Munkák | Látszótér

Szűrés

Elkapott pillanat, semmi több... Nem is ide akartam, de "nem akar leesni a falamról", gondoltam hátha tetszik nektek is. ( #nofilter vagy hogyishíjják' :-)

Egy csúcspont a sok sok közül, közvetlenül a naplemente előtt.

Ez az a kép ami direkt készült, amire odafigyeltem, amit a korábbi képem hozzászólásában emlegettem. Tehát végre a kis Canon-nal. Szóval nem olyan talált pillanat, mint az. És nincs is olyan jó. Bár ezt majd a Pedellus Úr eldönti :-) És mivel ez direkt olyan amilyen, ebből talán tanulni is tudok. Bár a fejem kemény, mint a szikla :-D

A Land Rover Owner közösségben van egy ilyen "játék", hogy készítünk egy természetfotót, amelyen valahol - nem szem előtt - van egy LR, amit meg kell találni. Innen a cím, mert ez a kép is erre készült eredetileg. A helyszín a Transzfogaras, az eszköz megint csak a szifon, hisz' csak játéknak indult, és két kép között a három kisjányommal kergetőztem a patakmederben, így nem készültem rá komolyabban. De valamit talán mégis sikerült megfogni, ami több egy szimpla kirándulós emléknél, vagy egy f@szbúkos ittisjártam fotónál, mert azóta ez a háttérképen a laptopon, és nem esik le.

Igazából nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Gyönyörű helyen kocsikáztunk a kiscsaláddal (Transbucegi), szép fényekkel, mélykék éggel, igazi zen hangulatban (a kölykök kifáradva a hátsóülésen). A Canon valahol a csomagtartóban, szóval csak szifon volt kéznél, azzal próbáltam megfogni a hangulatot. Vezetés közben. Mea culpa.

Talán ezt még bele tudom szuszakolni az impresszióba :-) Nincs történet, csak hangulat. Egy utcai könyvárus pavilon Triesztben, eső után este, a Zasszony meg hosszan válogat, pedig nem beszéli a nyelvet. Közben béke van, melegfényű lámpák és csillogó aszfalt. És csend. Még a Zasszony se beszél :-D

Szeretem ezt, mert van hangulata, nem csak primer módon a története okán, hanem általánosságban a formai játéka miatt is. Viszont tartsd ide az ujjaid, hogy egy körmöst adhassak. Mi a fenéért nem álltál párhuzamosan, hmm? Nem nagy dolog, utómunkában is egyenesre húzható, de annyira adja, annyira ott van a járdánál akár még segédvonalnak is beillő módon a széle, hogy kívánja, hogy az rendezve legyen, szóval persze, lehet mondani, hogy izgultam, hogy az esernyős ne menjen el, de ha így van, ezt akkor gyakorolni kell, hogy egyrészt ne izgulj, másrészt hogy gyorsan reagálj és korrigálj ott a helyszínen. Ígérd meg, hogy erre figyelni fogsz. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Azért választottam végül Zoltán munkáját hónap képének, mert hangulatában az ő munkája fogott meg a legjobban, nézegetve a képet bele tudtam képzelni magamat a helyszínbe a napszakba. Jól el lett találva ez a szemnek jóleső kék és narancssárga színkontraszt, szerintem nagyon sokat dob a képen. Tetszik, hogy nincsen túlgondolva a dolog csak kellemes hangulat van és kész is :) Jó válogatást kívánok júniusra! (Kovács Ádám)

Kedvencem :-) Ha engem kérdeztek, akkor minden minden "saját képem" (tehát amit nem emléknek fotózok) az impresszió, és ez is az. De mivel annak a kitériumába nem fér bele, így itt tárgyfotó lett. Egy mozdony kezelőállásában készült a Vasúttörténeti Parkban, és nagyon megtetszett ez az együttállás. Az eszköz a kis kompakt Canon G7X, színek meg amúgy se igazán voltak benne.

Én biztos, hogy elforgatnám 180 fokkal, a lefelé vezető irány nekem kevésbé működik, hordoz valami nem pozitív érzést, miközben a kép maga ezt nem támasztja alá. És talán a vágási pontok is lehetnének precízebbek, maradtak benne feleslegességek. Ami még, hogy a mélységélesség - de lehet, hogy az élesség alapvetően - nem tudom, hogy jó-e így. (hegyi)
értékelés:

Csak jelezvén, hogy élek! Néha-néha benézek, de még mindig nem érdekelnek az emberek, és nem akarok mesélni semmit. És így itt ezt nehéz. Néha-néha elkapok egy-egy jó pillanatot, de inkább magamat kéne helyre raknom, hogy "kifelé is élő" legyek. A konkrét képet a kedvenceim közül csak a cím apropója miatt választottam (hisz' van jobb is, amit még nem mutattam, de azokra nem nagyon tudom ráhúzni egyik leckét sem). Telefonnal készült, van is hibája, de szeretem. Nálam kiállta az idő próbáját, és hátha itt sem ciki :-)

Azt örömmel veszem, hogy életjeleket mutatsz, ebből kéne még több. A kép alapötlete is jó, azaz a tárgy, amit megtaláltál. A csillanás nekem művi, nem tudom, valójában volt-e, vagy utólag gondoltad oda, hogy ne legyen üres. Nekem nem passzol. A gomba struktúrái lennének az izgalmasak, de azt valahogy húsosabb középtónusokkal kéne megmutatni, mert ez most így tónusaiban nem elég határozott. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Ellentétben a nálam "megszokottal", most a kép látványa/hangulata gyengébb, de legalább van történet benne (vagy csak én látom bele). Meg így legalább van honnan elindulni a fejlődéshez.

Erénye a képnek, hogy lementél a gyerek szintjére és ott dolgoztál. Fentről ez nem lenne jó. A tornatanár azokkal a függőleges oszlopokkal vagy mikkel elég lenne, ott a széle a képnek. No meg hát van az a helyzet, amikor akármennyire jót akarunk, de maga a helyszín, az elrendezése nem dolgozik a kezünkre. Szóval ha még lejjebb jössz és amennyire lehet, még hátrébb, jobban lehetne érzékelni, mi is a cél, ahová be kell fusson a gyerek. Szóval most ennyit tudok mondani, nem voltam ott, ezért a helyet nem ismerve, nehéz javasolni. (hegyi)
értékelés:

Ez valami nagyon régi, majd' 15 éves kép - az első digitális gépemmel készült - a(z akkor még nem) feleségemről. A régi képeket nézegetve akadt a kezembe, és rögtön rátok gondoltam :-) akkoriban még nem okozott olyan gondot az instruálás, mint most. De tanulni is jobb később, mint soha.

Jó alapanyag ez a kép, értem, miért akadt a kezedbe. Alig valamit változtatnék. Alul a deszka aljánál vágnék, az oldala már nem kell, úgy jobb lenne a lezárás. És ugyanott, a deszka világos részét visszább hoznám, a sötétet meg előrébb, azaz a kettőt harmonizálnám. És azon is érdemes lehet elgondolkodni, vajon milyen lenne ez 180 fokkal elforgatva. (hegyi)
értékelés:

El kell fogadnom a tényt, hogy nekem az ilyen képek tetszenek. Az út, meg az ember nyoma a természetben. Erőszakolhatom én magam, hogy portré, meg koncepció, azt valahogy sosem érzem a magaménak - és emiatt nem is jók. Engem az ilyen képek fognak meg, és ezeket az érzéseket szeretném megmutatni másoknak.

Előbb a leirathoz. A kép mikor és mitől lesz jó? Idő, gyakorlás és türelem. Enélkül nem lesz jó, legfeljebb véletlenül. A portréhoz sok idő kell, megismerni, elfogadni és elfogadtatni, kitalálni és megcsinálni. Adj ehhez magadnak időt. Várom is az önportréid. A képről. Az van, hogy ez az egész benned épül fel, mert te ott vagy 3D-ben, sőt, négyben, mert az idő is fontos tényező az élményhez. A fotó kevesebből dolgozik. Emiatt kell sűríteni. Ahhoz, hogy ez az út hívjon, kell találnod olyan időt, amikor már kevéssé sok fény jön át oldalt a fákon, ágakon, mert ezek most ritkásak és az ember meg úgy van összerakva, hogy mindig a világos részekre figyel fel, és ha az nem a kompozíció lényege, akkor elviszi a figyelmet mindez. Most ez a gond abban jelenik meg, hogy az út így, itt nem izgalmas. Lehetne akárhol, nincs benne egyedi. Neked lehet, mert te valahonnan valahová tartasz rajta, de nekem, aki ezt az egy állóképet kapja, ez csak annyit mond, hogy valahol császkálunk valahová, kintről átjön a fény, azt nézném, az út maga csak leküzdendő akadály. Érdemes olyan helyet keresni, ha hívogató utat akarsz, ami zártabb helyszín, ahol az út több fényt kap, és ahol van valami várakozásteli izgalom. Ismételj majd kérlek. (hegyi)

Nincs történet, nincs mondanivaló ("akarta a fene"), csak az út meg a Hold. (meg fényképező híján, a telefon...)

Nos, nem egy nagyon bonyolult kép ez, de mégis valamiért hatással van rám, húz, feszültsége van, és persze nyilván ez benne van az éjszakában, az autóban, a mozgásban, de talán ez így együtt, meg a Hold, szóval valamit sikerült elkapnod. Szorgalmira nincs csillag, ha lecke lenne, 3-at kapna. (hegyi)

A pillanat amikor észreveszed, hogy egyedül maradtál (legalábbis a család zajosabb fele nélkül :-)

Azt hiszem, ez majdnem sikerült. Tényleg, benne van a potenciál, hogy átjöjjön a hangulata az elveszés pillanatának, de a kamera elhelyezése nem pontos. Igenis kellenének a lábak, ha nem is cipőig, de ennél lejjebb, az biztos. Jó, hogy lementél, onnan jó ez, ezt jól érezted meg. De most túl sokat tettél rá a fára, túl hangsúlyoztad, és így a viszonyrendszer borul fel, mert a fa fontos, de csak hangulatfestő, nem lehet egyenértékű, erősebb meg főleg nem a szereplőnél. És hát az a másik kar, az hiányzik, mert így olyan, mintha a gyereknek egy keze lenne, még a ruha is erre visz, szóval erre kell figyelni. (hegyi)
értékelés:

Épített humor. Ezekkel a támasztásokkal egyértelműen rakéta :-D

A meglátás jó. Nem tudom, jársz-e arra még. Ha igen, kéne ismételni. Ugyanis az égből ennyi nem kell, viszont a környezet nagyon fontos lenne, mert kell a viszonyrendszer, hogy mihez képest, hol és miért van ez elhelyezve. Azaz ez fekvő kép kéne legyen, nem álló. És talán valamivel magasabbról kéne fotózni. Ha van tereptárgy, onnan, ha nincs, létra, vagy valami állvány, monopod feltartva. Nem mondom, hogy egyszerű, de hát mi az. Tehát ha lehet, ismétlés. Ha nem, akkor addig is egy csillag a megfigyelésért. (hegyi)
értékelés:

Ez is csak játéknak indult - mint minden -, de annyira kifejező, annyira "Anna", hogy talán itt is megüti a mércét :-)

Értem, de ez így nem jó. Kell instruálni. Anélkül nem megy,. Oké, ha a bújás a fontos, akkor csak annyi kell, hogy a lány az állát a karodra tegye, máris kevésbé csülökszerű a hatás. És nem hagyható le apa. Ő nem akárkihez bújik oda. Nem is egy próbababához. Ha lehagyod, akkor a kapcsolat része lesz sánta. Ismétlést kérek. (hegyi)