No eyes, no lies

No eyes, no lies

Itt sok minden történt a kommentárokban, én ezt látom, nem nagyon akarok azzal foglalkozni, hogy ez mennyire erotikus és mennyire glamour, és hogy milyen stílus, mert az Instruált modell leckébe kaptam, örülök is neki, hogy nem merült föl kérdésként, hogy ez esetleg akt fotó lenne. Az, amit a képen látunk egy korrekt ábrázolás, persze itt is bejátszik a szépia. Attila, próbáljuk meg ezeket a szépiás ügyeket lezárni az életünkben, és eltenni egy dobozba, ráírni, hogy 1726-1729, köszönjük szépen, ennyi volt, bevégeztetett. Ami a képet illeti, egyébként egy jó ritmus. Egyetlen egy kérdés: a csonkolásnál, amikor a kart csonkoljuk az nem rossz dolog, ha olyan helyen vágunk, ahol az anatómiailag is megfelelő, tehát például itt előnyösebb lenne, hogy ha már csonkolni kell, akkor valahol a könyökhajlatnál csonkoljunk. Az egy másik dolog, hogy én el tudnám simán képzelni, hogy a hölgy a derekára teszi a másik kezét, miért ne, és akkor nem kell levágni a kézfejet meg a karból, ráadásul a hasnál is hoz egy takarást, tehát izgalmas lett volna, ellentétként a fej mögötti kézhez. Amivel nem nagyon tudok mit kezdeni: a haj. Tudom, hogy ezt nagyon izgalmas és szexi fotózni, hogy csak a fél szem lát, és a másik fél elbújt, és ez milyen titokzatos, de nekem erről más a véleményem, kicsit olyan, mintha egy paróka félresikerülten lenne elfésülve, mintha félrecsúszott volna a nagy sietségben. Nem azt mondom, hogy mindig mindent teljesen korrekten meg kell hagyni, de nekem ez már viszonylag olyan ügy, amit már sokan megcsináltak, oké, végig kell ezen menni, tessék megnézni Helmut Newton képeit. Őt azért hozom példának, mert ő is a divatot és a csillogást fotózta, de a pasi nem volt szívbajos. Ezt azért tartom fontosnak, mert akármiről is van szó, mondjuk a Triumph melltartógyárnak csinálunk valami reklámot, akkor is kell azt látnunk, hogy mindig valamivel tovább kell tudnunk lépni annál, amit már esetleg megszokhattunk, tehát nem kell mindig kergetni valami extra őrületet, de az nem árt, ha van valami olyan gondolatunk, ami esetleg még addig nem nagyon volt föllelhető. Itt én nem biztos, hogy ezzel a világos háttérrel dolgoztam volna, ráadásul ha a hátteret megnézzük, akkor arra figyeljünk, hogy döntsük el, hogy egy ilyen high key túlvilágított stílust akarok-e hozni, vagy korrekt tónusokkal dolgozom. A kép jobb és bal oldala most ebben differenciában van, ami inkább tűnik nekem a világítás pontatlanságának, mint átgondolt koncepciónak. Összefoglalva: jó a modell, jó a smink, minden rendben van, a pózon egy picit javítanék, elhagynám ezt a sárgásbarna tónust és valamennyit talán mozdítanék a modell fején, hogy kevesebbet kapjak a hajból, és többet kapjak a másik oldali profilrészből, ettől még takarhatnánk a szemet amennyire akarjuk, de az arc nekem fontosabb és izgalmasabb, mint a haj. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

pontosítok. ne csonkoljunk. ez 90% és 10% hogy ha kell, akkor én itt ott csonkolnám, ahol kb a harisnya gyűrve van.

Köszönöm Zsolt az elemzést, hasznosak voltak a felvetéseid!
Azonban a könyök vágás dolgon picit fennakadtam... Minden hol azt sulykolják az emberbe, hogy nem vágunk izületeknél, nem csonkolunk.

Igen, a glamourba jól beleillik, és akkor az öltözék rendben van.

Akkor jól sejtettem milyen kategóriára gondoltál ;)
Majd mutatok később ilyet is, de ez a kép szerintem inkább a glamour kategóriába tartozik. Legalábbis szándékaim szerint, ami nem jelenti azt, hogy sikerült is beletalálni :)

Nos, nekem ez a kép beállításban, kifejezésben valahol a magazin-fotó és a divatfotó műfajába tartozik. Mindkét műfaj manapság igen magas mércét állít a kép élességével, a megvilágítással és a beállítással szemben. Ezt a mércét ez a kép nem üti meg. Persze lehetne mondani, hogy dehogyis aspirál a kép ezen műfajok bármelyikére is, ez csupán egy emlékkép, ezért igénytelenebb. Az emlékképhez azonban túl mesterkélt a beállítás és a modell ruházata (fekete kesztyű, fekete melltartóval).

István, Sándor, köszönöm az értékeléseteket!
István, tökéletesen jól látod, de talán a meghittség nem is követelmény ebben a leckében ;)
Sándor, kérlek fejtsd ki picit mire gondolsz! Egyrészt az is kérdésem feléd, hogy ezt milyen műfajnak gondolod, másrészt pedig, hogy milyen hibákat találtál. Előre is köszönöm!

A baj az, Attila, hogy ha erre a műfajra adjuk a fejünket, akkor technikailag tökéletes kell legyen a kép.

Tényleg csábítani akar a fotó, bár számomra ez amolyan hideg csábítás. Az aranyszőke hajjal félig takart arc, az enyhén nyitott ajkak, a kitárulkozó póz, a kecses alak, kontra az átható, szuggesszív, várakozó tekintet... Én úgy érzem, valamilyen javakra hajt, aki így csábít - mintha itt nem az érzékiség dominálna (meghittségről, közelségről-közvetlenségről, puhaságról, és egyéb romantikus csábítási kellékekről nem is beszélve)
Nem tudom, jól látom-e, hogy ez rideg valóság, és nem forró álom...?

Természetesen a laikus fotósok tévedési jogát fenntartom magamnak :)

Szia Zoltán! A koncepció, pusztán a csábítás. Minden apró dolog amit megemlítettél ebbe az irányba hat szándékaim szerint. Szerintem ebbe a képbe nem is kell mást belegondolni, tipikusan olyan a helyzet, hogy inkább arra kell figyelni, hogy hat e a nézőre vagy nem ;) Ha igen, akkor elértem a célom, ha nem, akkor valószínűleg nem jó a kép... Köszönöm, hogy írtál, szép napot!

Wáó, itt aztán van mire figyelni... A kéz kicsit pofon előtti, kicsit integető, a szem kicsit haragos, kicsit csábító, a has kicsit merész, a haj kicsit rejtőzködő, a melltartó intim, a kesztyű meg nagyestélyit idéz. Van kapcsolat köztük? Mi volt a koncepció?

Új hozzászólás