Nagyon jók a modelljeid, azzal nem tudok nagyon mit kezdeni, hogy most ennél a képnél miért innen fotóztál ahonnan. Nem eldöntött az, hogy ez egy teljesen oldalirányból készített portré akar lenni, vagy pedig egy olyan irányt kerestél, ami némi elforgatásból mutatja ezt a hölgyet. Én azt gondolom, hogy erre utal az is, hogy a haj hátrafésülődött a váll mögé, ez már eleve valamennyit nyit ezen a téren, elfordít a modellen, erre lehet, hogy érdemes lett volna még ráerősíteni, és talán a másik arcfélből is valamennyit adni. Ha az előretekintés lenne a fontos, és az, hogy ez egy teljesen oldalirányból készített profil legyen, akkor a másik oldali hajjal is valaminek kellett volna történni ahhoz, hogy az arcnak az éle a háttérrel egy jó ritmust tudjon adni. De ez a kisebbik problémám. A nagyobbik abban leledzik, hogy valamiért most a kép fölső részéhez hozzáadtál majdnem egy ujjnyit, ami viszont a kép aljából hiányzik. Ha még döntesz ezen a kamerán, akkor ez megoldódik, de akkor még erősebb lesz a fentről lefelé kommunikálás. A szemsík, ahonnan mi ezt az egészet nézzük így is feljebb van, mint a modell szemsíkja, tehát így is megvan egy leheletnyi ebből az alávetett helyzetből, de még egyszer mondom: nem nagyon tudom értelmezni a térelosztást a fej körül. Érdemes lenne azon gondolkodni (ez sokszor fordul elő hibaként), hogy a gyereket, a kiskutyát, az alacsonyabb embereket milyen magasságból fényképezünk. Erre azt tudom mondani, hogy ezt régen megoldotta a tüköraknás fényképezőgép, mert azt eleve lejjebb tettük, és ezért, ha megfigyelitek azokat a képeket, amiket ezekkel készítettünk, Rolleiflexszel vagy akár Hasselbladnak a tüköraknás verzióival, ez a probléma kevésbé van jelen. Személyesebbek is azok a képek, sokkal belsőségesebbek. Amióta a szemünkhöz emeljük a kamerát, azóta van ez problémaként, hogy függ a fotós magasságától az, hogy hova helyeződik ez a dolog. Én erre azt tudom mondani, hogy akkor roggyantani kell, nagyobb terpeszbe kell állni, szóval mindenképpen valamilyen megoldást kell keresni arra, hogy a szemmagasságunk ne vigyen túlságosan fölfelé minket. Kettő csillagot adok, de az irány tetszik, nagyon jó, hogy végre egyszerűsítünk. (hegyi)
értékelés:

Furcsa, mert olyan, mintha ragaszkodnál ehhez az egész glamouros őrülethez. Boris Vallejo-t tudom neked mondani párhuzamként, ő az IPM-nek volt a „házi szerzője”, gondolom örült az IPM neki, hogy összeszedte a képeit, aztán nem tudom, hogy fizettek-e rendesen neki jogdíjat, mindenesetre az a világ jön itt le. Na de hát Vallejo egy airbrush művész volt, ezt nem árt tudni. Itt most valami hasonlatos dolgot látunk, csak tessék megnézni azt, hogy mi történik a háttér és a modell viszonylatában. Egy gyönyörűen túljátszott helyzetet kapunk a modellel, csillog a bőr és minden oké, nagyon szép a textil, bár a háton nem teljesen korrektül van elhelyezve a ruha, de ez kis hiba, és közben be van állítva egy ajtóba. Én se tudnám ezt jobban megcsinálni, ha nekem kellene egy ilyen boltíves műterméskő falat felépítenem. Ez a kettő itt nekem nem nagyon jön össze, ez a háttér és a modell viszonylatáról szól. Ami a modellt illeti, nagyon szép, nagyon izgalmas, nagyon szépek a vonalai, nagyon kecses, mindazonáltal azt hadd tegyem hozzá, hogy ebben a formában a két kezével nem biztos, hogy valamit tudunk kezdeni, de kicsi esélyét látom annak, hogy ebbe ne manipuláltál volna valamit bele, ami a modellt illeti, és ettől az egész olyan puhácska lett. Ami pedig a vágyat illeti, ez olyan vágyacska, erre komoly tétekkel nem mernék fogadni, hogy itt a vágy be is fog teljesülni. Eljátszott a dolog, csináljunk olyat, mintha vágynék rád, te pedig csinálj úgy, mintha kacérkodnál, csak ez a „csinálj úgy” most lejön az egészről. Talán a gesztusok nem elég természetesek, talán a beállítás sem elég természetes, lehet, hogy túl sok időt fordítottál ennek a beállításnak a megtervezésére, és a modelled már belemerevedett ebbe a pózba. Lehet, hogy túl sok gondot fordítottál a hajra, nem tudom, valahogy az egész nekem olyan iskolás. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan fotós van, aki megnyalná a tíz ujját, ha technikailag ezeket kivitelezhetné, amit meg tudsz csinálni, Attila, de nálad nem is a technikán érzem a fő kérdéseket, hanem az ízlésnél és az esztétikánál. Ott kellene valahogy részben visszafogni magad, amikor édesítesz, részben pedig felfokozni azokat az érzelmeket, amik egyébként minden emberben ott vannak, nem kellene félned attól, hogy drámaibb színezeteket is be tudj vinni a képeidbe, még akár a vágyba is. A vágy sosem egyértelmű ügy, kicsit foglalkozz azzal, hogy mit jelent számodra a vágy, és akkor ez a lecke is meglesz. Ismétlés. (hegyi)

Örülök neki, hogy az újabb képeken már érezni annak a hatását, hogy Attila fontolóra veszi azokat a dolgokat, amiket itt elmondunk az elemzéseknél vagy akár a kommentároknál, és nagyon remélem, hogy nem érzi úgy, hogy itt bármiféle drasztikus agyműtétet akarnánk rajta végrehajtani, egyszerűen arról van szó, hogy a képei technikailag túl jók ahhoz, hogy esztétikailag ne legyenek a helyén. Ennél a képnél most úgy érzem, hogy ez egy jól megoldott ritmus. Mindazzal együtt, hogy tökéletes akkor lenne, ha nem lenne ott a hüvelyujj mögött az a világos forma. Lehet, hogy az a pólód, vagy ing, ami ezt hozta, az ott nem annyira szerencsés, de gondolom, ezt te is érzed, hogy ez a kép igazán erős akkor lenne, ha a felénk mutató kéz és a háttérben derengő arc lenne csak rajta. Az egésznek van egy transzcendens iránya is, tehát a Torinói lepel hasonlatos ahhoz, ami a háttérben most létrejön. Ha ezt a képet megcsinálnád, és ügyelnél arra, hogy mi történik a háttérben, és ha össze akarod kötni a fej és a kéz formáját, akkor azt akár úgy tennéd, hogy félmeztelenül csinálod meg, tehát ha fel is dereng valami, az természetes forma legyen, a tested formája, akkor szerintem ezt a képet lehet, hogy el is lehetne akár adni, mint illusztrációs kép. Megvan a három csillag, a leckemegoldás is, de még mindig azt mondom, hogy jó lenne egy ismétlés ezzel. (hegyi)
értékelés:    

Az angolszász világ tud meglepetéseket okozni a turistának, ha jól emlékszem, a kereszteződéseknél még az is ki van írva, hogy merre kell fordítsuk a fejünket, hogy nehogy elcsapjon minket valami, és ebben a beállításban, ebben a szögben ez a kép egy jó ritmus. Amit le is sötétítettél a kép bal oldalán, ott én valamennyit vágnék is belőle, ott a Ford mögött még feszesebb lenne az egész. Valljuk be, ezt a képet a kis mélységélesség viszi el a vállán, és a kevéssé jellemző látószög, vagyis a technika, ami nagyon fontos, hogy pontos legyen, de tartalomban is kell keresni az egyedit, az egyszerit, hogy a kép több lehessen, mint egy vizitáció professzionális eszközökkel történő dokumentálása. (hegyi)
értékelés:

Nem mondom még egyszer el a színezést, sokszor megbeszéltük, túl vagyunk a kérdésen, jó ez a vademberes beállítás. Talán azt is mondhatom, hogy azért lenne érdemes ezekkel az önportrékkal dolgozni, mert büntetlenül kipróbálhatod saját magadon akár a high key, akár a low key, vagy az összes technikát, és könnyebben fogunk tudni róla beszélni, már csak azért is, mert nem befolyásol minket az a fajta érintettség, ami egy kisgyereknél létrejön. Én most ezt egy jó portrénak gondolom, mindazzal együtt, hogy talán kicsit szűk ez nekem fönt és lent. A pólóívet be lehetett volna fejezni, és ez a hajmennyiségből is ráférhetne még a képre. Nem azt mondom, hogy minden egyes hajszálnak rajta kell maradni, ha ez fölfelé is egy ilyen rendezetlenséget mutat, de azért ennél egy kicsit talán többet érdemes lett volna hagyni. A másik irány pedig az, hogy ha nagyon szeretnéd ezt a szúrós tekintetet érvényesíteni, akkor talán kevesebb fény kellene a homlokra, mert most az nagyon világít. Megvan a leckemegoldás, szuper, de én várnám ezekre a leckékre még a megoldásokat. (hegyi)
értékelés:    

Ez egy jó ritmusú, jó megoldású kép, a sztori abszolút értelmezhető. Az arányokkal van némi problémám, mégpedig az előtérrel. Nem tudom, hogy ebből a mólóból mit lehetett volna még adni, mennyi volt ebből még esetleg, kicsit én most szűknek érzem. Mindezt arányítom ahhoz, ami a kép középtere, ami a hullámzó víz, és a háttér része a parttal és a dombokkal. Valahogy most ez az arány nagyon egyforma a kép fölső és alsó részében, szinte dekára annyit kapunk a mólóból, mint a túlpartból, miközben itt a móló a fontos, mert azon zajlik a történet. Az ötlet tetszik, és ez egy jó hangulatú fotó. (hegyi)
értékelés:

Megleptél ezzel a képpel, mert megvan ennek a képnek a szürrealitása, az elvontsága, a bizarrsága is akár, van ebben nagyon sok izgalom, miközben mintha átzuhantunk volna egy másik irányba. Most itt annyira sikerült elvonttá tenni az üzenetedet, hogy nem is biztos, hogy tudom dekódolni. Valószínű, hogy azoknál a rétegeknél, amikkel dolgoztál, veszett el a téma. Ahogy látom egy inverzbe fordított helyzet is van, talán egy portréval, de ember legyen a talpán, aki ezt megfejti. A néződnek nem hagytál elég kapaszkodót ahhoz, hogy végig tudjon menni azon az úton, amely úton haladva te idáig eljutottál. Márpedig az nem árt, ha a nézőt nem veszítjük el félúton. Vagy azt mondom, hogy oké, vegyünk egy teljesen elvont üzenetet, ahhoz ez pedig túl tárgyias, ezek a számok meg a mutatók nekem túlságosan határozottak ahhoz, hogy ez működjön abban a formában, hogy ez egy elvont, absztrakt üzenet. (hegyi)