Filmszerű a képi hatás, egy kiragadott képkockának tűnik az egész, és ez egy jó gondolat, annak is örülök, hogy nem ragaszkodunk a tökéletesen élesre vasalt képhez, az élet az mozgás, dinamika, és ebbe belefér az, hogy bemozdul a modell, ebbe belefér az életlenség. Mert a kép rajzolata, legalábbis, amennyire ki tudom venni ebben a méretben, az éles lenne, tehát, itt a modell mozdult, de ez a dinamikát hordozza. Jók a pitypangok, jó a modell haja, tulajdonképpen a környezet is tökéletesen rendben van. Amivel nem nagyon tudok mit kezdeni, az az, hogy a modell valahova maga elé néz, de ez jócskán kint van a képhatáron kívül. Ahhoz, hogy ez tömegében is hordozza a dinamikát, nekem függőleges irányban nagyon szűkre van ez vágva. Többet adtam volna, a pitypangot tartó kéz biztos, hogy bele kellene, hogy férjen, és akkor valahogy létrejöhetne egy olyan hármas, ami elkezdi dinamikusan mozgatni ezt a belső ritmust. Most ez csak a pitypang és a szemek között mozog, ami létrehoz egy ide-oda mozgást, de ez kevés ahhoz, hogy ez örvényként elkezdjen forogni, márpedig, ennél a képnél erre szükség volna. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm Zsolt az elemzést!
A lefelé nézés szerintem kapcsolódik az általad is említett dinamikával, hiszem sétál a modell előre, a pitypangból adódik, hogy mezőn sétál, és ott általában lefele nézünk, egyrészt, hogy ne essünk el, másrészt, hogy megtaláljuk a következő pitypangot. Abban egyetértek, hogy jobb lenne alul nagyobb rész. Így sikerült, mert nagyon rövid időm volt, ez egy elkapott pillanat, a lányom nem is tudta, hogy fotózom.
Igen, ha lenn nagyobb a tér, akkor ez a lefelé nézés és keresés avagy botorkálás érzet ez jobban kijönne.