Fantasztikus a macsek, tényleg főúri, vagy főasszonyi, ahogy figyel a maga nyugalmából. Két megjegyzés az utómunkához. Egyrészt az a fal, vagy ajtó, ami balra van, sok, szelektíve vissza kéne belőle venni valamennyit. A cica háta és végződése pedig nagyon beleolvad a háttérbe, ott meg tónusban előrébb kéne hozni valamennyivel. Azért mondom ilyen határozottan, hogy az utómunkával kell ilyen esetben dolgozni, mert ott és akkor nyilván az ő türelme sem végtelen, hogy a világítást korrigáld, de ezt a képfeldolgozó szoftveredben meg tudod tenni, és érdemes is még vesződni egy picit vele, mert a kép mindemellett jó. (hegyi)
értékelés:

A portrékról már volt szó a HetiHegyiben, de fogok még rá időt szentelni, mert azt hiszem, hogy van egy fontos kérdés, amit meg kell beszélnünk. Ez pedig az, amikor hozzánk közel álló emberről készítünk fényképet, főképpen, ha a gyerekünkről van szó, akkor ez nagyon nehéz kérdéssé válik, pontosan attól, hogy nem tudunk kellő távolságtartással lenni a téma iránt. Magyarán elragadnak azok az érzelmek, amik nem biztos, hogy a kép javát szolgálják. A kép, amit beküldtél, az egy nagyon érdekes és izgalmas helyzetet mutat és maga a témafelvetés az abszolút jó, mert egy olyan helyzetet ábrázolsz, ahol a szereplőd az ablakon kinéz és mereng, de tulajdonképpen attól válik általánossá a közlés, hogy nem mutatsz semmi konkrétat abból, hogy mit néz. Az ablak, az csak egy jelzés és ettől mi nézők bármit beleképzelhetünk, hogy min is mereng a lány a képen. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a néző keres valamiféle kapaszkodót, el szeretne indulni ebben a történetben valamilyen irány felé és ebben csak a képi jelek segíthetik. Több ilyen képi jel is felfedezhető ezen a képen, viszont nem 100%-ig biztos, hogy a néződ számára egyértelmű iránymutatás lehet. Az egyik az maga a kép olvasata, tehát, hogy a modell jobbról bal irány felé néz. Azt hiszem, ezt már mondtam korábbi elemzésnél is, hogy ez a múltba révedést mutatja. Tehát a történet az úgy néz ki, hogy ha egy időtengelyt ábrázolsz, akkor baloldalra esik a múlt és a jobb oldal felé esik a jövő. Valószínű, hogy ez a fajta meglátás a matematikából is jöhet, mindenesetre, ha a képet olvassuk, akkor ez egy szempont. Tehát ez azt jelent, hogy ha ezt elfogadjuk, akkor kimondhatjuk, hogy a szereplőd valamit a múltban keres, azon mereng, valami megtörtént eseményen. Az is egyértelmű, hogy ez nem egy törvényszerűen vidám történet, nincsen mosoly, nincsen semmi olyan pozitív sugallat, ami afelé vinne minket, hogy ez egy örömteli helyzet. Nem azt mondom, hogy szomorú, de mindenképpen melankolikus üzenet. Amiért azt mondtam, hogy fontos kérdés az amikor modellel dolgozunk és főleg nehezített pálya az, ha a modell rokonunk, barátunk, ismerősünk vagy családtagunk, mert egy portrénál mindig fontos kérdés ,hogy mit is akarunk a modellel kezdeni. Vagyis az, hogy ki akarunk-e belőle hozni valami maximális pozitív üzenetet vagy a személyiségéről akarunk beszélni, és ha nem egyértelműen egy irányba mutatnak ezek a jelek, akkor tulajdonképpen ez a kérdés nyitott marad. Szóval adva van egy nagyon szép lány - és itt most nem csak erről a képről fogok beszélni, hanem általánosságban a képekről, amiket mutatsz róla - és valamiért ezt a lányt te mindig beteszed egy melankolikus, szomorú helyzetbe és ezt keresem, ennek az indokát vagy ennek a miértjét, hogy vajon mi lehet az az ok, amiért te őt így szeretnéd viszont látni, mi az, amiért nem engeded őt még az életkorának megfelelő helyzetbe sem, abba, hogy ő nyitottan és vidáman nézzen a jövőbe. Mondhatod, hogy ez egy furcsa okoskodás, mégis azt gondolom, hogy van ebben kérdés és erről jó lenne, ha majd beszélgetnénk itt a kommentekben, hogy te mit gondolsz erről. (hegyi)

Ez szép. Finom és érzékeny kép. Szeretnék egy szusszanásnyi teret még köré, de ez igazából akkor fontos, ha kiállításra kerül majd. Jó pillanat, benne a mozgás, a szabadság élménye is, és jó ez a hosszabb expozíció is. Az az érdekes, hogy eszembe jut róla Picasso galambja, az, ahogy pár vonallal ábrázolhatóvá válik egy madár, és itt is erről van szó, hogy néhány folt, vonal, tömeg, és mégis madár, miközben ha elvonatkoztatok, akkor ezeknek a vonalaknak a ritmusa is nagyon izgalmas, a madártól, a madárságtól függetlenül. (hegyi)

Az üzenet úgy hiszem, könnyen dekódolható, és a fények, a formák is szépek. Amin elgondolkodtam, hogy mi az, amitől valahogy nem akar ez egybegyúródni mégsem. Túl távol lennének? Vagy túl le van vágva az aljuk? Nem tudom, ez is, az is lehet, de most valahogy a köztük lévő tér ural mindent, ők meg így a szélre szorulva léteznek, a két nővér, szóval meg kéne ezt fejteni, hogy mi lehet az ok, hogy lehetne ezt úgy megfogni, hogy ne akarjak a két növény között elnézni a semmibe. (hegyi)

Azt gondolom, hogy a hegedűvel a legjobb, ami történhetett, az nagyjából egyébként ez. A kompozícióval vannak problémáim, egy kicsit a világítással is, de az nem rossz, hogy oda került maga a hegedűs. Egyrészt az a problémám, hogy alul és felül, de főképp felül ez nagyon szűk, miközben oldalirányban lötyögünk, és egy kicsivel több fény nem ártana a középtónusokból. Nagyon szépek a feketéink, meg nagyon jó a világítás a testen, maga a hús életszerű, de minden más annyira a mély tónusok felé visz, hogy ez az ing sem tud élni, a fekete a feketén eleve nem egy könnyen fotózható, de azért megoldható probléma, úgyhogy ez most egy két csillagos megoldás. Azt szeretném kérni, hogy kezdj el gondolkodni azon, hogy esetleg gyakorlat képen mutatsz egy pár olyan megoldást, ami a fekete a feketével való fotózásról szól. Tudom, hogy a digitalizálása sem egyszerű, és a webes közlés sem, de ez azért lenne fontos, mert itt most abszolút elvesztettük az egésznek a térbeli funkcióját. (hegyi)
értékelés:

Hát, lehet, hogy megutálsz egy életre, de azt hiszem itt az ideje, hogy kertelés nélkül beszéljünk, főképp, mert néhány képed már bizonyította, hogy képes vagy arra, hogy megoldj dolgokat képileg. Az a helyzet, hogy ijesztőek ezek a gyerekfotóid. Egész egyszerűen félelmetesek, mintha valami horror-thriller képkockái lennének, és a szereplőd a következő pillanatban a kislapáttal kiásná a nagymamát, vagy fejbe vágná a nézőt. Hogy ez mitől van, együtt kéne megfejtsük, itt most a haj, a mosolytalan száj, a vádló tekintet mind belejátszik ebbe, és ami miatt ezt most leírtam az az, hogy nem az első gyerekfotód, ami ilyen, sőt, igazából mindben bujkál valami szomorú riadtság, valami borzalom előszele, valami dráma. Ha ez a cél, oké, én ezt is el tudom fogadni, sőt. De úgy sejtem, hogy nem így akarod. Vagy tévedek? (hegyi)

Bár nem nagyon értem a leiratot, hogy mi az, ami neked ebben a mesterséges, és a természetes harmóniája, de azt kell, hogy mondjam, hogy ez a képi megoldás finom tónusokkal dolgozik, jó a dinamikája, kifejezetten beleszerettem ezekbe a zöldes-sárgákba, amik a mezőn létrejöttek. Tulajdonképpen egy mesekönyv illusztrációjaként is megállná a helyét. Azt nem nagyon értem, hogy miért ebben a kivágatban kapjuk meg ezt a megoldást, mert nekem még pont kellene ebből a zöldből, tehát ez még most kilóra nem adja ki. Ha kapnék még egy ujjnyit ebből, akkor a képarányt is jobban érezném, lenne előterünk, ahonnan ez a ritmus úgymond elindul. Ez az, amit én még hozzá tudtam tenni, ez egy jó kis játékos kép! (hegyi)
értékelés: