Könyves

Talán ezt még bele tudom szuszakolni az impresszióba :-) Nincs történet, csak hangulat. Egy utcai könyvárus pavilon Triesztben, eső után este, a Zasszony meg hosszan válogat, pedig nem beszéli a nyelvet. Közben béke van, melegfényű lámpák és csillogó aszfalt. És csend. Még a Zasszony se beszél :-D

Miért a hónap képe:

Azért választottam végül Zoltán munkáját hónap képének, mert hangulatában az ő munkája fogott meg a legjobban, nézegetve a képet bele tudtam képzelni magamat a helyszínbe a napszakba. Jól el lett találva ez a szemnek jóleső kék és narancssárga színkontraszt, szerintem nagyon sokat dob a képen. Tetszik, hogy nincsen túlgondolva a dolog csak kellemes hangulat van és kész is :) Jó válogatást kívánok júniusra! (Kovács Ádám)

Együttállás

Kedvencem :-) Ha engem kérdeztek, akkor minden minden "saját képem" (tehát amit nem emléknek fotózok) az impresszió, és ez is az. De mivel annak a kitériumába nem fér bele, így itt tárgyfotó lett. Egy mozdony kezelőállásában készült a Vasúttörténeti Parkban, és nagyon megtetszett ez az együttállás. Az eszköz a kis kompakt Canon G7X, színek meg amúgy se igazán voltak benne.

Életjel

Csak jelezvén, hogy élek! Néha-néha benézek, de még mindig nem érdekelnek az emberek, és nem akarok mesélni semmit. És így itt ezt nehéz. Néha-néha elkapok egy-egy jó pillanatot, de inkább magamat kéne helyre raknom, hogy "kifelé is élő" legyek. A konkrét képet a kedvenceim közül csak a cím apropója miatt választottam (hisz' van jobb is, amit még nem mutattam, de azokra nem nagyon tudom ráhúzni egyik leckét sem). Telefonnal készült, van is hibája, de szeretem. Nálam kiállta az idő próbáját, és hátha itt sem ciki :-)

Győznünk kell!

Ellentétben a nálam "megszokottal", most a kép látványa/hangulata gyengébb, de legalább van történet benne (vagy csak én látom bele). Meg így legalább van honnan elindulni a fejlődéshez.

Erénye a képnek, hogy lementél a gyerek szintjére és ott dolgoztál. Fentről ez nem lenne jó. A tornatanár azokkal a függőleges oszlopokkal vagy mikkel elég lenne, ott a széle a képnek. No meg hát van az a helyzet, amikor akármennyire jót akarunk, de maga a helyszín, az elrendezése nem dolgozik a kezünkre. Szóval ha még lejjebb jössz és amennyire lehet, még hátrébb, jobban lehetne érzékelni, mi is a cél, ahová be kell fusson a gyerek. Szóval most ennyit tudok mondani, nem voltam ott, ezért a helyet nem ismerve, nehéz javasolni. (hegyi)
értékelés:

Messze a part

Ez valami nagyon régi, majd' 15 éves kép - az első digitális gépemmel készült - a(z akkor még nem) feleségemről. A régi képeket nézegetve akadt a kezembe, és rögtön rátok gondoltam :-) akkoriban még nem okozott olyan gondot az instruálás, mint most. De tanulni is jobb később, mint soha.

Jó alapanyag ez a kép, értem, miért akadt a kezedbe. Alig valamit változtatnék. Alul a deszka aljánál vágnék, az oldala már nem kell, úgy jobb lenne a lezárás. És ugyanott, a deszka világos részét visszább hoznám, a sötétet meg előrébb, azaz a kettőt harmonizálnám. És azon is érdemes lehet elgondolkodni, vajon milyen lenne ez 180 fokkal elforgatva. (hegyi)
értékelés:

Hív az út

El kell fogadnom a tényt, hogy nekem az ilyen képek tetszenek. Az út, meg az ember nyoma a természetben. Erőszakolhatom én magam, hogy portré, meg koncepció, azt valahogy sosem érzem a magaménak - és emiatt nem is jók. Engem az ilyen képek fognak meg, és ezeket az érzéseket szeretném megmutatni másoknak.

Előbb a leirathoz. A kép mikor és mitől lesz jó? Idő, gyakorlás és türelem. Enélkül nem lesz jó, legfeljebb véletlenül. A portréhoz sok idő kell, megismerni, elfogadni és elfogadtatni, kitalálni és megcsinálni. Adj ehhez magadnak időt. Várom is az önportréid. A képről. Az van, hogy ez az egész benned épül fel, mert te ott vagy 3D-ben, sőt, négyben, mert az idő is fontos tényező az élményhez. A fotó kevesebből dolgozik. Emiatt kell sűríteni. Ahhoz, hogy ez az út hívjon, kell találnod olyan időt, amikor már kevéssé sok fény jön át oldalt a fákon, ágakon, mert ezek most ritkásak és az ember meg úgy van összerakva, hogy mindig a világos részekre figyel fel, és ha az nem a kompozíció lényege, akkor elviszi a figyelmet mindez. Most ez a gond abban jelenik meg, hogy az út így, itt nem izgalmas. Lehetne akárhol, nincs benne egyedi. Neked lehet, mert te valahonnan valahová tartasz rajta, de nekem, aki ezt az egy állóképet kapja, ez csak annyit mond, hogy valahol császkálunk valahová, kintről átjön a fény, azt nézném, az út maga csak leküzdendő akadály. Érdemes olyan helyet keresni, ha hívogató utat akarsz, ami zártabb helyszín, ahol az út több fényt kap, és ahol van valami várakozásteli izgalom. Ismételj majd kérlek. (hegyi)

Hazafelé

Nincs történet, nincs mondanivaló ("akarta a fene"), csak az út meg a Hold. (meg fényképező híján, a telefon...)

Nos, nem egy nagyon bonyolult kép ez, de mégis valamiért hatással van rám, húz, feszültsége van, és persze nyilván ez benne van az éjszakában, az autóban, a mozgásban, de talán ez így együtt, meg a Hold, szóval valamit sikerült elkapnod. Szorgalmira nincs csillag, ha lecke lenne, 3-at kapna. (hegyi)

Elveszve

A pillanat amikor észreveszed, hogy egyedül maradtál (legalábbis a család zajosabb fele nélkül :-)

Azt hiszem, ez majdnem sikerült. Tényleg, benne van a potenciál, hogy átjöjjön a hangulata az elveszés pillanatának, de a kamera elhelyezése nem pontos. Igenis kellenének a lábak, ha nem is cipőig, de ennél lejjebb, az biztos. Jó, hogy lementél, onnan jó ez, ezt jól érezted meg. De most túl sokat tettél rá a fára, túl hangsúlyoztad, és így a viszonyrendszer borul fel, mert a fa fontos, de csak hangulatfestő, nem lehet egyenértékű, erősebb meg főleg nem a szereplőnél. És hát az a másik kar, az hiányzik, mert így olyan, mintha a gyereknek egy keze lenne, még a ruha is erre visz, szóval erre kell figyelni. (hegyi)
értékelés:

Iszlám rakéta Egerben

Épített humor. Ezekkel a támasztásokkal egyértelműen rakéta :-D

A meglátás jó. Nem tudom, jársz-e arra még. Ha igen, kéne ismételni. Ugyanis az égből ennyi nem kell, viszont a környezet nagyon fontos lenne, mert kell a viszonyrendszer, hogy mihez képest, hol és miért van ez elhelyezve. Azaz ez fekvő kép kéne legyen, nem álló. És talán valamivel magasabbról kéne fotózni. Ha van tereptárgy, onnan, ha nincs, létra, vagy valami állvány, monopod feltartva. Nem mondom, hogy egyszerű, de hát mi az. Tehát ha lehet, ismétlés. Ha nem, akkor addig is egy csillag a megfigyelésért. (hegyi)
értékelés:

Apja lánya

Ez is csak játéknak indult - mint minden -, de annyira kifejező, annyira "Anna", hogy talán itt is megüti a mércét :-)

Értem, de ez így nem jó. Kell instruálni. Anélkül nem megy,. Oké, ha a bújás a fontos, akkor csak annyi kell, hogy a lány az állát a karodra tegye, máris kevésbé csülökszerű a hatás. És nem hagyható le apa. Ő nem akárkihez bújik oda. Nem is egy próbababához. Ha lehagyod, akkor a kapcsolat része lesz sánta. Ismétlést kérek. (hegyi)

Cuki tükör

Egy kis játék a tükrös mennyezettel egy cukrászdában (az én sütimet lenyúlta az egyik gyerkőcöm, így nekem csak a kis Canon maradt ott középen :-)

Ez egy valóban jó kis játék, és a legfontosabb benne a megfigyelés szerepe. Az, hogy ha már van tükör, használod. Persze ehhez lehet, hogy kellett, hogy a gyerek elvegye a sütidet, és ne a kajára koncentrálj. Oké, lehetne keresni retusálnivalót, de itt a hangulat a fontos. Ha nincs elvetemülten megközelíthetetlen helyen ez a cuki, avagy ha találsz más ilyen helyet, lehetne ezzel még dolgozni, ötleteket keresni, más szereplőkkel más szitut, szóval izgalmas, jó irány. (hegyi)
értékelés:

Hullámok - avagy az a fránya impresszionizmus

"Versenyen" kívül! A búzás képeimmel játszadozva, egy belenagyítás után fogadott ez a fókuszon kívüli képrészlet a monitoron, és nagyon megfogott a(z impresszionista) fesményszerűsége. Persze (gondolom) ez így fényképként értelmezhetetlen, de játéknak talán jó. Nekem mindenesetre nagyon megtetszett.

Hát igen, a struktúra megvan, szép a ritmusa, de valami hiányzik a képről, ami történetet visz bele, ami vagy aki főszereplővé válhat. Persze a festészetben is van sok olyan helyzet, ami szinte homogén színtömbökkel dolgozik, ez is lehetne akár ilyen, de akkor a technikát kell úgy belőni, hogy ott akkor minden a helyén lehessen, legyen elég élesség, legyen erős a dinamikatartomány, a színek, mindez együtt határozott eredményt adhasson. Állvány, és ott a helyszínen kell kivágni a képet, nem utólag. (hegyi)

Maverick

Paraszt lévén az egyik határjárásom alkalmával akadtam ebbe a szép szálkás táblába. De az az egy kalász valahogy magasabbra, többre vágyott mint a tömeg körülötte. (Canon G7X mk2)

Most keményebb leszek, mert erre szívem szerint egy csillag se járna, és csak azért fog kapni egyet, mert az az egy kalász az jól mutat, szép a struktúra is körülötte a zöldekből. De drága Zoli, mi a fenéért nem egyenes a horizont? Semmi indoka nincs, hogy dőljön. (hegyi)
értékelés:

Erzsébet királyné emlékezete

A Zasszony Sisi mániás, így nekünk "természetes" volt, hogy az Achilleont korhű ruhában kellett megtekintenie. A kép Erzsébet királyné (állítólagos) kedvenc teraszán készült, talán pont abban a pozícióban, ahogy anno Sisi is nézte a tengert. (elcsípett kép, mert ha tudja hogy fotózom/fotózzák, akkor azonnal pózol. Az meg nem olyan művi...)

A végével kezdem. Az elcsípett pillanathoz sokkal több szerencse kell, hogy jó legyen, mintha instruálnád a modellt. Megkockáztatom, hogy 10000:1-hez az arány a sikerre. Az más kérdés, hogy a pózolás, ha nincs a fotós kontrollja alatt, magyarán ha a modell magától kezd el valamit csinálni, az zsákutca. Ugyanis a modell nem látja magát, csak képzel valamit, hogy milyen lehet. Ezért MINDIG a fotós feladata a kontroll és az instrukció. Itt most az a baj, hogy minden nagyon szép és minden nagyon jó, csak a modell áll rossz helyen. Neki hátrébb kellett volna picit lépni, hogy takarja azt a kopasz falrészt, neked meg hozzá képest kellett volna elmozdulni jobbra annyit, hogy a test a tuják és egyebek kuszaságából szabadabb felület felé kerüljön. De értékelem, hogy Sisi-mánia van és hogy foglalkoztál azzal, hogy ebből kép legyen, a gesztus tőled mindenképp kedves. (hegyi)
értékelés:

Gongra várva

Az Achilleon (Korfu) kertjében egy lépcső tetején két birkózó készül egymásnak feszülni, több mint száz éve belemeredve a mozdulatba. Nincs benne semmi különös, csak tetszik ez a kép (Canon G7X - Mark II. eddig ezt nem mondtam :-)

Nos, az jó ötlet, hogy a kettőből egy lett, mert így átértelmezhető a mozdulatsor is. Azonban azt hiszem jobb lenne, ha lejjebbről készül a kép, mert több dinamika lenne akkor, ha a karok is a látóhatár fölé kerülnének. Fenn meg nyugodtan lehetne a képhatárig vinni a fejet kábé. Nem mondom, hogy könnyű dolog egy szobrot újraértelmezni, vagy új felfogásban ábrázolni. (hegyi)
értékelés: