Könyök fölött alig történik formailag valami, miközben a méretkülönbség miatt kényelmetlen így a kompozíció.

Köszönöm Zsolt az elemzést!
Igen, a jobb oldal az kompromisszumos megoldás volt, egyetértek a vágási javaslatoddal. A fenti vágást én jónak éreztem, ezzel tereltem el az anyáról mint főtémáról a hangsúlyt. Azért nem gondoltam, hogy szétesne a kép, mert nagyon stabilnak tekintettem az erős háromszög kompozíciót. Köszönöm az új szempontokat!

Igen, ez teljesen így van, Tamás ;)
És talán jól is van ez így ;)

Attila, (külön öröm számomra a tt-l) azt hiszem elérkeztünk az ízlések birodalmába. Ha te a témához ezt a kiegyensúlyozottságot tartod megfelelőnek, akkor így jó. Hiszen a te képed. Annyi a tanulság, ha egy képet eleresztünk, az elkezd önálló életet élni.

Igen, érthető, hogy az a momentum (az anya-gyerek kapcsolat) a besorolásod lényege. A gyerek kapaszkodik, az anya nagyon gyengéden adja, és hagyja magát. (Azt hiszem, ennek a kapcsolatnak az egyértelmű kifejezésére szoktak nagyon közelről fotózni valamiképpen összekapcsolódó gyermek és felnőtt kezeket is.)

István, nem tekintem okoskodásnak, sőt örülök, hogy van véleményetek a képről, ez már fél siker :)
Érdekes amit írsz, mert nekem pl már csak az anya egy ujjába kapaszkodó gyerekkéz is elég a családdal való asszociációhoz... De tisztában vagyok vele, hogy nem egyformán gondolkodunk :)

Zoltán, abszolút igazad van, de úgy gondolom, hogy így "személytelenül" is betölti a neki szánt anya szerepet, és ez a hangsúly talán nem aránytalan...

Igen, értem az okokat!
(Itt megjegyezném, hogy távol áll tőlem, hogy bármibe is bele szeretnék okoskodni, nincs olyan paraméterem, ami erre feljogosítana, pusztán érdeklődésként, kezeled kérlek a felvetéseimet!)

Gondolkodva a fotón, jelen megoldában - persze lehet hogy tévedek - de azért kevésbé család nekem az üzenet (hamarabb lesz nekem inkább gyermekkor) mert valahol pont azt az azonosulást nem látom amit a családként remélnék. Úgy értem ezt, ha - bocsánat - de mindenki fej nélkül lenne például, vagy ha mindenki azonos magasságban lenne (pl a maciig) vagy akkor is ha az anyuka is csak ugyanúgy húzná a gyereket, ahogy a gyerek a macit, akkor jobban érezném a leckébe valónak. Az azonosulást nem érzem. No persze, én sem tudtam még a leckére igazán jó megolást beadni, több száz fotómat átnéztem már emiatt - tehát ezek a kérdések és felvetések nekem is szólnak!

És kérlek úgy értsd a szavaimat, hogy mellette a fotód rendületlenül tetszik!

Engem sem zavart fent a vágás, a kezek csatlakoznak (az valszeg zavart volna, ha a hónalj alatt szakadt volna meg), a váll sem kerekedik még, nem hiányzik hozzá a fej... Viszont az egész jobb oldalt uralja, szinte a középrészből is balra szorítja a gyermek témát az anya teste (szó szerint, és asszociációival is). Legalábbis az én szememmel nézve. :)

Köszönöm a véleményed Tamás!
Hogyan lehetne jobb szerinted a kép? Elsősorban a kompozícióról kérdeznélek...
Azért is kérdem, mert amikor készült a kép, kb 50m-ről kiszúrtam már őket, és folyamatosan figyeltem melyik lenne a legjobb pillanat, és végig nézve a történetet, én akkor biztos voltam abban, hogy ez a megfelelő.
Vitatkoznék azzal, hogy probléma az, hogy kiegyensúlyozott a kompozíció. Hiszen egy kevésbé kiegyensúlyozott kompozíció, mondjuk egy dinamikusabb, ellene dolgozna a témának, hiszen a család szempontjából, a gondoskodás, a családi kapcsolatok szempontjából furán hatna egy kompozíció által feszített hatás.

Köszönöm István!
Hogy miért nincs fej? Igazából amikor készült, már akkor terveim voltak a képpel - ugyanis már jó messziről láttam amikor jöttek, hogy mit szeretnék elkapni - és az anyuka pont úgy fordult, hogy felismerhető lett volna. Ezt nem akartam. Másrészt szerintem nincs is nagy jelentősége a kép alapvető üzenete szempontjából. Szóval itt már csak arra figyeltem, hogy megfelelő helyen vágjak ;)

Attila, hadd legyek az ördög ügyvédje! Szerintem is hangulatos kép, jó meglátás. Szerintem azonban jobb is lehetne. Az egyik gondom, ez a bágyadt zöldes szín. Itt nem érzem, hogy segítené a képet. A másik a kompozíció, amivel semmi baj sincs, kiegyensúlyozott. És szerintem éppen ez a baja, nem elég izgalmas.

Ránézek a fotóra, és átvillan rajtam, hogy hűdejófotó! És elkezdem úgy nézni, hogy miért tetszik. Először is a szemszög ami szembeötlő. Úgy érzem, a táska magasságában vagyunk, vagy még attól is egy pici lejjebb. Ha miniszoknyás lenne az anyuka (nagytestvér?) már-már a szemtelenség (aszfaltbetyárság) határát súrolná a pozíció :) És aztán meglátja az ember a csöppséget is, mert a kép jobb felének harmadpontján álló főszereplő keze oda vezet. És tündéri kisgyereket látunk (őt is) hátulról. A maga mögött húzott pajkosan játékos mackó kacsint csak vissza. :)) Á! ez egy vicc - gondolnám, valójában csak alibi :)) és nem tudok teljesen elvonatkoztatni.

Hogy az anyuka fej nélkül van a képen - egészen biztosan nem véletlen, de mi az üzenete? Nekem van pár lehetséges magyarázatom rá, de nem érzem egyiket sem kellő indoknak. Szóval ahogy belemélyedek a részletekbe, kezdem elveszíteni a lecke tárgyát - mindaközben végig látom, hogy tetszik a fotó. (Egyedül talán a színvilága, ami nekem kevésbé jön be.)

@Anita: Rózsaszín kardigán: tudom, hogy (sok helyen) alapfelszerelés, van nekem is három lányom, csak egy nyuszival barátkozós szitura tudom én nehezebben ráhúzni, nem abban szoktak közel kerülni egymáshoz gyerek és állat (mondjuk ez is egy általánosítás...). :)

Köszönöm Sándor :)
Hát itt mázlim volt, a kép a révfülöpi mólónál készült, ahol van egy mélyebb rész (innen indul a Balaton átúszás is), és épp ott ültem, amikor megláttam őket.
A másik képnél nehezebb volt kicsit, ott lefektettem a gépet a fűbe és távkioldóval exponáltam ;)

Csatlakozom a lelkendezőkhöz, nekem is tetszik. Hanem áruld már el, hogy a csudában tudsz a talaj színtjéről ilyen pontosan komponálni? Ugyanilyen hibátlan a kompozíciója a remek "Mit játsszunk lányok?" képednek is, még nehezebb szituációban, a föld alól fotózva.

Nem gond, most már ki ne javítsd! :)

Bocs, itt is Istávnozlak :) De legalább konzekvensen :) Nem tudom miért akadt ez be :)))

Na látod, pedig nagyon ott volt a kukucskálóban is. ;)

Szia István! Köszönöm, hogy írtál!
Nekem igazából az a kapcsolatlánc, ami a gyerek és az anya közötti kapaszkodásban, illetve a mackó hurcolásában megjelenik az ami a családi kötelékekre asszociál. Egyébként érdekes, eddig nem is figyeltem fel arra milyen dögös az anyuka ;)

Hát, engem jobban megfogott az a lágy, hajlékony nőiesség, ami az anyukán látszik, mint a család-hangulat. :) Ha nem is hajlékony-mozgékony-táncos alkat az életben ez a pillanat klassz hajlékonyságot érzékeltet (nekem). :)