Szeretnélek kimozdítani téged a komfortzónádból, mert amíg ott vagy, addig biztonsági játékot játszol, és ez akadálya annak, hogy megfusd azt, amire a képességeid predesztinálnak. Egyszerűbben: ez a kép szépeleg, miközben a fények, a szitu a kezedre játszana, ha hagynád. Kit érdekel egy teljes lófej? Vágd szét, hiszen a fények is azt teszik. Korrekt, de a korrektség unalmas. És emiatt nem hiszem el a barátságot sem, mert nincs benne tét. Nem tudom, hogy így ez mennyire érthető. Ha van kedved, beszéljünk erről. (hegyi)
Ja, nekem is olyan kontrasztos a ló világos oldala a lovas alig látható arcához képest, hogy ez az eltérés kezd foglalkoztatni. Felülről is hiányzik a tér, mert a képzelt mozgás alapján (szemből nézve fel-le) mindjárt beveri a fejét. Tán túl világos volt a sisak és az elvitte volna az arcról a figyelmet? Ettől függetlenül nagyon technikás cucc, gratula.
Többször néztem már e fotót, és egyrészt nagyon tetszik a pillanat, másrészt hiányérzetem van - talán mert nagyon keménynek, és nagyon szűknek érzem - persze az is lehet, hogy a történet így a kerek. A keménységet a linómetszet-szerű kontrasztra értem. Érdekes, hogy a kép jobb felére mennyire nem került semmi (talán ez is részese a hiányérztemnek) De a hangulat, és ahogy kiemelte a ló szmét, azokat a finom szőrszálakat, és amilyenlágyan el van mosva a még így is felismerhetően bioldog lovas - ez tetszik.
Ide is képet teszek, ami nyilván csak olló, és nem kamerával való szerkesztés. Úgyhogy sántít. Mert hogy ha minden megvan, akkor már nincs miért izguljak, nincs mire koncentráljak. Nyilván, ha kamerával oldod meg, nem ilyen béna a képkivágás sem. Ezért ez csak az illusztráció. De hogy értsd, hol a lényeg:
