Hurrá nyaralunk, hurrá forgatunk! című adásomhoz ezt a képet választom, ami - egy furcsaság (filmforgatás, fényelés) folytán - kapcsolódik a témához.
Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha ezt a képet barnítva láttam volna először, jót tett neki, hogy feketére hoztad. A hatás működik, jó ez az utcakép, olyan, mint egy western falu kicsit ettől a fénytől, de hatásos. Én attól érzem kicsit erőtlennek, hogy lekerekítettek azok a dolgok, amik a drámai hatást erősíthették volna. A kamera nézőpontja a felnőtté, ettől a felnőtt kontrollját érezzük, vagyis azt, hogy oké kisember, menj csak, itt vagyok mögötted, ne félj. Aztán a fény, az, hogy a szereplő szinte a fénytér közepében van, vagyis ez így nekem nem az elveszettséget, hanem a felfedezőutat mutatja. Nem baj ez, csak nem az, amit a lecke mond, mert ez nem magány. Nővérem volt így, hogy szépen ment Ágfalván a határsávban és szedegette a virágokat anyának, egy fehér, egy kék, egy sárga, ő elvolt magával, csak közben átgyalogolt a határsávon a senkiföldjére a riasztórakétákat indító madzagok közé, amik el is sültek, aztán apám mehetett rapportra a főnökéhez, hogy egy határőr lánya hogy a fenébe kolbászolhat majdnem át a sógorokhoz... Ott se volt szó magányról, ahogy itt se. Tehát a kép jó, de a leckét nem oldja meg, ezért egy csillag, amúgy lehetne három is. (hegyi)
értékelés:
Hurrá nyaralunk, hurrá forgatunk! című adásomhoz ezt a képet választom, ami - egy furcsaság (filmforgatás, fényelés) folytán - kapcsolódik a témához.
Nekem (is?) a nyugodt/elszánt hangulat jön inkább át, a világosság miatt is, de talán azért is, mert a gyerkőc, még nem szakadt el tőlünk (a szüleitől). Még a hozzánk elérő fényes területen belül van, előtte még belátható a hely, inkább békés totyogásnak tűnik, nem elveszettségnek. Lehet, ha a nézőpont lejjebb került volna, akkor nem a négy lépéssel gyorsan ott termő szülő szemszöge lenne a képen, hanem mondjuk a tesóé. Vagy ha a lába már sötét részen állna, akkor már benne lenne valami bizonytalanban...? Most még teljesen és ráhagyással világítja a lámpa felülről, nincs gond és nincs messze.
Bátor gyermek. Én is nézegettem a képet, nem vágnék le semmit. A fényes ajtó további asszociációkra késztet - pl. ez a kicsi igen céltudatosan tart előre, elszánt, még a fény se csábítja.
Hűha hol is kezdjem, teljesen passzol az elveszettséghez a tér mérete és gyermek méretének kontrasztja, bár a két oldalt (jobb-bal) valahogy sokan érzem... Illetve a bal-középen lévő ajtós rész túl világos és így nem a gyerekre koncentrálok, elvisz, így 10 perc nézegetés után, tippre az álló 2:3 arány lehet jót tenne ennek.
Egyébként remek ábrázolás, főleg, hogy lépés közben!
üdv, p
Elsö pillantàsra az jutott eszembe,hogy a gyermek egy ANGYAL,aki fényt hoz a sötétségbe.... tovàbbra is tartom magam az elsö benyomàshoz ;)