Kicsi és nagy

Kicsi és nagy

Pontos, jó megfigyelés, kiváló, hogy hagytál benne embert, mert érzékelhető lett tőlük a tér. Talán csak annyi, hogy a korlát az ablakkal most egybe bír mosódni, ott lehet, hogy érdemes lenne megnézni, lehet-e valami részletet kihozni még belőle. De a kép rendben van, örülök, hogy végre valaki mer enteriőrt is fotózni. Hagyható az épített környezet leckében is, de van enteriőr is. (hegyi)
értékelés:

Mit játsszunk Lányok?

Mit játsszunk Lányok?

Az ötlet is jó, a helyszín is, de kár, hogy a lányok nem egymással vannak elfoglalva, hanem azzal, hogy nehogy rátapossanak apa drága gépére. Nem mondom, hogy könnyű helyzet, esetleg tükröt is használhatsz és abból fotózni, vagy valamivel védeni a masinát, de fontos lenne, hogy a modellek ne a kamerát nézzék, mert ettől ránk figyelnek, vagyis nekünk játszanak, ami szerepléssé válik. Azt gondolom, hogy a jó képek java beállított kép, akkor is, ha spontánnak hat, viszont fontos, hogy egy spontán módon ható jelenet ne bukjon le. Kérhetek ebből ismétlést, ugye? (hegyi)

Szemében a horizont

Szemében a horizont

Attila, ez egy jó portré nem túl erős címmel, de ez nem nagyon lényeges, a kép jó, talán egy picit a sapkán erős a vignettálás effekt, de a kép jó pillanat. Annyi még talán, hogy valószínű hátizsák lehet, ami kiad hátul egy körformát, abba belevágnék, hogy ne vigye el a figyelmet ennyire, végül is ettől nem fog unalmassá válni a fotó szerkesztése, mert még mindig kimozdulva maradunk a centrumból. (hegyi)
értékelés:

Nyári emlék

Nyári emlék

Az a helyzet, hogy a részletekben lakik egy kép ereje, de ott is bukik el, ha valami nem egy irányba mutat. Sokadszori megnézésre is fennakadok a pólón. Mi lehet rajta? Venezia? Hortenzia? És míg ezzel foglalkozom, elmegy a hajó. Az élesség ha jól látom, akkor a kézfejnél van, tehát a fontossági sorban előre hoztad, ami a kislány kezében van, és ez elfogadható. Ugyanakkor annak a hangulatnak, amit a kéz és a kézben tartott textil és füzér mesél, ellentmond az összefogott haj, a póló és a viszonylag szűkre szabott mozgástér. Az is feszültséget kelt, hogy maga a test tömegében ki van mozdítva a nyugalmas középpontból, ha ehhez még hozzáadjuk, hogy a mozgás jobbról balra történik, azaz időben visszafelé, akkor mindez izgalmassá teheti a képet. Igen ám, de az egész kép nyakon lett öntve ezzel a sárgás szósszal, vagyis az összes kompozíciós feszültség, amit sikerült összehozni, és ami izgalmassá tenné a képet, vissza lett rántva, vissza lett vonva, ettől olyan érzete keletkezhet a nézőnek, hogy minden szép, jó és helyénvaló akar lenni, de mégsem lehetünk biztosak abban, hogy ez a valóság, vagy annak mímelt másolása, vagyis hogy valóban idill és nyár és szabadság, vagy menekülés, keserűség és egyedüllét az, ami a kép valódi mondanivalója. Attila, az érzések fontosak, de ha belül nincs valami tisztázva, akkor ez kívül is létre fog jönni, akkor ez a valami korrodálni fogja a szépen felépített szerkezetet és végül mint bizonytalansági tényező ellene fog hatni a munkádnak. Tehát miközben ez egy nagyon izgalmas kép, nem tisztázott számomra, hogy tudatosak-e azok a lépések, amik efelé az izgalmas szitu felé vittek, vagy mindez valami belső helyzet kivetüléseként jelenítődik meg, akár az alkotó számára is meglepetésszerűen? Attila, kérlek dolgozzunk azzal az első három leckével, mert most nem tudom, hogy mire adom a három csillagot, ha érted. (hegyi)
értékelés:

Cseppnyi végtelen

Cseppnyi végtelen

Ez az a kép, amit mindenki megcsodál, és amikor megfelelő eszköze akad, mindenki meg is próbál megcsinálni. Azért nagyon fontos, mert ki lehet vele gyakorolni az exponálást, hogy mit, mikor, hogyan, milyen zársebességgel, na és persze azt is, hogy mi az, hogy a szerencsét is behívom a táncba. Bocsánat érte, ez a kép ennyit tud, de ez fontos tapasztalati szempontból. Ami a szerkesztést illeti, kár, hogy ilyen szűkre van véve alul, mert fájó ahogy a hullámokba vágunk és az is kár, hogy nincs meg a csöpp árnyéka. (hegyi)
értékelés:

Sorverseny

Sorverseny

Ezt a képet szerettem volna eredetileg feltölteni ehhez a leckéhez. Szóval ez az ami egy torna verseny utáni vidám sorversenyen készült...

Milyen érdekes az ember, ha egy asszociáció beugrik, utána már nagyon nehéz azt kitenni az fejünkből. Nekem ez a kép minden erénye ellenére inkább taszító, és ez annak az asszociációnak köszönhető, ami a bal oldali szereplő mozgásából adódik, hogy ő valamiért kapar, esik, valami fura koordinálatlanság érzetét adja. Ilyen küzdelmi helyzetben szerintem az arcok tudnak nagyon izgalmasak lenni, mind az a fenti részben futó két lánynál is sejthető, de sajnos nagyon picik a képen. Szóval az ötlet érthető, de valahogy ez nekem nem olyan erős ügy most. (hegyi)
értékelés:

Sorverseny

Sorverseny

A kép egy tornaversenyen készült viszonylag késői időpontban, világítás nem nagyon volt, így feladtam az erőlködéssel és svenkeléssel szórakoztattam magam :)

Attila, ez egy jó pillanatnak a meglátása, jó helyzetet figyeltél meg. Számomra egyetlen egy kérdés van: az utómunka. A kompozícióval nincs probléma, a pillanatot is jó időben fogtad meg, itt a kép bal alsó része az, ahol az árnyék van, ami egy picit igényelné még a világosítást. Ha a maszkolás technikával dolgozol, akkor egy kicsit itt erre még lehetett volna engedni, és akkor egyensúlyban van a dolog. Most a kép bal oldala, főképp a bal alsó része bebukik. Egyébként ez rendben van, mint Mozgás lecke három csillagos, csak a technikára nem ártana még egy kicsit gyúrni. (hegyi)
értékelés:

Tudom, hogy tudod...

Tudom, hogy tudod...

Itt egy másik fickó van, az előző vad, szinte Gojko Mitic-hangulatú képhez egy most egy teljesen lírai megközelítés, itt előjöttek Attila érzelmei, ezt erősíti az a póz is, ahonnan a kép elkészült, ez az alávetettség, ahogy fölfelé nézek esdeklően. Olyan a hangulata, mintha egy zongoravizsga lenne, és szegény tanuló nem biztos, hogy felkészült arra, hogy most Liszt Ferencet kell neki játszani, és kicsit kérlelőn néz a tanárra, hogy nem lehetne esetleg egy egyszerűbb mazurkát, de azért elkezdi, és meglátjuk, hogy mi lesz a vége. Nagyjából ez jön erről a képről nekem le, érdekes és jó megoldás a harmadik leckére, tetszik, megvan a három csillag. Itt újból mondom, hogy az első három leckére szeretnék kérni még megoldásokat, hogy egyrészt egy kicsit jobban megismerjünk, másrészt, hogy mélyebbre tudjunk menni ebben a leckesorban. (hegyi)
értékelés:    

Tudom, hogy TE voltál!

Tudom, hogy TE voltál!

Szuggesztív és nagyon erős portré az, amit itt most kapunk. Határozott ember képét mutatja, aki tudja, hogy mit akar, és hogy azt hogyan lehet elérni, és maga a gesztus is egyértelmű a ránk mutató kézzel. Ez egy abszolút jó leckemegoldás. Ahogy ebből a képből látom, Attila szereti, ha hatással van az emberekre, és ehhez minden adottsága megvan a személyiségében is és a külső jegyekben is, úgyhogy jó alapanyag az önportréhoz, úgy érzem, hogy széles spektrumon tud mozogni. Erre a leckére is várnék új megoldásokat! (hegyi)
értékelés:    

Biztos én?

Biztos én?

Nagyon érdekes ez a kép, amit kaptunk Attilától, ez egy jó bemutatkozás, és köszöntjük is itt a Látszótéren. Ami nekem hirtelen beugrik, amikor ránézek a képre, az, hogy ez valamilyen középkori fickó, aki be van öltözve ruhába, és valamilyen vállpánt is van rajta. Aztán látom, hogy az valószínűleg egy laptopnak a keret része, és van ott egy szem, ami figyel ránk, és mégis valahogy nekem ez az íjászatos helyzet jön át a képből, nem tudom miért. Maga az ötlet jó, és a geg is rendben van, úgyhogy a megoldást jónak tartom erre a leckére. Az elemzés később van, hetek telnek el a kép felkerülése után, és látom, hogy közben jöttek újabb képek tőle, majd szép sorban megyünk azokon is végig, de azt kérem tőle, hogy próbálja meg, hogy az első három leckével foglalkozik most, és azokra küld friss képeket. Ettől függetlenül jöhetnek a többi leckére képek, nem mondom, hogy azzal álljunk le, de ezzel párhuzamosan kezdjük el a munkát az első három leckével, és kicsit ebbe mélyedjünk jobban el. Erre a leckére megvan a három csillag, és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés: