Erről a képről a Kék lagúna című ha jól emlékszem ifjúsági szerelmes film jut eszembe, valahogy korban is oda húz ez a tónusvilág. Érzékeny megfigyelés, de amit már mondtam, bátortalannak érzem a vágást. Az egy dolog, hogy így ebben a formában is zavaró nekem a fürdőruha pántja, és korántsem arra gondolok, hogy ezt aktban kellene megcsinálni, mert nagyon kényes korú a szereplő, már nem gyerek, hogy elmenjen a meztelenség, mint természetes életforma, viszont nem elég felnőtt, hogy saját maga dönthessen efelől. Viszont egy tágabb vágásnál épp ez a picit félreérthető irány lenne egyértelműen helyre téve, és ha a környezet is klappol, akkor ezzel a tónussal igen finom, érzékeny egész alakos, vagy ehhez közeli képeket lehetne készíteni. Ha ilyen szűk a vágás, akkor kifejezőbbnek kell lennie az arcnak. (hegyi)
értékelés:

Egy fotós találkozón készült kép Balatonfüreden.

Jó a gesztus, amit elkaptál, nem ismerem a szereplőt, de mégis átjön, hogy hatással van a környezetére. Szerencsésebb lett volna ha már ennyi szereplő veszi körül, több teret hagyni, hogy a mélységélesség "válassza ki" őt az emberek közül, de ne legyen ennyi félbevágott fej, mert így ez most olyan hatású, mintha mondjuk az első űrhajóst fotóztad volna lesből, mielőtt a nagy kavarodás elsodorná. Ha tágabb a kép, a szituáció is értelmezhetőbb lehetne. (hegyi)
értékelés:

Az előző faágacska rügyes képhez képest ez sokkal közelebb áll hozzám, mert benne van a szükséges elvonatkoztatás ahhoz, hogy ne egy tavasznyi erő maradjon a képben. Lehet, hogy fura lesz, amit mondok, de olyan ez, mint egy tüdőröntgen. Lehet, hogy érdemes lenne ezzel a technikával még foglalkozni ahhoz, hogy megtaláld azt az utat, ami ebben téged érdekel, ez így most egy skicc, egy témafelvetés, amivel egyetértek, és szeretném felhívni a figyelmet a jobb oldali ágacska körül létrejövő formajátékokra. Egy gondolat még: a háttér lehetne kiegyensúlyozottabb, nyugalmasabb ahhoz, hogy a fő motívum vigye el a pálmát, azaz érdemes kísérletezni azzal, hogy mit hoz ez az egész ha feljebb emelem, lejjebb viszem, ha világos, vagy ha teljesen sötét a háttér. (hegyi)
értékelés:

Hát, ezt átteszem a szorgalmiba, azt gondolom, hogy egyrészt ellentmondásos a színvilág, másrészt a tavasz = rügyek párhuzamnál menjünk azért beljebb picit. Esetlegesnek érzem a formai megoldást, a tömegelhelyezést, az átlókat. (hegyi)

Egy korábbi képem újragondolása...

Attila, azon a problematikán, amit a tavasszal beküldött előzménynél leírtam, nem segít az, ha feketére hozod és újravágod. Változik a hangsúly, de nem lesz egyértelműbb, mert bár megoldottad a póló problémát a vágással, de a haj így is maradt összegumizva, és mivel a nézőpont nem változott, hiába hoztad közelebb ezzel a téma fő motívumát, de a formák összeragadnak. Én annak vagyok a híve, hogy ha ismétlünk, azt ne a vágóasztalon tegyük, mert így dobozban maradnak az új megközelítés lehetőségéből adódó új élményeid is. Az előző kép ritmikája abban a képarányban működött. Ha négyzetest akarsz, akkor jóllehet más nézőpontot kell keress. Én ezt javasolnám, hogy vedd tanulmányként ezt a munkát és amikor úgy érzed, megvan, amit mondani akarsz, akkor az is meglesz, amit és ahogy mutatni szeretnél, adni fogja magát akkor is, ha már nem lesz ez a füzér meg, hanem esetleg a lány hajából kivett szalag helyettesít, ami ráadásul újabb ajtókat nyithat meg. (hegyi)

Attila, a helyzet az, hogy ez a kép nincs készen. Nem erre a kópiára gondolok, hanem a képi ötlet kivitelezésére. A szituáció spontán, tehát nem volt mód a modellek rendezésére, nyilván a gyerek kérése, hogy apa, vegyél fel, bár kiszámítható, de mégis ebben a formában esetleges, és ebből kellene összeállnia a képnek, márpedig ehhez nem elég a technika és nem elég a rutin, ehhez szerencse is kell. Egyrészt jelen képnél problematikusnak érzem apa félbemetszett testét, így ez a fél láb olyan szétszerelt kirakati bábu hatást kelt bennem. Másrészt a férfi karja kapcsolódás nélkül kerül a képbe, ez is zaklatottá teszi a dolgot. Azt hiszem, hogy ebben az esetben nehezen lehetne ezt a képet jól vágni vagy utómunkázni, egyetlen dolog az, ami az exponálásnál felmerülhetett volna, hogy eldöntöm, mi az, ami ebből a sok mindenből engem érdekel, és arra próbálok koncentrálni, mert ebben a képben több kép lehetősége is benne van. A gyerek feje, apa keze, a kalimpáló gyerek kezek, ezek azok a kapcsolódási pontok, amik mentén talán - nem ismerve a valós szituációt, csak találgathatok - meg lehetett volna keresni azt a pontot, ahonnan kevésbé lesz a dolog zavaros. Az most szinte biztosnak látszik, hogy az álló formátum, amit a méretkülönbség érzékeltetése indokol csak, nem jó választás innen, ebből a pontból. És még valami a végére. Engem nagyon zavar a napszemüveg, tudom, hogy fontos szerepe van, hogy védje a gyerek szemét az erős napsugaraktól, de formailag és stílusában nagyon kiugrik, nagyon idegen, ettől személytelenné változik a gyerek gesztusa is, a kérésből szimpla hiszti felé tolódik az egész. Attila, a helyzet az, hogy ez egy jó tanulmány, máskor talán a szerencse jobban a kezedre dolgozik majd. (hegyi)

Nem könnyű eset a tárgyfotó, ennek a képnek kifejezetten jót tett az, hogy sikerült ezekkel a fényekkel egy olyan helyzetet létrehozni, amivel ténylegesen az elérhető vágy tárgyává tettük a modellt. Nagyon örülök, hogy megvan az a króm csík alul, hogy nem bukik be. Kicsit az egészen van egy fátyol, sajnálom, hogy a mély tónusokban nincsen feketénk, hogy nincsen meg az alja, mint ahogy egy kicsit érthetetlen számomra, hogy miért vittük el ebbe az egészen sárgás világba. Én ezt korrigáltam volna az utómunkában. A helyszín meg olyan, amilyen, nyilván azért ilyen nagyon szűk ez az ábrázolás, mert valószínű, hogy voltak más zavaró tényezők is a háttérben, nem csak ezek az oszlopok, úgyhogy ezt fogadjuk el olyannak, amilyen. Az irány nagyon jó, megvan a vágyfokozás, az álomvilág, ennek kifejezetten örülök. Az a baj, hogy viccre vetted egy kicsit a figurát, és ezzel, mint reklámfotó, lehet, hogy elveszítesz bizonyos közönségréteget. Ilyenkor szoktak ugye célcsoport vizsgálatokat tartani, hogy ki az a célcsoport, aki egy ilyen autót megvesz, hogy az mennyire vicces, hogy lehet-e ezzel egyáltalán viccelődni, miközben tényleg ilyen, de inkább a gyerekek számára mosolyog ez az autó, aztán a tervezők ezeket a borzalmas nagy légbeömlőket azért csinálják, hogy minél fenyegetőbb legyen az arc, amit az autó mutat. Most ezt sikerült átalakítanod, csak nem tudom, hogy ha én lennék a termékmenedzser, akkor ennek örülnék-e. Mindezzel együtt, ha az eddig beküldött reklám munkákat vesszük, akkor ez egy három csillagos kép, ha viszont a végeredményt veszem, akkor csak kettő, legfőképpen a színnel és a tónusrenddel való problémáim miatt. Maradjunk a kettőben, jó? (hegyi)
értékelés: