Kicsit olyan jegyzetszerű a dolog, hogy ide majd még vissza kellene menni, majd visszamegyek, és majd megcsinálom. Kompozícióban fel van borulva az ügy. Értem én ezt, és jó, és ezt már mondtam a korábbi ilyen szobor képeidnél is, hogy nagyon jó ízléssel tudod ezeket megfogni, de itt most ez nekem problémás, hogy miért így készült el ez az egész. Miért van kitolva szélre, mert ott fényben kilyukad az egész, közben valami zavarja a látásomat az előtérben, dörzsölöm is miatta a szemem, aztán kiderül, hogy ez egy fenyő. Valahogy ez most nekem nem áll össze képpé, de a jegyzet részét értem. Én azt mondom, hogy foglalkozz még ezzel a kérdéskörrel, mert ez jó irány. (hegyi)

Tulajdonképpen ez egy vicces kép. Nekem ez városi humor egyébként, ilyen juppie humor, de ott van, rendben van ez. Megint azt mondom, hogy a megközelítésben talán segítene az, ha követted volna őt addig, vagy egy olyan helyszínig, ami jellegzetesebb. Túl jellegtelen nekem az egésznek az atmoszférája. Ettől olyan kiragadott üggyé válik, hogy úgy kiemeltük a környezetből őt, és így magában kell elvigye ezt a balhét, de ahhoz meg nem elég steril, hogy azt mondjam, hogy mint egy ilyen stúdiófelvétel, működne. A jellegzetes környezet azért fontos, mert elindítja a történetet, lesz sztori. Itt meg nincs sztori, van egy kutya ezzel a lufival. De a poén érthető, és az jó. Az a bajom, hogy ennél a leckénél elsősorban nem a dokumentumgyűjtésre gondoltunk. Lehet, hogy ezt rosszul fogalmaztuk meg, és akkor elnézést kérek, de az én boldogságom ott lenne, amikor saját dolgokat fogalmazunk meg, és nem csak megfigyeléseket teszünk, mert hát, vicces lehet egy kerti törpe is, meg sok minden, de önmagában ezt a viccet nem te csináltad, te csak rögzítetted. Ezt a viccet az csinálta, aki ezt a vackot rászerelte erre a kutyára. Persze, ezt is észre kell venni, de valahol hiányolom azt a hozzáadott értéket, amit a fotós tesz hozzá. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető. Vegyük úgy, hogy 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Azt gondolom, hogy ennek a képnek a gondolatiságával, az ötletével egyetértek. Van egy szép ritmusa ennek az egésznek. Olvastam a kommenteket, én nem tudok mit kezdeni azzal, hogy elkezdjük keresni a hibát ott, ahol még, ha van is, legfeljebb akkor látjuk, ha a monitoron feltoljuk a fényerőt. ez egy normálisan kalibrált monitornál nem jelentkezik hibaként, amit felróttatok. Ami nekem inkább problematikus ezzel az egésszel, az az, hogy némelyik arc meg van fagyva, vagyis gesztusban lehetne több erő benne. Miközben Attila a maga szigorú tekintetével jól vezeti fel ezt az egészet, az anya a maga női formáival ott ál mellette, és a kettős portréjuk tökéletes lenne. A gyerekek viszont nincsenek megoldva, ők ebben a szerepben túl vannak drámázva. Amint már mondtam, azt gondolom, hogy ez több játékosságot is elviselne. Azt szeretném még elmondani, hogy oda kellene figyelni a ruhákra majd, hogy kire milyen ruhát adunk, mert az le tudja buktatni ennek az egésznek a líráját. Tehát vagy kezdjünk el dolgozni valamilyen egyenruhában, tehát, hogy mindenkire adunk mondjuk egy pólót, vagy valami olyan ruhát, ami kevésbé zavaró, mint Attila pulóverének a nyaka, mert az ott elviszi az egészet, és ott az aljánál ez bizonytalan is. Ettől függetlenül ezt, mint leckemegoldás én értékelem, megelőlegezem erre a 3 csillagos leckemegoldást, azzal, hogy mindenféleképpen várok erre egy ismétlést. Attila, vedd kérlek komolyan, fuss neki ennek úgy, hogy ne csak ti ketten adjatok valamit ehhez, hanem a gyerekeket is fogd meg úgy, hogy az ő személyiségük is ki tudjon derülni a néző számára is. Ezen felül, ez egy montázs, de ez megoldható lenne élőben is, lehet, hogy nem lenne ennyire szépre vasalt és korrekt, de talán épp ez hiányzik, hogy benne legyen az esetlegesség szépsége, mert az oldhatná a precízség hidegségét. (hegyi)
értékelés:    

Attila, ezt most nem nagyon értem. Azon kívül, hogy van egy ritmusa attól, hogy a szépségszalon, és az eladó tábla valahogy összemosódik, és ez ad is ennek egyfajta logikai irányt, hogy mi felé induljunk el, miben kezdjünk el gondolkodni, ugyanakkor ennek ellentmond, és egy másik irányt, egy másik rezgést, másik hangulatot kapcsol be az ütött-kopott homlokzat a maga lepergett vakolatával, az újravakolásával, a félig-meddig meglévő díszítésekkel, az ebbe egészen barbár módon beleapplikált portával. Igen ám, csak ennél a képnél ugyanazt tudom mondani, mint amit néhány elemzéssel ezelőtt a portrénál, hogy nem nagyon értem azt, hogy miért ez a képformátum. Van egy szereplőnk, és valahogy ez olyan furán van vágva. Nekem az alsó regiszter, ami a történetnek a föld felé közeledő része hiányzik erről. Az a bajom, hogy öncélúnak érzem azt, hogy ez miért van elmozgatva, nem látom ennek a képen belül az indokát. De kompozícióban, képkivágásban ez most nekem értelmezési határon kívülre került. (hegyi)

Az előző képelemzésnél azt írtam, hogy jó lenne, ha kommunikálnánk arról, hogy tulajdonképpen milyen elemzéseket is vársz tőlem, és ezt még most is tartom, hogy nem ártana ezt tisztázni, hogy milyen irányba mozduljunk el. Nem célom az, hogy a képelemzések rosszkedvet szüljenek, vagy elbátortalanítsanak bárkit, szóval, ha van értelme a kommunikációnak, akkor az az értelme, hogy előre tudjunk lépni. Mivel még nem beszéltünk erről, vagy nem tártuk fel ezt a területet, ezért ennél a képnél megmaradok a technikai és a formai elemzésnél, a tartalmi elemzést későbbre halasztom. Egy képnél két szembetűnő jellemző lehet, az egyik az, hogy milyen képhatárral milyen területet jelöl ki az alkotó, a másik pedig a világítás. Itt most egy fekvő képet látunk, és ebben a képformában helyeződik el a modell, enyhén kimozdítva jobbra, és ez ad egyfajta dinamikát ennek az egésznek, tehát a nyugalmas, centrális kompozícióhoz képest elmozdítottuk a tömeget, és ennek a mértékét és a pontos helyét kell megtalálni. Most, ha megfigyeljük, a fej fő motívuma egyrészt a vízszintes tengelyen mozdult el. Ez az elmozdulás a haj formájával indokolható, és erre a világítás is rásegít. Annyit talán hozzátennék, hogy a kép jobb és bal széle között van egy lényegi különbség, ugyanis az egyik világosra fut ki, a másik inkább sötétebb tónusra, és itt nem ártott volna letenni a voksunkat valamelyik mellett. A másik elmozdulás a függőleges tengelyen van. Az arcnak meghatározói a szemek, az orr és a száj, és az ez által adott hármas az, amit valahová elhelyezünk. Indokolhatja a középről való kimozdítást a haj, vagy a szakáll, vagy egy sapka, itt most azt a döntést hozta meg az alkotó, hogy közelíti a szemet a kép középtengelyéhez. A kérdés az, hogy ezzel most milyen irányt vettünk? Én azt gondolom, hogy egy kicsit lecsúsztunk a képen, mert a kényelmesnél lejjebb van most a szem, ettől megkapjuk a homlokot, ami nem olyan nagyon izgalmas, viszont az állnál, a szájnál a szőrzet tulajdonképpen már vágásra kerül, és itt nekem formailag problémáim vannak. Ez a fajta súlyozás nyilvánvaló, hogy a tekintettel is játszik, de ha a fej tetejénél nem történik valami izgalmas, akár fényben, akár a haj formájában, akkor ennek a hatásnak az ereje szerintem csökken. Magyarán van egy szuggesztív tekintetünk, de ez önmagában nem fogja elvinni ezt a képet. A formai részen túl, tehát a kompozíciós helyzeten túl említettem a fénytani helyzetet, itt a kérdés az, hogy egy formát miképpen tudunk elhelyezni, vagy megjeleníteni a térben. Ehhez az eszközünk a világítás, és a mélységélesség megválasztása. Most beszéljünk a világításról, mert az nagyon határozott ennél a képnél, ugyanakkor kérdés az, hogy milyen térbeli forma jön létre ez által a világítás által. A fej felfogható úgy is, mint egy tojás forma. Tegyünk le az asztalra egy tojást, és kezdjük el két lámpával megvilágítani, és látni fogjuk, hogy az milyen térbeliséget tud kapni. Ha ezt most erre a képre alkalmazzuk, akkor azt mondom, hogy két oldalról, de főképp nekünk bal oldalról érkezik több fény, valamennyi derítést kapott a jobb oldal is, tehát ez a része tökéletesen működne, ha ehhez a fényértékhez szemből elég fény érkezne. Most ez a térbeliség nagyon érdekes módon, mivel a két oldalán többet kap, mint középen, ettől ez a tojás forma kilapul, vagy még azt is mondhatnám, hogy elkezd a középvonalánál behorpadni. Ez azért furcsa, mert közelebbinek érezzük a hajat, meg a fül vonalát, mint amit az arcnak tulajdonképpen a legkiemelkedőbb része, amit az orr, vagy a homlok rész képviselhet. Egyszerűbben fogalmazok, akármilyen szuggesztív lehet a tekintet, mert ha sötéten hagyjuk, ha árkok vannak a szemben, ha ez az egész nem kap megfelelő világítást, akkor ennek az erejét lecsökkentettük. Tehát, a két dinamizmus egymás ellen hat, és azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal izgalmasabb dolgok történnek a hajjal, mint ami az arccal történik. Most kifejezetten a fénytani helyzetre gondolok, mert laposra van világítva az arc, és az oldal fények azok, amik izgalmasabbak. Ennek az egésznek olyan hatása van, mintha egy másik, izgalmasabb fénytani helyzetből kifordult volna a modell a kamera felé, és ez a kifordulás az, ami ezt az egészet olyan furcsává teszi. Én nem gondolom azt, hogy ez jót tesz ennek a képnek. Két dolog van, aminek az indokát itt most nem látom, az egyik az, hogy miért döntöttünk úgy, hogy függőlegesen elmozdítjuk, és ennyire elmozdítjuk ezt a képet, a másik pedig az, hogy ha már úgy döntöttünk, hogy elmozdítjuk, akkor ezt az elmozdítást határozottabbnak kellene mutatnunk. A másik a világítás, azt a fajta játékosságot, azt a fajta dinamizmust, amit a hajnál létrehoztunk, azt az arcon is meg kellene tartani, és akkor működhetne ez a portré. Én azt gondolom, hogy ez az önbemutatásnak, még egyszer mondom, nem érintve a személyes irányát, egy jó gondolatisága lenne, de pontosítani kellene a technikát. (hegyi)
értékelés:

Ennek azért egy kicsit ferde a horizontja, függetlenül attól, hogy a sziklák teteje is az, de úgy az egész ferde. Nem ártana visszaforgatni, ez egy fél fok lehet, de ez azért számít. A kompozíciót el tudom fogadni. A tónusok nekem túl nagy különbséget mutatnak az ég és a víz viszonylatában, és ettől az egész dinamikája megfordul. Erről beszéltünk már, hogy általában, ami a legvilágosabb egy képen, az közelebbinek érződik, mint ami sötétebb tónusú, és ennél a képnél ez a két kék sávnál jelentkezik, tehát a víz most túlságosan a sötét tónus felé mozdul el, miközben az ég semmilyen, nem hordozza azt a drámát, vagy struktúrát, ami szerintem ehhez kellene. Nyilvánvaló, hogy az időjárás megválasztása fontos, tehát, hogy mikor tudjuk ezt jól lefényképezni, ez most nem volt annyira jellegzetes ez az ég. Lehet ezen egy kicsit sötétíteni, és akkor egy kicsit drámaibb lesz, és lehet visszább hozni a vizet, és akkor máris helyreáll a térhelyzet a képen. (hegyi)