Ez az "ő" gondolom a halottakat jelenti, szép az árnyékok ismétlése, de nem tudok mit kezdeni a belógó fenyőággal, nekem az formailag nagyon idegen, szúrós, tüskés, miközben ez az egész egy meleg és érzelmes megközelítés, az ott színeivel is formájával is fura. Abban van igazsága Attilának, hogy önmagában ez a mécses kevés lenne meg giccses, szóval lehet, hogy arra kellene odafigyelni, hogy a háttérrel mi történik, és ott keresni valami formai játékot, és akkor csak mellékes lenne az, hogy mi van a mécsessel. Valamit biztos, hogy kellene kezdeni vele, de nem a fenyő a megoldás, ez egyértelmű. Visszaadom ezt ismétlésre, majd ha ott járunk időben, akkor érdemes lenne elgondolkodni, addig van időnk, hogy hogyan is oldjuk meg ezt a kérdést. ismétlés. (hegyi)