Hasonló hangulatú képet már kaptunk, az egy ilyen barnított valami volt, és a kislány kezében valami árvalányhaj is volt akkor. Örülök annak, hogy elmozdultunk ebbe az irányba, mert sokkal hihetőbb és hitelesebb nekem ez a kép, mint az volt. Sokkal jobban bele tudom magam képzelni és érezni ebbe a szituációba. Benne van a szabadság, a játék, az az élmény, ahogy az ember a természettel kapcsolatba kerül, és az is, hogy ez a kapcsolat sokkal közvetlenebb gyermekkorban. Bár azért azt hozzátenném, hogy a képkivágással még mindig nem vagyok kibékülve. A kép tetején van egy ujjnyi, amit a kép aljához kellett volna tenni. Nem nagyon értem azt, hogy miért innen lett ez lefotózva, talán, ha ennyit rogyasztasz, akkor belekerülsz ebbe a történetbe. Érzelmileg még mindig kívül vagy. Nagyon jó az irány, és nagyon örülök annak, hogy egyre inkább sallangmentesen dolgozol, szépek a fények, itt az utóminkával is nagyjából egyet tudok érteni, de a kamera nézőpontjával, és a kompozícióval nem. (hegyi)
értékelés: