Itt is van egy kékes valami, megérteni nem tudom, de elfogadni kénytelen vagyok, hogy Attilánál ezek szerint egy ilyen kötelező stíluselem akar lenni, hogy minden valamilyen színben játszik - majd kíváncsi leszek, hogy ha falra kerülnek a képek, mert előbb-utóbb falra fognak, akkor hogyan fogod kiállításba rendezni, a hol kék, hol lila, hol zöld, hol sárga színeket, hogy abból milyen csiricsáré helyzet fog kijönni a falon. Erre tessék odafigyelni, hogy ez kiad egy alkotói irányt is, és lehet, hogy egyesével mindegyiket meg tudod indokolni, hogy miért nem fekete-fehér a fekete-fehér. Ott érdemes lesz újra elgondolkodni azon, hogy muszáj-e ezeket a színezéseket meghagyni. Ennek ellenére a kép három csillag, sőt, a leckemegoldás is megvan, ez tényleg egy olyan kép, aminek megvan a lírája, az üzenete, a ritmusa, ez így van rendben, ahogy van. Jó pillanat, és attól finom, hogy nem akar tárgyszerű lenni, mersz vele érzelmeket kavarni a nézőben, emlékeket, és miközben biztos megvan a saját sztorid hozzá, de a néző szabadon tud az általad finoman felállított keretek között saját mesét is elindítani. A színeken kívül én mindennel egyetértek, köszönöm. (hegyi)
értékelés:
Jó, arra értettem, hogy ez nem kifejezetten zámbó-specifikus háklim. :)