Nagyon jó ez a kép, nagyon szép ez a ritmus, nagyon szépek a fények, nagyon jól eltalált pillanat, jó mozdulat, úgyhogy kifejezetten tetszik ez a meglátás, még akkor is, ha azt mondom, hogy egyébként nem biztos, hogy ennyire levágtam volna ennek a gerendának az alját. Már csak azért sem, hogy föl lehessen ismerni földi halandóknak is, hogy milyen sportról van szó. Persze nem kötelező tartani az én didaktikus megközelítésemet, enélkül is működik a dolog. És látod, ha biztos vagy magadban, akkor az a képen is átjön, ha a modelledben biztos vagy, az is, és nem kell színezni, mesterséges édesítőket használni, működik a kép! (hegyi)
értékelés:

GG-nek a best-of-ZA sorozatból (bocsi, ezt nem hagyhattam ki) :)

Ha víz leckébe kaptuk volna, kicsit egyszerűbb lenne a dolgom, persze évszakok, mert nyár van, de azért ez elég távoli megközelítés. Nagyon érdekes, hogy mennyire kitekeritek a leckéket, ennél lényegesen egyszerűbb megoldásokat is lehetne legalább az elején hozni, de oké. A leiratot értem, hogy ez a best-of-ZA sorozatból van, ez a Gerleinek szól, aki kritika alá vonta azt, hogy régi képeket kapunk Attilától. Én azt gondolom, hogy a régi képeknek is van létjogosultsága, de Gábornak is van igazsága abban, hogy az új képekkel talán többre megyünk, főként akkor ha reagálnak az elemzésre. Ami pedig ezt a képet illeti, számomra az a probléma, hogy értem a ritmust, hogy kimozdítottad az egészet a középpontból, és ez izgalmas és feszültséget kelt, ugyanakkor a tónusokkal van problémám. A csobbanásnál lévő tónusrend nagyjából ugyanaz, mint a csőnél kifolyó víznek a tónusrendje, világosságértéke. Ettől elviszed a figyelmet a fenékről, pedig ennek a képnek a humora a fenékben van, abban, hogy itt, most ez a formai játék milyen asszociációkat indít el. Erről most elvitted a figyelmet. Ha egy picit visszábbveszed a tónusokat a háttérben a kifolyóról, akkor egyből élni kezd az előtér. Azért kerül most ez a szorgalmiba, mert egyrészt a leckebesorolás nem erős, másrészt ez a kép így ezzel a mondanivalóval csak akkor működik, ha precízek vagyunk, különben elkezd a kisördög dolgozni és a kép elvész. (hegyi)

Érdekes kérdés az, hogy mi lehet az indoka annak, hogy a Csendélet kategóriát próbáljuk feszegetni és tágítani a körét, hogy miért próbálunk olyan dolgokat is beletenni, ami nem biztos, hogy a csendéletbe való. Igaz, hogy nem is tárgyfotó, mondhatni illusztráció, vagy hangulatkép, de azért a csendélethez ez szerintem egy picit fura. Maga a kép, amit látunk technikailag egy nagyon jól megfogott helyzet, bár számomra az érdekes, hogy hogy lehet ilyen furcsa a mélységélességünk, hogy a deszkázat az éles, a pohár nem, aztán a balta nyelén van, ahol éles, van, ahol nem. Ettől ez nekem egy kicsit kusza, mintha az élesség, mint tényező, nem lenne értékén kezelve, miközben ennyire szűk kivágásnál az egyik fontos tényező lehet az, hogy akarok-e dolgozni az élességgel még pluszban, mint értelmezési sík, vagy pedig nem. Ami a képet illeti, a címmel együtt érthető a helyzet, hogy a gyorsító pálinka kis pohara, és a favágó eszköz ott van, bár szerintem annyira jellemző lehetett volna, ha már tárgyakat hozunk, hogy a nyársból vagy a szalonnából egy darab látszódjon, és akkor már nem kell magyarázni, hogy ez szalonnasütés előtt van. Összefoglalva: ez egy jó hangulatú kép, a ritmusok is jók, engem nem zavar az, hogy a baltából levágtunk, hogy a nyele a baltának jobban érdekel, mint a foka. Azért ez érdekes dolog, hogy a balta nyele mennyi mindenről mesél, legfőképpen a gazdájáról, hogy nem szakmája a favágás. Ezt én onnan tudom, hogy én is szétvertem a baltáimat, sajnos nem csak a magamét, hanem a barátaimét is, mert nem nagyon tudok jól célozni, és ettől sokszor a nyelével ütöm a fát, és nem a vassal. Ez nem baj, itt csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy jelentése van ennek is. Az biztos, hogy ha valaki eleve kevéssé ura ezeknek a szerszámoknak, és még alkoholt is fogyaszt, az okozhat balesetet. Ez a humoros része ennek a dolognak, én azt gondolom egyébként, hogy ez a kép egy jó irányba mutat, nem tudom, hogy ez egy olyan helyen készült-e, ahova vissza tudsz menni, de én még betennék valami tárgyat, mert nekem ez most egy oda-vissza kommunikáció a pohár és a balta között, és én csökkenteném annak a felmerülő igényét a nézőben, hogy magyarázni kelljen. Lehet, hogy a szalonnát még valahogyan belekomponálnám, és valamennyi italt hagynék a pohárban, mert ahogy látom, ebből már kiittátok a piát. Tehát, ha lehet, akkor ismétlés, ha nem, akkor ez egy két csillagos kép, de jó lenne, ha tudnánk még vele játszani. (hegyi)
értékelés:

A szelektív színezés, a barnítás, ezeket nem fogom többször mondani, csak jelzem, hogy probléma, miközben a kép akár egy preraffaelita festmény is lehetne akkor, ha nincs elrontva a színe, és ha végiggondolom azt, hogy ez a kis top ehhez az egészhez mennyiben illik. Gyönyörű a modelled, kicsit talán túl szép is, kevesebb smink hihetőbb lenne, nem nagyon értem, hogy miért kell ennyi sminket használniuk a nőknek akkor, amikor gyönyörű a bőrük, az arcuk, de hát ezt ők tudják, biztos van ennek oka, csak fotográfiailag nem használható. Ez olyan, mintha beállítanál egy szituációt, és egyelőre még nem a fő modellel dolgoznál, hanem egy próbababát megkérnél, hogy addig, amíg fényt mérsz, és amíg a leveleket beállítod, feküdjön már oda, hogy ne a művésznő legyen az, akit erre rá kell kényszeríteni, aztán majd jön a főszereplő, és ő már rendesen beöltözve ebbe az egész szituba, majd visszafekszik. Körülbelül ez az érzetem van. Maga a megfigyelés jó, nem tudom, hogy a preraffaelitákat mennyire ismered. Van egy festménye John Everett Millais-nak Ofélia címmel, tessék megnézni ezt a festményt, és fogod érteni, hogy miért érzem ebben a párhuzamot, nem csak a póz miatt, hanem az egésznek a lágysága és könnyedsége miatt. Ez egy jó irány lenne, de végig kellene csinálni. Ne essél hasra a szépségtől, mert az múlandó, teremtsd meg a magad szépség kompozícióját. A csajok hajlamosak arra, hogy elvigyenek minket az erdőbe, ne dőlj be, legyél határozott. Ez most egy egy csillagos kép, és remélem lesz módod ismételni. (hegyi)
értékelés:

Hogy hol van ez a felirat, hogy ez hol történik, nem vagyok nagyon biztos, nem teljesen értem, hogy ez tényleg valami játszótér-e, vagy maga a tábla is másról szólt, és az is oda van valahogy montázsolva, de az látszik, hogy a J meg a L betű cseréje megtörtént. Ez nem baj, mert a humor forrását pont ez adja, és maga a szöveg kétértelmű, mert az, hogy saját felelősségre használunk valamit, ez persze érthető abban is, hogy a játékok, vagy az adott szituáció milyen hatást kelt, de a felelősség abban is tetten érhető, hogy felelősek vagyunk a szavainkért, a cselekedeteinkért. Mindenképpen jó a geg, ez tetszik. A barnítást nem fogom megérteni soha, olyan jó lenne ezt valahogy elfelejteni, mert ez kigyengíti az üzenetet, ezek a szépiás őrületek az egésznek adnak egy édes mellékízt, és ezt nem nagyon érzem itt szükségesnek, sőt általában nem érzem annak, ezt el lehetne már végre felejteni, ez egy zsákutcája volt a fotográfiának, szerencsére kinőttünk belőle, valamiért időről időre felkapják az emberek, de ez a felejthető kategória, körülbelül olyan, mint a lágyító előtét, hogy volt egy időszak, amikor élvezettel használták, de én nem csinálnám. Maga az ötlet rendben van, a három csillagocska megvan a Humor leckére, de leckemegoldásnak ezt még nem tenném be, pontosítsunk még egy kicsit, és várnám még az egyéb képi gegeket is. (hegyi)
értékelés:

Nagyon erotikus ez a kép ezekkel a színekkel, nagyon érzékenyek rózsaszínek a sárgával, és ahogy az érzékelője ennek a kis állatkának, a kis csápja rezeg, tökéletesen rendben van, szemléletes és asszociatív. A technikát nagyon finoman használja Attila, úgyhogy ez makróra egy jó meglátás, és még érdekes is tud lenni emellett. (hegyi)
értékelés:    

Az ötlet rendben van, a kivitelezésnél egyrészt a szépia (nem részletezem) kigyengíti a közlést, másrészt a vágásnál érzek bizonytalanságot, mert most amiatt esik szét a kép, mert a fókusz pontatlan, vagyis fontos a gyerek is, a maci is és a nő is, miközben ezekben meg kell találni, hogy melyik a legfontosabb, és ahhoz mérni a többieket. Ha a nő a könyöknél vágódik, máris átkerül a hangsúly a kapcsolatra. Ugyanígy a kép jobb oldalánál a növényből egy csíknyit szintén vághatnánk, hogy a gyerekhez közelítsünk. Ez azért fontos, mert az nem mindegy, hogy ez most az anyáról szól, aki battyog mondjuk a Szigeten és baromira letenné a gyereket már és elmenne bulizni, kacérkodik is a gondolattal, avagy a nő és a gyerek kapcsolatában fellelhető mintáról, amit a gyerek a macinál visz tovább. (hegyi)
értékelés: