Nyuszibarát

Nyuszibarát

Örülök, hogy a kép ennyi mindenkit megmozgatott és véleményeket, ötleteket váltott ki, mert ha picit is komolyan vesszük a Látszóteret, akkor ha van értelme, akkor ez, hogy kommunikáljunk, építőn, túllépve a "jajj de szép a kép" szinten. Ezt kéne minden felkerült anyagnál elérni, hogy beszéljünk róla, mert ez segít az alkotónak. Visszatérve a képhez, az ötlet, a meglátás kiváló. És jól érzitek, van vele valami rendezetlenség, de szerintem nem a korlát, hiszen az ott van, ez van, legfeljebb rá lehet teríteni valami vidám textilt, hogy adjon hátteret, de semmiképp se maszatolnám ki a képről, mert nekem ez a szint már olyan beavatkozás, amit az exponálás előtt kell valahogy megoldani. De nekem két ennél erősebb problémám van. Hogy a jelenet mennyiben beállított, nem tudom, de sejtésem szerint a kislány instruálható, tehát nem egy elkapott helyzetről van szó vendégségben, vagy ha igen, gondolom azért volt még idő a felvételre. Miért mondom ezt? Mert ha nincs is vidám textil a korlátra, de azokat a kevéssé életképes fűszernövény maradékokat ki kellett volna venni az ablakból. Ugyanis most olyan, mintha karikatúrája lenne az egész bájos helyzetnek ez a pusztuló növényzet. A három halódó grácia, és akkor hozzájuk kéne valami viszonyrendszert találni a kislánnyal és a nyúllal, mert ez a két irány most a meghatározó. Aztán itt van a képmódosítás, a maszkolás, azaz az expozíció korrekciója a széleken. Közkedvelt megoldás a vignettálás, főleg akkor, amikor a kompozíció nem elég feszes, mert összerántja a képet, segít a központra fókuszálni. Ha ez leheletnyit van alkalmazva, akkor azt mondom, oké, de itt ez most nekem nagyon erős. És hát ami meg a jelenetet illeti, nagyon vidám lenne, ha nem csak a kislány ruhája adná színben a támpontot, hanem esetleg a benti környezet is, hiszen ha már húsvét, ha már nyúl, némi piros tojás vagy egyéb manifesztum az elszáradt kórók helyett jól jönne, tehát be lehetne rendezni valami olyan szobabelsőt, ami mint a zenében a dob és a basszus, megadja az alapot, és erre a ritmikára lenne szólóhangszer az, ami kinn történik a kertben, és máris nem foglalkozna senki se a korláttal. Ami viszont a leckemegoldást illeti, a barátságot azért érdemes picit még mélyebbre vinni magunkban, mert a gyerek-kisállat viszonylat korántsem a barátságról, mint inkább a megismerésről szól, ezt inkább a szülők szeretik beállítani úgy, hogy a gyereknek adott kis kedvenc a barátja. Dehogy. Játék, élő játék eszközök. És taneszköz is, ha a szülő ebben következetes és partner, hogy a felelősségre tanítson. Szóval sok irány elképzelhető, de a barátság az nagyon más, komolyabb terep, mintsem, hogy beleessünk a giccsközeli értelmezésébe. (hegyi)

Hozzászólások

Sándor, ritkán is szoktam arra nézvést tanácsot adni, minek kéne a fotón lenni, mert ha úgy gondolom, csináljam meg én. Igen. Tehát a piros tojásos irány mondjuk úgy, már az én fantáziám játéka, felejtsük el. Viszont abban nem tudok engedni, hogy a száraz fűszernövények olyan konkurenciát jelentenek a fő témának, ami miatt nem tudok továbblépni. Keresem a kapcsot, hogy miért vannak ott ilyen erős jelentéssel, mert a lány-nyuszi kinti rész ellenpontja most a három növény. És nincs, nem találom a kapcsot.

Ami a vignettálást illeti, a két tónus, vagy mondjuk színtömegnek, nagyon nagy, nekem túl nagy ellenpont. Miért kell ekkorát erősíteni a drámán a benti térben, hiszen a kinti történet a gyerek nyúl viszonylatban eleve erős, színes és életteli.

Zsolt, amit te vázolsz fel a pirostojással, visszavett vignettálással, stb, az egy teljesen más kép, másról szól, más hangulatú. Szerintem ez a kép, így, ahogy van, nagyon sokat mesél. A korlát, az meg egy másodlagos jelentőségű elem, eljátszadoztunk vele kicsit.

Lehet, hogy ezt dobta a gép a vignettálással, nagyon olyan, mint amikor belenyúlnak, valamennyire akkor vissza kell venni belőle. A beállított-nem beállított dologban azt gondolom, hogy a beállított képek nyernek, csak az a nem mindegy, hogy a beállítottság, azaz az instrukció miképp működik. Ha jól, akkor nagyságrendekkel többet lehet elérni azzal, hogy a dolog fejben előre le van rendezve és csak a minimálisan muszáj szint fűszerezi véletlennel a munkát. Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy a talált képek az igaziak, de ahhoz igen nagy szerencse kell, hogy a témán és szitun kívül a komponálás, fények, tömeg, minden helyén lehessen.

Zsolt nagyon köszönöm az elemzést!
Nagyrészt egyet is értek Veled, talán annyi, hogy nincs semmi utólagos vignett a képen, belül sötét volt kint sütött a nap, és a fényméréssel játszottam még. Egyébként nem beállított kép :)

Köszönöm Brigitta :)
Lehet, hogy csak a szegecseket kellene eltüntetni a korlátról ;)

Tetszik ez a kép.
Sőt, talán az eredeti a legjobban.
Nekem az, hogy a háttérben egy erős korlát látható, valahol azt jelenti, hogy "helyettünk" védelmezi a gyermeket, és így nyugodtan hátrébb húzódhatunk, hagyva őket csak ketten lenni.
Ezt a "kukucskáló" érzést erősíti az is, ahogy maga az ablak eltörpül a le-nem vágott falrészek miatt.
Közel mennek, és közel is engedik egymást magukhoz.
Kis barátok :)!

Igen, kicsit steril lett...
A szőrszálakkal és a hajszálakkal nem volt türelmem többet játszani, pedig épp most szereztem be ehhez két szuper eszközt :)

Azért vártam egy kicsit a válasszal, mert gondoltam, hogy hátha valaki friss szemmel megítéli, hogy melyik a jobb megoldás? Ugyanis most lehetne örvendezni, hogy hurrá, eltünt a korlát! Nekem viszont kétségeim támadtak: mintha a korláttal intimebb lett volna a jelenet. Aztán: a retus elvitt egy csomó kedves pihét, hajacskát, nyuszi bajszát. Mindenesetre tanulságos kört futottunk.

Végül mégis rászántam magam és retusáltam ;)

A fekete-fehér elveszi a kép legfőbb értékét. Ez a kép nagyon színben él. Nézd a centrumban a különböző pirosakat, ahogy körbejárnak: blúz - kislány arca - nyuszi füle - szeme - kéz. FF-ben mindez elvész. És akkor még nem beszéltem a különböző zöldek játékáról, stb.

Illetve a másik ötletem még az ff volt, ami nem is bizonyult rossz választásnak, a korlát szempontjából biztosan ;)

Köszönöm Sándor! Igen, már majdnem rászántam magam arra, hogy teljesen kiretusáljam a korlátot, csak kellene egy szabad fél óra ;)

Ennek a gyönyörű fotónak egy gyenge pontja van: az erőteljes aranyokker fa erkélykorlát. Ez mind színben, mind telítettségben, mind pedig tónusban üti a harmonikus színvilágot. Ha ezen változtatok,

lényegesen akkor sem javul a helyzet, ami arra utal, hogy a formája is zavaró. Túl durva a környező finomságokhoz képest. Mindezzel együtt, nekem nagyon tetszik a kép.

Igen-igen, valóban nem átütő ez a dolog sajnos...

Elhiszem a történetet! És nem is fura nekem amúgy egy ilyen kapcsolat, persze, miért ne! Csak ezt nem érzem, vagy nem ezt érzem a fotón.

Az U alak nem érdekes, azt csak az egyszerűsítés miatt írtam bele: balra, alul, és jobbra látom antracit szürkének a fotót. Nem írtam, hog rosz, mert látom, milyen jól kiemeli a közepet. Csak meglepett. :)

Köszönöm István :)
Instruált modell leckébe nem tenném, mert nem is tudta, hogy fotózom :)
Nem beállított képről, hanem elkapott pillanatról van szó. El tudom fogadni, hogy fura ez a kapcsolat, bár hozzá kell tennem, viszonylag sokáig élt velünk ez a nyúl, és kifejezetten igényelte a törődést, ment a gyerekkel játszani, felágaskodott a lábra, mint egy kutya :)
Az U alaknak nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, egyszerűen így éreztem egyensúlyban a képet, a színével játszottam kicsit, nem állítom, hogy annyira el van találva ;)

Technikailag van valami különös ebben a fotódban is... Ez az antracitos U keret körben és a nagyon élénk központi rész meglep. Persze a figyelmet oda irányítja a fotón ahova kell. A fényképeződet, és (feltehetően) a fotófeldolgozó eszközödet nagyon jól kezeled, azt gondolom, eleve jó technikád lehet. De a látott megfogalmazással még nekem barátkoznom kell - és ebben nem a távolisága hanem a meglepetése a hangsúlyos - kérlek, így értsd.

A kislány és a nyuszi barátsága felnőtt fejjel ezen a fotón kissé egyoldalúnak tűnik. Ezt a riadtan görnyedő nyuszi is alátámasztani látszik. Persze,a klasszikus nyúlfogó pózban még nehezebb elhitetni, hogy jól érzi magát az a nyuszi a bőrében. A kislányt is inkább úgy látom, inkább érdeklődik, vagy arra koncentrál, hogy ki nem ugorjon a nyuszi a kezéből. Nekem az instruált modell lecke jut inkább az eszembe - de abban nagyon őszinte: hogy "Apa, fejezzük már be! Muszóka már nem akarja!" :))

Jajj :)
Elbambultam :) Ne haragudj ;)

Hé, Géza, honnan tudtad, hogy a második keresztnevem István? :)))

Köszönöm István! Maga a barátság azért jóval tágabb fogalom, minthogy leszűkíthessük két ember kapcsolatára, persze lehet, hogy ezen a képen nem annyira jön át ez az érzés.

A barátság témát keresem magamban erősen, de nehéznek tűnik nekem... Eszembe jutott az ember-állat barátság is, de bennem ez a fogalom leginkább két ember kapcsolatához kötődik - nem is többéhez, csak kettőéhez.

Technikailag megint csak haláli ez a kép, de inkább tűnik ajándékot kapós, közelről megnézősnek, mint "ő az én barátom és jó együtt"-nek, mert ahhoz (szerintem) nem veszi fel az embör a másikat és nem kell hozzá rózsaszín kardigán sem...

Új hozzászólás