V-onulás

V-onulás

A címmel sírba vittél most egy kicsit engem, értem én ezeket a poénokat, csak... Kompozícióban nem értem a dolgot. Azt nem értem, hogy mi ez itt a kép alján, hogy ha az egyik oldalon kivisszük a szélre, és dekomponálunk, akkor az alján miért nem? Nem látom indokát. Takard le azt a kétujjnyit, és a dolog máris jobban működik. Azért nem adok erre most csillagot, mert ezt a képet egyetlen dolog mentené meg, vagy vinné el a vállán, mégpedig az, ha kompozícióban pontos lenne, tömegelhelyezésben, abban, hogy mit hova raksz. De ha ebben tévedünk, akkor ez a kép érdektelen. Ami ennyire kevés képelemmel dolgozik, ott nem lehet mást csinálni, minthogy kidekázni, és ez nem megkerülhető. (hegyi)

Játssz ma!

Játssz ma!

Ennek a képnek jobban örülök, mint az előző sakkos képnek. Azért, mert személyesebb, több közöm tud lenni hozzá. Ezt a lépést most nem nagyon értem, biztos a királynő a ló által most bizgerálva van, vagy az védi, vagy nem tudom, a parasztot meg mindjárt leütik, vagy sem, ez nekem körülbelül ennyire megfejthető, mint sakk feladvány. Lehet, hogy ez az egyik nagy sakkmesternek az egyik beállított feladványa, én ezt nem tudom, de nem is biztos, hogy ezt a részét kell értelmezni. Ami viszont egy kicsit problémás, az a világítás. Ahhoz, hogy ez plasztikus legyen, valamennyi derítés még kellene. Maradjunk most annál, hogy a technikát elemezzük, és az érzelmekről most nem beszélünk. A derítéssel, a világítással valahogy ezt rendbe kéne rakni, most nekem ez egy picit sok a fényből, ami a főfényt illeti, és kevés a derítésből. Kopogós az egész, és ettől kevésbé szerethető. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Bástya előny

Bástya előny

Kicsit úgy érzem magam, mintha mozaikjaira hullott volna valami. Sok kép érkezik Attilától, én voltam az, aki kinyitotta ezt a szelencét, hogy kezdjünk el más irányokról is beszélni. Azt kérném Attilától, hogy próbáljuk meg a fókuszt nem elveszíteni teljesen. Valami felé kezdjünk el elmozdulni, válasszunk valamilyen iránymutatást magunknak, és aztán abban kezdjünk el újból elmélyedni. Nem véletlenül ragaszkodom az első három leckéhez, de arra nem nagyon érkeztek most megoldások, minden másra igen. Kicsit ez nekem egy megúszós ügy, azért, mert úgy érzem magam, és ezt több képednél elmondhatnám, mintha az történne, hogy bekerülnek ezek a képek a rendszerbe, de nem azért, mert a lecke elindított egy gondolatiságot benned, és arra jön egy megfejtés, hanem mintha ez fordítva történne, hogy van egy képi helyzet, és azt berakom valami leckébe. Van egy kép, amit már megmutattam másnak, és akkor kíváncsi vagyok, megmérem, hogy vajon a Látszóteres csapat, vagy maga Hegyi mit mond erről a képről, hogy igazolja-e azt, amit én gondolok, vagy sem, hogy ugyanazt a reakciót kapom-e, mint egy másik fotós körben, vagy nem, és aztán majd én magam eldöntöm, hogy tulajdonképpen kinek hiszek. De ebben van egy kicsi olyan, mintha ez a Látszóteres rendszer tesztelése lenne. Nincs ezzel semmi baj, félreértés ne essék, ez nem baj. Csak várom azt a pontot, amikor majd el tudunk kezdeni dolgozni is Attilával, amikor lefutjuk ezeket a köröket, és egyszer csak el tudunk kezdeni úgy dolgozni, hogy van egy kérdésfelvetés, és arra válaszokat keresünk, és ezt az utat együtt járjuk be. Olyan most nekem egy kicsit, mintha késztermékeket kapnék. Tehát, ha ez egy másik feladatra érkezik, akkor azt mondom, hogy oké, lehet mondjuk egy pályázatnak az a témája, hogy a játék, és akkor ez arra bekerül, vagy szeretett tárgyaim, vagy nem tudom, de én nem látom, hogy ez a kép miért a tárgyfotóba készült el. A másik az, hogy én nem tudok sakkozni, ezt tessék nekem elnézni, ismerem a bábukat, de nem tudnék végigjátszani egy meccset, bevallom férfiasan, nem is nagyon érdekel, mert én más irányban mozgok. Da ha azt a minimális tudást, amit én megszereztem a sakkot illetően, ha azt megpróbálom feleleveníteni, akkor a bástyának, bár van egy egészen furcsa szerepe a sakkban, de nem vagyok arról meggyőződve, hogy pont őt kellett itt most ebben kiemelni. Ráadásul két kiemelés is van a képben, mert az egyik az élességgel, és a nagyjából aranymetszésbe helyezett tárggyal kapcsolatos, de aztán a kép átellenes részénél van egy világosabb folt, ami nagyjából a futó, vagy a ló magasságában lehet, és én ott is találok egy másik fókuszpontot, bár az már nagyon életlen, de fénytanilag mindenféleképpen elvisz minket oda. Ennek lehetne egy dinamikai szerepe, hogy egy ilyen ide-oda mozgás induljon be, de ezt az egész ide-oda mozgást viszont megállítja az, hogy a jobb oldali képhatárnál ott van egy fél figura, ami már oda nekem nem kéne, tehát, ha azt akarnám, hogy itt a bástya, és a másik oldal közötti mozgás működjön, akkor azt gondolom, hogy ez most ezért nem történik meg. Hadd tegyek hozzá még egy dolgot, a sakknak mi is a fő szerepe? Az, hogy lépések vannak, hogy mozgás van benne, dinamika. Most ez a bástya merre tud elmozdulni? Semerre. Akkor miért ő, és miért innen van, és miért ebben az állásban van lefotózva? Lényegesen könnyebbé tennéd a befogadást akkor, ha valóban lenne egy ilyen lehetőség, hogy a bástya mindjárt leüti a lovat, vagy valamelyiket, de itt most nem áll fenn ez a helyzet. Szóval több kérdés is felmerült ezzel a képpel kapcsolatban. Ez egy technikai ujjgyakorlat Attila, és ezt szépen megoldottad. Beállítottad az élességet, körülbelül elhelyezted a bástyát, bár nem pontosan van ez aranymetszésben, valahol ott körülbelül, de ennél most nem tudok továbblépni. Tanulmány. (hegyi)

Mindjárt meglesz...

Mindjárt meglesz...

A technikai problémáról a színkezelést illetően a kommentekben beszéltünk, erre most nem térnék ki. A megfigyelés szerethető, nyilvánvalóan utómunkában ezzel még lehetne mit dolgozni, a kép bal oldalán van egy nagyon világos rész, azzal mindenféleképpen kezdenék valamit, de tulajdonképpen az egész egy jó ritmus. Az meg javarészt szerencse kérdése, hogy mennyi van alul belőle, hogy lássuk, mi felé nyúl a mókuska. (hegyi)
értékelés:

Téli emlék

Téli emlék

Na, végre kapok valami olyat, amiben derű van, amiben erő van, amiben szabadságérzés van. Egy kicsi félelem is van, hogy vajon most hová fogok csúszni, és hogy biztos sikerül-e a gyakorlatot gond nélkül befejeznem, de ettől függetlenül ez egy jól megoldott lecke. Benne van minden, ami a gyerekkorra jellemző, a lendület, a játék. Ilyen szempontból ez egy jó megoldás. Ha majd a továbblépést keressük, akkor az ott lesz, hogy olyan pillanatot kell találnunk, és hát ez a legnehezebb, mert ettől lesz egyedi és megismételhetetlen, és képkeretbe való a kép, hogy mind a két kezéből, vagy legalább az egyik kezéből valamennyi legyen, most mind a két kézfej csonkolódik attól, hogy benne van a hóban. Hogy ne legyen ennyire beszorítva ebbe a helyzetbe, mert túlságosan szűknek érzem a határokat. Lehet, hogy ha ez egy magasabb helyzet, akkor nagyobb dinamikát sugároz. Lehet instruálni annyira a modellt, hogy mivel ő ezt a játékot biztos élvezi, hogy ha apa megkéri, hogy csúszkáljon egész délelőtt, akkor megnézem, hogy honnan van az a jó fényviszony, hogy szikrázzon az a hó, és ebben a szikrázó hóban kezdünk el egy csúzskálást, és akkor azt mondom, hogy tényleg, verd oda a sarkad, hogy nagyot robbanjon az a hó, a kezeddel valamennyit mozdíts még ezen, tehát instrukciókkal lehet segíteni ezt az egész helyzetet, és száz százalékig biztos vagyok benne, hogy ha ezt az ember türelemmel, humorral, és szeretettel tudja megoldani, akkor a gyerek ebben abszolút partner lesz. Ez majd a továbblépés része, ettől függetlenül ezt a leckét én megoldottnak tartom ezzel a képpel. Mindenféleképpen követendő és jó iránynak tartom, hogy a gyerekből nem kell mindig drámát csinálni. Nem minden történet az Árvácska. (hegyi)
értékelés:    

Száll az eső

Száll az eső

A tömegelhelyezéssel nem nagyon vagyok kibékülve, valahol ez úgy nagyságrendileg közép felé van valamennyire, nem nagyon értem, hogy miért, és valahogy, mintha beszorult volna ebbe a képbe. El kéne dönteni, hogy ő most honnan hová tart. Azért fontos ez, mert mivel ő az egyetlen szereplő, a többi mind díszítés, az ő helye nem lehet akárhol a képen. Nem lehet az, hogy ez épp ide sikerült, mert épp így tudtam lekapni. Valamilyen kohéziót, viszonyrendszert ki fog ő magának küzdeni, de most olyan, mintha lefelé esne ebből a történetből. A középvonal alatt helyezkedik el, ez nem pozitív érzés, tehát, nem dinamikát, erőt sugároz, hogy ő felfelé haladna, hanem egy lefelé hajló tendenciát mutat, miközben a testvonal azért nagyjából az ég felé emelkedik, de hát ez lehet egy leszálló pozíció is. Szóval, az elhelyezést nem értem. A képi üzenet, meg a megfigyelés az jó, és tulajdonképpen az is izgalmas, hogy ebben az esős helyzetben egy jó mozgás lecke lehetne. Természetfotónak nekem ez kevés, mert ahhoz szerintem beazonosíthatóbbnak kell lennie a szereplőnek. Ha 1 csillagot kap a dolog, akkor az a tömegelhelyezés miatt van, mert főképp nekem ott csúszik el. (hegyi)
értékelés:

Tengernyi víz

Tengernyi víz

Fantasztikusan finom a víz a kép nagyjából felénél, lehagytam volna a hajó által primér módon, a motor, vagy hajtóeszköz által keltett tajtékos habos valamiket, mert azok nem szépek. Az, ami a kép alsó részénél van, nagyjából egy ujjnyi, és ami a kép jobb oldalán van, nagyjából három ujjnyi, az nekem ehhez az egészhez nem annyira tesz hozzá. Ugyanakkor az, amik a kép középső részénél történnek, azok fantasztikusan szépek. Az időjárással van némi problémám, mert nem elég viharos ahhoz, hogy a dráma megjelenjen a képen, ugyanakkor abból szerencsére már elmozdultunk, hogy ez egy nagyon vidám helyzet legyen. Csak talán lehet, hogy nem eléggé. Nem tudom, hogy esett-e az eső, vagy mi történt, valószínű, hogy nem túl jó idő volt. De mondom, az a középső rész nagyon biztató, az az, ami izgalmas ebben az egészben. Nekem az, ami ezeket a nagy fehér részeket hozza, az annyira nem kell. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Cím nélkül

Volt egy beszélgetésünk, akkor azt javasoltam, vagy mondhatnám úgy is, hogy kértem, hogy egy kicsit most a gyerekmodelleket hagyjuk pihenni, és kezdjünk el másik ritmussal dolgozni. Azóta érkezett jó pár kép, és azt gondolom, hogy ez fontos, mert ez olyan, mintha egy menüt vázoltál volna fel, hogy na, akkor Zsolt, válassz, melyikről beszéljünk, és köszönöm, hogy ez megtörténik. Megpróbálok becsülettel majd mindegyikhez mondani valamit. Ennél a képnél lezárásként azt teszem hozzá, hogy itt is ugyanaz érhető tetten, mint az előző portréknál. Ezek a gyerekek sose mosolyognak? Ezt nem nagyon értem. Ők sose vidámak? Nekik szomorú gyerekkoruk van? Ez egy kérdés, mert minden képpel ezt próbálod elhitetni, és nem értem, hogy miért ez a fájdalom, miért ez a szomorú reményvesztettség? Alávetett pozícióban vannak, te vagy a magas, a felnőtt, ő a gyerek, és fentről lefelé kommunikálunk, ráadásul a környezetből is úgy van kiragadva, hogy egy nagyon kusza, és tört ritmusú hátteret hagyunk mögötte. Szépen dolgozol a tónusokkal, ez megy neked, tehát, ezzel semmi gond nincs. Azt gondolom, hogy ezzel nem is kell különösebben foglalkozni, kicsit sok a világítás a homlokon, de hát, ezt gondolom te is látod, hogy ettől olyan nagy homloka lesz a gyereknek, és ez egy picit groteszk is. Ehhez talán az objektív megválasztása is hozzájárul, hogy valamiért egy kisebb gyújtótávolságú objektívet használtál, mint ami talán jó lett volna. Lehet, hogy ez azért van, mert a füleket nem akartad ennél jobban előtérbe hozni, nem tudom, de az biztos, hogy ez a része viszonylag működik. Ami nekem nem működik, azok a gesztusszintek, az érzelmi üzenetek. Nem tudok ezzel mit kezdeni, olyan, mintha sanyargatnád ezeket a gyerekeket, hogy jó modelljeid legyenek. Nem adtam neki reggelit, és majd utána, mikor már ebéd után is még korog a gyomra, akkor majd jól lefotózom. Most hülyéskedek csak, de azt azért légy szíves vedd komolyan, hogy ez az üzenet nem kötelezően pozitív, amit küldesz a gyerekekről. És a miértjét keresem, hogy ez egy iránynak tűnik, de miért van ez? (hegyi)

Apa, ugye kapok csokit?

Apa, ugye kapok csokit?

Az előző képnél elmondtam már, amit gondolok, és itt is hasonlót tudok megismételni, hogy másról szólnak a gesztusok, mint amit te, mint kérdés felteszel a képpel. Ha megnézem ezt a képet, akkor nem az jön le, hogy ez a kislány csokit akar enni, hanem inkább az, hogy valószínű belepancsolt mondjuk a karácsonyi ebédbe, és ezért ő kikapott, és most bűnbánó, vagy valahová elkeverte az ajándékot, és ezért most szorulni fog, és elnézést kér. Nagyjából ezek azok a gondolatok, amik nekem kijönnek. Semmilyen csoki. És nem azért, mert nincs a képen csokoládé, hanem mert az instrukció, és a valós megvalósítás között megint azt mondom, hogy különbség van. Amit az előző képnél mondtam, azt most nem ismétlem meg, erre a képre ugyanaz igaz. Dolgozzunk Attila, kapcsoljunk rá. (hegyi)

Miért?

Miért?

Az a helyzet Attila, hogy én arra kérnélek most, ha lehet ilyet kérni, hogy egy kicsit mozduljunk el abból, hogy a gyerekeket fotózod. Azért vagyok ebben most ennyire határozott, és azért érzem azt, hogy ennek most jött el az ideje, mert szerintem ahhoz, hogy ezek a képek újból működőképessé váljanak, jó lenne, ha egy kicsit pihentetnéd ezt az irányt, ugyanakkor az viszont fontos lenne, hogy a többi kérdéskörben elkezdjünk kommunikálni képekkel, elemzésekkel, beszéljünk a munkáidról. Összefoglalva én most azt kérném tőled, hogy kezdj el a többi leckére dolgozni. Kaptam már róla annyi képet, hogy nagyjából ismerem a gesztusrendszerét, amit te belőle kihozol. Ugyanakkor arról nem vagyok száz százalékig meggyőzve a képeid által, hogy ez a találat mennyiben jogos, mert van egy olyan érzésem, hogy te őt akár instruálással, akár egy szituációs játékkal valamilyen érzelmi helyzetbe próbálod hozni, ugyanakkor, mintha ő mást valósítana meg, mint amit te kérsz. Egészen pontosan arra gondolok, hogy az, amit rendszeresen látok, mint gesztus, abban van egy csipetnyi fájdalom, van dac, van szomorúság, akár konokság, ez több képeden tetten érhető. Ugyanakkor jó lenne ha ezekkel úgy kezdenél el egyszer játszani, hogy az embernek ne legyen olyan érzése, hogy mondjuk azt mondod, hogy ez most egy vádló, egy kérdés feltevés, ami a címből adódik, ugyanakkor benne talán a fáradtság, vagy akár egy bármilyen helyzetből adódó szomorúság, vagy fájdalom erősebb, mint az a dac, vagy az a felhorgadás, amikor az ember feltesz egy kérdést. Ezt lehet finomítani majd, de ahhoz, hogy ebben tovább tudjunk lépni, szerintem neked sem árt, ha őt most egy kicsit pihenteted, mert új impulzusok jöhetnek a helyére, és ha ezekkel majd elkezdünk dolgozni, és visszatérsz hozzá, szerintem gazdagabb eszköztárral fogsz majd tudni dolgozni.
   A másik, amit fontosnak tartanék Attila, hogy nagyon ritkán jönnek a képek. Azt mondom neked, hogy talán érdemes lenne több energiát fektetni ebbe az egészbe, mert akkor fogunk tudni többet megismerni egymás gondolkodásából, ha van miről beszéljünk. Ha havonta egy kép jön, akkor ez elég nehéz lesz. Ez nem csak rád igaz egyébként, hanem azokra is, akik ennyire ritkásan küldenek képet. A tehetség lehetőség és kb. 10%-nyi az, amennyit a végeredményhez hozzá tud tenni, igaz, a legfontosabb 10%-ot. De önmagában a tehetség soha nem tud kibontakozni akkor, ha nincs táplálva szorgalmas munkával. Ahogy az írónak kell a napi penzum, a képalkotó fotográfus sem tudja a rutint és a biztonságát megszerezni akkor, ha csak hébe-hóba exponál. Ráadásul itt a téren van lehetőség az oda-vissza kommunikációra, aminek alapja az, hogy legyen miről beszélni. Bizony, kilóra meg kell csinálni párezer képet, hogy eljöjjön az áttörés a tapasztalás által. Ha protestálok a hézagosság ellen, az értetek történik. (hegyi)

Régen volt...

Régen volt...

Hasonló hangulatú képet már kaptunk, az egy ilyen barnított valami volt, és a kislány kezében valami árvalányhaj is volt akkor. Örülök annak, hogy elmozdultunk ebbe az irányba, mert sokkal hihetőbb és hitelesebb nekem ez a kép, mint az volt. Sokkal jobban bele tudom magam képzelni és érezni ebbe a szituációba. Benne van a szabadság, a játék, az az élmény, ahogy az ember a természettel kapcsolatba kerül, és az is, hogy ez a kapcsolat sokkal közvetlenebb gyermekkorban. Bár azért azt hozzátenném, hogy a képkivágással még mindig nem vagyok kibékülve. A kép tetején van egy ujjnyi, amit a kép aljához kellett volna tenni. Nem nagyon értem azt, hogy miért innen lett ez lefotózva, talán, ha ennyit rogyasztasz, akkor belekerülsz ebbe a történetbe. Érzelmileg még mindig kívül vagy. Nagyon jó az irány, és nagyon örülök annak, hogy egyre inkább sallangmentesen dolgozol, szépek a fények, itt az utóminkával is nagyjából egyet tudok érteni, de a kamera nézőpontjával, és a kompozícióval nem. (hegyi)
értékelés:

Versenyben

Versenyben

Kedves Attila, nem nagyon tudok ezzel mire menni, mert nem tudom, hogy milyen sportról beszélünk. Tehát, ha ez a sport lecke, akkor azért nem árt, ha felismerhető maga az a mozgásforma, ami jellemző egy-egy sportágra. Ők futhatnak akár a buszhoz is, de lehet, hogy csak egy vicces versenyről van szó, nem tudom, mindenesetre nem jellemző. Még, ha a mozgás leckébe került volna, akkor azt mondanám, hogy mint tanulmány csak-csak elmegy, de itt a sport azért ennél behatároltabb. Én nem látom ennek a megoldását most ebben a képben, úgyhogy azt gondolom, hogy érdemes lenne azt végiggondolni, hogy az egyes kategóriák miért jöttek létre. Nem véletlenül van közel 60 leckénk, amiknek próbáltam a leiratokban indokát is adni. A sport szóljon a sportól! (hegyi)

Kapcsolat

Kapcsolat

Szeretnélek kimozdítani téged a komfortzónádból, mert amíg ott vagy, addig biztonsági játékot játszol, és ez akadálya annak, hogy megfusd azt, amire a képességeid predesztinálnak. Egyszerűbben: ez a kép szépeleg, miközben a fények, a szitu a kezedre játszana, ha hagynád. Kit érdekel egy teljes lófej? Vágd szét, hiszen a fények is azt teszik. Korrekt, de a korrektség unalmas. És emiatt nem hiszem el a barátságot sem, mert nincs benne tét. Nem tudom, hogy így ez mennyire érthető. Ha van kedved, beszéljünk erről. (hegyi)

Tekintet

Tekintet

Az a helyzet, hogy ez egy szinte tökéletes kép, de van problémám az utómunkával. És kin máson kérhetném számon az utómunkát, mint Attilán, hiszen amúgy ő elég mélyen beleásta már magát a képszerkesztő szoftverébe, vagyis neki nem kínai, ha azt mondom, hogy de hát kérem, ha jó a póz, ha jó a pillanat, ha a képkivágás is helyén van és az expozíció is a lehetőségeknek megfelelő, akkor hogy lehet, hogy a maszkolásnál nem voltál figyelmes? Kérlek tedd a kezed a szemed és a monitor közé és takard le a nyakat és a pólót! Meg egy picit még az állból is. Látod? Egyből élni kezd a tekintet. Ez annyit tesz, hogy a kép alsó negyede túl van világítva. Erre amúgy szükség is van a reflexek miatt, viszont épp ez az, ami elviszi a figyelmet a fejről. És itt van az, hogy ha ez labor, akkor oda még engedek egy-két fényértéket, és egyből helyére kerül a tónusa, de ez PS segítségével is megjavítható. Szóval a kép rendben, minden oké, de én szigorú vagyok és igazságtalan is talán, mégis azt mondom, hogy ez neked is kell már látnod. Kettő csillag. Kommentbe beteszem a javított képet. (hegyi)
értékelés: