Életjel

Csak jelezvén, hogy élek! Néha-néha benézek, de még mindig nem érdekelnek az emberek, és nem akarok mesélni semmit. És így itt ezt nehéz. Néha-néha elkapok egy-egy jó pillanatot, de inkább magamat kéne helyre raknom, hogy "kifelé is élő" legyek. A konkrét képet a kedvenceim közül csak a cím apropója miatt választottam (hisz' van jobb is, amit még nem mutattam, de azokra nem nagyon tudom ráhúzni egyik leckét sem). Telefonnal készült, van is hibája, de szeretem. Nálam kiállta az idő próbáját, és hátha itt sem ciki :-)

Azt örömmel veszem, hogy életjeleket mutatsz, ebből kéne még több. A kép alapötlete is jó, azaz a tárgy, amit megtaláltál. A csillanás nekem művi, nem tudom, valójában volt-e, vagy utólag gondoltad oda, hogy ne legyen üres. Nekem nem passzol. A gomba struktúrái lennének az izgalmasak, de azt valahogy húsosabb középtónusokkal kéne megmutatni, mert ez most így tónusaiban nem elég határozott. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Csupán arra kívántam utalni, hogy nem fotosoppoltam bele semmit, ami a képen van, az mind valóságos. Ezt látta a kamera :-)

De Zoli, az hogy így jött ki a telefonból, az egy dolog, nem erény, vagy előny. :)

Elemzésre: Ez így jött ki a telefonból, egyedül a színeket szedtem ki belőle. Több változat készült - köztük olyan is ami nem csillan be, és élethűbb rajta a tapló -, de nekem akkor is ez tetszik, ez a kissé földöntúli jelenség.

Ugye? Organikus, de akkor is van benne valami idegen. A leirat meg ilyen, ezt érzem ... de hát te is tudod, nem ragozom (c:

A kép tetszik, nem evilági, egyszerre organikus és olyan szervetlen cseppköves érzés. A leirattal viszont nem vagyok kibékülve (bár átérzem, és magam is szoktam ilyet), képeid alapján van kinek mesélned, és ha már egyetlen embernek meséltél valaha egyetlen történetet, ... de hát te is tudod, nem ragozom.