Korlátozott szabadság

Korlátozott szabadság

Érdekes ez az irány ezzel a képpel, mert most két dolog vitatkozik bennem: az egyik a haj játéka a szélben, ami nagyon szép és izgalmas, a másik pedig az arc. Most lehet, hogy egy nagyon drasztikus dolgot mondok: ez a kép számomra akkor lenne érdekes, ha félbevágnánk az arcot az orrnál, és csak az arc egyik felét mutatnánk, és elvállalnánk azt, hogy minket itt a haj érdekelt. Titokzatosabb is lenne az egész, jót is tenne a képnek, mert azon kívül, hogy most részedről nem eldöntött, hogy mire figyeljek, mert a szemet nem vezeted, ettől a néződ is bizonytalan, de ez egy dolog. A másik dolog az, hogy annyi forma van bekapcsolva: a haj, az arc, a sál, a kis kabát, ezért nekem ez egy kicsit "zajos", miközben, ha megfigyeled, ebben a képben az egyediség és a megismételhetetlen az inkább a haj. Én arra tenném a voksomat, hogy érdemes lenne ezzel még dolgozni úgy, hogy ezt végiggondolod, mert a világítás kettéviszi a figyelmet a kompozícióban, egyrészt figyelnék az arcra, de ahhoz túl izgalmas az, ami a hajnál történik, miközben az arc gesztusai is jók. Ha én lennék te, akkor én ezt az arcot kettévágnám, a hajnál lényegesen nagyobb teret hagynék, és akkor valóban egy olyan kép jöhetne létre, ami a nézőnek is emlékezetes marad, és egyértelmű lesz számára, hogy miért. Azért mondtam neked néhány képpel ezelőtt, hogy jó lenne elgondolkodnod azon, hogy valóban a saját gyerekeidet akarod-e fotózni, mert jelen pillanatban úgy érzem, hogy befolyásol az apai büszkeség, az apai érzelem, az az attitűd, hogy a lányaidról van szó, ezért lényegesen kevésbé mersz kritikus, őszinte vagy keresetlen lenni a képeiden. Ezek fontosak lennének. Miközben gyönyörű a haj, szívem szerint én ezt visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

Hozzászólások

Köszönöm Zsolt az elemzést!
Megvan az említett félbevágott verzió :) Én nagyon szeretem azt a képet, ha gondolod feltöltöm a leckébe ;)
Attól, hogy a lányaim vannak ezeken a képeket, én fotóként nézem őket, és nem zavar, ha negatív kritika éri a képet, ne zavartassátok magatokat emiatt :) Nem őket éri a kritika, hanem a képet, a fotót, én ezt nem mosom egybe.

Köszi, Nyözö :) Abszolút így értettem én is a korlátozott szabadságot :)
Köszönöm, hogy írtál :)

Egyébként a high-key nem is egy nagyon modern dolog :) Már az 50-60-as években is használták ezt a technikát, szóval a konzervatív jelző lehet, hogy nem is helyénvaló :)

Ez tényleg kedves portré lett Zati, a cím több tekintetbe visszaköszön a képen. :)
Ott a szél, a szabadság ami lengeti a haját a lánynak, de mégis szelíden meg van kötve azzal a sállal. Szelíd kötés, ami inkább kötődés. Persze ez is korlátozza a szabadságot, mint nyilván a fiatal lányt is korlátozza a teljes szabadság megélésében, szolidan a szülői szeretet.

Szerintem ez a stílus sokkal jobban bejön nekem, ami lehet valóban az én konzervativizmusom, túl egyszerű agyműködésem stb. miatt. Remélem nem értettelek nagyon félre...

Új hozzászólás