Üdv, végig olvasva a dolgokat, hm, örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra...
Na de, szerintem a vágás jó, még pedig azért gondolom jónak a mozgás tekintetében, mert felülnézet van nem pedig döntött, oldalnézet. Így a kislány fel-le ugrálása értelmetlen, pontosabban kevésbé látszik, mert felénk tart vagy épp távolodik... a kötélmozgása viszont ebből a perspektívából pontosan oldalirányú lesz.

A záridő elég kényes itt, mert ugye ha még hosszabb, akkor a kötél ennyire sem látszik, ha rövidebb, akkor meg a mozgás fagy be.

Gyermekkor: átjött, igaz kevésbé, nyilván mert falusi gyerek lévén az aszfaltot hírből se... :) de, természetes empátiával (helyénvaló szó ez itt??) ez a kép szerintem teljesen jó. szerintem...

valamint szerintem az eredeti jobb mint a javítás.. de ez nálam, amolyan első látás dolog...

Szerintem határozottan jobb lett.

Csak picit :)
A karokra gondolsz? :) Ott próbáltam visszaállítani a kiégett részleteket...

:) meg egy kicsit beleretusáltál ;) De jobb ha van tér.

Ez is egy javítás, plusz tér alul és felül:
https://www.dropbox.com/s/80szknlcbtcs32...

Nagyon érdekes, és fölöttébb tanulságos olvasni a hozzászólásokat. Tényleg sokat lehet tanulni belőlük!

Viszont nálam is van egy "szerintem" :)
Nekem talán azért is tetszik a fotó, mert a kötelet harmadlagosnak érzem. Számomra az már csak hab a tortán... Másodlagosnak a talajt, és elsődlegesnek a gyermeket látom - aki ugyan nem sok teret foglal el, de a kemény matéria előtti lágysága, mozgása, múlandósága, egyedisége és gömbszerűsége meghatóan szól hozzám. Ugrókötelezik, de ez majdhogynem mindegy. Mégis, én ezt a megközelítést is üdítőnek látom: Jó ugrókötelesre nem is feltétlen a fel-le mozgás jellemző talán, hanem inkább egy gömbszerűség... Mozog a láb, a csukló a kötél, a copf, de éppen hogy a test kevésbé a többihez képest. Ezek a fotón lévő elmosódáokból is jól láthatók szerintem. Ezek a képi jegyek.

De nekem mesél másról is a fotó, más receptoraimat is megtalálja. A talaj a háttérben mint az univerum, úgy terül el. Én tényleg el tudok vonatkoztatni a konkrétumtól itt, és a szemem azt mondja nekem: a világmindenségen ugrál e gyermek. Csillaghalmazok, galaxisok rajzait vélem felfedezni - és az ugrálókötél sem más, mint ami a mikróvalóságból oda vezet, a makróba... Metafizikai, ezoterikus vagy bármilyen más anyagfeletti magyarázatában szimbolikája lenyűgöző számomra... Aki megbámulta már egyszer is jó sötét nyári éjen a tejutat (akár egy kézitávcsővel is) és pláne ha elképzelte (gyermeki) magát benne, az jól érti, mit látok én a háttérmatériában és a fotóban. Ugyanakkor így fentről megközelítve, a személytől eltávolítva ez sokkal jobban érhető - érezhető is... Fontos az, hogy én nem állítom, hogy ez egy konkrét szándék a fotón, de hogy számomra megjelenik, az is tény. És a fotó ebben a sajátos globalitásában is éppen olyan mint mi az univerzumban: mindegy, hogy úgy gondoljuk, különállók vagyunk-e, mert valójában a részét képezzük.

De visszatérítve űrhajómat: a lecke persze gyermekkor. Nem tudom, a leckére készült-e a fotó, de én persze hogy el tudom fogani ezek alapján ezt is - mind a kép konkrétumában, mind a hozzám szóló filozófiai tartamában.

A képi vágás kapcsán is van véleményem, és az éppen az előzőek alapján érthető meg, mégpedig hogy milyen játékosan köti össze az a kötél ezt a mikrót a makróval: lényegében az ívén nagyon szépen tükröződik a talaj-fény "csillagrendszerével". Ha ezt az objektumhalmazt tekintem, és nem csak a kötelet, akkor valahogy én elégedett vagyok a vágással is... :) sőt, örömömre van, hogy nem tágabb... Hasonlóképpen, de visszafogottabban ezt látom hátul is a haj és az árnyék viszonyában.

Persze tudom azt is, hogy nem egy fotós tollbamondását rözítettem itt :)) hanem egy fantáziálgató nézőét, akinek vannak a fotóhoz erős kötődési pontjai... :)

Azért kell a több tér neki, főleg fent, mert megakad a szemem a képkeretben.
A gyerek kezétől elindul jobbra fel egy ív, amivel aztán szerencsétlen módon egyetlen ponton törtink vaqgy három dolog.
- elér a kép széléhez
- élesen lefelé kanyarodik
- a kötél mozgása innentől merőleges a kamera síkjára, így az ív sokkal elmosódottabb, mint addig. Ez azt eredményezi, hogy az amúgy is mákos háttéren alig látszik.

Amiket Zsolt ír, mind ennek a hármas váltásnak a csökkentésére szolgálna. Lehetne fönt több tér, hogy a szemem az ívet jobban bevegye.
Lehetne homogénebb az aszfalt, hogy a mozgó kötél jobban látható legyen. Lehetne a záridő ilyen-olyanabb, hogy a kötél ettől legyen észlelhetőbb.

Bármelyik, vagy ezek valami kombinációja azt eredményezné, hogy a kötél íve kéztől-kézig jobban megjelenne, el tudna indulni az oválison a tekintet, anélkül, hogy megakadnék.

Szerintem.

Én azért vágtam így, mert minden ebben a vízszintes keretben, illetve az aszfaltra merőleges egyenes mentén történik (aminek most szerintem azért van jelentősége mert felülről van fotózva), és ha belegondolsz, ebből a nézőpontból nézve (ami egyáltalán nem természetes, sőt... számomra ez azt az érzetet kelti mintha visszanéznénk, és az emlékeink között lapozgatnánk) ott lötyögne a téma a levegőben nagyobb tér esetén, nem lenne semmi ami megtartaná. A szűk keret szerintem ezt a lötyögést akadályozzam meg.

Mi a lényeg? Szerintem a lecke a lényeg. Amiről egy szó sem esett eddig. A gyerekkor. Hiszen ez a kép erről szól. Hogy miért a hosszú záridő? Amely hosszú záridő csak viszonylagos persze, mert nem olyan hosszú. Viszont a válasz az, hogy egyszerűen rövidebb záridőnél nem látszott a kötél. Ami nélkül meg tényleg nincs értelme a képnek.

Természetesen nekem is fontos a kritika, különben nem lennék itt :)
De gondolom el lehet mondani azért ha nem értek valamivel egyet? :)

Attila, én nem vagyok fotóművész, el tudom mondani egy-egy képről, amit gondolok, igyekszem ezt úgy tenni, hogy akár pozitív, akár negatív a meglátásom, azt indokoljam, vagyis kerülöm az egy szavas, egy mondatos dolgokat. Azért teszek fel kérdéseket, mert azokra adott válasz segíthet abban, hogy megtaláld az utat. Miért vágtad ennyire szűkre fenn és lenn, miközben oldalra ekkora teret hagytál? Ez egy kérdés, ami szerintem itt és most helyénvaló kérdés. Miért érzed jobbnak, hogy ennyire szűkre vetted a képet, mintsem hagytál volna teret a mozgásnak? Ha nem a mozgás érdekes, akkor mi? Akkor miért hosszú az expozíciód?

Ami meg a fordítva panaszkodást illeti: nem egészen erre gondoltam, tudod, hanem hogy amikor én dícsérek, akkor nem jön elő sose, hogy de hát Zsolt, mit szeretsz te ebben a képemben, mikor más meg lehúzta a francba?

Mondom máshogy. Az emberek szeretnek képeket feltölteni mindenhová. Általában nem kapnak értékelhető véleményeket, csak azt, hogy fú de kafa, hogy csináltad, de ügyes vagy. Ha megfigyeled, ezt korlát nélkül szórják szanaszét mindenütt. Arra, hogy fényezze az önérzetét az ember, kiváló gyorssegély, de sokra nem lehet vele menni, mondom én. és ehhez add hozzá a róka és a holló meséjét a sajttal. Vagyis nekem mondjuk egy kritika minimum 10 dicséretet ér, ha nem többet, szinte függetlenül attól, ki adja. Azzal, hogy máshol mit mondtak a képeitekre, nem tudok és bevallom nem is akarok mit kezdeni, gondolom érthető, hogy elég hülyén nézne ki, ha mielőtt megszólalok, végigfutnám a netet, hogy ki merre mit kapott már adott munkájára és annak fényében dumálnék. Ha van mit megvitatni, állok elébe, de ehhez az kell, hogy tegyük félre a besöpört elismeréseket, mert azoknak általában nincs tétje.

Köszi Ági!
Kérdés, hogy a mozgás e a lényeg. Szerintem ez fontos kérdés.
Azzal kapcsolatban amit írtál, teljesen egyetértek, hiszen a búgócsigás képnél ezt a véleményem ki is fejtettem, igaz, ott ez nem volt ilyen egyértelmű igazság :) Csak hogy továbbra is ingoványon maradjunk ;)
Jelen állás szerint óriási bajok vannak az eddigi elképzeléseimmel... Túl sok mindent látok fordítva.

Hogy beleszóljak én is, mint igazán kicsi ember... Hátha segítek Attilának...
Nekem nyilvánvaló volt, hogy ugrókötelezik a szereplő, viszont emiatt a vágással én sem értek egyet. Ennyit már megtanultam én is: kell teret hagyni a következő mozgásfázisnak is, csak így lehet jól érzékelni azt.

Nem panaszkodtam Zsolt, csak elmondtam, hogy nem tudom, hogyan fogom tudni most eldönteni, hogy mit kell tanulságként leszűrnöm.
Fordítva miért nem panaszkodik senki??? :) Mert nincs fordított helyzet, ugyanis ezekben a helyzetekben nincs más vélemény csak a Tiéd, egy újság nem nyilatkozik arról miért nem jelenít meg egy képet ;)
Na mindegy, hagyjuk, egyelőre hagyom lógva ezt a kérdést, emésztek.

Hát, ha a képzeletbeli vagy valós zsinór beleverődik a képhatárba, ott nem kell vonalzó.

A kérdésedre a válasz pedig viszonylag egyszerű. Én leírtam, több soron is, mi a gondom a képpel. Ha az is leírta, mi okból értékeli pozitívnak a képed, aki ez előtt "más véleményen" volt, akkor sima ügy, mert a kettőt összeveted és ami neked igaznak, elfogadhatónak, őszintének tűnik, azt vizsgálod meg mélyebben. És csak szólok, hogy a NatGeo megjelenés éppúgy szubjektív, mint az, amit én mondok. Csak tudod az az érdekes, hogy akkor szoktak előjönni a fotóművészek és újságok hivatkozási alapként, amikor azok jót mondanak, én meg mondjuk kevéssé jót, ne adj isten rosszat. Fordítva még senki se panaszkodott. :) Vajon miért...

Szerintem meg ennél a képnél a hangulat, az emlékek (emiatt van fentről fotózva) az érdekesek, nem a "precíz" kompozíció. Eddig sokszor azt róttátok fel, hogy túlságosan precíz voltam. Szétszeded apró elemekre és azokat nézegeted külön-külön, pedig ezt egyben érdemes szerintem nézni.
Nem értem miért vonalzóval méred ezt a képet?! Na mindegy, felfogtam amiket írtál, próbálom megérteni. Annál is inkább mert ezt a képet egyébként elemezték már más fotóművészek is, akik teljesen más véleményen voltak. És akkor most itt állok én, mint "laikus" és nézek ki a fejemből, és nem tudom eldönteni, hogy egy jó, vagy egy szar képet csináltam e, és nem tudok előre lépni, nem tudok tanulni belőle, mert nem tudom eldönteni, kinek van igaza. Meg tökre büszke voltam erre a képre mindig, megjelent a National Geographic magazinban is mint hónap képe, és most akkor ezt egyenesen cikinek fogom érezni :)

"Ha ebbe valaki mást lát bele, akkor mást akar bele látni."
Nem. Akkor pontatlan voltál. Kérdezek. Jó pillanatot kaptál el? Nem, mert az ugrókötelezésnek nem ez a legdinamikusabb pontja. Jó expozíciós időt választottál? Nem egészen, mert így most a köteled elmosódik a háttér zajában. Mi az indoka annak, hogy egy alapvetően fel-le mozgást te felülről fényképezel le? Ez a kép így ezt az okot igazolja? Minek hagytál a figura előtt és mögött ekkora teret, mi indokolja ezt, ha közben oldalt ilyen erősen bezártad a mozgást? el fog szaladni előre? Nem. Hátra? Nem. Ha a kötél várható mozgásának hagytál ekkora teret, akkor elvárható lett volna, hogy oldal irányban is többet hagyj, így most ez részben lötyögős, részben túlfeszített kompozíció. A tér ugyanis nem csak a vélelmezhető és/vagy valós mozgáshoz kell, hanem a tömegelhelyezéshez is. És kérdezek még: mi a képed értelme, lényege? A járda? A nyomok? Ha az, akkor keríts olyat, ahol ezek határozottabb formák és bele tudnak valóban szólni a kompozícióba. De mi a lényeg még? A kötél, és valami módon a mozgás érzékeltetése. A kötelet elmostad, a mozgás a lány copfja. Tehát ha ezt összerakod azzal, hogy a kompozíciód pontatlan, akkor azt kell mondjam, hogy még így is kíméletesen vágtam, mert itt jószerivel nincs mit műteni. :) Azoknál a képeidnél, ahol értelmezhetőek a dolgok, csak némi esztétikai csiszolás kell, vagy lehántani a cukormázat, ott egyszerűbb a dolgunk. Ott, ahol ellene dolgozol a mondanivalódnak, és befolyás alatt állsz a valós helyzettel, amit csak te ismersz és te láttál, ott nehezebb a helyzet, mert benned van az érzelmi kötés a képedhez, és elvárod, hogy a néződben is legyen. Ez itt nem működik. A közhely szintjén érthető, hogy egy lány ugrókötelezik a városban, de a megoldás több sebből vérzik.

Nekem rögtön leesett, hogy mi van a képen. Lehet, hogy azért mert mostanában elkezdtem ugrókötelezni? :) Na, nem hiszem.
Kicsit zavart az elején az aszfalt, de megbékéltem vele.
Jó képnek tartom. :)

Igazából én is mindent hittem, csak ugrálókötelezést nem :( De így már ok.

Szerintem teljesen egyértelmű, hogy ugrálókötelezésről van szó. Ha ebbe valaki mást lát bele, akkor mást akar bele látni. Lobog a haj, szóval ugrál. Ki szórja a sót ugrálva. Számomra a kép lelkét is megölné egy homogénebb háttér, kell nekem ez a háttér az autógumi nyommal együtt, egyébkánt nem salak, hanem aszfalt. Nem jól látszik a kötél? Szabad szemmel egyáltalán nem látszik a kötél, ahhoz képest szerintem elég jól látszik, ha jobban kiemelkedne a homogén háttérből, egy steril vacakot kapnánk. A kérdéses amplitúdó pont belefér a képbe a jobb és baloldali térbe. fel le nem mozog semmi. Miért hiányzik akkor az a tér? De mindent összevetve sem gondolom, hogy a kép értelme a centik fent és lent, meg a kötél lenne. Ezekben mindenképp mást gondolok :) Olyan műtétet szeretnék, hogy elhiggyem, hogy jó helyre vágsz Zsolt :)

Elfogadom, de az kevés, hogy nem értesz egyet, fejtsd ki kérlek bővebben.

Köszönöm az elemzést Zsolt! Most kivételesen nagyon nem értek Veled egyet.

Ami a képen van, azt tetszik nagyon. a formátummal nem vagyok teljesen kibékülve.
Nem érzem indokoltnak, hogy jobbra-balra tágasabb, mint fel-le.
Illetve inkább fordítva, hogy fel-le ennyire szűk. Egy négyzetes forma passzentosabb lenne.
Szerintem.

Köszönöm szépen István ;)

De jó! Nekem nagyon tetszik! Bár még csak tanulgatom ezeket a helyzeteket, azt gondolom, hogy ennyire felülről, a horizont kizárásával, már nem jön elő a nézőponti viszonyítás szó szerint ember feletti lesz a történet - tehát itt nem felnőttként tekintünk le egy gyermekre, hanem nézzük a történéseket egy különös kamerapozícióból.
Beszédesek a matériák is. Az aszfalt, a kötél - haj, és az ember anyaga... Mondhatnám, ha el merném engedni a fantáziámat :) nagyon kemény az a világ ott lent, és azon ugrándozik egy pihepuha emberke...
(Megítélésem szerint akár mozgás lecke is lehetne.)