Emberi

Emberi

Örülök, mert már közelebb jutunk a modellhez, de úgy gondolom, hogy még több idő kell, még több türelem, hogy kinyíljon a modell, mert most nem eldönthető, hogy a zárkózottság mennyiben szól a helyzetének, amit megélt a modell az utcán, vagy mennyire a kamerának, és ezen keresztül nekünk, nézőknek is. Fránya dolog a testbeszéd, és ebben a képkivágatban ez most nem egyértelmű. Azt gondolom, hogy ha ez egy álló kép ahol látni a figurát és a holmijait vagy környezetét, talán (csak tipp) oldódna valamennyit ez a dolog, avagy ha még közelebb kerülnénk, valódi portréhelyzetbe, akkor már a tekintet balanszírozhatna. (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

A képre írt szövegekkel kapcsolatban elmondtam már a véleményem, nem részletezem, ronda. A kép hangulata rendben van, tükrözi, passzol ahhoz, amit a szobrok képviselnek. Jó a térábrázolás is, de amivel kell még foglalkozni, az az, hogy mi történik a kép hátterében. Annak önállóan is kell működnie, mert az áttörések, az ágak folthatásai csak díszítések, és ha a háttér nincs kitalálva pontosan, azaz ha az ágak miatt kell lemondani a kompozícióról, akkor a dolog nem működik igazán. Itt most a szobrok nagyon le vannak komponálva az alapvonalhoz, balra húznak, jobb oldalon így olyan tér képződik, ami nincs megtöltve formailag. Erre később majd érdemes figyelni. (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

Ha nem csal a szemem, ez egy teleobjektívvel távolról készült kép, amit én az emberábrázolás szociografikus megközelítése esetében nem tartok jónak, mert szerintem fontos, hogy valami közünk legyen ahhoz, akit bemutatunk, távolról nincs kapcsolat még akkor sem, ha kivárjuk, amíg a gyanútlan alany belepillant a kamerába és akkorra időzítjük az exponálást. Ha közel mégy, érdeklődő vagy és befogadó, akkor egy hajléktalan is el fog fogadni idővel, ha érzi, hogy nem eszköz, hanem alany, hogy tényleg érdekel a sorsa, akkor meg fog nyílni előtted. Nem véletlen, hogy Capa vagy Bresson hitvallásában nagy szerepe van a távolságnak a fényképész és a modell között, és ennek az a szerepe, hogy te mint fotós a közlés csatornája vagy, tehát a néző általad kerül bele a szituációba. A street photography, vagy utcafotó nem könnyű kenyér még akkor sem, ha általa a szociográfiának is egyfajta reneszánsza van, de ehhez türelem és idő kell, máshogy nem megy. Henri Cartier-Bresson Leica gépén 50-es objektív volt, és én is azt javasolnám, hogy ha utcát mégy fotózni, ilyet használj (ez a filmes méret, DX-ben ez kb 35 mm-es objektívet jelent), ennek van a legtermészetesebben ható atmoszférája, és nem utolsó sorban ahhoz, hogy embert is tudj vele, közel kell menni! Megvan hozzá az érzékenységed, és a gyakorlat a rutint, bátorságot is meg fogja hozni és a te rezonálásod erre szerintem alkalmassá tesz, csak kérlek, menj közel! (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

Nekem ez egy kicsit sok a jóból. Van egy eleve furán megmozgatott portrébeállítás, amin a világítással is borzoltunk egy picit azáltal, hogy a hajra visszahoztuk a fényt, aztán még rákerültek az ágak általi törések is, és még valami koszolódás is, roncsolásszerű hatás is, ezek együtt mind a modell ellen dolgoznak abban az értelemben, hogy zavart keltenek, bizonytalanságot, mintha nem akarnám elfogadni, hogy egy fiatal lányt látok a maga hibátlanságában, és ezt próbálnám ellensúlyozni. Ebből valamennyi jót tud tenni, de szerintem egy elég lenne a három technikából, így most túl van a dolog az én számomra pörgetve. (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

Én ezt egy nagyon fontos megfigyelésnek tartom, fontos tanulmánynak, mert számomra különös jelentéssel bír a tér ábrázolása a fotó kétdimenziós világában. Az nagyon érdekes, ahogy az ágakból egyfajta mozaikszerű világ jön létre, a töredezettsége jól rímel az óriáskerékre, ami viszont lehetne közelebb a kép szempontjából. Nyilván ez az elvárás csak elvi, hisz nem megoldható a mozgatása, de fontos az ilyen tanulmányokat utólag pontosan kielemezni, félretéve a helyzet adta érzelmi pluszt, hogy mi az, amit formailag látunk, hogy legközelebb, amikor újra elénk kerül egy ilyesmi szituáció, akkor már felkészültek legyünk. (hegyi)

level

level

Én még egy fokkal közelebb hoztam volna a kamerához a levelet, és egy vörösbe hajló rozsdásabb levél azt hiszem jót tett volna színben, hogy adjon valami kis dinamikát neki, amitől megmaradna a gyermeki attitűd is, mert így most a szigorúsága erősebb, mint a játéka, de az ötlet tetszik, érdemes ezzel még játszani. (hegyi)

piros ház fával...

piros ház fával...

Nagyon jó megfigyelés, jó pillanat, és a végeredmény is attraktív, de balról a ház távolodó falát már vágnám, ahogy lenn a kis kockák aljánál is, próbáld ki, hogy mennyivel határozottabb és összefogottabb lesz a végeredmény, ha ezt a két részt, ami olyan ritmusokat kapcsol be, amik nem adnak a képhez, kihagyod. (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

Ez most kapott egy effektet, amitől karcos lett és van benne valami agresszió, nem tudom ezt jobban megmondani, de valahogy most ez nekem nem eléggé szerethető, miközben izgalmas lenne ez a tükröződés játék, de közben meg dőlünk is, szóval ez most nekem nem olyan erős, mint amit megszoktam tőled. (hegyi)

rohanás/rush II.

rohanás/rush II.

Kifejezetten örülök annak, hogy Bara megtalálta magának a mozgást, mint kifejezési formát. Ráadásul nem akármilyen helyszíneket talál ehhez. A következő lépcső az, hogy mindezt formailag is, úgymond folthatásokban rendszerezve mutassa meg. Nem tudom, mennyire szándékos az, hogy ebben a zöldes sárga tónusban tartja a képet, számomra ennek van egyfajta elidegenítő hatása. A helyszín tökéletes, itt most a mese számomra nem indul el. Arra bátorítom Barát, hogy folytassa mozgástanulmányait. (hegyi)

rohanás/rush

rohanás/rush

Nagyon tetszik az, ahogy a figurát elhelyezted, a szövegek, a tér és a formák adnak hozzá olyan körítést, amitől jelentéssel bír a kép. Jó a mozdulat is, hogy van fix pont, nem mozog minden, azaz van viszonyítási alap, ez az esetek nagy többségében fontos, mert a nézőt ez segíti, ezen felül irányt is adsz vele a mozgásnak. A vízszintessel van némi problémám, a figura tartása nem hozza vissza egyenesbe, fél fok lehet, de érdemes lenne visszaforgatni. (hegyi)

hajnal

hajnal

Bara, ez egy kitüntetett pillanat, szuper tónusokkal, nagyon szerethető, de azt nem értem, miért maradt a dolog ferde. Oké, a járda a hidakon egy picit mindig ferde, de itt most a torony is az, egy leheletnyit balra dől minden. Ha a fickó a korláthoz közelebb van, ezt még talán ki is egyensúlyozhatja, de így most ez nem kerek. A helyszínen nem biztos, hogy ezt az ember egyből észreveszi, de a képszerkesztőben lehet segédvonalakat használni ahhoz, hogy a függőlegesek rendben legyenek. Ez a kép belső értékéből nem von le semmit, de érdemes korrigálni publikálás előtt. (hegyi)

uzsonna

uzsonna

Nagyon jó a sztorija a képnek, a randa kutya, a gyorsebédelő fiatal, a mezítláb, a háttérben a turisták, de a legjobban annak örülök, hogy végre valaki le mer guggolni a képért, oda, ahol a sztori megtörténik és ettől lesz igazán bensőséges a hangulat. Köszönöm Barának ezt a munkát, mert sokféle történetet el tud indítani a néző fejében, akár egy utcazenészét, akár egy koldusét vagy egy világcsavargóét. (hegyi)

psyche

psyche

A gesztus pontos, jól érthető a nézőnek. A kompozíciónál ha fent egy fél ujjnyi még levágódik, akkor lennénk jók, mert most fenn túl sok a levegő és ez elengedi a drámát is. Közelíteni kéne a repedések középpontját az aranymetszési ponthoz és talán a szemed is a repedések közepéhez. A másik, hogy most egyfajta merengés van az arcon, a felfelé nézés miatt olyan, mintha beverted volna a fejed, és csodálkoznál, ami nem rossz gondolat, de azért ha ekkorát koppanok egy üvegen, akkor annak nyoma marad, akkor nem maradok úgymond érintetlen, szóval összességében jó a gondolat, de azt nem érzem eldöntöttnek, hogy ez most egy kvázi divatfotós hangulat, ahol csak esztétikai eszköz a berobbant üveg, vagy valamiféle drámai önportré, ahol viszont jobban be kell vonódni. (hegyi)

Daruk és Én

Jó ez a visszatérés ezzel a képpel, mert a struktúra éppoly fontos szerepet kap, mint az origamik könnyedsége, miközben az alkotó tükröződése is részt vesz a játékban, nem csak véletlenül van ott, mintha ő maga terelgetné ezeket a madarakat. Demeternek van Szabó Magdáról egy nagyon hasonló hangulatú képe, amit Magda lakásán készített, és egy madaras függő dísz az, amit a kezeivel kerget, egyből ez ugrott be nekem, szóval jó ez - egy dolgot leszámítva, mégpedig, hogy azzal még elvolnék, hogy dől hanyatt az épület, hiszen ha nem így lenne, nem lennél jó helyen a képen, de az elfordulás nem tesz jót, a nagyobb világos épülettömeget a jobb oldali kisebb nem húzza egyenesbe. Bara, várjuk a munkáid, figyelj arra, hogy 760 pixel szélesek vagyunk, a méretet érdemes kihasználni. (hegyi) értékelés:

Miért a hónap képe:

Amikor erre a képre ránézek mindig olyan érzésem van mint amit Dani írt alá: "ingom sincs ám, hogy mit látok amúgy, de még két adagot kérek intravénásan ebből ... nagyon ütős." Van benne valami félelmetes, valami szürreális, valami nyugtalanító, de mindezek által lesz ez a kép maradandó számomra. Érezni a szabadság utáni vágyat a függesztett madarak és az utcakép közös látványa miatt. Érezni ugyanakkor egy hitchcocki dermesztő érzést is amint szereplőt megtámadják a daruk, vagy épp fordítva? Nagyon összetett kép ez, s akármennyiszer nézem mindig valami mást ad! Gratulálok Barának és sok ilyen jó képet kérek, kérünk még tőle! (Szentgyörgyi János)

piros kabát

piros kabát

Érdekes ez a kép, mármint hogy az illusztráció rovatba került, de nem találom, hogy mihez, mit illusztrál, kérem Barát, hogy ezt tegye meg, hogy pótolja, mert így ebben a leckében nehezen tudok a dolog esetleges kapcsolódásaival mit kezdeni. Ami a képet illeti, bár nem vagyok híve a szelektív színezésnek, de itt az ellenpélda, mert ez egy működőképes verzió. Annak kifejezetten örülök, hogy nem didaktikus a dolog, hagy teret a fantáziának, filmes érzetet kelt, története van és jól komponált tere. Köszönet, három csillag a képre, a leckemegoldásban tehát várom Bara kisegítését. (hegyi)
értékelés: