Zoli, köszönöm. Igyekszem, nekem a feladat épp az, hogy ne dumáljak túl. :) Ha sikerült, az boldogság. Nekem.

István, erre írtam a magam verziójára, hogy hozott anyaggal dolgozom. Nem én állítottam be a modellt, nem én instruáltam. Én a készből faragtam, amit az anyag engedett és "kért". Amit írsz, lehet, hogy fejben így szerette volna Attila, elfogadom. De a képen nem ez szerepel, egyik Attila-verzión se. Nem csak a világítás miatt. És nem csak az ablak (külvilág) hiánya miatt. Hanem mert a lány balra lefelé néz, a múltba, maga elé, azaz nem remény, nem jövő, nem előre, hanem vissza, hátra, magábafordulva. Ez van a képen, ez a gesztus, én ennek igyekeztem a képet megfeleltetni. Ha nem ez akart lenni a cél, akkor más instrukció kell a modellnek.

Attila, tudod mi a kettő között a különbség, mármint a tiéd és az enyém között? A te verziód óvatosabb. Hogy ez azért van, mert van közted és a modelled között egy a képen nem szereplő és nem is képhez tartozó plusz érzelmi kapocs (lányod), nekem meg nincs ilyen, vagy mert alapvetően szereted legömbölyíteni az éleket, nem tudom. Ezt kell majd felfejtsük, mert ahogy ennyi képed láttán most elmondhatom, technikailag messze az átlag felett tartasz, szinte alig van olyan téma, amit technikai értelemben kéne csiszolgatni, viszont érzelmi és ebből adódóan esztétikai viszonylatokban biztonsági játékot játszol. Ebben kéne felszabadulj. Nem könnyű, nem állítom, hogy az. De meg fogja érni.

Értem! Én máshogy értettem, bocs.

Itt az eredeti verzióból indultam ki (ezen még szerepel a feltöltött képen kiretusált kis pánt a vállon).

Nem, ha már így rákérdezel, szerintem ez egy bensőséges, intim fotó, nekem kicsit szűkre vett kompozíció, szűkre vett élménnyel, de személyesen mélyen elgondolkodtató behúzással.

Viszont nem írtam ilyet, legalábbis nem akartam, ezek a jelzők, amiket említesz, Zsolt mutatására utalnak: milyen világon túlra mutat. Bocs, ha hangulatot keltettem volna.

Nos akkor az én verzióm:

Zoltán, szerinted ez egy technikás hatásfotó???

Zoltán, éljen az üzleti kommunikáció! No meg a szimpi tanárnő... ;)

A fotóverziókat nézve, azt gondolom, hogy Zsolt az anyagra koncentrál, Attila (mondjuk így) az aurára is figyel. Zsolt verziójában egy sötét világban él a lányka, és mintha a fényt keresné, Attila világában világosban él, és a belső fény érdekli a külsővel szemben. Nekem ezek a fotók így mesélnek.

Halász úr for prezident! :D

off (humor?)

Én azért választottam a hónap hozzászólásának Zsolt eme válaszát, mert közvetlen és lényegre törő. Még úgy húsz évvel ezelőtt hallottam egy szimpi tanárnőtől ezeket a tanácsokat: legyen ilyen a kommunikációd: közvetlen és lényegre törő. Ez nagyon ütős kombináció: leszedi a mázat, a formalitást és tartalmában is azt adja, amit lényeges mondani (és hallani).

Közel kerül az ember a másikhoz és együtt közel kerülnek ahhoz is, amit verbálisan éppen 'körül ülnek'. Zsolt is ezt csinálta most. Odaadta a labdát az első szavakkal már Attilának, közel ment hozzá, nem kertelt, nem dobta a labdát, adta: tudom, hogy te tudhatod csak - egyszerre empátia, bizalom, bátorítás. Ezek így hidegen hangzanak, de mindannyiunknak fontosak.

Aztán odakanyarít egy olyan véleményt, ami három-négy fogalmat elgondolkodtató összefüggéssé fűz, amin el kell gondolkodni, ami kiemel valamit a lehetöségek közül a képpel kapcsolatban, méghozzá finoman pont azt a lehetőséget, ami egybevág Attila komolyságos szándékaival és egyszerre lendíti át a technikás hatásfotó élményen túli világba. Nem mintha ő nem lenne ott, de ez a világ is nagy és Zsolt most a sárga köves útra mutat ezzel pár mondatával.

Közvetlen és lényegre törő... Gratulálok!

:)

Természetes, hogy te tudhatod a leginkább, mi akart lenni a mondanivalód, viszont ha a cél valami valódi érzelem ábrázolása, ami nem vidám érzelem és nem ellensúlyozod azt, hogy gyerekkel dolgozol, akkor nagy a veszélye, hogy imitáció lesz belőle. Várom a verziód.

Zsolt, nekem egy ilyen kislányhoz sok ez a kidolgozás, a zajtól, a sötétebb tónusoktól szerintem átestünk egy olyan irányba, ami már túlmegy az eredeti mondanivalón. Szerintem... Én is készítek majd este egy új verziót a javaslatok alapján.

Kb. így. Tegyük hozzá, hogy hozott anyaggal dolgozom a laptopon...

Az az igazság, hogy én játszottam ezzel a képpel kicsit, mert meg akartam nézni, hogy tulajdonképpen van-e benne szín, vagy csak ff. Kiderült, hogy nem ff, és ha már ezt kiderítettem, akkor levágtam jobb oldalról az egész üres részt, a hajba egy kicsit belevágtam, és alulról is levágtam a póló ívét, mert amúgy is bele van kicsit vágva. Nem tudtam megmutatni (belinkelni), és már nem tudom, mert nem találom, de szerintem jobb lett, kevésbé jövünk zavarba, hogy akkor most tényleg nézzük a kislány szomorú arcát, vagy nézzünk el balra, hisz ott a lehetőség, hogy ne nézzünk rá.

Ha a néződnek egyértelműsíted, hogy ez egy ablak fénye, akkor beleférhet. Erre mondtam, hogy szélesebbre nyitni az egészet, és akkor a sztori indokolhatja a világosabb hátteret. Így mivel nincs ablak, a néződ nem tudja, hogy szerinted van. :)

A kérdésre a válasz egyszerűnek tűnik. Ha elkezd az ember mindenfelé másfelé is kalimpálni a szemeivel a képen, mint a fő motívum, akkor az nem biztos, hogy jól van világítva. Azaz itt most elmászkálsz a szemeddel a fény felé. Egyébként ennek a tesztje, hogy fogod a kezed, és kitakarod a fényt. Ha lenyugszik a kép, és nem érzel késztetést a továbbiakban, hogy elkószálj az arcról, akkor megvan a megfejtés Itt is ez a helyzet, takard ki a fényt, és egyből lenyugszik minden és nem akarok elmászni az arcról.

Köszönöm Zsolt az elemzést!
Hát ahogy írtam itt korábban, kifejezetten egy ablak fényét próbáltam szimulálni mesterségesen, és az ablak meg hát világos, így szerintem belefér a jobb oldali világos háttér. Igazából ha fekete hátteret használtam volna, akkor csak az élfény maradt volna meg belőle, de akkor nem tudnánk honnan származik az a fény. Szóval végül emellett döntöttem. Számomra az arc, mindennel együtt amit leolvashatunk róla, jóval nagyobb súlyt jelent (ráadásul még jól ki is mozdítottam balra) mint a világos háttér. Hogy lehet eldönteni azt, hogy egy tekintet, egy érzés, mikor van egyensúlyban egy fénnyel kapcsolatos elemmel? Ez érdekes probléma szerintem.

Örülök, hogy tetszik ;) Köszönöm a véleményed!

Látod Zati, ezen a képen kevesebbet változtattál tónusokon, színeken stb. (Vagy ha mégis akkor azt ugye jól sikerült), és mégis szerintem ez az a stílus ami igazán mélyen hatni tud az emberre! Látom azért azt az lehelletnyi meleg tónusvilágot, de az kellett hogy fellágyítsa kicsit a tartalmi mélységet. Erősebb színezés viszont elvitte volna a kép hatását.

Nem is elemezném tovább, elmerülök inkább a képben és a közben bennem is felszabaduló tengernyi gondolatban... :)

Mariann, megtisztelsz :) Örülök, hogy hatással van Rád ;)

Ha rajtam múlt volna a májusi hónap képe választás, ezt a képet választottam volna. Engem elsősorban nem a technikai kivitelezés mozgat meg (keveset értek hozzá), hanem a kép keltette érzések. Nagyon szeretem ezt a képet.

Igen-igen, viszont megmagyarázza a vállon megjelenő fényt, amire viszont igényt tartanék ;)

Szubjektíve a két világos rész versenyzik egymással, a téma is hatásosabb talán a zártabb tér érzékeltetésével, az arcra helyi világításnak látszó fény esik, ami egy erős belső munkához tán jobban is illik. De majd Zsolt megmondja, hogy van-e baj egyáltalán vele... :)

Köszönöm Zoltán :)
Mi a baj a jobb oldallal? Igazából egy ablak természetes fényét próbáltam "szimulálni" műfénnyel...

Nagyon meggyőző jelenet, mintha egy filmben most döntené el, hogy milyen őrültséget fog tenni azért, mert a világ nem úgy működik, ahogy ő akarja... :)

Tipp: a jobb oldali falfehér szerintem téma lesz az elemzésnél... :)

Én meg zöldcsótány vagyok. Vagy tücsök. Mindegy, mi ízeltlábúak tartsunk össze!

István, köszönöm!
Nagyon tetszik a gond-gondolat asszociációd :)
Igen, teljesen igazad van, minden gyerekben vannak mély gondolatok ebben a korban már, de a skorpió az kicsit más szerintem, de lehet, hogy csak azért gondolom mert én is az vagyok, és tudom, hogy elég speciálisan működünk :)
Az utolsó mondatodnak külön örülök, köszönet érte!!!

Én is, én is ;)

Tudtam! Tudtam, hogy skorpió! Akartam is mondani, csak nem mertem. Tudtam,látom a szemén. Én is az vagyok.:)

Ma oly divatos szóhasználattal: offolással kezdeném :)
Milyen csodálatos a magyar nyelv! A gond és a gondolat belső megoldást kívánó mély kapcsolatának már a szóképe is árulkodik. És aki gondban van, az gondolkodik. És talán érezhető, hogy nem feltételen jelent a gond problémát, pláne nem megoldhatatlant...

De a címet elhagyva a fotó kapcsán:
ha portré (és pedig portré a fotó) akkor bizonyára jelen kép rengeteget kíván elárulni a kis hölgyről. Olvasom alább, Attila eleve rejtvényként adtad az asztro jegyet :) de ebből számomra csak az derül ki, hogy Téged biztosan érdekel az asztrológia, ráadásul olyan szinten, hogy számonkérhető, vagy tettenérhető tulajdonságokat vélsz, tudsz, vagy hiszel bele :)
Nem csorbítva az itteni erényeket jelezném álláspontomat, hogy szerintem minden jegy szülötte képes ifjúként is kellőképpen elmélyedni, én e tulajdonság gyökerét másban látom. Mert azt látjuk hogy elmélyed valamiben a bájos modelled (tudjuk már, a kislányod)), de azt nem, hogy miben - pedig talán ez pontosíthatna is... Persze ha erre bármiféle jelzés lenne, akkor sem vagyok benne biztos, hogy a jegyet meg lehetne tippelni - csakis, és ez végül is elég, pár jellemvonását... De ennek fotóművészeti elégségét, illetve annak megítésélést másra hagynám... :)

Viszont fotódról nekem most is lejön, hogy milyen nagy rajongással és szeretettel vagy gyermeked iránt (játékosan azt is mondhatnám, hogy ez pedig Rólad portré! :)

Gabriella, nagyon örülök, ha hatással van Rád! Azt hiszem ez jót jelent ;)
Köszönöm!

Ádám, ne aggódj, semmi probléma nincs :) Egyszerűen csak skorpió...
Köszönöm!

Én nem tudom milyennek kell lennie egy jól sikerült portréfotónak. Az viszont biztos,ahogy nézem a képet, akarom, hogy a gyermek felemelje a fejét és rám nézzen. Talán mert úgy érzem haragszik vagy csak, mert nem figyel rám. Nem tudom, de borzasztóan nagy hatással van rám a kép!
Attila, gratulálok hozzá!

Remélem valakinek kibeszélhette őket, mert úgy látom kicsit nyomasztják szegént.
A fotósnak meg hajrá, mer jó megfigyelő.

Köszönöm Gábor! Örülök, hogy tetszik!
Aki nagyjából ismeri a csillagjegyeket, attól elfogadnék egy tippet a kislány csillagjegyére vonatkozóan ;)

Mély, rendkívül erős, beszédes portré ez. Sőőőőt túlzottan is az, már már egy gyermeki testben élő felnőtt gondolatait látjuk a kislány arcán. Nem problémákkal teli gondolatok ezek, hanem egy más, de nem gyermeki világ képzetei.
Azt kell hogy mondjam hogy nagyon tetszik ez a kép. Grat hozzá!