Dobos Sándor kiállításán.

Nagyon örülök annak, hogy Ágnes eljött Sándor kiállítására, és nagyon fontos az, hogy ott a maga munkáját végezte, de nem szabad megszeppenni egy feladattól, nem szabad megijedni. Fényképezőgép van nálad, akkor is, ha 26 nagynevű fotós vesz körül, te csináld a magad dolgát, nem kell velük foglalkozni, ők a modelljeid lehetnek egy ilyen helyzetben. Attól függetlenül, hogy nem ismered őket személyesen, de ha a helyzetet megfigyeled, azért lehet tudni, hogy ki kicsoda, hogy ki a kiállító fotós, ki az, aki megnyitja, az biztos fontos. Ennél a riportnál ebből nem kapunk semmit. Ez lehet egy lírai etűd, ahogy te érezted magad ott ezen a kiállítás megnyitón, hogy elbújtál a bokor mögött, meg a folyosókon bolyongtál, de egy riport ennél korrektebb kell legyen tartalmilag. Nem érzem azt, hogy itt a Riport házifeladat megoldódott volna, mert ha én most egy olyan ember vagyok, aki nem tudom, hogy miről szól ez az egész, akkor nem tudnám, hogy ez kinek a kiállítása, hogy mit látunk, és az miért fontos, szóval ebből egy riportnak bizonyos dolgokat teljesítenie kell, ezekre a kérdésekre választ kell tudni adnia. Ki az, aki a riport végén mosolyog? Miért ezzel van zárva? Én úgy látom, mintha kifogyott volna a film a gépből, és nem tudtad volna befejezni az anyagot. Visszaadom ismétlésre, és azt kérem, hogy vannak kiállítás megnyitók, hírt adunk róluk, amelyik Budapesten van, ha időd engedi, tessék elmenni, és ezt a Riport leckét korrektül megoldani. Ez nem azt jelenti, hogy csak a főszereplő körül kell forogjon a világ, de fontos, hogy szerepeljen a riportban. A képeiből kell egyet-kettőt korrektebbül is megmutatni. Nem baj, ha az érzelmeid is befolyásolják azt, hogy mit és hogyan mutatsz meg, de ne felejtsd el, hogy vannak nézőid, és ők a te szemeden keresztül látnak, azt és annyit, amennyit te megmutatsz. ismétlés. (hegyi)