Köszönöm Zsolt az elemzést!

Értem Zsolt! Köszönöm szépen ;)

Egyébként van erre egy egyszerű módszerem: ha valami kérdés van a képpel, hogy minden oké-e, és érzem, hogy nem, akkor az öklöm használom. A kép és a szemem közé teszem és letakarom vele, ami mint kérdés felmerül. Ha itt letakarod a kifolyót, egyből nyugodtabb érzetet kapsz. Egyszerűen érzed, hogy elmúlik a szemfárasztó ide-oda rohangálás és nyugisan a vörösre koncentrálhatsz. Ez nem jelenti azt, hogy le kell vágni. Hanem arra ad megerősítést, hogy a probléma a kifolyónál keresendő.

Ott tévedsz, hogy a jelzések egyfajta hierarchiájában egymás ellen dolgoznak a dolgaid. A teret kétféleképpen lehet érzékelni itt. Mélységélesség, és fények. A mélységélességnél azzal, hogy szűkre vetted, érzékelhető, hogy mi hol van. Oké. De közben az is érvényes szabály, hogy ami világos, azt a néző közelebbinek érzi. Ezért dolgozik az életlen hátteredből kiugró világos flekk a kompozíciód ellen.

Köszi Zsolt! Nagyon reméltem, hogy rávilágít valaki a konkrét problémára, persze ha eredetileg is ez volt a feszítési gond. Azt hiszem, tanulságos. Sándor leírása nagyon-nagyon fontos, és köszönettel vettem minden gondolatát magam is. De ugye most konzultálunk, szóval lehet kérdezni, kérdést feltenni, és nem gond ez?

Ugyanakkor még nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy az általad írt megoldás egyetemes. Mert mi van akkor, ha fontos annak a kifolyónak is megjelenítése? Vagy már olyan magas a szint, hogy ez csak hajszál, mint a magasugrók utolsó centijei? (Tudom, a fotográfia meg nem magasugrás!:)))

(Az aranymetszésre nem mondta senki, hogy PI, sem fordítva! Csak egy példát akartam írni, hogy ez is olyan irracionális szám, amely matematikai megközelítésben csak végtelen sok lépésben írható fel. Nem egyszerű harmadolás, még ha van is olyan állapota, amely harmadolásnak feleltethető meg. De ez tényleg mindegy, ne kapaszkodjunk ebbe!)

Sándor, István, Zsolt! Köszönöm a rengeteg érdekes szempontot, információt!!!
Nagyon jó olvasni arról miket gondoltok egy-egy szerintem egyszerű képről, rengeteget tanulok ezekből.
Zsolt, a hasonló tónusokra vonatkozó megjegyzésed érdekesnek találom, de szerintem az hogy melyik a főtéma, az ott eldől már, hogy mi az ami az éles tartományban van és mi nem. A csúszda torka már elég életlen ahhoz szerintem, hogy kiszoruljon a lényegi tartalomból. Mit gondolsz, hol tévedek akkor?

HA meg már aranymetszés, akkor javallom megnézni a szertárat. Az aranymetszés nem PI. http://latszoter.hu/category/szertar

Mivel a kép bár elemzést fog kapni, de át fog kerülni a szorgalmiba, így gondoltam elmondok valamit, amit nem tudom, hogy belekalkuláltatok-e a megfejtés keresésbe. Merthogy köszönet illeti Sándort, hogy ennyire részletes magyarázatát adja a komponálásnak, egy dolog talán nem elég hangsúlyos benne, mégpedig az, hogy hiába hogy kitalálom, hogy hogyan feszítsem a kompozícióm, ha a felsoroltakból akár csak egy momentum is ellene dolgozik az egésznek, akkor megette a fene. Itt egy egyébként feszes kompozíciót találhatnánk, de egyszerű az oka, mi miatt lötyög az egész, ez pedig a tónus. Ha megfigyelitek, akkor a cső kiömlőnyílása és a csobbanó fenék habjai ugyanabban a tónusban vannak. Utómunka! Ugyanis ez maszkolással rendbehozható, és máris eldől, mi a fontosabb. ha a fenék, akkor a csőtorkolatot kell visszább vinni, és akkor kapunk egy korrekt képet az ugrás zárásáról. Így most egyformán nyitva van a kérdés, hogy mi jöhet még a csőből és hogy mi van a fenékkel. Ennyi a probléma, vagyis ez a probléma alapja inkább, és ezért nem áll meg a kép a lábán.

Szívesen csatlakozom az iskolához, mert úgy érzem, most lehet tanulni.

Elmondanám, hogy metszéseket tekinve, illete a kompozíciós feszességet tekintve én mit látok itt a fotón, és annak tükrében ha segítene Tamás értelmezni az általa tömören megfogalmazott, és Sándor által általánosan leírt "feszességet" eetleg konkrét ötletekkel szemlélteni, azt megköszönném, épülésemre szolgálna nekem is, és szerintem többeknek is.

Én ezen a fotón azt látom, hogy horizontálisan aranymetsésben van a fenék, szinte kínosan aranymetszésben. Az aranymetszésről úgy tudom az nem pont harmad, az egy befele végtelen oldalarány, akárcsak a PI, és a 3-5-8 arányítás vagy a 5-8-13 arányítás stb... pontosabban leírja mint a 3-6-9 vagy ezek többszöröse A harmadolásos ökölszabály az aránysort kezdő 1-2-3 arányból eredhet talán (annak még előrébb lévő tagjai adják a felezést az 1-1-2 arányt), de ez a legdurvább megközelítése az aranymetszésnek.
Szóval horizontálisan aranymetszésben van a fő tárgy szerintem. Vertikálisan pedig súlyozottan egy másik fontos metszőn, a felezőn van. Vertikálisan aranymetsésben van lényegében a medence pereme, horizontálisan felezőn a kifolyó víz. Őszintén nem tudom, hogy mit lehetne még feszíteni ezzel, tehát bizonyára más oldalról kell megközelíteni a kérdést. Úgy gondolom (nem biztos, ebben is kérem a segítséget), hogy ezzel a szerkesztéssel eleve egyensúlyban van a fotó, és a szimetriák is rendben vannak. Azt gondolom, egy más megközelítés lenne, ha teljesen felező metszetekbe kerülnének a képi elemek - de az nekem mást is sugallana. Mondjuk egy műugró vízbe csobbanásakor jobb lenne talán, precízebb lenne talán a merevebb, feszesebb megközelítés lenne, ha felezőkre lenne mined szerkesztve. Az aranymetszés viszont egy természeti csoda, vagy isteni arány, amelyen az élet is szerveződik a Földön, tehát sokkal természetesebb - mint ahogy itt is inkább természetes ez az egész jelenség, mintsem megtervezett, precíz élsport. Vagy roszul értelmezem?

A színeket tekintve a színskála két végét látom. Kék és vörös... ennél jobban kifeszíteni ezt sem hiszem, hogy lehet.

Tű éles fotó ragyogó fények a főbb objektumokon. Ez nekem mind "feszes"...

Hogyan lehetne még fokozni itt a feszességet? És az szükséges-e? őszintén kíváncsi vagyok!

Én inkább attól tartok, hogy már túl feszes is a megjelenés ehhez az önfeledt pillanathoz... vagy én is rosszul értem eetleg a feszességet...?

Amikor először láttam ezt a képet, kicsi idő kellett, hogy rájöjjek: a csúszda és a víz alá bukás között nincs igazi összefüggés, nem onnan ugrottak be. A csúszda viszont eléggé középen van, nekem erősen összefűzésre kerül a fő témával, ezért van egy olyan érzésem, hogy a csúszda és a popó vízszintesen való tologatása a képen és egymáshoz képest is, talán változtatna az egyensúly feszültségén.

Úgy látom, nagyüzem van!:))

Kedves Attila és Tamás, bocsánat, hogy belekotyogok a feszességi diskurzusba, de úgy tűnik, hogy valódi, vagy ál-értetlenség esete forog fenn. Tamás közismert fogalomként hozza elő a feszes kompozíció kifejezést, Attila pedig köti magát a feszesség egyféle értelmezéséhez: a szűk vágáshoz.

Nos, nekem úgy tűnik, a „feszes kompozíció” nem esztétikai kategória. Gondolom ezt azért, mert például a látszótéren egyszer már idézett esztétika tankönyvben (Szerdahelyi István: Bevezetés az esztétikába) ez a szóösszetétel nem is fordul elő, továbbá mert definícióját sehol nem találom az irodalomban. Sem magyar, sem angol nyelven. Találkozom viszont a bőséges használatával úton útfélen. Tehát van egy pontosan nem definiált fogalmunk, melyet mindenki használ. Ilyen esetben a használati módozatokból, tehát a gyakorlatból kell levezetnünk a definíciót, értelmezést.

A gyakorlat pedig az, hogy – ha fotóról van szó – a „feszes kompozíció” valóban sokszor a szűkre vágottat jelenti. Sokszor, de nem mindig, és nem csak.

Én úgy gondolom, hogy a feszes jelző szinonimája a szilárd, szigorú jelzőknek. Ha így van, akkor mértéke kell legyen a komponáltságnak magának. Mi a komponálás? A képalkotó elemek rendje, egymáshoz való viszonya. Mi célt szolgál? Azt, hogy a szemlélő tekintetét, figyelmét a fő témára irányítsa. Ellentéte a komponálatlanság, amikor főtémaként akarunk kitüntetni egyetlen képi elemet. Ha nagyon erős a képalkotó elemek rendje, és nagyon erősen vezetik a szemet a főtémára, akkor feszes a kompozíció.

Ha az eddigi gondolatmenetet most gyorsan, még ebben a nyers, kidolgozatlan formájában alkalmazni akarom Attila pompás képére, akkor azt mondhatom, hogy itt a piros szín azonnal odarántja a szemet, tehát működik egy erős kompozíciós fogás a színek segítségével. Ha fekete-fehérbe konvertáljuk a képet, a kép még mindig elég hatásos marad a nagy világos és sötét foltok erős ellentéte miatt, és a szem ekkor is a popsin fog kikötni. De már távolról sem annyira. Összességében tehát erős a kompozíció, feszes, de milyen eszközökkel lehetne, lehetett volna még feszesebbé tenni?

A feszesebbé tétel egyik módja a szűkebbre vétel. Hogy a főtéma jobban domináljon. Ez a kép azonban már tovább alig szűkíthető. Tamás, amint azt mondja, nem erre gondolt. Nem akarom kitalálni, hogy – ha nem erre – akkor mire gondolt, de, hogy milyen eszközökkel növelhető a „feszesség”, arról vannak elképzeléseim.

Lehetett volna a fényképezésnél a piros popsit harmadolós pozícióba helyezni. Vízszintesen majdnem ott van, függőlegesen se nagyon messze tőle, de ez a „majdnem” ez nagyon sokat jelent.

Lehetett volna a piros popsit a harmadnál is jobban jobbra vinni, és valami kék másodlagos témával, folttal baloldalon kiegyensúlyozni.

Lehetett volna (elvileg) kivárni, vagy helyezkedéssel keresni egy „melléktémát”, mely rámutat, rávezet a főtémára.

Ezen a ponton azonban már elszakadhatunk Attila képétől, és összefoglalhatjuk a kompozíció feszítésének általános lehetőségeit.

1.Harmadolás. 2.Egyensúlyozás. 3.Vezető vonalak. 4.Szimmetriák. 5.Mintázatok. 6.Nézőpont váltás. 7.Háttér mozgalmasságának megszűntetése. 8.Mélységi síkok hangsúlyozása (előtér – középtér – háttér). 9.Keretező, lezáró képelemek felhasználása. 10.Vágás. 11.Kísérletezés és kísérletezés.

István, köszönöm!
Tamás, akkor kérlek segíts abban, hogy gondoltad. Az én értelmezésemben a feszes kompozíció a képi elemek enyhe vágásával létrejövő kifeszített megjelenítést jelenti (vigyázva, hogy ne csak egy helyen vágjunk, hogy ne legyen az az érzésünk, hogy véletlenül vágtunk bele), de lehet rosszul értem.

Nagyon jó, nagyon tetszik! :)) A benne bújkáló humor miatt különösen, hiszen úszúsapkás fejeket szoktunk inkább a medencében látni :))

Attila, nem szűkebb, hanem feszesebb kompozíciót írtam.

Szvsz a háttér eléggé éles ahhoz hogy egyértelműsítse a helyzetet, de már eléggé életlen ahhoz hogy ne tolakodjon bele a képbe. Ezen nem kellene változtatni szerintem semmiképpen. Szép kompozíció, és jó ez az ordító színkontraszt is... Tetszik.

Érdekes lenne megnézni milyen. Viszont én nem tudtam megoldani a rendelkezésre álló idő alatt...
Ahhoz, hogy éles legyen a háttér, szűkebb rekesz kellett volna, aminek a hatására nem tudtam volna 1/4000-eddel exponálni, vagyis elmosódik a háton lefolyó víz, hacsak nem emelem az ISO-t, erre nem volt ugye időm.
Köszönöm, hogy írtál! Örülök, hogy érdekesnek találod ;)

És mi lett volna ha a háttér is éles lenne? Vagy elvenné a figyelmet a lényegről. Amúgy furcsán érdekes a kép.

Köszönöm a véleményeteket!
Anita, ez eszembe sem jutott volna ;)
Tamás, szerintem ehhez a mozdulathoz, dinamikához kell ez a tér...

Baromi jó lehetne egy feszes kompozícióval. De a színekhez gratulálok!