Kis családom

Kis családom

Azt gondolom, hogy ennek a képnek a gondolatiságával, az ötletével egyetértek. Van egy szép ritmusa ennek az egésznek. Olvastam a kommenteket, én nem tudok mit kezdeni azzal, hogy elkezdjük keresni a hibát ott, ahol még, ha van is, legfeljebb akkor látjuk, ha a monitoron feltoljuk a fényerőt. ez egy normálisan kalibrált monitornál nem jelentkezik hibaként, amit felróttatok. Ami nekem inkább problematikus ezzel az egésszel, az az, hogy némelyik arc meg van fagyva, vagyis gesztusban lehetne több erő benne. Miközben Attila a maga szigorú tekintetével jól vezeti fel ezt az egészet, az anya a maga női formáival ott ál mellette, és a kettős portréjuk tökéletes lenne. A gyerekek viszont nincsenek megoldva, ők ebben a szerepben túl vannak drámázva. Amint már mondtam, azt gondolom, hogy ez több játékosságot is elviselne. Azt szeretném még elmondani, hogy oda kellene figyelni a ruhákra majd, hogy kire milyen ruhát adunk, mert az le tudja buktatni ennek az egésznek a líráját. Tehát vagy kezdjünk el dolgozni valamilyen egyenruhában, tehát, hogy mindenkire adunk mondjuk egy pólót, vagy valami olyan ruhát, ami kevésbé zavaró, mint Attila pulóverének a nyaka, mert az ott elviszi az egészet, és ott az aljánál ez bizonytalan is. Ettől függetlenül ezt, mint leckemegoldás én értékelem, megelőlegezem erre a 3 csillagos leckemegoldást, azzal, hogy mindenféleképpen várok erre egy ismétlést. Attila, vedd kérlek komolyan, fuss neki ennek úgy, hogy ne csak ti ketten adjatok valamit ehhez, hanem a gyerekeket is fogd meg úgy, hogy az ő személyiségük is ki tudjon derülni a néző számára is. Ezen felül, ez egy montázs, de ez megoldható lenne élőben is, lehet, hogy nem lenne ennyire szépre vasalt és korrekt, de talán épp ez hiányzik, hogy benne legyen az esetlegesség szépsége, mert az oldhatná a precízség hidegségét. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Szia Attila,

nagyon jol megfogtad az arcok harmoniajat. S a kompenzacio valamint a kontraszt is nagyon finom egyensulyt hozott letre a fenti kepeden. Valamint a "negative" teret is brillians modon felhasznaltad mint egy keretet. Gratulalok hozza! Maradj ilyen creative !

Udv.: Robert Biri

Örülök neki! :)
Talán túlmatekoztam a sorba rendezéses dolgot, gondolkodtam azóta is rajta. Megnéztem azt a Nánási fotót is, és ebben a (Te) variációdban az az érdekes, valahogy mégis előre kerül a sorvége is - méghozzá két inerciarendszerben is - a balról jobbra, és az előtér, háttér irányokban, tehát van benne csavar. Ezzel a fordítással sokkal árnyaltabb a felállás. Tényleg nagyon érdekes!
Azt már kifejtettem többször, és most is aláhúzom, hogy nagyon kedves, nagyon szimpatikus a családod!

Ja, még annyit mondanék itt el, hogy a Demeter család feladványára pont egy tekintetekkel irányított családi megoldáson gondolkodtam, lehet, hogy azért is lett részemről ilyen sarkos az első ránézés. Köszi még egyszer, hogy helyén kezeled!

Dehogyis haragszom :)
Csak nem ertettem a dolgot.

Attila, ne haragudj, én csak leírtam első ránézésre a gondolataim. Nekem ez jött, másnak más.

Nekem is tetszik, akkor is, ha másnak is eszébe jutott, nekem nem tűnik fel rajta semmi hiba, sőt elsőre távolról azt hittem, ez egy olyan idővonal, ahol ugyanaz a szereplő szerepel különböző életkorokban, és még most is el tudnám ezt hinni. Jó nézni őket, és látni, ahogy a kicsi még koncentrál, hogy komoly legyen, a nagyoknak már alapból megy, és minden életkornak megvan a maga belső szépsége, és az egésznek ettől függetlenül mégis van egy számomra kedves szomorúsága is.

István, nem nagyon értem mi nem világos a sorrenden :) Családfő, a párja, és a gyerekek, kor szerint. Évszázadok óta így van ez már csak.
Számomra kevésbé ijesztő ez a család fogalomkörén belül, mint valami más, elvonatkoztatott történet.

Ennek a megközelítésnek több üzenete is van számomra. Egyik egy antropológiai jellegű, olyan összehasonlító, kategorizáló, lajstromozó jelleg pl. a formákat tekintve miben hasonlítanak a családtagok egymásra.
A másik egy szocreálhoz kapcsolódó íz, ugyanis nekem a 80as évek május elseji plakátjai jutnak eszembe róla, csak ott a három vagy négy atya volt felrajzolva...
Aztán van egy erős sorba rendezés is. Talán idővonalként kell gondolni? jobbra van a távolabbi idő, balra a jelenhez közelebbi... de hogy akkor miért a múlt fele néz mindenki? Vagy mi lehet az a másik rendező elv itt? Gondolom nem rangsorolás... Esetleg tornasor, magasság vagy fejméret szerint? Nem is tudom.
Azt azért alá szeretném húzni, hogy nagyon érdekes ez számomra. De nem tudom elhallgatni azt sem, hogy riasztó is egyben, mert a család számomra érzések hálózata, amely itt nem jelenik meg.

Tetszik a kép. Jó, hogy nem a szokványos családifotó megoldások valamelyikét választottad. Sajnos látszik az arcok körüli vágás. Szerintem, ha ennyi időt, munkát ráfordítasz egy képre, érdemes figyelni az apróságokra is. :)

Szia,
Nagyon jó! Tetszik az ötlet. Jó lett! A Nánási is hasonlóval próbálkozik, de ez jobb! :)
http://nanasi.hu/fotnapl/2014/2/26/pityu...

Új hozzászólás