Idén is többször elhalasztották Révfülöpön a Balaton átugrást, végül a hétvégén megrendezett eseményen csak egy vállalkozó akadt.

Nem tudom, valami nekem ebben hibádzik, most ezt boncolgathatom, hogy mitől van, de egy biztos: nem nagyon érzem azt, hogy a címmel itt bármilyen kapcsolat lenne. Ugrik egy lány a parton. Ennél nem nagyon történik sokkal több. A leirat meg a cím próbál ezen valamit segíteni, de a képen meg kellene történnie annak, amit most olvasunk. Tegyük át ezt a szorgalmiba, oké? (hegyi)

Kedves Attila, ez a kép erős érzelmeket mutat, jól összpontosít a modellre, egyetlen meglátásom, hogy a modell válla mögötti fény, ami a kép jobb oldalán látható, akár 2-3 fényértékkel is lehetne sötétebb, mert most azáltal, hogy világos tónust kapunk, megosztódik a figyelem a modell arca és a háttér között, onnan várunk valamit, és nem az arcra figyelünk. Ez is lehetne egy izgalmas út akár, hogy a feszültséget a háttérrel fokozzuk, de akkor egyrészt nagyobbat kell nyitni, másrészt formailag valaminek kell akkor ott történnie, és akkor értelmet nyer a világítás osztása. (hegyi)
értékelés:

Én elvonatkoztatok a címtől, mert azzal nem tudok mit kezdeni, hogy ki ment szabadságra: a fotós, és letette a fényképezőgépet, ami automatán exponált, vagy a kisfiú ment szabadságra, de honnan, azt nem tudom, vagy ez egy családi fotó, hogy mindenki szabadságra ment, és akkor készült? Szóval a cím nekem kicsit talányos. Maga az ötlet nem rossz, csökkenti az élményt nekem az a félkör, ami a képnek a bal alsó részénél itt van, lehet, hogy az vízcsepp, vagy ott is valami víz fel akar buzogni, nem tudom. Még egy dolog: nem tudom, hogy ez a kisfiú saját termés-e vagy idegen, de ha saját, akkor talán ezt a gatyát le lehet róla venni, és a kisgatya is pont elég lenne, kevéssé lenne ez hangsúlyos a testen, most nagyon lóg ez az egész. Lehet, hogy aranyos egy gyereken ez, hogy milyen vagány, de most ennek a képnek a hangsúlyát elviszi az a nagy fekete tömeg. De az egész egyébként nekem rendben van, ez a két kis hiba megvan. Hozza az élményt a nyárral, megvan minden, a három csillagot meg tudom adni, de a javításban, vagy a későbbiekben ezekre is érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés:

Fák

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

(Nemes Nagy Ágnes)

Nagyon szép gondolat, amit megfogalmazol, képileg is egy nagyon jó ritmust hoztál, ami a kompozíciót illeti. Egy dologgal nem értek egyet: a mélységélességgel való játék. Ha elkezdünk a fényekkel játszani, és észrevesszük ezt a gyönyörűséget, ami a levélen létrejön, akkor én nem tartom jó ötletnek azt, hogy még pluszban bekapcsoljuk a mélységélességgel való játékot is, és ilyen kis mélységélességet hagyva életlenben tartunk lényeges részeket. Itt pontosan az lenne az izgalmas, hogy ezt az egészet nagy mélységélességgel, két dimenzióra hozva, a struktúrákkal és a fényekkel kezdjünk el játszani, és a néző szeme bolyongjon ezen az egészen, és megtalálja ezt a ritmust. Ha minden igaz, ez egy fikusznak lehet talán a levele, nagyon szépek ezek a növények, nagyon szépen öregszenek, szépen pusztulnak ezek a levélritmusok. Nekem a problémám itt a mélységélességgel van, nem tartom mindenütt üdvözítőnek a kis mélységélességet. Tudom, hogy ez, főképp amióta a digitális technika fölpörgette az objektívgyártóknak a kíváncsiságát, és 1,8-as, 1,4-es vagy még kisebb mélységélességgel rendelkező objektíveket is gyártanak, a fotósok ezt előszeretettel kihasználják. Izgalmas, hogy szétfolyik az egész, és egyszer csak valami karctűélesen berobban az arcunkba, ez valóban egy új megközelítés tud lenni, a tárgyiasság elutasítása, de van ebben valami líra is. De tessék észrevenni azt, amikor a líra megvan magában a tárgyban, a fényben, és oda még több líra nem kell. (hegyi)
értékelés:

Illusztráció Radnóti Miklós: Tétova óda c. verséhez...

Ahogy látom, ez egy versillusztráció lehet, kapunk egy videót hozzá. Kicsit hasonló a helyzet ennél a képnél, mint az előző elemzett vízparti képednél, hogy oké, jók ezek a kis buborékok, nem nagyon értem, hogy mi hozta létre, de vegyük úgy, hogy oké, nem tudom, hogy mit ábrázolunk, nem tudom, hogy miért készült a kép. Ha nincsen valami konkrét húzása ennek, ha nincs valami olyan ritmus, amit bekapcsolsz, hogy igen, de az előtérben ott sejlik valami, egy madártoll, vagy mindegy mi, akkor ez az egész a te víziód marad, és nem fogod tudni bevonzani a nézőidet. Javarészt ez egy olyan feladat, még ha csak illusztrációnak is vesszük, aminek nem csak egy hangulatot kell tudnia hozni, hanem valamilyen irányba el kell tudnunk mozdulni, és ha ennyire nyitva hagyod az ajtókat, akkor nem tudom, hogy a néződ mibe tud kapaszkodni. A színfoltokba kéne, vagy ezekbe a pöttyökbe? Mi az, amiből a nézőnek építkeznie kellene? Ezzel ezért nem tudok mit kezdeni. Amíg az előző, vízfelületesre azt mondom, hogy abban van valami festői irány, ott tényleg egy nagyon kevés hiányzik, ez a képi megoldás most nekem öncélú. (hegyi)

Attila, az a helyzet, hogy ez egy gyönyörű megfigyelés. Tillai Ernőt nem tudom, hogy ismered-e, tessék utánanézni, neki egy teljesen más technikája volt, de nagyjából a megfigyelése hasonló volt. Ő azt csinálta, hogy zselatinnal összepacsmagolt üveglapot tett az exponálás előtt a gép elé, és azzal fényképezett, vagy pedig a nagyításnál a fotópapírhoz tette ezt a zselatinos dolgot, és ezzel egészen festői, pointillista képeket hozott létre. Annó ő megcsinálta azt, amit ma már a fotosoppal egy kattintással meg tudunk csinálni. Ez egy fontos megfigyelés lehet, javaslom, hogy figyeld azt, hogy ő miket csinált, adhat inspirációt. Amit ennél a képnél látok az, hogy ez egy nagyon szép játék, de nekem hiányzik belőle az utalás a valóságra. Ugye ez egy vízfelület, amiben tükröződik valami, valamilyen növényzet, lehet, hogy még valami épített dolog is, de nem ártana valami trükköt, valami geget még találni hozzá. Nem minden áron keresem én ezt, csak azt értsd meg, hogy most, jelen pillanatában, ez a kép így önmagában olyan, mintha egy háttér lenne valamihez. Ha ezt most tényleg egy impresszionista festményként próbálod megnézni, akkor erről hiányzik az a táncosnő, aki végiglibeg a parton, hiányzik az a bármilyen más főszereplő, aki ezt a történetet egyedivé teszi. Ez olyan, mint egy színpad, de a színpad háttere, az a színpadi tér, ahol majd a dráma, vígjáték, vagy bármi kis bohózat létrejön. Ha ez egy tájkép, akkor is azt mondom, hogy, ha megfigyeljük ezeket az impresszionista tájképeket látjuk, hogy határozott formákat hoznak létre, még akkor is, ha egy érdekes ecsetkezeléssel dolgozik a festő. Egyébként nagyon szép az, amit megláttál, és tömegelhelyezésben teljesen rendben van. Erre én megadom a három csillagot úgy, hogy egyezzünk meg, hogy próbáld ezt végiggondolni, és esetleg, ha arra jársz, akkor ezt valahogy kipróbálni, hogy hogyan tudod ezt megvalósítani, mert szép ez a kép, de a szépség romlandó árucikk, önmagában kevés. (hegyi)
értékelés:

Friss ropogós kép...

Nagyon jó ez a ritmus, amit itt létrehoztál a felhőkkel, ahogy a felhők a sziklákra rímelnek. Az a furcsa, hogy itt most megnéztem, hogy vízszintes-e a vízszintes, és igen, de mégis olyan érzése van az embernek, mintha picit ez az egész billenne jobbra. Tömegben, ahogy elindulnak a fák, a bokrok, ez már eleve billentené az egészet, ráadásul a felhők is ezen a középponton picit jobbra helyezkedő részen vannak, és az egészet a figurának és a kőtömböknek kellene visszabillentenie. Ezek szerint, ahogy én most látom, ez nem történik meg. Annyit megtennék utómunkában, hogy a kő részre egy pici maszkolást rátennék, egy picit sötétebbre venném a partot, ez jót tenne neki, és lehet, hogy visszabillentené az egész képet. Nem sokat, de egy keveset visszább kellene venni. A kép teljesen rendben van, és jól szimbolizálja azt is, amiről beszélni akarsz, bár megint nem értem, hogy miért nem tudsz fekete-fehér képet csinálni. Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy valamilyen színt be kell kapcsolni? Itt van egy zöldes-sárga valami, minek? Kérlek, hogy ezt mondd el, hogy mi az, ami téged ebben ennyire erősen vonz, mi az, ami taszít abban, hogy valami csak fekete és fehér legyen? Nem értem. Ez másnál is előfordul, mintha megijednétek attól, mintha elbizonytalanítana, hogy ha valami fekete-fehér, akkor az túl kemény, elveszthetitek az érzelmi közelítést - de ez nem így van. Az igaz, hogy a monokróm kép hangsúlyosabbá teszi a kompozíciót és ha valami nem stimmel, talán hamarabb kiderül, de épp az a baj a színezett tónusokkal, hogy nem időtállóak, igen gyorsan meg lehet unni őket. Még egyetlen dolog: a képnek a 2/3-ára ráférne egy pici tónusmódosítás. Ha magány, ha hiány, akkor ahhoz nekem ez vidám. Nem kell ehhez nagyon sok, egy nagyon picit kellene visszább venni az egészen, és akkor működne. Megvan a három csillag, de nekem ezek érdekes dolgok, hogy mi lehet az oka annak, hogy mindent megpróbálsz legömbölyíteni, az éleket, hogy ne vágjon, ne bántson. Van az egészben egy elnézéskérés, és nem tudom, hogy ez miért van, ezt majd fejtsük meg. (hegyi)
értékelés: