egy nyolc képes sorozatot kapunk a pecázásról, amiben egy nagyon átgondolt képsort vélek én felfedezni. Szubjektív nézőpontból, szubjektív élményeket feldolgozva kapjuk a sorozatot. Didaktikusnak nevezhető, elindulunk horgászni, aztán bedobjuk a horgot, majd kifogjuk a halat. Ha sorban megyek a képeken, az első egy jó felvezetés, egy jó hangulati kép. Nem azt mondom, hogy olyan nagyon jellegzetes lenne, nyilvánvaló adott anyagból meg adott helyzetből dolgozunk, de a gesztus és az irányultság az jó. A második kép számomra érdekes ezzel a madárürülékkel borított székkel, ugyanakkor nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezért a képért érdemes volt felrúgni a képformákat, és ez itt most állóban kell, hogy megjelenjen, fekvőben is körülbelül ugyanerről beszélt volna, nem érzem a tömegelhelyezés miatt azt, hogy igényelné az álló formát, nem történik olyan sok minden ezek a képen. Ha a székről meg a szék és a kövek viszonyáról akarok beszélni, ez fekvőben is tökéletesen érthető lenne. Ráadásul, hogy ha a kép fölső részéből ezt a viszonylag homogén eget eltávolítjuk, és az oszlop első szűkülésénél meghozzuk a vágást, tehát még a dombok vonalába is akár belevágunk, lényegesen koncentráltabb üzentet kapunk. A harmadik kép ezzel a strandpapuccsal elsősorban nekem humoros. A katonai nadrág és a strandpapucs együtt érdekes kompozíció, de jó a ritmus. A negyedik kép kifejezetten tetszik ezzel a csalival. Az anyagszerűség is rendben van, érthető is mi van, szép az elmosás a háttérrel, és ebben nagyon jól ábrázolhatóvá válik maga a fő motívumunk, még maga a damil is látszik. Aztán megkapjuk a következő képen magát a helyzetet azzal, hogy látjuk, hogy hogyan is történik ennek az orsónak a tekergetése. Megint azt mondom kötelező kép, és jól van megoldva. Elérkeztünk magához a pecabothoz és a zsinórhoz, amit bedobásnál megfeszítünk. Itt nem vagyok benne biztos, hogy ez kompozícióban 100 százalékosan megoldott. Nem értem, hogy miért van a kép jobb oldalán ekkora tér. Ha dinamikát akarok ebbe belehúzni, akkor én még szélsőségesebbre komponáltam volna. Aztán kifogjuk magát a halat, benne van a hálóban. Itt sem nagyon értem azt, hogy miért így van megoldva ez a kompozíció, semmi nem indokolja azt, hogy eltértünk a középponti rendezéstől, sőt, kifejezetten idegesít, hogy miért van ott jobb oldalon az a tér. Ez a kép kifejezetten zaklatottá teszi az egészet, miközben nem ez lenne a célja, nem értem a megoldást. Az utolsó kép abszolút rendben lévő üzenet, megvan a halacska. Ami az utolsó képet illeti, nagyon szépen megoldott feladat, leszámítva, hogy egy kicsit túl van exponálva, de hát nyilvánvaló nehéz kiexponálni azt a fénykülönbséget, amit a csillogó hallpikkely és az egyenruhának a csillogó tónusai adnak, tehát a kettő között nagyon nagy dinamikai különbségek vannak. Nyilván a digitális technikából is adódik az, hogy ekkora dinamikai átfogást már nehezen kezel. Összességében azt mondom, hogy vannak kompozíciós bajaim és bizonytalanságokat is érzek, úgyhogy ez most egy kettő csillagos sorozat. Érdemes átgondolni, hogy melyik kép miért és hogyan keletkezett. (hegyi)
értékelés:

Audi S6 tesztHegyi Zsolt-2012.10.07. 21:16Hegyi Zsolt-2012.10.07. 21:16Hegyi Zsolt-2012.10.07. 21:16Hegyi Zsolt-2012.10.07. 21:16Hegyi Zsolt-2012.10.07. 21:17

Audi S6 teszt
Audi S6 teszt
Audi S6 teszt
Audi S6 teszt
Audi S6 teszt
Audi S6 teszt

Audi S6 teszt, egy kedves baráttal, egy őszi vasárnap délelőtt.

Ha lenne hozzá szöveg, akkor valószínűleg érteném, hogy most mi miért, és miért pont az történik. Én a Totalcart szoktam olvasgatni, ott ez megtörténik, hogy leírják, hogy a navigátora végre magyar nyelvű, meg a belső térben a fűthető ülésnek nagy előnye van így télidőben, és ezek jól illusztrálnak. E z azt jelenti, hogy mint riport, én el tudom fogadni, mert ezek a képek ehhez készültek, megvan ennek a fejemben lévő monológja, és nem kötelező ennek itt az oldalon megjelennie. Az első kép egy környezet, jó ötletnek tartom, hogy megmaradt a stoptábla, a féklámpával ez jól ellenpontoz, szóval ez egy rendben lévő első kép. Utána megnézzük, hogy milyen belülről, mert megyünk a próbaútra, és mindenki a vezetőülésre vágyik, még az is, akinek nincs jogsija. Látjuk, hogy ez milyen belső tér, aztán látjuk a menetprogramos dolgot. Itt a szöveg nagyon fontos, hogy miért készült ez a kép, mert egyébként a fotó önmagában szöveg nélkül nem indokolt, hogy miért pont ezt mutatjuk. Utána látunk egy kardánboxot, nekem ez borzalmas giccsparádé, aki az Audi szerelmese, az biztos ettől elájul, de nekem az ilyen műkevlár nyavalyáknak sok értelme nincs, és különben is mit keres a kevlár borítás itt. Itt már van egy kis problémám, hogy miért vágtunk bele a váltógombba. Ez olyan, mintha nem lett volna jobb kép, és utána a szerkesztő szólt, hogy a kétkörös klímát nem fotóztad le? Jaj, véletlenül de, de közben mégse. Aztán kapunk a sofőrről egy képet, aki éppen magyarázza azt, hogy miért élvezi nagyon ezt az utazást. Ez közvetlen kép, de nem nagyon előnyös több okból se. Kicsit van egy autónepper hatása ennek. Nekem is hasonló a testalkatom, úgyhogy én mondhatom, hogy a nagy hasi traktus alól kikandikáló lábak viccesek, másrészt itt is van fuksz. Ezzel nincs baj a valós életben, mert nem ezt fogom figyelni, de ez most itt nagyon közel jön, szinte a legközelebbi pontunk ez. Azért lássuk be: egy Audi belsejében egy rózsaszín pulóveres, korpulens fickó fuksszal egyenlő az autónepperrel. Aztán van egy záróképünk, ahol végre ugyanez a fiatalember egy nagyon szimpatikus, megnyerő külsőt kap, és örülök neki, hogy ez észrevetted, és megcsináltad ezt a képet, mert ez ellensúlyozza az előzőt. Amennyire az előnytelen, ez annyira jó. Attól, hogy őt guggoltatod, ebben van dinamika, van sportosság az ő részéről, és tulajdonképpen a testi adottságait ügyesen, vidáman kendőzöd el, és végre látjuk elölről is az autót. Hiányolok még képeket: menet közben azért még történnek dolgok, tehát suhan a táj, meg valamit a műszerfalból látok, hogy 140-nel robogunk, vagy motortér, csomagtartó. Ha valamit tesztelünk, akkor én biztos, hogy megnézném, hogy milyen a motortere, vagy hogy férek el a csomagtartóban. Ezek nekem egy kicsit hiányoznak ebből a képsorból. Ez most nekem ez másfél csillag lenne, ha felezhetnénk, de megelőlegezem a kettőt, de csak akkor, ha megcsinálod ezt rendesen. Olyan, mintha ezt elizgultad volna. Nem tudom, hogy miért, mert ha azt írod, hogy egy kedves baráttal csináltad, akkor ő biztos, hogy hajlandó lett volna a kedvedért még kunsztokat csinálni. Neked van jogsid, Eszter, mert ha van, akkor vezethettél volna, és közben fényképeznél (tudom, hogy ez nem egy biztonságos dolog, de elnéztük volna), vagy beülsz hátra, és a sofőr mögül fotózol, mintha te fotóznál vezetés közben, szóval valamit a vezetés élményéből vissza kellene adni. Nekem az a kép, ahol magyaráz a srác nem ad vissza a ebből, mert egy lakótelepet látok. Szóval két csillagot adok, de kérnék egy hasonlót, ha lesz erre mód. (hegyi)
értékelés:

A mester válla mögülHegyi Zsolt-2012.10.04. 10:59Hegyi Zsolt-2012.10.04. 10:59Hegyi Zsolt-2012.10.04. 10:59Hegyi Zsolt-2012.10.04. 10:59Hegyi Zsolt-2012.10.04. 10:59Hegyi Zsolt-2012.10.04. 11:00

A mester válla mögül
A mester válla mögül
A mester válla mögül
A mester válla mögül
A mester válla mögül
A mester válla mögül
A mester válla mögül

A képek a Fenék pusztai Madárgyűrűző és gyógyító telepen készültek. Mindenkinek ajánlom, hogy nézzen utána, mert elképesztő munkát végeznek szinte egész évben az ott dolgozók. Engem mindenképp lenyűgöztek.

Ha jól látom, itt egy madárgyűrűzésnek látjuk a képsorát, és egy olyan megfigyelési helyzetről szól, amiről tudni tudunk, hogy van ilyen, de nem biztos, hogy sokan láttunk az életben ilyet, hogy ezt csinálják, nem voltunk jelen ilyennél. Tudjuk, hogy meggyűrűzik a madarat, hogy figyelhessék az útját, vagy hogy egyes típusok hogyan szaporodnak, de ennyi, és ez a képsor pontosan azért jó, és három csillagos, mert jó ritmusban végigköveti a cselekményt, van benne líra, de nem egy érzelgős megközelítés, inkább tényszerű, és tisztelet a Mesternek. Itt egy tiszteletadás is történik azoknak, akik ezt a munkát végzik. Van egy kis főszereplőnk is, egy kis madárka, aki ebben az egész történetben végigszenvedi a dolgot, utána gondolom megy a maga dolgára. Szépen megjelenik az ő formája is, ha valaki ért a madarakhoz, biztos pontosan tudja, hogy ez milyen típusú madár, szóval még a helyzetnek a madár-szakmai része is jól megoldott. Köszönöm szépen, ez nagyon rendben van. (hegyi)
értékelés:    

Bubifújó nap

Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap

Bara, az a helyzet, hogy sok a kép, túl sok, elunom. A 4-es túlbeszéli a dolgot, a 6-os ismétlés, a 7-eset sokszor láttuk, itt most túl erős váltás, a 9-est veri a 11-es, de a 10-es se kell bele, és a sok szétplaccsanásból kéne döntened, melyik érdekel jobban. A bőség zavara. Egy fotóetűdhöz - mert ez nem riport, az más kategória - kell hogy adj neki ívet, hogy sztorivá váljon és kell, hogy legyen benne határozottság a líra mellett. Máshogy fogalmazok: a riport, az etűd nem film! Tehát nem az a lényege, hogy minél több jó kép legyen, mert a képek kiütik egymást. Azt kell megtalálni, hol vannak a fókuszpontok, azok legyenek meg, hogy legyenek lábai, amin megáll a történet, és ezeket a biztos stabil pontokat lehet aztán köztes képekkel feldíszíteni. (hegyi)

Lagzi - javítás

Az előző verzió javított kiadása a PS táborban tanultak alapján.

Örülök neki, hogy Gáboron fogott a Photoshop tábor, és annak is, hogy ennek van egy kézzelfogható eredménye. Össze lehet hasonlítani a két sorozatot, és jót tett az utómunka ennek a képsornak. Az, hogy az utómunkával foglalkozott Gábor nekem mindenképpen egy csillagot pluszban megér, amellett, hogy mit fog a képsor jelenteni. Ami a képsort illeti, 9 képet kapunk, nekem ez egy kicsit billeg azért, mert vannak benne olyan képek, amik fontosak a történet szempontjából, vannak olyanok, amik nem, viszont a történetet nem érzem befejezettnek. Az első kép egy jó megfigyelés, olyan, mintha egy filmforgatáson lennénk, tehát nem is a szocreál itt az erős, hanem filmforgatásokon van az, hogy lényegesen kevesebb statisztával olcsóbban megoldják azt, hogy tömegnek nézzen ki a dolog, tehát a hátsó sorok üresek, és néha a kamera mozgása közben ez le tud bukni. Ezek a magyar szórakoztató játékfilmeknek szoktak a rendszeres hibái lenni, ez itt most nagyon erősen megvan az üres székekkel, de ez egy jó indítás, a helyszínt és a helyzetet is jól elmeséli. A következő kép a beszélgetéssel az asztalnál egy kötelező gyakorlat, nem nagyon egyedi, inkább töltelék, de elmegy. Majd itt van egy idős néni, aki figyeli a fiatal táncosokat, és azon kívül, hogy egy kicsit szűknek érzem a teret a hölgy mögött ez egy jó kép. A következő kép nagyon erős, a fogvájós figurával, ez az egyik legerősebb képe a sorozatnak. Utána kicsit visszaesünk, mert a kép, ahol ez a férfi mutat a kamera felé poén, de ezek nem olyan poénok, amikre az ember szívesen emlékszik. Én is voltam vidéki lagzikban, hát a messziről gyüttet, a gyüttment pesti csávót rendesen tudják alázni, és ezek a mosolyok, főleg a hölgynél létrejövő gesztus ezt valahol eszembe juttatja, szóval ezzel nem vagyok annyira kibékülve, de még ez is belefér a sorozatba. Aztán még lazább lesz a dolog, mert megint visszakapjuk a nénit, aki figyeli a táncosokat egy lényegesen kevésbé végiggondolt képnél. Ezt az ismétlést én már kihagynám, aztán jó a megfigyelés az idős bácsival a lambéria előtt, de nem értem, hogy miért dől a horizontunk, utána megint egy tágabb értelmezést kapunk, látjuk, hogy itt nagyjából viszonylag kevés táncos van, és kevés ember az, aki felvállalta ezt a testmozgást. Utána kapunk egy beszélgető párról egy képet a sütikkel, ez véletlenül elsült kép, nem tudom, hogy kik ők, nem értem, hogy miért ők a fontosak, ebben a képkivágásban ez értelmezhetetlen, viszont nincs befejezve a sorozat. Mi volt a vége? Mi történt még itt? Elmentünk az anyakönyvvezetőhöz az ezüstlakodalmunkra, és utána táncoltunk egy kicsit, ettünk is, talán ittunk is, és utána hogy volt? Ez nekem olyan, mintha közben elragadott volna a töltött paprika, és nem akartad volna utána fölvenni a gépet, nehogy összezsírozd a lencsét, van egy ilyen érzetem. A plusz egy csillag megvan, egyébként a sorozat egy csillagos most, tehát kettő csillagot adok. Érdemes lenne elgondolkozni azon, Gábor, hogy attól még, hogy egy ilyen szituációban az ember benne van, mennyire koncentrál a munkára, és mennyire csak arra figyel, és a fejében van-e valami koncepció, hogy mit keresek én itt, mit akarok én itt megmutatni, miért fontos ez számomra. Ezeket viszonylag rövid idő alatt kell eldönteni, de el kell dönteni ott a helyszínen. (hegyi)
értékelés:

Forgatás Hegyi Zsolt-2012.05.02. 21:58Hegyi Zsolt-2012.05.02. 21:58Hegyi Zsolt-2012.05.02. 21:58Hegyi Zsolt-2012.05.02. 21:58

Forgatás
Forgatás
Forgatás
Forgatás
Forgatás

A Good Day To Die Hard c. film egyik jelenete készül.

A fotóriport látszólag könnyű feladat, jókor kell jó helyen lenni és exponálni vadul, minél többet, aztán csak lesz belőle valami használható, remélhetőleg gyorsabban, hamarabb, mint mástól. És ebben némi igazság van is, mert a gyorsaság, frissesség erős szempont a riportnál. Ugyanakkor ha megnézünk egy fotóriportot - sajnos nem sűrűn közölnek képriportokat, képsorokat a nyomtatott sajtóban - akkor a jó képeknél elsődleges az, hogy akármennyire is sietünk, akármekkora is a tömeg, akármennyire mostohák a körülmények, a kompozíciónak feszesnek és értelmezhetőnek kell lennie. Aztán a másik kérdés, hogy vajon megvan-e a szükséges technikánk a riporthoz? Nem véletlen ugyanis, hogy a riporter azon kívül, hogy gyorsnak kell lennie, olyan lencséket és képet cipel magával, amivel adott témát bármi áron is lefényképezhet. Persze nem a technika a mindenható, de egy jó teleobjektív nélkül nehéz dolgunk lesz éles bevetésen. Ezt azért írom le, mert a fenti képsornál miközben a törekvés egyértelműen látható, a csúcspont hiányzik, az a pillanat, amikor a néző számára is beazonosítható helyzet, jelenet, történés, esemény jön létre, amikor valami összetéveszthetetlen, emblematikus fotó készülhet. Egy filmforgatásnál fontos, hogy ki a rendező, a producer, kik a színészek, ebből a stáblistából kell kiválasztanunk azt, aki számunkra is fontos és a nézőnek is fontos lehet, és mint egy pióca, rá kell tapadni, figyelni, szemtelennek lenni, mert ha szégyenlősek vagyunk, akkor nincs riport. Itt most a negyedik kép a legerősebb, hiszen beazonosítható a ruhás kuli, ráadásul szürreális is a felvonulási placcon egy ilyet látni, tehát egyrészt a helyszín másrészt a cselekmény is világos. Erre kell törekedni minden képnél. Ágnes elmondása szerint az a baseball sapkás fickó a főszereplő - elfogadom, biztos így van, de most ebből a képsorból nem derül ez ki, csak annak, aki eleve erre van kihegyezve, hogy nyomon követi a médiában hogy mi a helyzet ezzel a filmmel és más képekről beazonosította már a férfit, így itt is felismeri őt. Akinek ez a háttér nem adatott meg, annak ez nem derül ki a sorból. Joggal kérdezheti Ágnes vagy más, hogy oké, akkor ha nincs profi gépem, nem is készíthetek riportot? Dehogynem! Csak a hátrányból kell előnyt faragni. A riportert nem mindig látják szívesen. A rajongót inkább. Tehát más mimikrivel, más úton-módon kell becserkészni a helyzetet és a szereplőt, és bele kell kerülni a forgatagba valahogy, haverkodni, nyomulni, kérlelni vagy kacérkodni, szóval meg kell teremteni azt, ami egy profinak nehezebben hihető, hogy nem a kép publikálása a fontos, hanem a személyes kapcsolat. És ha már körön belül vagyunk, a kép is elkészülhet. Ez igaz egy ilyen professzionális és jól sajtózott helyzetnél. Ha magunk találunk témát, akkor ott magunk szabhatunk szabályokat, ha mondjuk egy pékségbe megyünk fotózni, ott a lehetőségeink adottak, és ehhez rendeljük a helyzetet, a modellt alá. Ez a képsor még nincs készen, miközben a felvezetése, a körítése megvan. Ágnes, mindemellett le a kalappal a bátorságod előtt, de még több kell, még több idő, hogy megszülessen a képsor csúcsképe is. (hegyi)
értékelés:

Alakul a kerítés

Alakul a kerítés
Alakul a kerítés
Alakul a kerítés
Alakul a kerítés
Alakul a kerítés
Alakul a kerítés
Alakul a kerítés
Alakul a kerítés
Alakul a kerítés

Van 9 képünk, de ez a riport nekem nincs teljesen kész. Oké, alakul a kerítés, a leirat is azt mondja, hogy nem vagyunk még vele készen, de azért nekem a végéről hiányzik az, hogy lássam azt, hogy hol tartunk már, és valami ebből mégiscsak felmutatható. Esetleg még a felvezetésnél is érdemes lett volna a régi kerítést, vagy annak a helyét megmutatni. A riportnál ennél szábarágósabban kell dolgoznunk, mert az, ami nekünk evidens, hogy tudjuk, hogy a Marika néniék felőli kerítést kellett lecserélnünk, mert lerohadt a festék róla, az nekünk evidens, de a nézőknek nem. Itt nem lehet ebből kitalálni, hogy most magamnak csinálom a kerítést, vagy a keresztlányoméknál dolgozom fusiba, vagy mi történik, olyan finomságokról nem is beszélve, hogy lelkesen épül a kerítés, vagy utálom az egész huszadik századot. Itt tehát a Riport leckével van problémám. A képek jók, csak hiányos a sorozat. A munkafolyamat is oké, látom azt, hogy hozod a kis deszkát, még mérsz is rajta, precízek vagyunk és pontosak, és aztán állsz neki vágni. Én lehet, hogy ezt fordítva csinálnám, magamat ismerve. Utána látjuk a gyalulásos melót. Van itt nálunk olyan (Berecz Pista), aki ehhez egy rádióadásnál hozzáfűzte, hogy mire kell ügyelni a gyalulásnál, pl. hogy a macskát el kell küldeni, mert hogy ha levágjuk az ujjunkat, akkor nehogy elvigye, mert akkor nehezebben lehet visszavarrni. Ez egy fontos intelem Pistától, tényleg véssük észbe, hogy macskák ne legyenek a környéken a gyalulásnál. Aztán megy tovább a sorozat, nekem egyébként az utolsó előtti kép tetszik, ahol ilyen segélykérően nézel ránk, hogy még mindig nézitek, hogy mit csináltok, nem jönnétek inkább segíteni? Ez a csúcspontja ennek az egésznek. Aztán kapunk egy werkfotót, hogy hogyan készült ez az egész, milyen állvánnyal, én ezt most nem érzem annyira fontosnak itt, szép állványod van, de nem látom, hogy ennek most mi itt a szerepe. Kicsit kusza ettől a sorozat, befejezetlen, kettő csillagot adok. (hegyi)
értékelés:

Kiállításon Kiállításon Kiállításon Kiállításon Kiállításon

Kiállításon
Kiállításon
Kiállításon
Kiállításon
Kiállításon

Dobos Sándor kiállításán.

Nagyon örülök annak, hogy Ágnes eljött Sándor kiállítására, és nagyon fontos az, hogy ott a maga munkáját végezte, de nem szabad megszeppenni egy feladattól, nem szabad megijedni. Fényképezőgép van nálad, akkor is, ha 26 nagynevű fotós vesz körül, te csináld a magad dolgát, nem kell velük foglalkozni, ők a modelljeid lehetnek egy ilyen helyzetben. Attól függetlenül, hogy nem ismered őket személyesen, de ha a helyzetet megfigyeled, azért lehet tudni, hogy ki kicsoda, hogy ki a kiállító fotós, ki az, aki megnyitja, az biztos fontos. Ennél a riportnál ebből nem kapunk semmit. Ez lehet egy lírai etűd, ahogy te érezted magad ott ezen a kiállítás megnyitón, hogy elbújtál a bokor mögött, meg a folyosókon bolyongtál, de egy riport ennél korrektebb kell legyen tartalmilag. Nem érzem azt, hogy itt a Riport házifeladat megoldódott volna, mert ha én most egy olyan ember vagyok, aki nem tudom, hogy miről szól ez az egész, akkor nem tudnám, hogy ez kinek a kiállítása, hogy mit látunk, és az miért fontos, szóval ebből egy riportnak bizonyos dolgokat teljesítenie kell, ezekre a kérdésekre választ kell tudni adnia. Ki az, aki a riport végén mosolyog? Miért ezzel van zárva? Én úgy látom, mintha kifogyott volna a film a gépből, és nem tudtad volna befejezni az anyagot. Visszaadom ismétlésre, és azt kérem, hogy vannak kiállítás megnyitók, hírt adunk róluk, amelyik Budapesten van, ha időd engedi, tessék elmenni, és ezt a Riport leckét korrektül megoldani. Ez nem azt jelenti, hogy csak a főszereplő körül kell forogjon a világ, de fontos, hogy szerepeljen a riportban. A képeiből kell egyet-kettőt korrektebbül is megmutatni. Nem baj, ha az érzelmeid is befolyásolják azt, hogy mit és hogyan mutatsz meg, de ne felejtsd el, hogy vannak nézőid, és ők a te szemeden keresztül látnak, azt és annyit, amennyit te megmutatsz. ismétlés. (hegyi)

Jégtörő András Jégtörő András Jégtörő András

Jégtörő András
Jégtörő András
Jégtörő András

Ez a képsor nem riport, tessék elolvasni a leckeleírást pontosabban. Maguk a képek olyanok, amiknek az elkészítésének okát értem, hiszen járjuk a várost, az egyik kitalál valami hülyéskedést, a másik lefényképezi, hazamennek, bekerül a családi albumba és jó rá visszaemlékezni. De részint nem riport, részint kérdéses, miért kerül közlésre, Ágnes a saját útján ennél már tovább tart, mintsem primer játékhelyzetek dokumentálását mutassa. Azt meg se merem kérdezni, miért üti Bandi a vizet, ha Xerxész dühe a minta, akkor azt kell jól megcsinálni. (hegyi)

Fényvillamos 2011 Fényvillamos 2011 Fényvillamos 2011 Fényvillamos 2011 Fényvillamos 2011 Fényvillamos 2011

Fényvillamos 2011
Fényvillamos 2011
Fényvillamos 2011
Fényvillamos 2011
Fényvillamos 2011
Fényvillamos 2011

Hat képet kaptunk, ebből tulajdonképpen egy kép lóg nekem ki, ez a visszapillantótükrös kép. Úgy látszik, hogy a visszapillantótükörrel nekem visszatérő a problémám, hogy biztos-e, hogy jókor és jó helyzetben van ez megfigyelve? Nézzük sorban: Az első kép azért izgalmas, mert összehasonlít két járművet, és az összehasonlítás érzelmi síkon is megtörténik. Olyan, mintha itt látnánk egy nagytesót, aki irigykedik a kistesóra, aki szépen felöltözött, és neki meg nem jutott ilyen díszes ruha. Ez egy izgalmas párhuzam. Utána elindul a mese, a történet, útnak indul a villamos, megy a maga útján, szép a második kép, a harmadik képnél nekem kérdéses, hogy mikor mi lett exponálva, nagyon korainak érzem az expozíciót, én többet hagynék a villamosból, amivel befelé jött a képbe, és akkor rendbe kerülne ez az egész. Jók a fény ívek, amik létrejönnek, amik a tükrön megvannak, de a villamos tömege nekem kevés. A következő képnél ez a tükröződéses játék nagyon izgalmas, ebben a témában az egyik legjobb, megint a belső és a külső világ összehasonlítása miatt érdekes ez. Ezek a tükröződések sok-sok ponton vannak jelen: a tükörben, az ablaküvegben, a másik jármű ablaküvegében, számomra ez a legjobb képe ennek a sorozatnak. A következő kép is izgalmas, valamennyire ábrázolt utasokat is, ez fontos, mert látszik, hogy nem magában járkált ez a villamos, mint egy szellemjármű, és felismerhető a Lánchíd pillére, tehát az útvonalról is kapunk információt, és utána, az utolsó képen elrobogni látszik ez a jármű. Szép, lírai ez az üzenet, csak a tükrös kép az, amit én pontosítanék. A riport, és az egésznek a jellege számomra erős, úgyhogy megvan a három csillag. A leckemegoldáshoz kérnék olyan riportot is, ami a klasszikus riporthelyzet, lehetőleg más témában, mint a közlekedés. (hegyi)
értékelés:

Szilveszteri lovi

Szilveszteri lovi
Szilveszteri lovi
Szilveszteri lovi
Szilveszteri lovi
Szilveszteri lovi
Szilveszteri lovi
Szilveszteri lovi

Örülök neki, hogy egy riportsorozattal búcsúztatja az évet Ágnes, ami egy picit lehetne pontosabb is, de hát az év vége mindig kiszámíthatatlan, forralt borok és ki tudja, mi minden nem történik ilyenkor, úgyhogy eltekinthetünk a függőlegesektől és a vízszintesektől, hiszen a szilveszter ünnepe a fotósra is hatással lehet. A sorból a második képpel nem nagyon tudok mit kezdeni, a tömeg nem különleges, a pályán nem történik épp semmi, van egy olyan kép is a sorban, ami nagyon hasonló ehhez, de ott futnak a lovak, tehát a kettőből egyértelmű, hogy azt választanám. Ami hiányzik, az a személyesség, mintha csak szemlélője lenne a fotós az eseményeknek, de nem átélője. Tárgyilagos tudósítás, de kellene bele az a plusz, ami Ágnes újabb képeinek sajátja, mindezt úgy, hogy a tárgyilagosság és a tudósítás jelleg se sérüljön. Talán ha portrék szabdalnák a sort, izgalmak, örömök és kudarcok, akkor a néző is átélné, ami történt, hiszen ezek a mikrotörténetek adják ki a hétköznapokat, az életet, azt, ami miatt mindannyiunknak kedves lehet egy-egy ilyen esemény. Kettő csillag, hiszen korrekt a dolog, de a korrektség mellett kellene a pontosság is és a személyesség is. (hegyi)
értékelés:

Töklámpás Töklámpás Töklámpás

Töklámpás
Töklámpás
Töklámpás

Három képből álló riportot kapunk, kicsit kevés nekem ez a három kép, azért ezt lássuk be. Itt látjuk Anitát, ahogy szemléli ezt az egész helyzetet, aztán látjuk tárgyiasan a töklámpás elkészítését. Ha látom, akkor azt mondtam volna, hogy kedves Anita, ezt elszúrtad, de aztán a végeredmény igazolja, hogy tényleg elég rémisztő töklámpást sikerült létrehozni. Ami ebben nekem kifejezetten tetszik, hogy úgy látom, hogy készült valamilyen tervrajz is, ami itt van a kiskésnél. Szóval a személyesség megvan, a technikán kellene még csiszolni. Egyrészt: billegnek a kompozíciók, az első kép izgalmas, de ha ezt a ritmust veszem, ha ennyire személyesen indulok, akkor ilyen személyesnek is kell maradni. Mindehhez képest teljesen más logikai megközelítés a második kép, ami egy ilyen szociografikus ügy, és ezzel a vakuval annyira nem erős a világítási megoldás, de mint werkfotó jól mutat valamit, de ha ez a lényeg, akkor ebbe kellene mutatni. A harmadik képnél a kompozíció kérdéses, de nagyon szép a kék és a vörösnek a játéka, nagyon szépen létrejönnek ezek a dolgok, ráadásul az ajtó ívei, ezek a szögletesek, és a töklámpásnak az ívei is jól dolgoznak, mint ellentétpár, csak nagyon szűk az egész, személyes, de szűk. Talán az első kép és a harmadik még oké, a második nekem nagyon kilóg, az nagyon gyenge a többihez képest is. Anitának visszatér a fotós énje is közénk, nem csak a rádiós, és megint fel tudunk venni egy ritmust, mert az a kihagyás, ami létrejött, nem biztos, hogy segítette a fotós működést. Én most erre ráerősítenék egy kicsit, azt javaslom Anitának is, hogy talán, ha az első három leckével, ha elkezdene foglalkozni, az jót tenne, és esetleg megint felépítenénk azt, amit évek alatt hosszan felépítettünk. (hegyi)

Átadjuk a laptopotÁtadjuk a laptopotÁtadjuk a laptopot

Átadjuk a laptopot
Átadjuk a laptopot
Átadjuk a laptopot

Az androidportal.hu csapata (lipilee, lapaj, s én a fényképezőgép mögött, illetve az elsőt értelemszerűen nem én fényképeztem) átadjuk a goldenblogon nyert laptopot a Heim Pál gyermekkórház dolgozóinak.

Balázs, üdvözlünk a Látszótéren, hosszú idő óta nem láttunk tőled munkát, úgyhogy remélem, hogy ez egy új kezdet, és kapunk tőled leckéket. Remélem, hogy az első három leckét meg fogod csinálni te is, mint ahogy a többiek. Annyit elárulok, hogy itt most három olyan fickót látunk, akiket én nagyon nagyra becsülök, és akiknek a Látszótér is köszönheti a működését, az ő segítségük nélkül mi nem léteznénk, úgyhogy innen is üdvözlet mindannyiójuknak. Maga a történet is nagyon fontos, amit itt Balázs képileg illusztrál nekünk. Nekem hiányzik egy utolsó kép, ugyanis itt mindent értek, megkapják a laptopot, elvittétek, átadás-átvétel, minden megvan, nagyon jó az a mosoly az utolsó képen. Ez az utolsó kép a legerősebb. A háttérben lévő mikrohullámú sütővel, az ott kivonuló anyukával, a kisfiúval az ágyon, aki érdeklődve figyeli, hogy mi fog itt történni, miközben a két nagyfiú éppen teszi a dolgát. Minden nagyon rendben van, de én még hiányolom azt, hogy birtokba vették a laptopot, vagy valami helyzet csak van, ahol ezek a kis emberek a gyermekkórházban valamit ezzel csak kezdenek. Ez nekem hiányzik a képsorról. (hegyi)
értékelés: