Miért?

Miért?

Az a helyzet Attila, hogy én arra kérnélek most, ha lehet ilyet kérni, hogy egy kicsit mozduljunk el abból, hogy a gyerekeket fotózod. Azért vagyok ebben most ennyire határozott, és azért érzem azt, hogy ennek most jött el az ideje, mert szerintem ahhoz, hogy ezek a képek újból működőképessé váljanak, jó lenne, ha egy kicsit pihentetnéd ezt az irányt, ugyanakkor az viszont fontos lenne, hogy a többi kérdéskörben elkezdjünk kommunikálni képekkel, elemzésekkel, beszéljünk a munkáidról. Összefoglalva én most azt kérném tőled, hogy kezdj el a többi leckére dolgozni. Kaptam már róla annyi képet, hogy nagyjából ismerem a gesztusrendszerét, amit te belőle kihozol. Ugyanakkor arról nem vagyok száz százalékig meggyőzve a képeid által, hogy ez a találat mennyiben jogos, mert van egy olyan érzésem, hogy te őt akár instruálással, akár egy szituációs játékkal valamilyen érzelmi helyzetbe próbálod hozni, ugyanakkor, mintha ő mást valósítana meg, mint amit te kérsz. Egészen pontosan arra gondolok, hogy az, amit rendszeresen látok, mint gesztus, abban van egy csipetnyi fájdalom, van dac, van szomorúság, akár konokság, ez több képeden tetten érhető. Ugyanakkor jó lenne ha ezekkel úgy kezdenél el egyszer játszani, hogy az embernek ne legyen olyan érzése, hogy mondjuk azt mondod, hogy ez most egy vádló, egy kérdés feltevés, ami a címből adódik, ugyanakkor benne talán a fáradtság, vagy akár egy bármilyen helyzetből adódó szomorúság, vagy fájdalom erősebb, mint az a dac, vagy az a felhorgadás, amikor az ember feltesz egy kérdést. Ezt lehet finomítani majd, de ahhoz, hogy ebben tovább tudjunk lépni, szerintem neked sem árt, ha őt most egy kicsit pihenteted, mert új impulzusok jöhetnek a helyére, és ha ezekkel majd elkezdünk dolgozni, és visszatérsz hozzá, szerintem gazdagabb eszköztárral fogsz majd tudni dolgozni.
   A másik, amit fontosnak tartanék Attila, hogy nagyon ritkán jönnek a képek. Azt mondom neked, hogy talán érdemes lenne több energiát fektetni ebbe az egészbe, mert akkor fogunk tudni többet megismerni egymás gondolkodásából, ha van miről beszéljünk. Ha havonta egy kép jön, akkor ez elég nehéz lesz. Ez nem csak rád igaz egyébként, hanem azokra is, akik ennyire ritkásan küldenek képet. A tehetség lehetőség és kb. 10%-nyi az, amennyit a végeredményhez hozzá tud tenni, igaz, a legfontosabb 10%-ot. De önmagában a tehetség soha nem tud kibontakozni akkor, ha nincs táplálva szorgalmas munkával. Ahogy az írónak kell a napi penzum, a képalkotó fotográfus sem tudja a rutint és a biztonságát megszerezni akkor, ha csak hébe-hóba exponál. Ráadásul itt a téren van lehetőség az oda-vissza kommunikációra, aminek alapja az, hogy legyen miről beszélni. Bizony, kilóra meg kell csinálni párezer képet, hogy eljöjjön az áttörés a tapasztalás által. Ha protestálok a hézagosság ellen, az értetek történik. (hegyi)

Hozzászólások

30
Értékelem!
24
Értékelem!

Egyébként ha Pesten jársz, jó lenne összefutni, mert hiszem, hogy amit írásban mondogatok, élőben egy sör mellett jóllehet egy pillanat alatt átmenne.

23
Értékelem!

Attila, abban hiszek, hogy van tehetséged a képalkotáshoz. Ráálltál egy témára, és gyártod a képeket sorban, a gesztusrendszerük nagyjából ugyanazon a keskeny mezsgyén halad, nem érzek előrelépést és úgy vélem, hogy ennek az okát abban lehet megtalálni, hogy a komfortzónádból azért nem lépsz ki, mert ami azon túl van, az nincs olyan erősen tapasztalással megtámogatva. Ha legyártasz még ebben a gesztusban 20 képet a gyerekről, az is gyakorlás, de úgy vélem, hogy ha más területen szerzed a tapasztalatot, akkor az hatással lesz majd erre is, és ami most egy helyben toporgásnak hat, az egy pillanat alatt áthidalódik majd. A portrézás összetett feladat, világítást, kompozíciót, formákat, tömeget is érint, és akkor még a gesztusokról, a modell személyiségének megfejtéséről nem is beszéltünk. Lebontható ez tehát részfeladatokra, és úgy gondolom, hogy ezek a részek összességükben majd többet fognak neked adni a végén, mint 1+1+1+1=4

27
Értékelem!

Köszönöm az értékelést! Bár szerintem ez nem a képről, hanem rólam szól.
Nem nagyon értem miért baj az, ha sokat fotózok valakit... Egy festő mennyi vázlatot csinál valamiről, mielőtt elkészíti a művét, egy ötvös mennyi formát próbál ki mire elkészül egy gyűrű, stb... De jól van, fotózok majd más témát.

27
Értékelem!

Szia Attila! Jó újra látni a lányaidat. A rózsaszín sál nekem nem kellene, de a gesztus, a pillanat rendben.

Új hozzászólás