Hát, ebből a képből nem derül ki egyértelműen, hogy ijesztgetni akarsz, vagy lájtos téboly, netán a kettő együtt, az biztos, hogy ki van találva a kép, csak a színházi előadás még nem tökéletes. Önportrénak nem gondolnám, maradjunk abban, hogy szorgalmi. (hegyi)

Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha ezt a képet barnítva láttam volna először, jót tett neki, hogy feketére hoztad. A hatás működik, jó ez az utcakép, olyan, mint egy western falu kicsit ettől a fénytől, de hatásos. Én attól érzem kicsit erőtlennek, hogy lekerekítettek azok a dolgok, amik a drámai hatást erősíthették volna. A kamera nézőpontja a felnőtté, ettől a felnőtt kontrollját érezzük, vagyis azt, hogy oké kisember, menj csak, itt vagyok mögötted, ne félj. Aztán a fény, az, hogy a szereplő szinte a fénytér közepében van, vagyis ez így nekem nem az elveszettséget, hanem a felfedezőutat mutatja. Nem baj ez, csak nem az, amit a lecke mond, mert ez nem magány. Nővérem volt így, hogy szépen ment Ágfalván a határsávban és szedegette a virágokat anyának, egy fehér, egy kék, egy sárga, ő elvolt magával, csak közben átgyalogolt a határsávon a senkiföldjére a riasztórakétákat indító madzagok közé, amik el is sültek, aztán apám mehetett rapportra a főnökéhez, hogy egy határőr lánya hogy a fenébe kolbászolhat majdnem át a sógorokhoz... Ott se volt szó magányról, ahogy itt se. Tehát a kép jó, de a leckét nem oldja meg, ezért egy csillag, amúgy lehetne három is. (hegyi)
értékelés:

Előre megmondom, a kedélyek megnyugtatása végett, hogy 3 csillagos a kép, mert gusztusos, mert kívánatos, mert legszívesebben ott lettem volna, ahol ez készült, mert én is akarok ilyet. Ez a hatás, ami fontos, és amit elért Attila. Ezért tehát a 3 csillag. Ami miatt marad még a leckemegoldás talonban, az a pontatlanság. Nem, nem a tűz, mert az vagy van, vagy nincs, és az durva elvárás lenne, hogy az ügy érdekében olyan tüzet rakjon, ami által szépek lesznek a lángok, de elég a kaja. Más kérdés, hogy a profi ételfotósok makett ételei javarészt ehetetlenek, eleve a kukába kerülnek. Ami engem jobban zavar, az a páraként is értelmezhető füst megjelenése. Kell, szó se róla, de most amerre megy, ott épp a fény is szinte kiég, így együtt ez nekem sok, viszi a figyelmet. Egy segítő ha legyezget papírral, elérhető, hogy oda kerüljön a füst, ahol tényleg a párát imitálhatja, megadva azt a dinamikát, ami felteszi az i-re a pontot. Szóval a kép jó, hajrá, mivel a recept is izgalmas, így arra kérem Attilát, hogy ha van még receptje, ossza meg velünk. És a legközelebbi kerti bulin ha lehet, Attila főzzön! (hegyi)
értékelés:

Attila, szeretném azzal kezdeni, mi az, ami jó ebben a képben, de ezt te is tudod, viszont abból többet ki lehet hajazni, hogy mi az, ami miatt nekem nem működik a végeredmény. Talán. Remélem. Igyekszem pontosan fogalmazni. Adva van két modell. A férfi markáns, szép a keze, a csontok, az erek, szépen mutat ebben a fényben. Raszta haj, ami szintén a laza macsós vonalat erősíti, és karakteres tud lenni, ha egy férfinak hosszabb haja van, tehát ez is jó. Borostás, rendezett arcú, vagyis jó alapanyag. Van a nő, puhább, kevésbé karakteres szereplő, a kép alapján jobban instruálandó, mert kevésbé tudja magát valójában beleképzelni a szituációba, jobban zavarban van, ezért szerepként fogja fel, tehát vele kellett volna még dolgozni, időt adni neki, hogy elfelejtse, hogy ott van a kamera, mert most mímel egy érzést, ahogy ő képzeli, hogy jó lesz, de a valóságban ez nem elég átélt. Kettejükből kell kialakítani egy olyan szituációt, ami erotikus, ami vonzó, ami a néző számára is átélhető, és ez azt jelenti, hogy neked kell előre kimondanod magadban, hogy mi az a kép, amit látni akarsz, mi a csúcspontja ennek, és igyekezni azt elérni. Férfi a nő mögött. Vágyja a nőt, meg akarja hódítani. Hol a csúcspont? Ott, amikor a nő átadja magát. Ez mozdulatban például az a pont, amikor a fülétől, amibe szép szavakat suttog, eljut addig, hogy már nem kell mondani semmit, belecsókol a nyakába, a nő megborzong. Ez adja azt tehát, hogy a főszerep nem a férfi orra a nő fülénél, hanem a szája a vállánál, vagyis lejjebb kellett volna isntruálni, ami azért is jót tett volna, mert a két fej kevéssé tér el magasságban akkor, és úgy a fiú hajából többet kapunk, mert a nyak, felsőtest rész nem erős, vagyis takarhatja a nő. A kéz jó. Ez a gesztus része. A másik nagy kérdés mindig a kiegészítőké. Így most ez egy ékszerreklám. Csillog a nyaklánc, vagyis nem a kettejük története viszi a figyelmet, hanem a csillogó felület. Nem tudom, ki hogy van vele, de az akt nekem nehezen tűri a manifeszt tárgyábrázolást, vagyis ha ez egy alkalmazott fotó aminek megrendelője egy ékszerbolt, akkor kiváló kép, finom és visszafogott, de itt most én úgy érzem, a cél nem ez volt. Szólj, ha tévedek. A másik a ruha. Az oké, hogy a modellek nem mindent vállalnak, nem kötelezően fognak nekivetkőzni, bár, én azt az iskolát preferálom, ahol mint a sztanyiszlavszkij-módszernél valóban átéljük az élményt, nem úgy csinálunk, mintha, hanem a modellt belevisszük a történetbe, akkor is, ha a képre nem fog semmi konkrét ebből rákerülni, nem lesz mell, nem lesznek elsődleges nemi jelleget ábrázoló részek, mert bár az elején ettől lehet, hogy idegenkednek, de ebben semmi elítélendő nincs, akkor sem, ha ők nem egy pár az életben, mert nem fognak úgy maradni, ha vége a melónak. Tehát akár ezt, akár a visszafogott utat választod, akkor sincs helye a ruhaszélnek. A néző hadd döntse el maga, hogy szerinte volt-e ruha vagy sem. És még egy: a smink. Portrénál belefér az erősebb sminkelés, aktnál nekem nem, mert az életben se szeretem lenyalni a Creme 21-et a partnerről, tehát ha kell is hibajavítás, ezt úgy kell csinálni, hogy ne vegyem észre, ne legyen túl erős. Ott a szemeknél nekem most ez sok. Összefoglalva nagyon jó úton jársz, pici igazítás, kicsivel több bátorság és meglesz az eredménye. (hegyi)
értékelés:

Jó a gesztus, tényleg van benne valami klasszikus balett hangulat, ezt jól megfigyelted. Ami probléma, hogy annyira szűkre vágod, hogy ezzel elveszted a nagyvonalúságát ennek az egésznek és a ritmust, a mozdulatot befagyasztod ebbe a túlvignettált keretbe, ráadásul valami okból egy olyan zajosodás is belépett, ami vagy a jpg konverzió, vagy az utómunka során jött elő, mintha igen kis felbontású kamerával túl nagy érzékenységre dolgoztál volna. Ha a képkivágat ad még teret, ha a vignettálás csökkenthető lenne, és ez a zajosodás csak technikai baj, és az eredetin nincs jelen, akkor érdemes lenne egy másik kópiát készíteni. Ismétlés. (hegyi)