17. Instruált modell

Itt sok minden történt a kommentárokban, én ezt látom, nem nagyon akarok azzal foglalkozni, hogy ez mennyire erotikus és mennyire glamour, és hogy milyen stílus, mert az Instruált modell leckébe kaptam, örülök is neki, hogy nem merült föl kérdésként, hogy ez esetleg akt fotó lenne. Az, amit a képen látunk egy korrekt ábrázolás, persze itt is bejátszik a szépia. Attila, próbáljuk meg ezeket a szépiás ügyeket lezárni az életünkben, és eltenni egy dobozba, ráírni, hogy 1726-1729, köszönjük szépen, ennyi volt, bevégeztetett. Ami a képet illeti, egyébként egy jó ritmus. Egyetlen egy kérdés: a csonkolásnál, amikor a kart csonkoljuk az nem rossz dolog, ha olyan helyen vágunk, ahol az anatómiailag is megfelelő, tehát például itt előnyösebb lenne, hogy ha már csonkolni kell, akkor valahol a könyökhajlatnál csonkoljunk. Az egy másik dolog, hogy én el tudnám simán képzelni, hogy a hölgy a derekára teszi a másik kezét, miért ne, és akkor nem kell levágni a kézfejet meg a karból, ráadásul a hasnál is hoz egy takarást, tehát izgalmas lett volna, ellentétként a fej mögötti kézhez. Amivel nem nagyon tudok mit kezdeni: a haj. Tudom, hogy ezt nagyon izgalmas és szexi fotózni, hogy csak a fél szem lát, és a másik fél elbújt, és ez milyen titokzatos, de nekem erről más a véleményem, kicsit olyan, mintha egy paróka félresikerülten lenne elfésülve, mintha félrecsúszott volna a nagy sietségben. Nem azt mondom, hogy mindig mindent teljesen korrekten meg kell hagyni, de nekem ez már viszonylag olyan ügy, amit már sokan megcsináltak, oké, végig kell ezen menni, tessék megnézni Helmut Newton képeit. Őt azért hozom példának, mert ő is a divatot és a csillogást fotózta, de a pasi nem volt szívbajos. Ezt azért tartom fontosnak, mert akármiről is van szó, mondjuk a Triumph melltartógyárnak csinálunk valami reklámot, akkor is kell azt látnunk, hogy mindig valamivel tovább kell tudnunk lépni annál, amit már esetleg megszokhattunk, tehát nem kell mindig kergetni valami extra őrületet, de az nem árt, ha van valami olyan gondolatunk, ami esetleg még addig nem nagyon volt föllelhető. Itt én nem biztos, hogy ezzel a világos háttérrel dolgoztam volna, ráadásul ha a hátteret megnézzük, akkor arra figyeljünk, hogy döntsük el, hogy egy ilyen high key túlvilágított stílust akarok-e hozni, vagy korrekt tónusokkal dolgozom. A kép jobb és bal oldala most ebben differenciában van, ami inkább tűnik nekem a világítás pontatlanságának, mint átgondolt koncepciónak. Összefoglalva: jó a modell, jó a smink, minden rendben van, a pózon egy picit javítanék, elhagynám ezt a sárgásbarna tónust és valamennyit talán mozdítanék a modell fején, hogy kevesebbet kapjak a hajból, és többet kapjak a másik oldali profilrészből, ettől még takarhatnánk a szemet amennyire akarjuk, de az arc nekem fontosabb és izgalmasabb, mint a haj. (hegyi)
értékelés:

Bara, azt hiszem hogy nem fogsz szeretni azért, amit most mondani fogok, de fel kell vállaljam, mert dicséretet úgyis kapsz sokat megérdemelten másoktól, viszont bánnám, ha nem mondanám el, amit érzek, ha már képekről beszélgetünk, szerintem fontos, hogy őszinték legyünk egymáshoz, legalábbis nekem ez a célom. Hanna jó modelled. Bármit megcsinál, amit mondasz. Ezt láthatjuk sok képeden. A felelősség nem az övé, hogy mibe viszed bele, mire veszed rá. Azon te már jócskán túl vagy, hogy primer, verbális üzeneteket fogalmazz meg. Ismered a formákat, a tömegelhelyezést, ismered a világítást is, tehát azt mondhatom, hogy a technika a kezedben van, a rutin is megvan. Ebből adódik, hogy azt mondom, hogy ez a kép nekem kevés. Hadd ne boncoljam szét, hogy persze, harcos mert régies vaskerítés, persze, geg, mert kislány a harcos, persze, Hannával tudtok szigorúan nézni, ez mind megvan, oké... de minek? Olyan erős tudsz lenni, amikor a lelked is beleteszed a munkáidba, Bara, értsd jól és ne félre, hogy nagy lány vagy már, és ha játékot akarsz, akkor azt is azzal a tudatossággal és elszántsággal fogalmazd meg, amivel a drámai képeid. Ha sokat használsz egy modellt kb. ugyanarra a hangulati irányra, akkor el fog kopni és óhatatlan lesz, hogy beskatulyázódik ő is és te is, hogy Bara az, aki Hannával, azaz egy kislánnyal drámázik. Kell hogy különbséget tudj tenni az alkotói folyamatodban a valódi érzelmek és az eljátszatott érzésformák között ahhoz, hogy hiteles legyél. Amikor huszonévesen verseket írtam, mind borongott. Ha fájt, jó volt, és kerestem, hogy fájjon, hogy írhassak. És be kellett évek múlva lássam, hogy amíg csak akkor üt, amit írok, ha fáj, akkor nem vagyok erre kész. Te tudom, hogy őrületes palettán mozogsz. Ne hagyd a modelled beszorulni olyan dobozba, amiből aztán nehezen fogod tudni kihozni őt. És magad se. Ha érzés, érezd és éreztesd, nem elég Barától az úgy csinálni, mintha. Te már jócskán előre jársz a magad fotós útján, igen Bara, már bármit-akármit nem adhatsz ki a kezedből. Ez a kép tőled kevés. Bocsánat érte, de aki úgy tud fogalmazni mint te, ne érje be kevesebbel. Ugye nincs harag? (hegyi)

Gime, én ezt a Humor kategóriába tenném át, de hát nem pakolunk át képeket más leckébe, de borzalmas. Erre most csak azt tudom mondani neked, hogy ezt ne csináld. Ha nincs több ötleted, akkor ne instruálj modellt, amíg nincs ötleted, hogy mit akarsz csinálni, mert ez a mímelés ez közhely. Tessék már azt is megnézni, hogy hogyan állnak ezek a modellek, mennyire természetes ez a helyzet. Nem tudom, hogy akár csak megközelítően, voltál-e bármilyen olyan szituációban, ahol konfliktushelyzet volt, mert az nem így néz ki. A görög fekete istennő a kiskosztümös lányt riogatja a késsel, aztán utána kikacsint a kamerának, hogy „megvolt, vagy újból kell venni?”. Nem a modellek tehetnek erről, Gime, ők nem látják, hogy mit csinálnak, nem látják magukat kívülről, te látod őket. Ha van ennek a képnek erénye, akkor az, hogy itt van értelme ennek a fajta megvilágításnak, mert valami bűnesetre világítasz rá, de nagyon nagy falatot választottál magadnak, hogy be akarsz állítani valami olyan szituációt, amihez nekik is, és neked is iszonyú sokat kellene gyakorolni ahhoz, hogy ez megközelítse a természetesség helyzetét. Ez nagyon nem sikerült most. Gime, határozottan kérem, próbálj meg most egy kicsit elvonatkoztatni a városfotóktól, örülök, hogy onnan egy kicsit visszább jöttél, köszi, hogy bejöttél az utcáról, de most egy kicsit hagyd a modelljeidet békén, mert amíg nem vagy tisztában azzal, hogy mit, miért, és hogyan csinálsz, addig a modelljeidet feleslegesen fárasztod. Azt is lehet, hogy az ember direkt túlrajzol valamit és tesz pellengérre vagy nevetségessé, komikussá, mondjuk a bulvárt például ebben az esetben, de ahhoz ezt egyértelműen, a környezetre, a fényekre, a mozdulatra, azaz mindenre egyben figyelve kell a karikatúra körébe húzni. (hegyi)

Gime, itt valami borzalom történt a képpel technikailag, én nem tudom, hogy ezt mobiltelefonnal lőtted, vagy micsoda, de az biztos, hogy olyan csúnyára van exponálva a modell arca, karja, annyira zajos, hogy ez most nagyon úgy néz ki, mintha néhány pixeles nézőképet nagyítottál volna föl. Én ezt nem tudom értelmezni, ez egy rontott kép. (hegyi)

Karády Katalint látjuk, esett pózban, a kövek között, a szipkáját elvitte valaki. Azért viccelődöm, mert egyébként maga a helyzet nem lenne rossz, de megint az gondolom, mint az előző képnél, hogy ez az alávetett helyzet valamilyen viszonyrendszerről beszél, és ez a fotós viszonya a modellhez. Gime, ez átgondolandó lenne, hogy miért is ábrázolod a csajokat ilyen alávetett pózban. Mindegyik olyan, mintha a következő kép, amit már nem exponáltunk le, az lenne hogy, kap két nagy maflást a csaj, és utána beviszed a bokrok közé. Bocsánat, hogy ilyen profán vagyok. A környezet jó, akár egy aktot is el tudok itt képzelni - bár ez jelen helyzetben igen korai lenne - de ezt a ruhás, felöltözött modellt, ebben a kalapban, nem. Hideg, távolságtartó megközelítés, miközben az ember keresné a történetet. Egy aktnál megvan az elvonatkoztatás, hogy az ember nem kötelezően történetben gondolkodik, hanem formákban és érzésekben, itt történetről van szó. A körömcipőben, a kisestélyi ruhában mit keres itt a susnyásban? Ha ez egy színházi helyzet lenne ugyanebben a pózban, például, ha egy kiskocsmába elviszed a 8. kerületben, és ott van körülötte a sok-sok helyi megfejtő, és ott, ebbe a pózba beállítod a pulthoz, ahol mérik a 80 forintos kannás bort, akkor az egy ütős üzenet lehet. De ebben a helyzetben nekem ez a történet abszolút nem jó irány. A világításnál megint azt mondom, hogy árnyékolás, takarás, maszkolás, tessék megnézni azt a kezet, ami most a ölbe elhelyeződik. Egyébként gyönyörű a modell, olyan szépek a vonalai, ívei, gyönyörű hosszú ujjai vannak, abszolút alkalmas arra, hogy dolgozz vele, de itt túl van világítva a keze. Tessék megnézni a két lábat. Kényelmetlen volt neki oda leülni, kényelmetlen ez az egész helyzet, ezt erősíti ez a póz, ráadásul nem fért el a lába a kőtől, de hát erre tessék odafigyelni, hogy ez most erről a képről lejön, hogy ő kényelmetlenül érzi magát, mert a fotós azt mondta, hogy oda ülj le, de ő ott nem fért normálisan el. Tessék megvárni azt, amíg ő ott el tud helyezkedni úgy, hogy nem ilyen kitekert pózban van a lába. Ha ezt a vágyódó, Karády-s stílust akarjuk hozni, szuper, de akkor kell egy olyan szipkát is keresni, amivel ő cigarettázott.
   Gime, minden egyes ilyen helyzetnél el fogom mondani, hogy a Gime.hu nem alkalmazandó, nem fogom föltenni a képet, ha így küldöd el. Azért nem, mert ez a direkt marketing ellene szól annak, amit mi itt képviselünk, tehát a képekről beszéljünk, és ne arról, hogy milyen betűtípust választottál a weboldaladhoz. Nem tartom jó ötletnek, amatőr. (hegyi)

Itt létrejön maga a történetiség, hogy a modell vár valamire ennél az oszlopnál, de itt megint az van, hogy Gime a verbálfotót összekombinálta a valósággal, és valamiért fontosnak tartotta ezt a kikötői képet. Nyilván adott volt a helyszín, és ott megtalálta ezt az objektumot, és azt gondolta, hogy akkor ezzel valamit létrehoz, ez egy sokkal szűkebb kompozícióban működne, jelen pillanatban olyan pici a modell, hogy a történet nem indul el. Miért áll ő itt? Mire vár? Mit akarunk ezzel mesélni? Itt Gime beavatkozott a képbe, a hátteret átalakította, az eget egy nagyon haragos kékre változtatta, de hát ez az átalakítás nem lett nagyon mesteri, nem könnyű dolog létrehozni ezt. Szűrőzéssel meg lehet oldani, de az utólagos fotosoppos manipuláció annyiban lebukik, hogy a fa körvonalainál létrejön egy fényudvar, erre kellene figyelni, mert ez így most eléggé amatőr. A modellről túl sokat nem tudok mondani, mert annyira pici, hogy a gesztusok nem nagyon értelmezhetőek. (hegyi)

Kedves Gime, egyrészt nagyon örülök, hogy több képet kapunk egy modellről, másrészt, azt gondolom, hogy egyben érdemes kezelni az elemzést, mert egy folyamatról beszélünk, és abban szeretnék neked segíteni, hogy hogyan lehet esetleg ebből még tovább lépni. Tehát ezek az elemzések, amiket most a képek alatt elhelyezünk, egységükben értelmezendők, tessék az egészet egyben figyelni. Ennél a képnél, ami nagyon szép, az a fényviszony, amit Gime megfigyelt és létrehozott, legfőképp a modell arcán. Ezek nagyon fontos megfigyelések, hogy derítéssel miket lehet létrehozni. Ez egy nagyon nagy erénye ennek a képnek, nagyon jó ez a kalap, nagyon szép ritmusa van, nagyon szépen keretezi az arcot. Ami a világításnál egy másik megfigyelendő dolog, hogy nem csak világítanunk kell, hanem néha takarnunk is, néhol túl sok a fény. Ez inkább külső helyzetekben igaz, akkor, amikor nem mi állítjuk be a fényt, hanem a külső fényviszonyok elég sok mindent meghatároznak. Ilyenkor, ha ezt a helyzetet nézem, van egy fa, egy bokor, azoknak izgalmas árnyékai lehetnek, és azzal egy takarást már létre is tudunk hozni. Most a modellnek az arcán nagyon szép a fényérték. Ha ezt vesszük, ehhez képest viszonylag jó a háttér fényviszonya, jól kiemeli a modell formáját, talán az ég van túlvilágítva, ott nagyon sok fényt kaptunk. Ha esetleg ezt a modellt valami olyan helyzetbe hozzuk, ahol a háttér takarja ezt a kiüresedett eget, akkor előnyösebb helyzetet mutatna. A modell bal karja, ami nekünk jobbra van, már egy picit sok fényt kapott, itt már egy tónusértéknyit visszább kellene venni ebből a fényből, de még legalább a struktúra jól megfigyelhető, az inak, az izmok, a formák olyan tónusban vannak, amik ezeket a formákat jól megmutatják. Ha egy sötétebb bőrű modellel dolgoznánk, akkor ez nem lenne probléma, de itt egy világos bőrű, szőke hölggyel dolgozunk. Erre figyelni kell. Ráadásul a ruha, amit ráadtunk, egy sötétebb tónusú ruha, így nagyon nagy a kontraszt a ruha és a kar között. A problémám, ami igazán orvosolandó lenne, az a modellnek a jobb keze, mert ez olyan szinten túl van világítva a vállnál, az ujjaknál, hogy ott kiégnek ezek a formák, és elviszi a tekintetet a modellről, az arcról, arról az érzelmi hozzáállásról, amit ő mutat. Ide mindenképpen egy árnyékolást kellett volna létrehozni. Az egy másik kérdés, hogy mennyire tartjuk természetesnek ezt a kéztartást. Nyilván, a test előtt kulcsolt kéz nem mindig pozitív üzenet, van egy elutasítás benne, a test mellett lógó kezek sem nagyon jó irányok, de ez a tartás most kicsit idétlennek tűnik nekem, az 1976-os Ez a divat címoldalán esetleg ilyesmiket láttunk, akkor volt divat ez a fajta mesterkélt póz, a mostani szokás ennél már másabb. Ha például egy táska lenne nála, akkor azt tarthatná a kezében, tehát bármilyen eszközt adunk a kezébe a modellnek, az lefoglalja őt, és máris szituációba helyeztük a kezét. Ez igaz a könyökökre is, mind a két könyöke hegyes formában végződik, ezt meg kell figyelni, hogy mennyire esztétikusak. Nagyon szép forma egyébként, egy aktnál ez gyönyörű dolog lenne, de most, a ruha előtt ez nagyon kemény, kopog. (hegyi)