17. Instruált modell

Apa, ez még jobb, mint az előző, irigylem az egyensúlyérzékét. De olyan helyzetet kellett volna keresni, ahol a feneke mögött nincsenek betűk. Tudom, a tornaterem nem vigalomra van, nem is műterem vagy színpad, nem könnyű. Keresni kell. (hegyi)
értékelés:

Grillparty utáni pihenő

Érdekes nézőpontot választottál, formailag érthető, tartalmilag némi magyarázat kéne talán, miért épp a talp az, ami megragad, mint helyzetbemutatás. Nyilván van ebben a lazítás nyugalmából, de fura megfigyelni azt is, hogy mennyire szokatlan az, hogy egy talpat lássunk, mennyire eltér a megszokottól, miközben természetes, semmi extrém nincs benne, mégis ritka. Nyilván a kérdés az, hogy mennyiben ötletszerű, hiszen ezen múlik az, hogy van-e késztetés arra, hogy tovább keresd ehhez a viszonyulásod, vagy csak parti utáni pihenőben kezedbe akadt gép és a lazítás nyugalma-unalma hozta, hogy akkor én most ezt lefotózom. (hegyi)
értékelés:

Ez a kép Az öreg baseball-os kapaszkodik a kerítésbe c. kép nekem, azt sem nagyon értem, hogy ha saját magad vagy rajta, akkor miért az Instruált modell leckébe került. Valamiért most elmozdultál ebbe a kemény, kopogós világba, elfogadom, hogy ilyen hangulatod van, nem is mondom, hogy ez rossz, de ez a kép nekem nem túl sokat mond. Nem sokat tudok meg rólad, a fejed fölött nagyon nagy teret hagytál ahhoz képest amennyit lehagytál az aljából, minden be van téve középre, én látok egy fickót, kezében egy bottal, a pólóján mindenféle reklámmal, és néz valahová. Ez ennyi, ebből nekem több nem jön ki. (hegyi)

Feri, leszögezem, a kép alapja, maga a profilod jó lenne. A sakk engem kurvára nem érdekel ebben a mache rámásolt értelemben, ha már számba akarsz rágni, akkor vegyél egy vetítőt és vetítsd a fejedre, vagy legyél annyira ügyes az utómunkával, hogy csapj be vele, de ez így ront az alap képen. Viszont ide, ehhez a képhez fogom leírni az általános gondolataim is arról, amit tapasztalok nálad.

Előtte kis sztori. Demeter lánya, Juli tanult fotózni, elleste az apjától, hogy hogyan csendéletezik és elkezdett azzal bíbelődni ő is. Órákon át basztatta a beállítást. Demeter meglátta, odament, szétverte az egészet a picsába és mondta, hogy ezt azonnal hagyja abba. A lány sértődötten felment a barátnőjével a hegyre, vitte a gépet, pár ruhát, és mire lejött, csinált egy képet, ami a sajátja volt, nem az apja, és a rossz útválasztásnak vége lett. Most én is szeretném összetörni azt a bindzsit és azt a világot, amit építgetsz, hogy utána a romokat félresöpörve nekifogj a saját utadnak. Ennek értelmében írom az alábbiakat.

Feri, kapod az elemzéseket, meg beszéltünk is, meg a zártosztályra is mondtam, mit csinálj, szóval igyekszem körülírni, mi lenne a feladat. De te nem azt csinálod. Én most azt kérem tőled, hogy tedd meg nekem, hogy ezt a képet ismételd meg a sakkos machinálás nélkül. Nem azt kérem, hogy töltsd fel az eredetit, a másolás nélkül, hanem hogy csinálj új képet. Kérlek, ezt csináld, és ne mást. És ez alapvetően is igaz, hogy próbáld meg azt, hogy ha valami irányba segítenélek, akkor ne találj ki hozzá még valamit, hanem lehetőleg maradjunk abban, amit kérek. Ez a vonalkódos dologra is igaz, kértem valamit, de nem azt csinálod. Dől, meg ff, meg a fene tudja mi jöhet még. Az van ugyanis Feri, hogy ha valamerre el akarunk mozdulni közösen, ez olyan, mint egy tánc, vezetlek, de te meg hagyd, hogy vezesselek. Ha mondjuk a keringő helyett elkezdesz diszkótáncolni, akkor én állok ott majd, mint fasz a lakodalomban, oszt csókolom, várom, míg esetleg lenyugszol és megcsinálod azt is, amit kérek. Ne vedd ezt baszogatásnak, mert jó szándék vezérel, hogy kimozdulj a gödörből, ahová belekormányoztad magad, azzal is, hogy túlzásba viszed a képi humorizálást, azzal is, hogy azokat a lépéseket, amin haladhatnánk, nem tartod fontosnak. Önportré. Ez a feladatod. Önkép. Itt is, de főleg a zártosztályon, oda kérek az ünnepek alatt önképeket, ahogy megbeszéltük anno pár hónappal ezelőtt. Ne mást, ne akarj bele csavarokat tenni, mondanivalót, öreg istent, jézuskát és géppuskát. És kösz a megértést. (hegyi)

Ez valami nagyon régi, majd' 15 éves kép - az első digitális gépemmel készült - a(z akkor még nem) feleségemről. A régi képeket nézegetve akadt a kezembe, és rögtön rátok gondoltam :-) akkoriban még nem okozott olyan gondot az instruálás, mint most. De tanulni is jobb később, mint soha.

Jó alapanyag ez a kép, értem, miért akadt a kezedbe. Alig valamit változtatnék. Alul a deszka aljánál vágnék, az oldala már nem kell, úgy jobb lenne a lezárás. És ugyanott, a deszka világos részét visszább hoznám, a sötétet meg előrébb, azaz a kettőt harmonizálnám. És azon is érdemes lehet elgondolkodni, vajon milyen lenne ez 180 fokkal elforgatva. (hegyi)
értékelés:

Nincs megfejtendő sztori, csak pár fotó a Játék miatt.

Don Mészáros, meggyőző színészi alakítást látunk, csak az utolsó képnél bukik le a szereplő, de tulajdonképpen még ez is belefér. Ha egy képet kellene kiválasztanom, az az első lenne. (hegyi)
értékelés:

Első felkéréses fotózásom volt, rettenetesen izgultam. Folyamatosan agyaltam a helyszíneken, végül a háztól 10 méterre meg is született az első, és egyben a legjobb kép is, persze látom a hibáit. Tűzkeresztségnek nagyon jó volt, élveztük.

A vörös jó, a haja jó, tulajdonképpen az arca is jó, a miniszoknya is jó, de a lábakra olyan erőt löktél a fényekkel, hogy az visz el mindent, tehát nem a lányt nézem, hanem az X-be rakott lábait és nincsen a térnek sem értelme, nincs értelmezve, hogy miért van most ő ebben a térben. Ha ott lenne egy '60-as évekbeli amerikai autó, akkor már működhetne a dolog, de most nincs ott semmi, de a semmi sincs ábrázolva, mert akkor legyen a semmi is látható, hogy semmi nincs, de most kivágtad őt ebből a képből ide nekünk, a környezetből sokat nem kapunk, ez így nem működik. (hegyi)

Mikrosztori

Apa széttárt kezű szmájlija vagyok. Nem tudom, ez most miért, nem értem, persze, árnyék meg valóság, de közben be is mozdul, élességi bajok is vannak, ez sok egyszerre egy képen. (hegyi)

Instruált modell

A helyzet hasonló, itt mondjuk az, hogy a nő öléhez odakerült a Skoda, az annyira nem erős, erre oda kellett volna figyelni, hogy ott mi történik azzal a fénnyel. Az nem rossz, hogy te ott hogyan jelensz meg, kicsit olyan, mintha egy marionett helyzet lenne, hogy a lány irányít téged, mint egy bábút, erre még rá lehet játszani, de itt most nem rossz ez a figurális megjelenés, ez itt most jól működik. Ha javítanék rajta valamit, akkor azt, hogy megvárni ilyenkor, hogy elmenjen a skodás. Tudom, ez majdnem lehetetlen, mert mikor fog az onnan elmenni, de ha ezek a szituációk, mint reklám, ott vannak, és többször vissza lehet oda menni, megnézni, hogy mikor milyen a fényviszony, a formák, stb. Érdemes ezzel foglalkozni, mert az ötlet jó. Abszolút pártolnám azt, hogy ezzel foglalkozz, de akkor tedd bele azt a pluszt, hogy jegyzeteket készítesz: például, hogy délután kettőkor jobbról jön a fény, délelőtt tízkor balról. Akkor látni fogod, hogy mi a különbség, hogy esetleg a te figurád hogyan tud életet kapni. Én sarkallnálak arra, hogy foglalkozz ezzel még. (hegyi)

Ez a póz megfelel?

Egy kis labdázás után a hóban jött a megérdemelt jutalom, valódi csont formájában.

Hát, ha a kérdés komoly, akkor azt kell mondjam, a póz még oké lenne, de a többivel vannak gondjaim. Az egyik a szürkeség. A fehér az a hó lenne, de itt szürke lett, ettől az egész elég szomorkás hangulatú. Aztán a csont. Oké, elhiszem, de javarészt csak bemondásra. És az állandó heppem, hogy le kell menni oda, ahol a dolgok történnek. Állat, gyerek, ezek olyan dolgok, aminél nem lehet rest az ember, oké, én se vagyok egy szilfid alkat, hogy könnyen guggoljak, de a képért mindent. Közel kell menni. Különben fentről lefelé egy alávetett pózból ez a dolog nem tud hatni rám, mint nézőre. (hegyi)

kutyaházőrző

Gordon nagyon jó modell volt. Pontosan azt tette amire kértem, a bal oldali kép esetében arra, hogy még kis ideig maradjon úgy ... kb húsz percig fotózgattam, ő olyan ötpercenként megunta, felállt, de mikor megkértem, hogy még egy pici időt kérek, akkor visszaült szépen ... a jobb oldalinál annyit kértem tőle, hogy jöjjön és nyalja meg a mancsomat.

Dani, az a helyzet, hogy az ötleteid mindig érdekesek, és első blikkre tetszik is, de azért az idő próbáját akkor állná ki ez, ha nem csak az ötlet lenne rendben, hanem a képisége is. Máshogy kérdezem: ha ezt neked kell megrajzolni, tuti, hogy ennyi felesleges képemelet is rárajzolsz? És ha rajzolsz is rá hangulatfestő dolgokat, mint a kötélen a ruha, valóban nem kell azt befejezni? Bevallom, engem ez bosszant, úgy kábé, mintha egy mix hangereje nem lenne összerakva, egyik szám hangos, másik halkabb, közben odakenve a zajok, de csak úgy, ahogy épp puffan, na, hát én így vagyok képileg ezzel, hogy a skicc oké, de azért ez megérne annyit, hogy gondosabban komponálva is elkészüljön. Ugye csinálsz belőle javított kiadást is? (hegyi)

level

Én még egy fokkal közelebb hoztam volna a kamerához a levelet, és egy vörösbe hajló rozsdásabb levél azt hiszem jót tett volna színben, hogy adjon valami kis dinamikát neki, amitől megmaradna a gyermeki attitűd is, mert így most a szigorúsága erősebb, mint a játéka, de az ötlet tetszik, érdemes ezzel még játszani. (hegyi)

A dohányzás súlyosan károsítja az Ön és a környezetében élők egészségét!

A dohányzás súlyosan károsítja az Ön és a környezetében élők egészségét! Nagyon mondjuk nem kellett instruálni, de a fára én küldtem fel.

Én ezt kedvelem. Jó, az más kérdés, hogy az ember dohányzik-e az erdőben, de talán épp ez az, ami miatt lehet akár egy figyelemfelkeltő dolog. Jó ez a manós megjelenés is, mint egy kobold, aki hamarosan leugrik és elrohan. Kritizálni megint a tónusokat tudom, azt, hogy a mélyebbeknél nincs részlet. Kár. (hegyi)

Háromszögek

Azt gondolom, hogy a hegedűvel a legjobb, ami történhetett, az nagyjából egyébként ez. A kompozícióval vannak problémáim, egy kicsit a világítással is, de az nem rossz, hogy oda került maga a hegedűs. Egyrészt az a problémám, hogy alul és felül, de főképp felül ez nagyon szűk, miközben oldalirányban lötyögünk, és egy kicsivel több fény nem ártana a középtónusokból. Nagyon szépek a feketéink, meg nagyon jó a világítás a testen, maga a hús életszerű, de minden más annyira a mély tónusok felé visz, hogy ez az ing sem tud élni, a fekete a feketén eleve nem egy könnyen fotózható, de azért megoldható probléma, úgyhogy ez most egy két csillagos megoldás. Azt szeretném kérni, hogy kezdj el gondolkodni azon, hogy esetleg gyakorlat képen mutatsz egy pár olyan megoldást, ami a fekete a feketével való fotózásról szól. Tudom, hogy a digitalizálása sem egyszerű, és a webes közlés sem, de ez azért lenne fontos, mert itt most abszolút elvesztettük az egésznek a térbeli funkcióját. (hegyi)
értékelés: