Attila, ezt most nem nagyon értem. Azon kívül, hogy van egy ritmusa attól, hogy a szépségszalon, és az eladó tábla valahogy összemosódik, és ez ad is ennek egyfajta logikai irányt, hogy mi felé induljunk el, miben kezdjünk el gondolkodni, ugyanakkor ennek ellentmond, és egy másik irányt, egy másik rezgést, másik hangulatot kapcsol be az ütött-kopott homlokzat a maga lepergett vakolatával, az újravakolásával, a félig-meddig meglévő díszítésekkel, az ebbe egészen barbár módon beleapplikált portával. Igen ám, csak ennél a képnél ugyanazt tudom mondani, mint amit néhány elemzéssel ezelőtt a portrénál, hogy nem nagyon értem azt, hogy miért ez a képformátum. Van egy szereplőnk, és valahogy ez olyan furán van vágva. Nekem az alsó regiszter, ami a történetnek a föld felé közeledő része hiányzik erről. Az a bajom, hogy öncélúnak érzem azt, hogy ez miért van elmozgatva, nem látom ennek a képen belül az indokát. De kompozícióban, képkivágásban ez most nekem értelmezési határon kívülre került. (hegyi)